Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-01-10 / 2. szám

JANUÁR 10. 187 7. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 11 Kuknricza tarlón való foglyászaton alkalmával ismét ló'ttem egy madarat, melyet nem ismerek. Bár szárazon volt, félreismerhetleniil a tyúkok gázló fajához tartozik. Először messziről felrepülve, röpte után kacsának véltem. Majd lőtávolról leesett. Nagysága majdnem két akkora, mint a fogoly — csőre, lába zöld — köntöse oly szinü mint a kuviké. Én nem birtam meghatározni micsoda? Husa kitűnő. Nem tudnád te t. barátom ismereted gazdag tárházából megnevezni? Fürj kevés volt. Haris detto. De mint minden vad ez idén, kitűnő kövér. Nagy bánatom is volt nekem ez idén. Te tudod, mi a vadásznak egy kitűnő vizsla. Oszi vadászataimnál sógoromnál Ráhón szalonkák után jártunk. Nem találva, másnap kimentünk őzekre. — Én, mint már azelőtt sokszor, derék Murromat hon hagytam. Nem tudom : nincs-e az öreg eb is ugy, mint a vén 1 . . .y, hogy szeszélyével nem birván, apprehensivvé válik a kiállhatatlanságig. Elég az, hogy öregem a faképnél hagyott és csak egy hó múlva került elő. Mint később kisült — haza indult, Szombatban utat tévesztett és a rosnyai útra kerülvén, hol soha sem volt, szerencsémre egy távoli ismerősömhöz került. Nagy volt az én szomorúságom, mert ily kitűnő vadásztársam alig lesz valaha ; de annál nagyobb örömem, midőn hosszú idő múlva az öreg egy paraszt equipageon haza került. Annyi azonban áll, hogy egy oly kis városbani eltévedése folytán jóformán alább szállt szellemi tehetségeinek ágiója. Vagy talán csak az áll, hogy a jó czigány is öreg korára mindennap egy nótát felejt. Mit gondolsz ? Előttem fekszik Blasy bácsinak, a Kárpát ősbe'rczei ezen kedves és legkiválóbb öreg vadászának szívélyes meghívása a fajdidényre. Talán nem hijjában kecsegtetem magamat végre annyi hasztalan fáradság után azon reménynyel, hogy ő, ki zergémnél is felavató mesterem volt : fogja rám a felszabaditó jegyzökönyvet ramóusával, annyival inkább, mivel mint örömemre irja : az állomány kitűnő. Es most, le roi est mort, vive le roi — midőn Krónósz ur épen ismét megevett egy gyermekét, s a szellemóra kondulásával megszületett az uj év, bocsáss meg, t. barátom, ha hosszú litániámmal a helyett, hogy mulattattalak volna — untattalak. Ne itéld meg karczolásomat te — a magyar vadászirodalom irálynagymestere — nagyon szigorún. Ha untattalak, ebbeli vétkem nem önkéntes. Megvolt nálam a jóakarat, és végre is a tehetség hiánya miatt senkit elitélni nem lehet. Engedd meg, hogy azzal végezzem soraimat, mivel kezdtem : Üdv neked ez újévben. És ha ezen irkafirkám talán képes azt elérni, hogy kedves tolladtól — kizavarva általam magas nyugalmadból — csak valamit is nyer a vadászközönség — ugy ezen levelemért az őszes vadászpublicum megadja nekem az absolutiót. Végre álljon itt fmgális lőjegyzékem : Őz 2 Nyul 68 Róka 1 Fogoly 36 Fürj 80 Haris 8 Kacsa 5 Erdei snepf 7 Vizi » 4 Egy ismeretlen 1 Összesen: 212 darab. Hanván, Sylvester éjjelén 187 6. igaz híved Hanvay Zoltán. A telivér-ló tenyésztésről. (Digby Collins után). (Folytatás.) Ily módon kiegyenlítődnék a hiba az ivadékokban s talán jó versenyló is jöhetne létre ; de ha a dolgot könnyedén veszszük, akkor az ivadékok — eg ész valószínűség szerint — teljesen formátlanok és használhatatlanok lennének. Én határozott ellensége vagyok azon eljárásnak, melyet sokan kárukra követtek, — hogy t. i. némely állatot, csak azért mert jó volt, tovább-tenyésztésre forditottak. Ha azon tulajdonokat, melyeket versenylónál lényegeseknek tekintünk és követelünk, szemügyre veszsziik, ugy találjuk, hogy némely állat bizonyos lényeges tulajdonokkal rendkívüli mértékben bir, milyenek lehetnek például : jó lelkület, szelídség, rendkívül erélyes actio és elpusztithatlan sziv és bátorság. Ezek — a mint gyakran megtörténik — arra indíthatnak, hogy némely komolyabb alkati hibától eltekintsünk ; de ha nem birunk azon bizonyossággal, bogy e tulajdonok egyenlő hatálylyal öröklődnek át ivadékaikra is, akkor nem szabad azokat valóságos értéküknél magasabbra becsülnünk. Ez oka, szerintem,' bogy Bay Middleton és The Flying Dutchman stb. a ménesben nem igazolták a hozzájok kötött reményeket ; pedig nem hiszem, hogy valaki kétségbe vonná, — hogy ők maguk mint versenylovak igazán felülmulhatlanok voltak. De hogy reátérjek tulajdonképeni tárgyamra: én a hosszú, alacsony és kissé laza alkotású kanczákat előbbre t( szem a rövid és tömör alkotásuaknak. Amazok rendszerint szebb és inkább racinglike csikókat ellenek. Kivételt képeznek e szabály alól Crucifix és Reeswing. Ez, nézetem szerint, az egyetlen különbség, mely mén és kancza között egyedül jogosult. A mén t. i. nem lehet eléggé tömör, föltéve természetesen, hogy elég hosszú és a mozgás szabadságával fur. Február havában legczélszerübb a kanczat a ménnel összehozni ; ha a kancza talán idomitásban volt, — akkor adjunk neki egy adag physic-et és hüsitő eledelt ; ha ezután is még sárlanék, akkor alkalmazzunk érvágást mint utolsó szert. Semmi feltétel alatt nem szabad három bét lefolyása előtt a kanczát a ménnel újra összehozni ; mert meg vagyok győződve, hogy sok kancza azért marad terméketlen, mivel némelyek gyakran a kanczát csak azért hozzák össze a ménnel, hogy meglássák felveszi-e ezt vagy sem, ebből következtetvén a történt fogamzásra. Nem egy kancza e czélszerütlen izgatások követ czte'ben oly ingerlékenynyé lesz, hogy ritka esetben marad vemhes állapotban. Innentől fogva még tiz héten át híísitő eledelt adunk a kanczának, s minél gyakortábban küldhetjük ki a legelőre, annál jobb. Az anyakanczát csikajával nap közben pajtába vagy udvarba zárni igen ártalmas, mert a mozgás mindig fősegédszere az emésztési tevékenységnek; nem tanácsos 10 acre-nyi területén 6 kanczánál többet egy időben bocsátani. Semmi sem mozdítja elő a rüh, vizibetegség, bélféreg keletkezését, mint ha az állatoknak nincs elég szabad terük a mozgásra. Az egész szervezet érzi ennek hiányát, különösen az elválasztási míiködés sinyli ezt meg, mely egészen meggyengül, elzsibbad s ezáltal gátlólag hat az ellés folyamatára. Ha ilynemű káros tünetek jelentkeznek, akkor a kancza testét kén és terpentinolajból készült keverékkel dörzsöljük be, belső használatra pedig, a felszívási edények működésének fokozására lenmagolajat adjunk be, melybe egy drachma jodsavas hamuzsirt keverünk. Az ellés alatt a kanállást foglalhatott volna, oldalvást szépen elosont. Szerencsétlen elefánt ! nem hallathattad volna 5 perezel később ijesztő hangodat ? most már a tigris kereket oldott, s minden további hajtás haszontalan volt. Gyakran történik, hogy a »Mahouteok (elefant vezetők) félelemből inegszóllaltatják állatjaikat, hogy ekként a tigrisre ijjesztve, megfutamítsak ; nehogy azon kellemes helyzetbe jöjjenek, sebesült tigrist üldözni, mi rendszerint csupán az elefánt fülei által védett meztelen lábaikra nézve nagyon csiklandós dolog. Ez alkalommal a tigris bizonyosan igen közel volt, és az elefánt nem véletlenül trombitált. Lehetséges ugyan, hogy ez okos állat, a tigrisnek neszét véve, ijjedtében elorditá magát, jól tudván, hogy vezetőjének ezzel örömet csinál ; mert e féle, csakugyan kitellik tőle. Általán véve ez állatok eszessége bámulato s. Megértenek mindent, a mit nekik egy általuk ismert nyelven parancsolnak, és a parancsot teljesítik. Ceylonban láttam elefántot, mely egy bid építéséhez orrmányával és fogaival köveket hordott, s azokat, mint akár a legjobb kőműves egymásra raká, és össze illeszté ; ha a kő nagyon nehéz volt, lánczra köté, s ugy vonta rendeltetési helyére. S itt már méltán kérdhetni, váljon csupán ösztön-e ez még ? »Minthogy a tigris elillant, más, de valóban nem megvetendő vadakkal kelle beérnünk ; lőttünk szarvasokat, majmokat, pávákat, többi között, néhány, világos petytyegetett vörhenyes barna szörü, s fejétől le a derekán fekete csikós, erőteljes zömök testalkatú axis szarvast, (Axis maeulata B.) kurta hegyes fejjel, s hat águ hátrafelé lantformára hajlott agancsokkal. A majmok többnyire óriási bosszú farkú macskamajmok voltak. Különösen megindító látványt nyújtott egy anya majom, ki csaknem könyörögve nyujtá felénk kicsinyét. Egy sértetlen maradt kölyök majom pedig lelőtt anyjának emlőjén csüngött, s meg nem foghatván mi történt vele, azt összevissza ránczigálta, mintha erőnek erejével fel akarta volna ébreszteni, s közeledésünk veszélyére figyelmeztetni. Gyönyörű látványt nyújtanak a pávák is, (Pavo eristatus B.) a mint elejénte a hajtók előtt futnak, s aztán egyszerre felkelnek, ép ugy mint nálunk a fáczánok. A szárnyra kelt, valamint az egyenkint szárnyra kelő pávák hatalmas hosszú farkuk ragyogó tollazata rendkivül pompás színekben tündöklik. Williamson azt állítja, róluk, hogy röptükben nehézkesek, s magasra nem röpülnének, a mit azonban nem bi zonyithatok, mert ellenkezőleg azt vevém észre, hogy nyílsebesen és igen magasan vonultak el fölöttem ugy, hogy alig találhattam el közülök néhányat. A hiduk nagyon rosz szemmel nézik a pávák vadászatát, azért az aDgol tisztek kivánságára fel is hagytunk vele. A páva itt, ugy mint csaknem minden egyéb, szent madárnak tartatik, vannak itt szent krokodilusok, szent ökrök, sőt még a szemüveges kigyó is szent. Benaresben egy templomban valék, mely tele volt undorító puffadt hasú szent majmokkal. Vadászataink tigris nélkül, azonban elegendő más vad mellett igen kellemesen folytak le, az esték pedig ily vadászkirándulások alkalmával igen vigak szoktak lenni. Legyen itt megengedve, bár nem tartozik a vadászathoz, egy pár szóval a bűvészekről s kigyószeliditőkröl megemlékeznem. A mi ugy nevezett bűvész professoraink egyike sem mérkőzhetnék ez igénytelen indiai bűvészekkel, kik e nemben csakugyan hihetetlen dolgokat visznek véghez. Példaképen egynehányat felsorolok. Egy kikövezett pndlóju szoba közepén álló, földdel telt cserép edénybe mango-magot ültet a bűvész, s az edényt posztóval befödi. Ot perez múlva levétetvén a posztó, meglátunk a magból kikelt kis plántácskát; félóra után pedig az emiitett, s a büvészszel semmiféle összeköttetésben se levő edényben egy, néhány lábnyi magas mango-bokor áll, melynek növését, ha a posztót tiz-tiz perczenként leveszszük róla, szemlátomást észrevehetjük. Ez mindenesetre a legmeglepőbb büvészeti remeklés volt, melyet valaha láttam életemben. Szintén meglepők, de keve'sbbé kellemesek a kigyó szeliditök mutatványai, melyekhez úgynevezett szemüveges kígyókat (Naja tiipudians B.) használnak. Ezen kigyó, mely nyakán korongszcrü, s tetszése szerint föltárható pajzszsal bir, szintén szent ; mert egykoron a földön vándorlásai közben kifáradt s az égető napsugarak alatt el*