Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-02-09 / 6. szám

FEBRUÁR 9. 1876. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 47 közöuségos enyvvel. Ezen etanitzlikat igy prüpcrálva lerakjuk a hóba, ugy hogy nyiláeukkal felfelé, ne látszassanak ki onnan, s oly helyre, melyre a varjú sereget pár napig kiszórt eleség által oda szoktattuk, vagy pedig bol ó'k már maguk is rendesen compareálni szoktak. E stanitzlikba most belerakunk vagy hus- és májdarabkákat, vagy tengerit, és ilyféle elemózsia darabokat itt-ott el is szórunk, appetitóriumként ; — és szépen félre buzódva lessiik a dolog kimenetét. Ha a varjuk jöuuek és meglátják az elszórt eleséget, szokásuk szerint azt felfalogatják éa tovább keresgélve megpillantják — az általuk lyukban vélt eleséget is — és azt is felfalni igyekeznek. Ámde midőn fejükkel benyúlnak a stanitzliba, az enyv tollúkon ragad, és egy szép kis ékes sapkával disziti fel őket, melytől nem látva, a legnevetségesb ugrándozásokat teszik, midőn is a lesben álló vadász őket szépen zsebre rakhatja. Megjegyzendő, hogy ez csak is enyhülő időben történhetik meg, nehogy az enyv megfagyván, ne fogjon, továbbá hogy a papir jó erős legyen és jól meg legyen enyvezve, nehogy a varjú fejéről lehulljon vagy szétmáljon. Szt—k. Körültekintések a németországi vadászatokon. Folytatólag múltkori közleményeinkhez, megemlítjük még a mult deczemberben tartott nagyobb vadászatokat. A Spessart hegységben herczeg Löwenstein is diszes főúri társaságot egyesített a karlshöhí vadászkastély vendégszerető falai között. Jelenvoltak : Isenburg herczeg, Isenburg gróf, három Erbach Erbachi gróf, Esterházy Miklós gróf, Warnbold, Fürstenberg, Droste és Scbierstaedt bárók, Richter és Klitsch erdőmesterek. Az időjárás kedvezőtlen volt, s csak a kitűnő kanászó ebeknek, valamint Richter erdömester szakértő intézkedéseinek tulajdonitható, hogy a kitűnő vadásztéreken '24 darab, többnyire derék agyaras teríttetett le. * * * Lotbaringiából írják, hogy a novemberben beállott hideg s nagy hó a farkasokat oly szemtelenekké tette, hogy már most nem csak a magányos 1 ikások, hanem a falvak körül is kullogva, láttatják magukat. Hogy különbeu kiirtásukban az erdészet serényen jár el, mutatja a tény, mely ezerint 1871. május 1-től 1874-ki deczember végéig nem kevesebbet, mint 165 db farkast ejtett el. Végleges kiirtásuk azonban még most sem lehetséges, részint az erdők kiterjedtsége miatt, mely a rendszeres hajtóvadászatokat meg nem engedi, részint ama körülménynél fogva, hogy a szomszédos franczia erdészettel a szükséges egybevágó intézkedést eddig nem sikerült létrehozni. * * * A keleti Poroszországban fekvő pagonyok még szépszámú jávorszarvasokat tartalmaznak, melyek néha a szomszédos megyékbe is ellátogatnak s kóborolnak. Igy irják, hogy а mult deczember hóban a königsbergi városi erdőben egy 500 fontot nyomó jávorszarvas lövetett s azután а legtöbbet ígérőnek elárvereztetett. Megvette egy városi kereskedő. * * Hivatalos kimutatás szerint Graubündten kantonban, Schweitzban lövetett 1872-ben, hat hétig tartó vadászidéDy alatt : 763 zerge s 3 medve 187 3-ban 4 hétig tartott vadászidény alatt 696! darab zerge s 4 medve;— 1874-ben négy hétig tartott vadászidény alatt (t. i. szeptember hó négy hetében, — a többi 48 hete az évnek tilalmas idény) 918 zerge, négy medve s 18 kőszáli sas. * * * Stiriának perneggi uradalmából egy nevezetes természeti eseményről tudósítják a » Jagd-Zeitungot«. Egy uradalmi vadász a knittelfeldi és waldsteini völgyek közti hegyháton pagonyát járva, fáradságosan haladott a taposatlan nagy hóban, a mint egy csapásra jött, milyet azelőtt soha sem ! látott. Ez egy 20 centimeter széles, váluformára i lenyomott ut volt, látszólag egerek által kitaposva, i s keresztülvezetett a Polster-alpon át egyik wald- : steini völgyecske felé.— A vadász természetesen felhasználta a könnyebb elöhaladást engedő furcsa gyalogutat, s azon két órai menés után egy szénégető telep istállójáig érkezett, melyből már messziről hallotta a kecskék ijedelmes mekegését. Előbb vadászmódra körülcsapázta az ólat s meggyőződött, hogy a vendégek bent vannak, azután odahívta a közelben dolgozó szénégetőt, ki megvallotta, hogy a kecskék mekegését régen hallja, de arra nem figyelt. Jó botokkal fegyverkezve benyitottak most az istállóba, a kecskék ijedten kiugráltak, az embereket meg, mint bevallották, borzalmas undor szállotta meg, látván, hogy a falnál köröskörül ezer és ezer patkány alszik, liogy minden szürke lett tőlök. Most neki fogtak a cséple'snek s undorító mennyiséget agyonvertek, a többieket szétugrasztván. Bár annyit s oly soká ütöttek, mig karjaikat emelni birták, az elmenekültek mégis annyian voltak, hogy a völgy mentében fekvő valamennyi ház s telep beszállásoláet kapott belőlük. Hogy közönséges patkányok voltak-e, v igy pedig a vizi patkánynak egy neme (Mus terrestris Linné, vagy Leminus, Schermaus, Cuvier), — a tudósító nem irja, mert a vadász, példányt belőlük be nem szolgáltatott. * * * A németországi szaklapok már hosszabb idő óta azt a kérdést pengetik, nem jó volna-e oda törekedni, ho°y az erdei szalonka lövetése vagy fogása végkép eltiltassék ? Legtöbben, kik e tárgyban nyilatkoztak, igenlették, kevesen ellenezték. Mi itten hozzászólni nem akarunk, meglehet, hogy külön értekezésben világítjuk meg a kérdést hazai szempontból ; itt e mozgalmat csak jelezni akarjuk. Jelezzük egyúttal, hogy angol, dán, hollandi, norvég és német sport és státusgazdászati szaklapok a czethalak, bálnák, fókák kimélése tekintetéből nemzetközi szerződések létrehozását ajánlják s jelezzük végre, hogy a tárgyalás alatt levő schweitzi vadász-törvényjavaslat — melyre alkalmilag még visszatérendünk — mindenféle hasznos vadnak s nem kártékony madárnak tavaszi fogását vagy lövetését (tehát a fajdvadászatot a dürgidényben s a szalonkavadászatot is) absolute tiltja. * * * Silesiában, a porosz birodalom e vadászati Eldoradójában, a mult decz. hó 18-án egy ott régóta nem élvezett sport, t. i. medvevadászat tartatott. Gróf Kospoth Ágost Károlyhoz, az Oels melletti Schönbriese vadászkastélyába, mintegy 30 uri vendég gyűlvén össze, a nevezett napon fővadra hajtást tartottak egy pagonyban, melyben mintegy 20 db nemes szarvas tartózkodott. Azonban ezek nehezen hagyták magokat a nagy hóban terelni s csak egy darab került lövésre s teritőre. Az erre következett reggelizés alatt jelentették a kerülök, hogy egy nem messze eső erdőkörben két darab m. e. 4 éves medvét esapáztak be. Az egész társaság szánra pattanva a fenyves felé sietett, hol azután mindenki elfoglalta a vadászúr által neki kijelölt helyet. A legyürkézett kopók csakhamar hangot adtak s a nőstény medve Rieben úrra kijővén, ettől fejbe lövetett. Ezalatt a kaumedve az ellenkező oldalon kitörni akarván, hangos csörtetéssel közelitette meg a lövészsort. Első, ki őt megpillantotta, a jeles lövész, báró Falkenhaueen Ernő volt, kinek golyójára a talpas felordított s azután tördelve a esörmeléket, Schmidt kapitány, báró Termo s gróf Schaffgotse állása előtt robogott tova. Ez volt a vadászat legizgatottabb szaka, midőn a vadászúr, ki báró Falkenhausen mellett állva az egész eseményt látta, belekiáltott : »Vigyázz! a medve sebzett.« A derék vad azonban nem messze ment, s alig 50 lépés távolban a vett golyó helyétől, dermedten összerogyott. A kan 150, s nőstény 125 kilót nyomott, s hogy a diszes társaság a fényes kastélyban azután nagy áldomást tartott, az természetes. Végül, ha netán valamely kiváucsi olvasó tudni akarná, honnan kerülhetett ide a ezivilizált vadak közé a két medve, úgy megsúgjuk neki, hogy a vendégek meglepetésére maga a gazdag vadászúr bocsáttatta azokat a kérdéses fenyvesbe. Vadászataink jegesmedvékre. (Folyt.) Említésre méltó ovatosságot tanúsított ellenben egy medve, mely juu. 19-én a hajóhoz csak vagy háromszáz lépésnyire közeledett, s pár nappal később két más medve, melyek a hajóról hozzájuk eljutott zajtól nyugtalanítva, újra visszavonultak s daczára, hogy néhány heves vadász üldözésükre sietett, elmenekültek. Junius 24-én egy medve a jégmunkálatok közelébe tolakodván, bőrével adózott. Néhány órával később egy nőstény medve jelenkezett, melyet még 300 lépésnyi távolról sem vettünk észre. Ez egyenesen Weyprecbt hadnagy felé közeledett, s midőn ez rátüzelve, nem talált, minden habozás nélkül közeledett mintegy 15 lépésnyire. Payer, Weyprecbt mögött épen megtöltötte fegyverét s mellébe lött a bundásnak. Noha a robbanó golyó erősen megsebesité, újra fölkelt s hógödrökön s jégtömbökön át elfutott, mindenütt jelentékeny vérnyomot hagyva maga után, mig az egész állatot saját vére vörösre festette. A vadászok utána rohantak, s miután újra ledobbant a sebzett vad, utóiérték s megadták neki a kegyelemlövést. E medve hossza 2 meter és 8 centimeternyi volt, mig az elébb elejtetté csak 1 meter és 75 centimeter. Orel oly szerencsés volt, hogy mikor ő állott őrt, a medvék mindig megközelítették, s miután jó lövő volt, nagyon ritkán menekülhettek golyói elől. Igy történt jun. 29. éjszakáján is, midőn a medve, a hajót néhány lépésnyi távolra megközelítette. Legott áldozatává lett kíváncsiságának. Egyesek vadászata rendszerint sikeresebb volt, mint ha társaságban vadásztak. Tgy történt július 5-én is, hogy egy egészen lőközelbe jött medve, a lármás fogadtatás által ovatossá tétetvén, idejekorán kereket oldott. Egy más találkozás a medvével (jul. 7.) igen tanulságos példájául szolgált annak, mily rendkívül SZÍVÓS természetű ez állat s mennyire veszedelmes, ha szeleskedve rohanják meg vagy épen fegyvertelenül közelednek felé, még akkor is, mikor halálosan megsebzetteknek látszanak. Erről Payer következőleg ir : »Egy kiáltás : »Itt a medve !« épen ebédünktől állított föl minket. Néhány perez alatt már a fedélzet párkányánál s néhány jégtömb mögött helyezkedett el vagy tiz vadász. A medve, mely mindig szél ellenében jár, lassan és határozatlanul közeledett ezernyi kerülőutat téve. Mikor már csak 50 lépésnyi távolságban volt, Brosch hajóhadnagy és a tirolok szügyébe lőttek. Az első lábai is sérülést szenvedvén, legott ledobbant s ordítva hömpölygött a hósikon. Midőn nagy gyorsasággal oda szaladtunk hozzá, patakzó vérben, de rendkívüli gyorsasággal dühösen pattant föl s mint a kigyó csúszott a mély havon át egy jéggödör felé, а hol Hallerrel állott szemben. Mikor én csekély távolságról rálőttem, villámgyorsan fordult felém, s noha csupán hátsó lábait használhatta, oly hirtelen közelitett felém, hogy fegyveremet rögtön ki kellett rá lőnöm. Minthogy nem jól találtam a medvét, oldalugrásokkal igyekeztem kikerülni, visszavonulni és újra tölteni. Azonban oly váratlanul gyorsak voltak mozdulatai, hogy utóiért, még mielőtt a töltéssel elkészülhettem volna. Haller szabaditott fel a kellemetlen helyzetből, ki mintegy 60 lépésnyiről fején találta az állatot. Hossza e medvének 2 méter és 30 centiméternyi volt.« Ebből belátható, mily veszélyes egyes emberre