Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-01-10 / 2. szám

JANUÁR 10. 187 7. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 13 deeen a hantosi határt átszáguldva mái a perkátaiban követte a nyomot. Diczára a sok nyúlnak biztosan dűlőre vergődünk, lia a véletlen egy másutt felriasztott friss nyulat nem hoz falkánk elé, mi a további vadászatot végkép meghiúsította azáltal, hogy a leostorozás alatt több nyul felugrasztatván, a régi nyomot többé feltalálni nem lehetett. E futam 38 perczig tartott check nélkül. — Második nyulunk it ugyan azon szántáson mentünk keresni, mely azonban ellenkező irányt választott az usztatói csatornán át J ikabszállásra. A leaderek minden tétova nélkül hanggal úszták át a kiáradt csatornái, mig a falka nagyobb része elszakadva egy friss nyúllal az Andor remisbe hajtott. De a mai szimattal ezen marék kopó is elegendő volt, mert minden tétovázás és cheek nélkül 22 percznyi sebes futam után gyönyörű hack-himmal elfogták. Kedden, decz. 19-én. Találkozás agárdi kastély. Lassú falka. Az első nyúlról nem írok, mert ez a csiripi majoron alul ugorva a rengeteg ujfalusi j kukoriczaszárba ment, honnan ugyan csak siettünk ki. — Az agárdi határban több nyúlra nem akadván a dinnyési votés«n ugrasztottunk egyet, mely versenyiramban a brookon és volt versenypályán át az agárdi temető- és onnin a szérűskertnek tartott. Itt néhány percznyi check után a falkának sikerült kidolgozni, hogy nyulunk az uton Dinnyés felé elosont. Innen mérsékelt paceben követtük a din.iyési kukoricza előtt fekvő lapos vetésig, hol a talaj már többé nem mély, de valóságosan feueketlen volt. Ezen chocoladéban bizonyára végkép veszítünk, ha vadunk nem oly fáradt, hogy ezen lápos átgázolisáról lemondott és igy 28 perczig tartó vadászat után falkánk áldozata lett. — Még egy nyulat keresendő a szereeseni tó melletti szántáshoz lovagoltunk, honnan a dinnyési nagy árkon át az agárdi brookig volt egyenes futamunk. Itt fordulva a vasúti kotlátokon át ismét Dinnyésnek ment, még néhány szép ugrásra adva alkalmat, de szerencsétlenségünkre és szerencséjére a pusztán és szérűskerten át a lankadó estéli szimat mellett megmenekült, daczára hogy többen látták és útba is igazitottak és igy végeredményében hiányos, de mulatságos és szép vadászatot adván. Szerdán, decz. 20-án. Találkozó agárdi alsó csárda. Sebes falka. Nyulunkat Csongrádnál találva, ez a Nándor-majori kukoriczába vitt, hol az e téren szokatlan jámbort 10 percznyi futam után elfogtuk. — A második, már derék legény, jól meghurczolt Czikola, György major és Nándor major közt egy váratlan drop ugrásra adva al1 kaimat, mig végre 1 óra 8 percznyi hajtás után elfogtuk. Az idő gyönyörű, a szimat kitűnő lévén még egy nyulat kerestünk, mely jónak látta minket Alsó-Besnyőre vinni, hol még két kisebb kört futva check nélküli 25 percznyi futam után beadta a garast és egy harmadik worry-ra adott alkalmat. Pénteken, decz. 22-én. Találkozó sárosdi Erzsébet major. Lassú falka. Az Andor majoron alul ugrott nyul a József erdőbe vitt, hol többször felhajtva és megtalálva bátortalansága * és elfekvési hajlama által egy ujabb keresésére indított. Ez a téglaháznál találtatva, több szép ugrásra adott alkalmat, s a hantosi sessiós kukoricza földekbe vitt. Itt rövid check támadva valószínűleg friss nyúllal, a lassú falka legsebesebb paceben a perkátai határba és innen a hantosi erdőn át a közeli akácz spalierbe vitt, hol megfeküdt. Itt felugrasztatva néhány perez múlva a mienk lett volna, ha ismét az erdő és egy itt felriasztott társa nem menti meg, mely öntudatlan csere a már úgyis hosszas futam és mély föld által kifá- í radt lovaink szívósságát kellően próbára tette. Gyors iramban áthaladva az erdőt zsinoregyeneeen a sárosdi határig értünk, hol néhány percznyi check után a nyomot ismét megtalálva a hantosi sessiós kukoriczába értünk. Itt végtére végkép kimerült nyulunkat megpillantottuk és kopóink szemre hajtva, már bőrét is fogták, midőn Whipper-inünk ostorcsapásai daczára a mellette lévő rókalyukba beosont. A futam többnyire sebes paceben csakis két rövid cheek-kel 1 óra 29 perczig tartván, hangosan követelte a kill-t, tni az előhozott ásók segélyével és vadásztársaim szorgalmával csak hamar átalános nagy örömre és megelégedésre végbe is ment. Szombat, decz. 23-án. Találkozó dinnyési csárda. Sebes falka. Délelőtt a szimat gyönge volt, a kukoricza csutában pedig éppen nem tartott, ugy hogy két hosszas keresés eredménye az lett, hogy egyik nyulunkat egy újra kiásott rókalyukba-, a másikat pedig 9 percznyi futam után a csutában vesztettük. A kisütő nap heve azonban bajunkon segített, mert a vetésen ugrasztott nyúllal igen sebes 29 perczig tartó check nélküli vadászatunk volt le a vasúthoz, honnan a faiskola mellett el Agárdnak, majd nagy körben vissza a kukoricza táblán át a répaföldre, hol gyönyörű hack-himmal elfogták. A kelet-nyugotnak fekvő dinnyési lecsapoló nagy árok kétszer jött utunkba, mi nem kevéssé füszerezé e szép vadászat emotióit és tette próbára lovaink ugrótehetségét. Ezen jó vadászattól felvillanyozva a kukoriczaszárban friss nyulat kerestünk és véletlenül a már hajtott i elvesztett nyulunkra akadtunk. A futam ugyan már csak 10 perczig tartott vele, de elég sebes volt arra, hogy a lovakat kifulaszsza, és általános volt a lelkesültség, midőn ezt is a legszebb haekhimmal a földre teritették. Etc. etc. A master. Idényünk zárjelentése. Mándok, decz. 26. 1876. Több izben félbeszakított, de mindamellett sok szép momentummal ékített idény volt ez, melynek utolsó jelenete, tekintve az ismét beállt zord időt, valószinüleg a tegnapelőtti (decz. 24-iki) szép vadászattal folyt le. Nehéz szivvel irja a vadász mindig az idény zárjelentését, de még annál nehezebbel az ideit ; — alig jöttek lovaink s falkánk conditióba. már is beállt az első fagy s teljes 23 napig lehetetlenné tevé a vadászatot. Rendes vadásztársaink, kik alig kezdtek gyülekezni, kénytelenek lettek lovaikat ismét haza küldeni, hiába várván az enyhe időjárás beálltát ; igy aztán természetesen kissé megritkultak soraink, s a későn bár, de ismét bekövetkezett időváltozással csakis leghívebbjeink tértek vissza s élvezék velünk az utolsó három hét mondhatom páratlan sportját. Az e vidéki falkavadászat egyik fő hátránya, t. i. a roppant nagy mérvben űzött tengeri termesztés, mint minden évben ugy ez évben is jó későre szoritá idényünk kezdetét ; a még töretlen tengerikben ugyanis, természetesen, minden lovaglás tilos lévén, csak is október 15-ike után vehették kezdetöket rendes vadászataink, melyek, noha az egész október száraz s túlságosan meleg volt, teljesen kielégítő sportot nyujtának. Egyik sikerültebb napja, idényünk ezen első heteinek október 21-i ke v о 1

1. E napon, kivételesen szép lanyha ködös időben gyűlt össze a társaság a meet-ül kitűzött eperjeskei kaszállókon. Rövid keresés után ugrott egy nyul, mely egy 18 perczes, rendkívül sebes s »check« nélküli »run« után elcsipetett. Közel lévén az eperjeskei nagy füzes, csakhamar elhatároztatott, az ezen tiszaparti füzesekben ritkán hiányzó rókáknak egy látogatást tenni ; a következő 10 perez lefolyása alatt már teljes munkában volt a falka a füzesben s a keményen szorongatott róka, noha elég sokáig ravaszkodott a sűrű s terjedelmes rejtben, kénytelen volt végre is a szabadba törni s más rejt felé vitorlázni. A róka egyenesen az innen távol fekvő, de mint látszott általa jól ismert, TiszaSzent-Mártoni sűrű cserjés erdőnek vevé irányát, az alig pár másodperczet késő s teljes számban együtt levő s »full-cry «-ban hajtó falka által veszett »paceben« követve. Pompás élvezet volt, a füzest környező ruganyos sik gyepen a villámgyorsan haladó falkát követni. Csakhamar azonban a szent-mártoni meredek liomokbuczkák közé érvén, ugyancsak kellett mozognunk, hogy a falka nyomában maradhassunk. A róka folyvást zsinór-egyenest haladt biztos búvóhelye felé, s már aggódni kezdénk, hogy czélját eléri, midőn csak egyszerre megpillantok őkemét, noha még jó távol a falka előtt, egy, a fentemiitett erdő felé vezető, ákáezos árok mentében haladni ; mihamar lapályosabb terrenumra érvén, a falka is rögtön szemrevette a vadat, s az eddig is gyors iramot még inkább gyorsítván, kezdődött a valóságos »hajrá !« — A róka a már közel levő erdő egy kiágazó sorozatát igyekezvén elérni, odahagyta az őt a falka előtt időnként mégis fedő ákáczos árkot, s az árok s erdő közti sik tarlóra fordulván, minden erejével iparkodott ezen csak párszáz lépésnyi szélességű tért átmetszeni ; erre azonban már kifogyott szuszsza, mert az e ponttól fogva már rohamosan tért nyerő falka által csakhamar behuzatott, s hogy egy agarász kifejezéssel éljek, »zsinórban fölkapatott.« — Ezen absolute check nélküli s »from end to end« killing-paceben lovagolt run tartama 23 perez volt ; uj bizonyságául szolgálván ama, rókavadászok által jól ismert, régi valóságnak, hogy rókánál minden egy jó starttól függ, az az : hogy a dolog félig nyerve van, ha a falka rögtön s teljes számban a vad nyomában van, midőn az a rejtet elhagyja. — Rosz start s ru» közben néhány késedelmes »check« még sohasem végződött róka-killel. E nap után még tartott jó időnk november első napjáig, de már a Hubertust csúnya szeles, zord időben kelle ünnepelnünk, s a november 4-ikén este kezdődő fagy 5-ikén már beszünteté vadászatainkat. Teljes 23 napot kelle várnunk, mig nov. 23-án valahára ismét nyeregbe ülheténk s vadászhatánk deczember 24-ig, mely napot fájdslom idényünk végleges zárnapjának kell tekintenünk. Mellőzvén ezen feledhetlen szép bárom hét részletezését, elégségesnek tartom, ezen időszaki páratlan sportunk jellemzéséül annyit megjegyezni, hogy utolsó 22 vadásznapunk eredménye újból 2 róka- s 25 nyulkill lett, mig összes idényünk 3 róka s 47 nyul tehát összesen 50 kill-el, — noha az egész (november elveszett, — azt hiszem föntartandja falkánk jó hírnevét. Következő vadásztársaink s bájos vadásztársnőink névsora, kik részint folytonosan, részint időszakonként részt vettek vadászatainkban. Báró Sennyey Pálné, Sennyei Ilona baronesse, ifj. gróf Lónyay Menyhértné, gróf Forgách Lászlón é, gróf F о r g â с b Кá 1 mânné, báró Yécsey József, báró Sennyey Lajos, István és Miklós, gróf Péchy Constantin, gróf S z i r m a y Y i n с z e, К о d о 1 i с h es. к. huszár ezredes, ifj. gróf Lónyay Menybért és Gábor, Jár my József, Imre, Ödön és Mik-