Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-04-05 / 14. szám

ÁPRILIS 5. 1876. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. gamat. — Hiába! Legalább 150 lépésnyire volt még tőlünk a legközelebbi, s jó 50 lépés szélességű lehetett a túzokok vonala, midőn L. biztatott, hogy lőjek. Balfelé 5—6 tojó állott sűrűn egymás mellett, úgyhogy nehéz leendett golyóval is közéjök lőni a nélkül, hogy legalább ne tollazná valamelyikét a lövés, mégis haboztam, mignem végre a legerősebbet czélba vevém. Ez ugyanazon pillanatban ivszerüleg kitárta szárnyait s repülésre készült. A vihartól lehetetlen volt nyugodtan czélozni, és hogy szégyenben ne maradjak, gondolám : 3-mas számú göbecset veszek, s röptében lövöm le a kakast. A lövés eldördült, egyenesen a hová irányoztam, azonban a túzok is felszállt, s a mint a légben egy másik hímmel keresztezett, újra lőttem, most már golyóval. Egyetlen szál tollát sem hullatta ! A túzokok túlszálltak a dűlőn, s egy kis balom körül, kissé mögöttünk, foglaltak újra állást. — Az erős liím kissé hátramaradt, s azután társai fölött elhaladva, azokon túlszállt alá. Ismét közelítni kezdtük tehát madarainkat, csak a szerepeket osztottuk be kissé másként. A szolga : Frantisek vette gondjaiba a gebét, és L. ur vitte a Lancastert. Egy nagy ívet kerültünk az uton át, és igy szél ellenében sikerült ismét beérni a szökevényeket. — »120!« — mondá barátom. A madarak ismét neszét vették közeledtünknek, s folyvást előre ügettek. Különös gyakorlatot igényel, hogy ilyenkor ne csalódjék az ember, mert a túzok egyenletesen tartva testét, s folyvást visszatekintgetve, apró, de gyors lépteivel sokkal gyorsabban lialad, mint az őt követő vadász, ki a végtelenül óvatos vad szünetnélküli szemmeltartása közben a lőtávolságot teljesen eltéveszti. (Folyt, köv.) Egész évi lőjegyzékek. Kimutatás az ungvári kincstári erdőkben 1875/1876-ik évi vadászati idény alatt elejtett vadakról : 01 N T.-Remete N О я -да > 43 Й я Ф a (V -6 T.-Remete й Я J Sztavna Összesen Medve — — 1 — 1 2 Hiúz — 1 — — — 1 Vaddisznó 1 — 11 — 1 13 Őz 4 1 6 1 1 13 Róka 24 — 14 — 1 39 Nyúl 83 6 10 — 13 112 Borz 2 — — 1 — 3 Vadmacska 1 — — — 1 Vadkacsa — — 1 — — 1 Szalonka 4 — 21 — — 25 Császármadár 7 1 12 5 15 40 Fenyves madár — — 1 Ossz. 251 •A m. kir. főerdőhivatal Ungvártt, 1876. febr. hó 15-én. Euttner Antal, m. k. erdömester. Contra American Choke Bore ! Az elmúlt évben több ízben emlékeztünk az angol Sport-lapokban tett észlelödések nyomán, az amerikai »Choke Bore-ok előnyeiről s hátrányairól. Már ekkor föltűntek előttünk ama szétágozó, határozatlan vélemények, amelyek a különböző kísérletek után nyilvánultak. — Most a lüttichi hires fegyvergyáros Neumann, (: kinek alapos értekezéseit az ujabb fegyverekre vonatkozólag behatólag ismerteié szegedi levelezőnk, hi fájdalom, egy idő óta elhallgatott!) emelé föl szavát а hirhedt »Choke Bore-ok ellen az »III. Jagd Zg.«ban. Nézzük, mikép itél a jeles szakember e divatos fegyverről. »Azt mondják — irja Neumann — hogy a csőnek egy bizonyos, sok nehézsséggel járó fúrása által meg lenne oldva az a föladat, mely szerint a göbecsek szabályosan és oly sűrűen összetartsanak, hogy a legkisebb vadat is találják, másfelöl pedig ez összetartóság által a göbecseknek fokozott átható erejük legyen. Eszakamerikának, Angliának s legújabb időben Németországnak is különböző fegyvergyárosai ennélfogva jelentékenyen borsosabb áron oly fegyvereket bocsátanak árúba, melyeknek minden lövéseért jótállanak. Nem csoda aztán, ha sok vadász ily jótállás folytán lépre csalatik s örömmel fizet az ily fegyverekért hatvan sőt több márkával többet, cs ikhogy valami különöset mondhasson sajátjának; annyival is inkább, minthogy a fegyvergyárosok egyelőre az egész dolgot mély titok gyanánt tünt tik föl, melyet egyedül csak ők ismernek. A »Choke Bore« ugy lön föltüntve, mint amerikai találmány, s Angliában is mint ilyen jött forgalomba. Azonban, hogy a nemzetiségi kérdés felől tisztában legyüük — úgymond értekező,— eleve megjegyezzük, hogy a leghíresebb amerikai »choke-bore« gyártója német eredetű. Egyébiránt az egész nem is tartozik az újdonságok közé, amennyiben mióta göbeesfegyverpket használnak, a szétszórás kérdése ugy a vadászokat, mint a fegyvergyárosokat egyaránt sokat foglalkoztatta. A Choke Bore miként fúrása még nincs teljesen megállapítva. Mindenik gyárosnak megvan erre nézve a maga titka. A főelv egyébiránt az volna, hogy a kész, cylinderszerüleg furt cső, kamarájától kezdve körülbelöl egy hüvelyknyire a fegyver szájáig kiszélesbittetik és igy nagyobb űrméretet nyer. A fegyver szájánál levő hüvelkynyi hosszaság képezi aztán a cső legszűkebb részét s szorítja össze a göbecstültényt. Ez összeszorító« eszközölné aztán ama meseszerű hatást, mely a göbecs összetartása által czéloztatik. Némely gyáros a csövet egész a karikaszeríí bevágásig cylinderszerüleg, mások mindinkább szükitve fúrják a kérdéses bevágásig, ismét mások a cső összeszorulatánál közvetlenül vékony bevágást tesznek, sőt némelyek két ily bevágást is, egyet mindjárt а kamaránál, a másikat pedig a csőnek ellenkező végén stb. Szóval mindenféle variatiót elkövetnek, hogy az ohajtott hatást mentől jobban elérhessék. Értekező szerint, mai napig még senki sem képes a fúrás után megitélni annak tökéletes voltát, és igy minden ujabb fúrás után kísérletet kell azzal tenni, vájjon összehord-e a fegyver. E sokszori furogatás és lőkisérlet teszi aztán oly drágává a Choke-Bore fegyvert. Majd áttér Neumann ama kérdésre : vájjon oly nagy vétek-e а göbecs-szórás ? О azt állitja, hogy egyátalán nem az. Mindazok közt a fegyverek közt — úgymond, — melyek Birmingham-bői és Lüttichből évenkint százezrével kikerülnek, — a legolcsóbbaktól a legdrágábbakig — még soha egyetlen egy olyan vadászfegyver sem akadt, mely annyira szétszórt, hogy használhatlanná vált volna. Nagyon közönbös dolog, ha valamely vadászfegyver többé-kevésbbé szór ; bezzeg ha minden fegyver 8—10 hüvelyk átméretben hordaná a göbecset, mennyire örülnének annak a nyulak és foglyok, s mennyire megszaparodnának a vadak ; ellenben hány vadász térne lecsüggesztett fővel, vad nélkül haza ! — kiált föl Neumann. Vannak vadászok, kik szándékosan akadályt görditnek magok elé, kitűnő lövők, kik kis körbtn forgó göbecsekkel is találnak, s ezeknek igen jó az összehordó fegyver, de nagy átalánosságban, ha egyszer valaki fegyverrel bir, óhajtja, hogy valamit lőhessen is azzal. Annálfogva — végzi értekezését Neumann, — »a Choke-Bore-ujitás csak is extra-vadászok, extrafegyverek s extra-erszények számára találtatott föl, most és mindenkorra !« y,j âimiïiiâ, Apr. 9. Zárt körű viadal a Nemzeti Lovagló porondján. Belépés csak meghívók mellett. Apr. 10. Nevezési zárnap az april 30-ki nyilvános viadalra az Orczy-kertben. (Programm »Vad. és Vers. lap« 10. sz.) A -»Sporting Gazette«, is dicséri mult szombati tárczájában, Molnár Lajos »Athletika« czimií munkáját. »Ez minden esetre az első athletikai szakmü mondja egyebek közt a Sp. Gazette, mely valaha Anglia vagy Amerika határain Icivül napvilágot látott.« * * * • • A nevezett angol sportlap, mint tavaly, ugy most is »in extenso« közli a M. A. C. viadal programmjait. Érdekesek amaz észrevételek, melyekkel a »Sp. Gazette« programmunkat bemutatja olvasóinak; mert tanúsítják azt a komoly és éber figyelmet, melylyel az illető szakkörök hazánk atfil. fejlődését kisérik. Két mozzanatot vél az emiitett lap különösen kiemelendőnek a M. A. C. programmjában, — sőt ajánlja az angol athl. egyleteknek utánzásra ! Egyike a » versenyjárás« propozicziói, melynek napja ugyan még nincs kitűzve, de, melyet a M. A. C. választmánya elvben elfogadott s fel is vett programmjába. Olvasóink emlékeznek a tavaly, az Orczy-kertben tartott, versenyjárásra, melyben feladatul volt kitűzve 1 óra alatt a lehető legtöbb mfldet végezni, s hol minden résztvevő, ha a kitűzött órában egy bizonyos minimumot elért, egy bronzéremre igényt tarthatott, mig a kitűnőbb gyaloglók fokozott díjazásban részesittettek. A »Sp. Gazette« ezt a módot újnak és helyes" nek itéli s meg van győződve, hogy • ha a londoni clubok hasonló versenyeket kitűznének, nagy »mezőnyökre« lehetne számítani. A másik pont, melyet а »Sp. Gazette« helyeslőleg kiemel és ajánl, az a M. A. C. bájnoki intézménye. Egykissé eltérőleg az angol »Championship«től, mely változó és nem permanens, nálunk a bajnoki czim, melyhez a club élet-tagsága van fíízve, egy állandó s elmozdithatlan kitüntetés jelíegével blr, mely azt kettősen méltóvá teszi az atKleta kemény és kitartó küzdelmére. — Ez a módus a »Sp. Gazette« szerint kielégítőbb és serkentőbb az ifjú athletákra nézve az előbbinél, és — szerinte — megérdemli az illető körök figyelmét. V—r. Vegyes, Csal-kopó-vadászatot (Draghunt) rendezett a mult hétfőn br. Podmaniczky Géza 8—10 darab kopóval a versenytéri ligetekben és környéken. A lovaglásban résztvettek : Blaskovics Ernő, gróf Csekonics Endre, Szentiványi Márton, b. Üchtritz Zs., Harkányi Károly, gr. Keglevich Tibor, Beniczky Gábor, Beniczky Ádám , gróf Bissingen Ernő stb. E vadászatokat ismételni fogják ezután minden héten, szerdán és pénteken ; valamint az egyszerű városligeti sétaiovaglások belyett Gödre, Gödöllőre stb. történnek kirándulások lóháton.