Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-06-06 / 23.szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. A PESTI ÉS VIDÉKI LOVAR-EGYLETEK ÉS VADÁSZ-SPORT KÖZLÖNYE. 23. sz. Budapest, 1877. junius 6. XXI. e'vfolyam. t Vásonykeői Zichy Aladár gróf, a három lángi Zichy-testvér : György, Camillo, Aladár — legifjabbika, f. év május ЗО-án életének 61-dik évében, elhalálozott Lángon! Csak ez utolsó szót kell elolvasnunk, hogy az ország minden lótenyésztője előtt ismeretes legyen az elhunytnak működési köre. — A lángi ménes keletkezését ugyan a mult században kell keresni, s már rég idő óta — még Zichy János korában — nevezetes volt mind a hazában, mind a külföldön, nagy, nemes és szép hintós lovai által, de első rangú hirre csak azóta vergődött, mióta azt bátyjaival az elhunyt vette kezelése alá. — Ok nagy mérvű reformot hoztak abba a telivér anyaggal, s különösen az által, hogy tenyész-ménekül rendesen a versenyeken kipróbált lovakat használtak ; s Aladár gróf 1852. óta eczélra saját tenyésztésű lovait idomittatá versenyekre. 1853-ban jelent meg először a pesti gyepen В r own -В о nnet, Avia, Chessnut Miss kanczáival szövetségben ifj. Batthyány István gróffal, kinél Polgárdin volt az idomítás. Ugyanekkor szerzé meg az előbbitől В a s i В о z u к о t, s br. Bieltől a S m aragd mént, mely a pesti versenyben a Károlyi-dijat nyeré, s e mének után a legjobb lovakat neveié a lángi ménesben. 1855 és 56-ban Brother the King of Troy, Pan, Sweetheart lovaikkal több győzelmet nyertek ; valamint a következő években P1 u m p t о n Maid és Boscoval. 1858-ban érte a szövetségeseket az első nagy megtiszteltetés, midőn a Nemzeti dijban Comf1 over és Rawenswing kanczáik az első és 2-dik helyre érkeztek be; mind a két kancza később a tenyésztésben is kitűnt. Cornflowert Kárász Imre ur nevelte, Eawenswing azonban saját nevelésük volt. 1860-ban nagyobb mérvben ismétlődött a dicsőség, midőn Zichy Aladár gr. saját nevelésű A u с t á j a nyerte e dijat a legnagyobb mezőnyök egyike ellen (11 ló indult.) Ugyanekkor már több saját tenyésztésű lovai, u. m. A v i a (ap. Smaragd a. Avia,) Confidence (ap. Smaragd a. Confederate) futottak a versenyeken, valamint a derék P e e r e s s ; ez utóbbi ugyan még külföldi volt, de mindez, mind az előbb emiitett két kancza a tenyésztésben is kiváló lett. 1861-ben Amaranth és Claudius Il-dik; 1862-ben és 63-ban: Gyöngy, Claudius III., Lord Albert; 1864 és 65-ben Chrysopras, Ar mill a, Márvány, Solitaire, Rhododendron futottak színeiben, több, kevesebb szerencsével. Megnyerte egypárszor a 600 aranyat is, 1860-ban Cornfloverrel Pardubitzban, és 1865-ben Claudius Ill-mal Bécsben, valamint számos más dijakat. 1867. körül betegeskedni kezdvén felhagyott a versenyzéssel, s szinei: a kék test és barna sapka eltűntek egyideig a versenypályáról, mig legújabban Zichy Livia grófnő újra győzelmesen mutatá be azokat. A versenypályáról visszalépte óta — Camillo testvérével egyetemben — minden gondját a ménesre fordította, melynek tenyész-ménei által (a Smaragdok, Revolverek, Claudiusok) még egy részről nagy befolyással volt a Dunántuli ménesek és orsz. lótenyésztés emelésére ; más részről a lángi ménest is azon európai hirre emelte, hogy hintóslovai és paripái a legkeresettebb czikkek a külföld előtt. A megboldogult a 40-es évektől kezdve a pesti Lovaregylet tagja levén, vele az egylet és a hazai lótenyésztés ügye egy érdemteljes tagját vesztette. — Béke hamvaira ! т а в e i a. Kénytelen megnyerni a DerbytIrta: Hawley Smart. (Folytatás.) VI r. Ebéd aGrosvenor-kertekben. Luxmoore jó kedvvel szökkent föl bérkocsijába» mely öt Laytonékhoz viendő volt. Azelőtt kevéssel néhány sorban értesítve lett is Laceby által, hogy a szép özvegygyei Laytonék házánál ezúttal nem fog találkozni. Akármi volt is oka annak, hogy Harold oly következetesen kerülni látszott Richeton asszonyt, kétséget sem szenved, hogy Jim, noha nem igen törődött a más ügyeivel, mégis sokat gondolkozott azon, mi oka lehet amaz idegenségnek, melyet Luxmoore tavalyi imádottja iránt érez. Egyébiránt ez nem emésztette őt s elvégre is abban állapodott meg, hogy bizonyosan összezördültek s ez okozta meghasonlásukat. Jim és Harold az előcsarnokban találkoztak s együtt mentek a terembe, hol az előbbi bemutatta barátját a házi urnák. A társaság nagyon vegyes volt. Ott volt Kilfinnon lord, e szellemes és kedélyes férfiú, kinek egyéb hibája sem volt, mint az, hogy jövedelmét majdnem egészen a hitelezők emésztették föl ; ott volt még a Citynek két vagy három embere (kereskedők) családostól ; továbbá Herrick Cyril s végre egy valódi ro«é-rak látszó egyéniség, kit természetesen Layton Dick hivott meg. Néhány pereznyi ott időzés után a lord karját nyújtotta a házi asszonynak s bevezette az ebédlőbe ; Harold pedig Layton Anna kisasszonynak nyujtá karját s egész elragadtatással szemlélte a hölgy szépségét s diszes magatartását. Első látásra alig mondhatta volna a leányt szépnek ; de pár órai társalgás utcán kész lett volna arra megesküdni. Habár arezvonásait nem lehetett is szigorúan szabályosoknak mondani, de világosbarna szeme ugy égett mint a tüz ; gyönyörű haja pedig mindent pótolt. Legfőbb előnye azonban Anna kisasszonynak bámulatosan élénk arczában, szellemes lényében s kellemes társalgási modorában rejlett. — Rég óhajtottunk már megismerkedni önnel, Luxmoore ur, — szólt a fiatal hölgy, a mint levesét kanalazta. — Mi szeretnők minden szomszédunkat megismerni, természetesen ba kellemes társalgók ; hanem vannak, a kik, a mint észrevettük, nem igen szeretnek velünk megismerkedni, miután még uj emberek vagyunk e vidéken. Igazán kellemetlen ily ujonezoknak lenni, mint mi vagyunk, — veté utána mosolyogva Anna kisasszony. — Hiszen mi mindnyájan ujonezok voltunk valaha, — válaszolt Harold nevetve, — s ezt épen nem tartom valami égbekiáltó bűnnek. — Az igaz, hogy ez nem bűn ; de hát az emberek rémitő előítéletesek, — viszonzá Anna csintalan mosollyal. — Ugy-e ebben ön is egyet ért velem ? Az e kerületben levő családok nagyon ügyelnek arra, vájjon az étkezésnél oly modorban járunk-e el mint az ő ősapjuk. ? De mi nagyon kiváncsiak voltunk , önt megismerni ; minthogy Lacebytől már sok szépet hallottunk öntől ; ő pedig, mint ön is tudja, mindnyájunknak kedvelt embere. — Jim azt mondta, hogy önök mind összeesküdtek, hogy öt elkényeztessék, a hányszor csak Laxtonban időzik, s mindig azt kérdi tőlem, miképen kívánhatom öt Liddingtonban visszatartani, mikor a delejes vonzerő oly közel van hozzá ? — Giacia és én mindent elkövetünk, hogy vendégeink Laxtonban meg ne unhassák magokat, — válaezolá Miss Layton ; — annyi azonban tagadhatlan Luxmoore ur, hogy vannak olyanok, a kiket kiválóbb szívességgel szoktunk fogadni. — Természetesen ! Nemde azok, kik előttők a legkedvesebbek, egy hízott borjú helyett kettőt ölnek le tiszteletökre ? — Ugyan ne gyötörje ön legjobb barátainkat borjúhússal, — válaszolt mosolyogva Anna kisasszony. — Annyit mondhatok, hogy sok kedves nép szokott minket Laxtonban meglátogatni s remélem nemsokára ön is meggyőződést fog erről szerezni. Á