Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-03-28 / 13. szám

102 VADÁSZ- ts VERSENY-LAP. MÁRCZIUS 28. 1877. <lig hiányzik a tudósítás ; de örömmel vettük az alábbi szíves sorokat az ország különböző vidékeiröl. * * * Pe'cs, márczius 18. Tiszt. Szerk. ur ! Szalonkát f. hó 16-án látott csőszünk először ; de csak ma lőttem az elsőt ; ennél többet nem is láttam. Ha több lesz, majd többet. ü —y. * * * N.-Szeben, márcz. 21. A hosszucsörUek megérkeztek vidékünkre, s polgártársaink ugyancsak lesik őket. Márczius 18-án látták az első

4, de nem lőttek eddig. A jelenleg uralkodó lágy idő igen kedvező az esti húzásra. Binder J., erdész. * * * Szobbkörnyéke, az Ipolyvölgyben, márcz. 24. Tisztelt szerkesztő ur ! — Szíves felszóllitása folytán bátorkodom a lefolyt hét eredményéről értesíteni. A mint írtam, 19-én láttuk az első hosszucsőrüeket, de ez nap nem húztak; 20-án bátyám lőtte az esti lesen az első kettőt ; mí többicn nem hallottunk többet mint 1 — 2-tőt, s csak 1 lövést tehettünk ; bátyám ez este látott vagy 15-öt; 21-én szeles idő, kevés húzott, 1 esett áldozatul; — 22-én hajnalban kevés húzott e oly alant, hogy lövést nem tehettünk ; délután vizslával kerestünk, roppant esőben, szélben, eredmény nélkül ; teljesen átázva, tűz körül száritkoztunk, s az eső utáni szép húzásra s gazdag zsákmányra nagyba örültünk, de csalódtunk, alig húzott egy, kettő. — 23-án reggel Szeles idő, kevés húzott s lövésre egy sem jött ; este szélvédte oldalt kerestünk fel egy 25—30 éves vágásban ; kevés kilövés volt, bár szépen és nagy számmal húztak, kettő esett; — 24-én szép búzás ; este sokat láttunk, tettünk is néhány bizonytalan lövést a magasba, de eredmény nélkül ; ez alkalommal csalódtunk, ugyanis előtte való nap alant húzott a zöme ; most az aljakba álltunk s mind magasan felettünk húztak a ravasz szalonkák (valóságban ugyan nem ravaszok, sőt inkább.) Jövő hétről, ha e csekély eredményt nem tartja egész fölöslegesnek, szívesen folytatom jelentésemet : holnap hajtókkal kisértjük meg a szerencsét. (Igen kérjük a folytatást. Szerk.) Kiváló tisztelettel Lnczenbacher Miklós. * * * Maros Ilye márcz. 23. 1877. Tisztelt szerkesztő ur ! Tudósítani kívántam, hogy itt Maros-Hlyén f. hó l7-ik láttunk szalonkát húzáson. Kettő lövésre jővén, tarisznyára kerültek, egy bántodás nélkül haladhatott tovább. Az utóbbi napokban több volt látható, de számuk kisebb mint a mult évi. B. Bornemisza Tivadar. * * * Balogvölgy márcz. 22. 1877 Tisztelt szerkesztő ur ! Örömmel értesítem

1 hogy vána várt vendégeink a kedves hosszú csűritek völgyünkre megérkeztek ; tegnapelőtt s tegnap még sem vizslával, sem húzáson nem leltünk, de a mai esti húzáson egyik vadásztárs kettőt s én egyet láttam s szerencsésen le is lőttem : itt ez az első lelőtt példány. Sárszalonkát is leltem tegnap 3 darabot, de lövésre nem kaphattam. A jövő héten a Szárazvölgyre teszem át a főhadiszálást. Az idény végén többet. Őszinte tisztelettel s vadász üdvvel. Balogvölgyi. * * Esztergom márcz. 22. 187 7. Esztergom vidékén tegnap, az az márczius 21. napján ejtetett Niederman ügyv. által az első szalonka, esteli lesben. — Állítólag szépen húztak és számosan voltak ; — leginkább páros volt a húzás. Az egy öreg vadász. * * * Beregh-Szt.-Miklósról tudósít bennünket gr. -Schönbom öreg medvevadásza márczius 15-ről: »A medvék még nem hagyták el barlangjaikat. Tegnap, tegnapelőtt még nagy hó esett; előtte való héten még vaddisznókra vadásztunk, s két erösebb kant és egy koczát lőttünk.« — (Szalonkának ott ily körülmények közt alig volt helye.) * * * Somogy, Zala, Vas, Soprony és Pozsony, — valamint a Tisza és Körös menti tiszt, olvasóinkat kérjük hasonló rövid tudósítások küldésére. * * * A magas hegységieket pedig, hogy szíveskedjenek pár sural jelezni, ha a nagy-kakas megszólal.' Megjegyzések a „Clioke-bore"-ra, s annak lőképességére. E lapok 8-ik számában a choke-bore-ral tett próbalövésekről közzétett ismertetés felizgatta kíváncsiságomat, s ezért fölráudultam Budapestre, megvizsgálandó ezt az uj portentumot; mert azt gondoltam, könnyen fölismerhetem lényegét, miután nemcsak szakmámba vág, de eleget olvastam róla a Fieldben »pro et contra.« A már megpróbált fegyvert nem láthattam, mert még a gyárban volt, de láttam a chokebore-hoz való csöveket, a mi fő. A csövek az eddigi hátultöltbető puskákétól eltérő fúrásuak, s ezen fúrás czélja biztosítani a nagyobb lőerőt, s e mellett a sűrűbb hordást. Az eddigi franczia hátultöltők csövei általában két caliber-száminal szűkebbre fűrvák, mint a minő az azokhoz használt töltényhüvelyk ürege. Igy a tizes öbü (caliberü) fegyvereknél a cső öbe 12-es, a tizenketteseknél 14-es, és a tizenhatosoknál 18-as. Ezen arányon némely puskamives annyiban változtat, bogy a tölténykamarától mintegy 4—6 liüvelyknyire a cső üregét conice kitágítja, vagyis a csövekbe úgynevezett esést (Fali) csinál, s ennek tulajdonítja a nagyobb lőerőt, j Mások, kivált a gyárosok ezen tágítást mellőzik, fegyvereik cső-ürege tehát végig egyenlő. Én mind a két fajta csőveket használtam s bár mondhatom, hogy rosz bátultöltőm soha se volt, mégis jobb szeretem az eséssel biró csöveket, mert ezeknél könnyebb, — mintegy simább — a lövegnek, különösen a fojtásnak a csőbe batolâsa s kevesbbé rúgnak, mint a másik fajtabeliek. A choke-borenak is, ugy látszik, alapja az elébbi módszer, s hogy épen az angoloknál találtatott fel, nem csoda, minthogy az angol csőgyárnokok a legújabb időkig legalább jó fél- sőt többnyire egy egész caliber-számmal bővebb fúrásu csőveket gyártottak, mint a francziák, mert jobban tartottak a löveg és a fojtás frictiójától s ennek folytán a cső megrepedhetésének vagy plane szétvettetésének veszélyétől. Sőt ezen félelem miatt az első hátultöltők csöveinek calibere egyenlő volt a töltényhüvely caliberével, minek az volt következése, hogy a hátultöltők ölő ereje sokáig kifogásoltatott, — hogy továbbá ezen erő fokozása czéljából mindenféle ruganyos, majd egész kemény, majd öblös fojtások találtattak fel, majd nagyobb lőpor-adagok, majd a csővek erősebb bekötésében (Verschluss) vélték a panaceát feltalálhatni, majd a töltényhüvelyeket tágabbakká csinálták, a mint hogy az angol patronok tényleg valamivel bővebb caliberüek, mint a francziák, sőt a finomabb fajta angol hüvely rézlemezzel is van bélelve. A frictiótól való félelemnek köszönhetjük tehát, hogy a hátultöltőkben oly nagy elöhaladás és annyi változatosság jött létre, pedig épen a frictio szükséges arra, hogy a fegyver lövése erös legyen és ezt a problémát a francziák fejtették meg azzal, hogy a csöveket a töltényhüvely caliberénél két számmal szűkebbre fúrják. De mindez nem mivelt csudákat; minden áron az elöltöltőknél is sokkal messzebbre és sűrűbben hordó hátultöltő kellett. Kieszelték tehát a kartácsokat vagyis a külön göbecsösszetartó töltényeket, melyekből két fajtát ismerünk ; és pedig : a francziákat, melyekben a göbecs solo van a papirtokban lezárva, és az angol dróttöltényeket — wire-cartridges — melyeknél a papirtokba drótfonatú hengerkéket is tesznek, s hogy a göbecs még jobban összetartson és egymásba ne ütődjék kőport is vegyítenek közzéje ; az igy lezárt göbecstöltény aztán ugy röpül ki a csőbül egy darabban, mint a golyó, de épen azért röpvonala is ugy látszik, eleinte iv-alaku, miglen a göbecstöl először a papirhüvely, azután a kőpor, s ezután a dróthenger el nem válik, hogy innentul szabadon s meglazulva érje el a göbecs a czélpontot. Minthogy azonban a kartácsokkal közelről s becsületesen épen nem, a normális távolságon tul pedig csak nagy gyakorlat mellett lehetett a vadat elejteni, ismét uj panaceát kelle feltalálnia Greener W. birminghami fegyvergyárosnak, s ez : a choke-bore. Ennek lényege pedig abból áll, hogy a tizenkettes, — mert ez az uralkodó caliber Angliában — 27 angol hüvelyknyi hosszúságban szűken vett 12-es calibernyire furatik alulról fölfelé, a cső felső vége azonban, a 27 hüvelyken tul tizenhatos calibert kap, s az átmenetet a 12-esből a 16-osba conicus szükités eszközli. Az ily fúrásnál a löveg, természetesen, főleg a cső felső, tehát négy caliber-számmal szűkebb végében összébb szorul, s a cső ellenállása folytán fokozott erővel löketik ki a csőből, s ennélfogva ezen puska valamivel messzebbre és sűrűbben hord, s e sűrűség a 10-es számú göbecsnél oly tetemes, hogy a negyven lépésnyi távolságig lőtt foglyot, fáczánt összetépheti. Nagyobb fajta göbecsnél ezen veszély épugy mint a sűrűség arányai — a göbecs nagysága után — fokozatosan csökkennek. Az elmélet tehát a choke-borenál igazolva lett, de a gyakorlat ezen találmányt, kevés kivétellel, mellőzendi, a mint hogy az angolok se szerelmesek belé. Mert conicus fúrásánál, végének négy caliber-számmal szűkebbre hagyásánál s a hozzá használt nagy löveg-adagoknál fogva csőveinek okvetlen erőseknek kell lenniök ; s ennek folytán a kész fegyver mintegy jó hét fontot nyom, annak hordása és kezeléséhez tehát, mint már egyszer emlitém, athletikai erő kell. Aztán sürü hordása miatt, mint az angolok bevallják, a repülő vadat nemcsak jól czélba venni, de hogy össze ne tépessék, ereszteni is kell, mi okvetetlen lassú lövésre fogja késztetni és szoktatni a vadászt. Világos tehát, hogy hacsak merő bravourlövésekre nem akarunk szorítkozni, a chokeboret közönséges vadászatoknál, hol rövid távolságokra kell lőni, vagy épen kapásból nem használhatjuk, ha mulatni akarunk.