Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877
1877-06-13 / 24. szám
180 YADASZ- í:s VERSENY-LAP. III. Officiers-Rennen : 825 marka 1800 meter: br. König liadn. 5é. р. k. Gretchen 1, Maltzahn kap. 5é. s. k. Cuba 2. IV. Silberner Schild és 10000 márka, 2400 meter : hg Hohenlohe-Oehringen 3é. sp. m. Pirat a. Buccaneer a. Fern 1, gr. Henckel 5é. p. k. Konot' ppa 2, Graditzi ménes 3é. p. m. Berggeist es Gr. Bernstorff 4é. p. m. Double Zero holtverseny a 3-ik helyért. V. 4-ed oszt. áliamdij. 150o márka 2000 me- ter : Gr. Henckel 3é. p. m. Blücher a. Grimston a. Fragola 1, Graditzi ménes 3c'. s. m. Wetterhahn 2, Gr. Schmettow Nimm Start 3. VI. Armee Jagd-Rennen: Tiszteletdij és 3000 márka : Rosenberg alezr. id. p. m. Porto 1, Nimptsch hadn. id. p. k. Nemesis 2. Veltheim hadn. бе', p. к. Broomieknowe3.Iîosenbergalezr. id. р. к. Queensland. * * * Mint а N A. Z.-ban olvassuk, a 2évesek versenyében futottak még : Br. Wesselényi Béla Bonillája, Br. Oppenh ám Buceaneer-Voltella kan czája stb. Astronomie (apja Grimston a. Stella) feleúton ment előre s canterben nyert, az oroszvári csikó (Hungaria) ellen, mely az utolsó száz ölön hagyta el Humming Beet ; a Lawrence kancza, mely főkedvencz volt — 4-dik. Az Union-ru mindössze es rk négy ló indult, s épp oly kevéssé elégíthet ki mint tavai. A nevezett 62 ló közül csak két német és 2 magyar ló jelent meg a küzdelemre ; az igaz hogy a két Blue Gown csikó győzött, de Vsecko jednon ik valami bajának kellett lenni, mert fele uton már maradozott s a futás után — mint a N. All. Z.ból olvassuk — összerogyott; Edwin pedig nem rég gyógyult ki léhlzö-szervi betegségéből. Hogy Czigánylegény miért nem futott — nem tudjuk, talán tartogatják a hamburgi Derbyre. A N. D. Alig. — e győzelem után sem sokat tart még a Bluc-Gown csikókról. * * x Távirat. Grand Prix de Paris 100,000 franc. Táv 3000 meter (329 nevezés) : Comte Lagrange oé. s. m. Saint-Christophe a. Mortemer a. Isoline 1, Comte Juigné 3é. p. m. Jongleur a. Mars a. Joliette 2, br. Rothschild 3c. p. m. Strachino a. Parmesan a. Old Maid 3. A győztes apai részről CliamaDt és Verneuil, anyai részről Braconnier testvére; futott az idén hatszor és pedig megnyerte a Prix de Guiehe-t Bras d'acier és más 8 ló ellen, és a Prix de Priníemps-t, harmadik lett a Coupe-ban Strachino és Mordaiue után, szintén 3-ik lett a ProduceStakesbcu Jongleur és Fontainebleau után ; helyet nem kapott a Prix d'Ispahanbau. Mint 2évcs egyszer futott, de nem kapott helyet. Két nappal a Grand Prix előtt megnyerte a Prix de Deauville 10000 frankját Braconnier, Kilt, Engnerrande, Mon laine : a legjobb 4évesek ellen. Fogadások a Grand Prix-re verseny előtt 3 nappal 6 : 4 Jongleur, 3 : 1 Verneuil 7 : 1 Knight of the Garter-mén, 10 : 1 Strachino ellen. Kodolich ezredes megvette ifj. Almáay Kálmán gróftól : Femme de Feu 3é. k. a. Carnival a. Lenke. Br. Orczy föhadn. megv. ugyanattól Brennus 5é. p. h. a. Virgilius a. Flighty. * * Ellések Ifj. gr. Almásy Kálmánnál Libelle 187 7. febr. 1-c'n ellett egy sötétpej kancza csikót Bajnok u'án. Méfies® és gyepujdonságok Birtokváltozások. Gr. Almásy Kálmán megvette B. Orczy Elek1 tői 3é. р. k. Gangát. Báró Radvánszky Géza és Béla urak gr. Al! másy Kálmántól megvették : 1. Libelle, 9é. sz. k. a.Buccaneer a. Ton Andovertól. 2. Vesta 19é. р. к. a. Augur a. Slight of Hand-k. 3. Vanity 9é. f. к. a. Compromise a. Vignette by i Alert. 4. Pruszli 9é. p. k. a.Codringtona. Pruszliby Pátka. 5. Marquise 9é. b. p. k. a. Blemish a. Conscript után. 6. Pej mén ell. 18 75. a. Cornelius (by The Ranger) a. Libelle. 7. Pej kancza ell. 187 6. a. Bajnok a. Vesta. 8. Sárga mén ell. 1876. a. Bajnok a. Pruszli. 9. Pej mén ell. 1877. a. Bajnok a. Vesta. 10. Pej kancza ell. 1877. a. Bajnok a. Marquise. Kérdés — lótenyésztőkhez. Tisztelettel felkérek minden lótenyésztőt, szíveskedjen a k ivetkező esetről nézetéi közölni : llimpókot és kaptát átörőkli-e eyy mén: ha 10 —14 éven át ő maya és minden ivadékja egészen hibátlan cs tiszta volt — de sok használat által a mén 18-dik évében ily hibába esett. — Használható-e még mint apaló ? Szerény nézetem szerint — igen ; de a nézetek különfélék, és kíváncsi vagyok a többséyrc. Mai adok tisztelettől L g у tenyésztő. vadászatok. Pár szó agarászataimról. A közelebb lefolyt idényben oly szép eredményt értem el, (tekintve a helyi viszonyokat) hogy meg nem állhatom, mikén', róla hálából pár szóval meg ne emlékezzem. Hogy nyulunk bőven lesz, azt előre erősen hittük ; de hogy eredménynyel lehessen agarászni, az itt mindig nagy kérdés marad. Itt még a hegyesebb részt többnyire erdő köriti, hol természetesen minden időben tanyázik a nyul; akad ugyan a mezőségen is, de itt már a foglyász-idény beálltával va az elsőre ; de Harold akkor nem volt olt. A Galatea-villa nagyon alkalmas volt a mulatságokra. Gyönyörű emeletes épület volt ez, ebédlővel, reggeli és társalgó teremmel. A kert a folyóra szolgált, hol egy csinos csónakház állott, több két- és négy-evezős ladikkal, melyekben egyogv szép holdvilágos este valószinüleg már nem egy boltig tartó szerelem bevallási történhetett. Vájjon melyik nővért szerette Luxmoore Harold a kettő közül ? Egyelőre ő talán maga sem tudta volna megmondani ! Ha egy véletlen esemény közbe nem jő, talán ő is csak később ébred annak öntudatára, hogy voltaképen melyik leányhoz vonzódik valódi szerelemmel ! Azt bevallotta magának Luxmoore már rég, hogy a Layton leányok nagyon kedves teremtések, kikkel ugyan szeretett tánezolni, lovagolni sat., de az' a két nővér is bajosan tudta volna meghatározni, melyiköket tüntette ki jobban a másik fölött ? * A hideg ételek, eperrel és különféle hűsítőkkel a pázsiton bőséggel ki lőnek osztva, melyeknek élvezése után a társaság különböző csoportokba oszlott szét. Párosan és tömegesen vonultak le az élősövényzet mellett a folyó felé, a csónakházhoz. Senki sem akart evezni, senki sem kiyánt tovább sétálni a folyónál. Egész kényelemmel akarták élvezni a parton a kellemes nyár üde legét. Luxmoore Harold és Layton Gracia egyedül ( sétáltak le a folyó partjához ; mert ők kissé hátrább maradtak, mikor a nagy társaságban a folyóhoz való sétát indítványozták. Ily alkalmaknál mindig szoktak hátra maradozni, a mikor aztán megtörténik, hogy egy-egy élesszemü nagynéni rögtön kész az észrevétellel, hogy az ily hátra maradozások szándékosan történnek. És gyakran van is igazuk. Mikor Harold és Gracia a parthoz értek, már az egész társaság csónakázni inent s csupán egy ladik maradt még hátra az ő számukra. — Csak vigyázva lépjen be, édes Gráciám — azaz, bocsánat Miss Gráciát akartam mondani — szólt Harold zavarral. — Eton collegc-bcn elég gyakorlatot szereztem az evezésben, s jót állok arról, hogy a fölfordulás veszélyének nem leszünk kitéve. A hölgy mosolygott a mint a ladikba óvatosan belépett. — Ugy hiszem, — mondá — önre bátran bizliitom magamat, Mr. Luxmoore. — Tehát bizik kegyed bennem ? Az mindenesetre örvendetes, midőn barátaink eleve bizalmukkal ajándékoznak meg, a nélkül hogy azt próbára tették volna, — mondá Harold, néhány evezöcsapással a folyam közepére hajtva a csónakot. — Tehát kegyed nem tudta, hogy én evezni is tu íok. — Nom, — viszonzá Gracia mosolyogva; — de azt igen. hogy jól lovagol ; sőt arról is meggyőződtem, hogy tánezolni is tud. Atalában pedig hiszem, hogy önben minden szép tulajdonság összpontosulva van. — Oh, mily gyönyörű este van ! — kiáltott föl Luxmoore, kis vártatva, miközben szorgalmasan evezett. — Nem veszi kegyed rosz néven, ha szivarra gyújtok ? — kérdé aztán. — Dehogy nem ! Szörnyen megharagszom azért. De mindazáltal tessék gyújtson rá, hadd lássam, mennyire tűrhetem ez érzékenységemre irányult erőszakot. — Kegyed nagyon kegyes, — mondá Harold, a mint havanna-szivarjára gyújtott. — Szereti-e ön a nőket dohányozni látni ? — kérdé Grácia. — Teljességgel nem, — válaszolt Harold, ép a fölött gondolkodva, mily gyönyörű e hölgy, a mint vörös bársony vánkoson a sajka végén hátradőlve ül. Félre vetette kalapját s a hold sugáraiban teljjcs fényben ragyogott aívza. Finom idomzatu termetét világos inousselin födte s mint egy liliom emelkedett ki a vörös bársony vánkosok közül. Fejét kezére hajtva s mély gondolatokba merülve nézte a vizet, ugy hogy alig hallá Harold kérdezösködéseit. — Majd ha hozzám jönek őszszel látogatóba Liddingtonba, — szólt Harold mosolylyal — egy külön női pipatóriumot fogok számukra berendezni, ha kegyednek és nővérének netalán szüksége lc3z arra. Kegyetek mindnyájan kötelezték magokat, hogy engem meglátogatnak. — A mi a pipatóriumot illeti, uram, nem valószinii, hogy mi azt, én és nővérem, igénybe vegyük. Az én nézetem is az, hogy ama hölgyek, a kik szivaroznak, nem sokat törődnek önmagokkal, s ugy látszik ami hitben élnek, hogy a mi önnek, férfinak illik, az nekik is üdvös és jó. — Ne nehezteljen rám, kisasszony ; hiszen én csak tréfáltam. Meg vagyok győződve, hogy Annie és kegyed s aha sem követnének el olyasmit, a mi a női illem rovására esnék. Csak azt akartam kifejezni, hogy Liddingtont kellemessé kivánorn tenni kegyetek előtt. — Arról mi tökéletesen meg vagyunk győződve, Mr. Luxmoore és már is örömmel gondolunk arra, mikor ódon kastélyát és képeit megszemlélhetjük, meg azokat a pompás, híres lovakat, melyek istálóit díszítik, — válaszolt a hölgy nyájasan. Igy csevegtek még különböző tárgyakról, alig véve észre, midőn a folyam kanyarulásánál egy négyevezős csanak zenélő és lármás népnek telve közeledik feléjök. Lonioniak voltak e kirándulók. A zajos nép csónakja nagy gyorsasággal haladt a Harold sajkája felé. A kormányon ittas ember volt s igy nem csuda, ha a csónak nem vett határozottan egyenes irányt. Harold undorral s felháborodással szemlélte egy ideig e garázda, lármás népet a mint felé-