Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-06-13 / 24. szám

178 J UNTOS 13. 1877. Fehérmegyei bizottság elnöke. Zmeskál Zoltán árvamegyei küldött. Az értekezleten Wenekbeim Béla b. elnökölt első nap, másnap, minthogy ö akadályozva volt az elnökséget tovább vinni, Tisza László elnö­költ. Kozma Ferencz miniszteri tanácsos részle­tes jelentést terjesztett elő az országos lótenyész­tés állapotáról. Utalva a mostoha időkre, fájda­lommal emlité fel, hogy a népies lótenyésztés ezek behatása alatt hanyatlott, s csak legújabban mu­tatkozik némi remény, hogy az ismét javulni fog. Az országgyűlés, a fedeztetési dijak emelését kö­vetelvén, ennek az lett következése, hogy még 73-ban tisztán álladalmi mének által 63.000 kancza fedeztetett, a mult esztendőben a fedezett kan-zák száma csak 43 ezeret tett. Az ez évi eredmény már sokkal kedvezőbbnek mutatkozik, mert a kormány megszüntetvén az e tekintetben fennállott nehezítéseket, eddig is már, noha ez a fedeztetési idénynek leggyengébb része, 25.000 kancza fedeztetett állami mének által, s igy va­lószínű, hogy az évi összes eredmény meg fogja haladni az 50.000 számot. Mig a népnél a ló­tenyésztés ekként hanyatlóit, addig az úgyneve­zett birtokos osztálynál nagyobb lendületet vett. A magyarországi telivér-tenyésztés pedig 1876. óta diadalokat aratott. A mi a lókivitelt illeti, tisztán a magyar ha­tárokon kivitetett két éven át legalább 30.000 db ló, nem ezámitva a monarchia másik felébe el­adott lovakat. F mellett a hadsereg és honvéd­ség, mondhatni, kizárólag hazai anyagból fedezi ló­szükségletét. Az országos lótenyésztés emelkedését nagy­ban elő fogja mozdítani azon körülmény, hogy a hadügyminisztérium elhatározta, hogy ha meg­kapja a delegatióktól az erre szükséges összeget, lótelepeket fog alapítani, s ezeken fogja nevel­tetni a 2'/ç—3 éves korukban megvásárolt csi­kókat. Ily csikók vásárlása az évi lószükséglet felére fog terjedni ; a szükséglet másik felét ezu­tán is kinőtt lovak vásárlásával fogj л fedezni. A minisztérium az országos lótenyésztés érdekében ezen tervet pártolta, s annak támogatására és ki­vitelének könnyítésére a lótenyésztési bizottságok buzgalmára számit. Végül felemlíti a lóvásárlások szabályozására alakult társulatot, melynek működése a legjobb reményekre jogosít. A mi a ménesgazdaságok állapotát illeti, ezekre mostoha idők jártak. A minisztérium azonban ennek dacára megtett mindent, mi ezen birtokok jövedelmezhetöségét emelni képis. E birtokokon az állattenyésztés szépen halad előre. A mezőhegyesi mezőgazdaság egy része a mi­nisztertanács elhatározása következtében bérbe adatott ; a minisztérium azonban oly szomorú tapasztalatokat szerzett a bérbe adott birtok egy részében, hogy kénytelen volt erre nézve a bér­letet megszüntetni. Részletesen szól ezután azon örvendetes hala­dásról, melyet a ménesek és méntelepek köré­ben tapasztalhatni. Az értekezlet örvendetes tudomásul vette a jelentést. A tárgyalás alá került egyes kérdések közül kiemeljük a következőket : Az országos lóállománynak fajtakénti össze­írása s egy országos lótenyésztési térkép elkészí­tése tekintetében abban állapodott meg a bi­zottság, bogy a fővárosban egy bizottság fog alakíttatni, mely tanácskozzék azon alapelvek fö­lött, melyek ily térkép készítésénél irányadóul veendők s azon elnevezésekre nézve, melyek az egyes lófajok megjelölésére alkalmaztatnának, j Az értekezlet helyeselte a kormánynak azon tervét, hogy az állami méntelepek létszámának kiegészitéséie szolgáló ménvásárlási összeg fele részben jövőre méncsikók vásárlására fordíttassák. A méncsikók a tenyésztőktől egy éves, esetleg két éves korukban fognak megvásároltatni. Az országos lótenyésztés képviseltetése te­kintetében az 1878-ik évi párisi nemzetközi ki­állításon : Magyarország népies lótenyésztése fog bemutattatni, s csak másod sorban fognak szere­pelni az állami tenyészdék egyes példányai, de ezek is a népies lótenyésztés köréből kiállított anyagra való tekintettel. Az országos lótenyésztés érdekeit védő törvény tercére vonatkozólag abban állapodott meg az értekezlet, hogy e töivényben mondassanak ki a fcöve:kczö i Ivek : A törvény létrejöttétől számítva öt éven tul az országban ne használtathassanak oly mének, melyek megvizsgálva nem voltak ; valamint 12 éven tul ne használtathassanak a tenyésztésre oly kanczák, melyek ily vizsgálat alá nem vétettek. Addig pedig, mig e törvény megalkottatik, a kormány felkéretett, bogy rendeleti uton intéz­kedjék az iránt, hogy azok tenyészkan zái, kik erre önkényt ajánlkoznak, már most is megvizs­gáltassanak a bizottságok által. Ezen ekként már most vizsgálat a'á került kanczák azon előnyben fognak részcsittetni, hogy a hágatásra való elő­vezetésnél előjoguk lesz : továbbá a kormány ki fogja mondani, hogy 1879-től kezdve mén-csi­kók csak o'y kanczáktól fognak vásároltatni, me­lyek vizsgálat alá kerültek és képesítési igazol­ványt nyertek. Helyiselte az értekezlet azt, hogy a legelők használata rendeztessék a helyi körül­mények lehető tekintetbe vételével. A megyei lótenyészbizottságok ujjá szervezésé­nek és а közigazgatási bizottságok keretébe il­lesztésének kérdése kerülvén tárgyalás alá, az értekezlet abban állapodott meg, hogy a köz­igazgatási bizottság körében az illető törvényha­tóság állattenyésztési és gazdasági érdekeinek képviseletére egy külön tagot tart kívánatosnak s e részben kérte a kormányt, hogy a törvény erre vonatkozó rendelkezéseinek ckkénti módosi­tása iránt tegye meg a szükséges lépéseket. A kormány közvetlenül a törvényhatóságokkal fog ezután érintkezni az állattenyésztési ügyekben, a törvényhatóságoknak végrehajtó közegei pedig az e czélból alkotott állattenyésztési bizottságok volnának. T â й e t. L Kénytelen megnyerni a Derbyt­Irta : Hawley Smart. (Folytatás.) VIII. Kerti ünnepély Richmondban. A londoni idény javáb in foly ; a kétezer Guinea már mult ténynek tekintetik, s a Derby is már mindenkinek tudomására jutott, (számtalan ember­nek, sajnos, nagyon is nagy veszteségére) de az mit sem tesz, mert bár legyen valaki akár ked­velője a versenynek akár sem : az meg van min den angolban, hogy a Derhy-re fogadnia kell, legyen az bár az Epsom-Downs, a szomjas és szá­raz Hong Kong vagy a Hindoostan sikján, avagy a földközi tenger kék vize mellett. Hiszen még emlékezetünkben van, mikor egy calcuttai divatárusnö arany »Mohur-«ját rátette az indiai nagy sorsjátékra s nyert tizezer fontot s egy férjet. Ascot az ő fényűzésével, bájoló toilettejeivel, pa­zarul ellátott villásreggelijével és a Crème de la Crème versenyével, már csak a mult idők emlékei közé tartoznak. A galambok gyorsan hullanak rakásra a hurlinghami lövészünnepélyen s egész szenvedélylyel űzik a lapdajátékot a Prince-gye­pen. Egész London előkelői s a nép ezrei tolulnak a tágas térségre, hogy szemtanúi legyenek a két egyetem athletikai küzdelmeinek. Az eper már megérett, az északi éles szelek lezajlottak s a vi­dám napsugárnak örvend mindenki. Mistress Laytou azon véleményben vau, hogy már itt az ideje a riebmondi kerti mulatságoknak is. És igaza van a derék asszonyságnak. Oh, mily élvezet lesz a hüs folyó partján, a fák lombjai alatt időzni azokra nézve, kiknek vagy három hóig a főváros hőségével kell küzdeni. Luxmoore Harold nagy előhaladást tett a gros­I venor-gardeni családdal való ismeretségben, amaz ! első ebéd óta. Most már egészen otthonosan érzi magát e ház­nál s a sétalovaglásnál minden nap hü kísérője a i leányoknak. Herrick Cyril azt állítja, hogy Ha­i rold elszánta magát a »Matrimonial Stakes «-re s nagylelkűen kinált két ötvenfontos bankjegyet egy ellen Lacebynek, hogy hamarébb fog az ol­tár előtt mint »nyertes« szerepelni, semmint az epsomi gyepen. Jim nevetve jegyzé meg, hogy Haroldnak ki­tűnő ügyessége van az udvarlásban. — Emlékezzék csak vissza — mondá —- mily hévvel udvarolt tavaly Richetonné asszonynak és ime, most még csak feléje sem közeledik. Ez si hogy sem férhetett a Laceby Jim fejébe, de mikor Harold elmondta neki, mily kedves és szereteti méltónak tartja az öreg Laytonné asz­szonyságot, azonnal észrevette, hogy barátjának szemében e nő nem tiint fel oly mindennapiasnak, mint át iában mindenki előtt. De még nagyobb volt a Jim meglepetése, mi­kor Harold Layton Dicket kezdte dicsérgetni. Er­re már szemüvegét is felvette Jim és ugy meresz­tette a szemét barátjára. — Ejh, de rosz itélőtehetséggel biv ön ; — szólt Laceby. — No most már nincs hátra egyéb, mint az, hogy a leányok egyikét nőül vegye. Melyiket szemelte ki magának a kettő közül ? -— Ugyan ne beszéljen össze annyi bobóságot, Jim ! — viszonzá Harold féligmeddig haragosan. — No, jól van ; addig, mig el nem határozta magát, melyiket veszi el, mentve van ; de miután már ama határozott véleményre jutott, hogy az a higvelejü fiu derék gyerek, bizonyos, bogy »book « ölni fogjuk negyvennyolez órával később, midőn ön elhatározta, hogy melyik leányt választja a ket­tő közül. — Micsoda badar beszéd ez ? Mintha bizony nem lehetne valamely családdal jó viszonyban lenni, a nélkül, hogy leányainak udvarolnánk vagy beléjök szeretnénk. — Az még mitsem tesz, lia a leányokb i lesz szerelmes — mondá Jim komolyan ; — de ha csak az egyik iránt gyulád szerelemre s annak léhűtő fivérét derék ficzkónak tartja, ebben az­tán már rejlik valami. Dc ne boszankodje'k ; mi van abban, lia csakugyan lenne valami a dologból? Hiszen ők csinos leányok. A melleit az öreg Layton tibetős ember s a gombostű-pénzben nem lesz hiány, önnél pedig ^halmozva van a pénz Családfája is van olyan, mely kettejüknek is elég lesz. Én mondom, vegye el valamelyiket. Egyéb­iránt házassági dolgokba nem avatkozom s csak azt mondom, ne zárja be szemét soha, ahol meg­fordul. Önnek ilyes dolgokban több tapasztalása van, mint nekem. Soha sem oldhattam meg azt a rejtélyt, mi okozhatta Richeton asszonynyal való meghasonlását. — Soha s • törődjék ön azzal. Nagyon leköte­lez egyébiránt, lia e tárgyat jövőre nem feszegeti, — viszonzá Luxmoore, fölállása és rögtöni távo­zása által a társalgást félbeszakasztva. Jim pedig egyre azon törte a fejét, vájjon mi történhetett Harold és a szép özvegy között ? Nem képzelhető, hogy Mrs. Richeton figyelmét magára ne vonta volna ama körülmén)', hogy Luxmoore mennyire kerülte a vele való találko­zást az egéiz idény tartamában. Theodóra meg is kisérlé, hogy valamikep ta­lálkozhassék az ifjúval, aki noha nem kerülhette ki, hogy egyik-másik körben össze ne jöjjön vele az idény alatt ; de soha sem adott alkalmat arra, hogy csak egyetlen egyszer is négyszem közt találkozhassanak, s igy, bár a szép özvegy elénekelhette egy régi dal következő szavait : »Találkoztunk , de csak nagy tömegben, de hajh a téte-à-tête hiányzott.« Lacebynek tökéletes igaza volt, a mikor azt állitotta, bogy Richeton Theo­dora csakugyan szerelmes Haroldba. E nő el volt kényeztetve, nagyon sok ud­varló sürgőt t-forgott körülte házassága idejé— jében ; ö azonban hallgatag, mogorva volt s nem adott hitelt a férfiak szivainak. Nagyon jól tudt i

Next

/
Thumbnails
Contents