Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-01-05 / 1. szám

JANFÁ 5. 187 6. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Haladási érem Bécsben 1873. VADÁSZFEGYVEREK. Lefaucheux- vagy Lancaster-rendszer, egyszerű és dupla golyós fegyverek, hátultöltők, tárcsakurtályok, revolverek, mindennemű tölte'nyek és vadász-szerelékeket lehető legjutányosabb árakon ajánl Kirner József. es. kir. udv. fegyvergyáros 67 év óta fennálló fegyvergyára, Budapesten. Árjegyzékek kívánatra bérmentve küldetnek. Egy szép, szabadon álló fegyverstekrény, fényezett tölgyfából, tükörüvegekkel, mely szükség szerint ezüstnemü vagy könyvszekrénynek is használható és kétfelé h osztható, ugy hogy belőle két fali szekrény lesz — 500 forintért eladó, (megszerzési ár 1400 frt). Megtekinthető: királyutcza 65. szám I, emelet 16. ajtó. Eladó egy pár impozáns Carossier 16 m. 2". Az egyik 5é. р. к., a másik 7é. p. h., radautzi nevelés Royalist után. Rudolf trónörökös Ó Fensége mult évi decz. 20-án a szentkirályi erdőben újra lőtt egy kőszáli sast (Aquila Cbrysaëtos L.), melynek szárnyterjedelme 6 bécsi láb hosszú volt. Ezáltal О Fenségének sajátkezüleg elejtett vadmadarakból álló gyűjteménye ismét egy szép példánynyal gyarapodott.*) *) E hirt a bécsi »Jagdzeitungból« kellett átvennünk, miután a gödöllői magyar királyi vadáJegyzék, a gr. Festetich Tasziló ő méltósága berzenczei urodalmi erdeiben 1875-ben cserkészet alkalmával lövetett szarvasokról és őzbakokról : lfj. gr. Festetich Tasziló ur által lövetett : Sept. hol db. ága súlya vfban feltörve. 10. a taranyi erdőben 1 pára 10-es 382 » ugyanott 1 pár 12-es 393 13. ugyanott 1 14-es 385 » a konoviczai erdőben 1 12-es 401 » a torányi erdőben 1 páros 16-os 392 15. a csatári erdőben 1 páratl. 18-as 361 29. a torányi erdőben 1 db 12-es 343 30. a konoviczai 1 páratl. 16-os 381 » a taranyi erd. l db 12-es 332 Ugyancsak a fentemiitett erdőrészekben az 1875. év folytán cserkészeten lövetett őzbak : lfj. Gr. Festetich Tasziló által 28 darab Hg. Ratibor által 8 db Hg. Esterházy Lajos által 3 db Hg. Hamilton által lövetett 2 db Az összes cserkészeteken lövetett 9 db agancsár, 41 db őzbak. Berzencze, 1875. dec. 29. Riedl Ödön, erdőraester. szátok »főrendezője« — ugylátszik — rendszeresen előbbrevalónak tirtja egy nem-hazai sportlappal közölni az ily érdekes eseményeket, daczára annak, hogy erre felkértük, mi egy magyar királyi tisztviselőtől — gyengéden szólva — kissé tüntetésszerü ignorálás a hazai sportirodalom és egyúttal a vadászközönség iránt. S z e r k. Volt alkalmunk a fentebb jegyzett agancsoka

1 látni, melyekkel a fiatal vadászur, 20 napi cserkészet alatt oly gyűjteményt szerzett, minőt egy idényről ritka vadászur fog Európában felmutathatni. — Különösen feltűnők a 4, 5, 6, 7 és 8-dik positióban felsoroltak. A kanoviczai erdőben lőtt lS-es agancs mind szabályos növése, mind lombársága, és erősen gyöngy özöttsége által mutatja, hogy egy öreg szarvas fejét díszítette, mely bizonyára számosb ággal ékeskedő agancsot is viselt már. A toronyi erdőben lőtt páros 16-os a legerősb példány; a tülkök hossza, az agancs rózsájától mérve a lagmagasbra kinyúló korona végágaig centimeter ; — és a felső végek legszélesbben kiálló ágainak távolsága egymástól centimeter ; a tülök körmérete a rózsatő felett— — centimeter; az agancs súlya 16 bécsi font. Az agancs egyik tülökje 5 ágban, a másik 4-ben végződik, s e végkiágazások is többnyire centimeter hosszuk. A csatári páratlan 18-as agancsa egy ősvilági szarvasra emlékeztet ; — koronája, recté marokja (mert 5 ágas) mint egy dám lapátja szélesedik el, s hosszú ágakban végződik. Ez agancsokon kivül még 2 pár monotrös nagyságú agancsot is találtak az idén a berzenczei erdőkbeu, hol minden látszat szerint — az erdők a királyi vadja a legszebb példányokban díszlik. S z e r k. * * * Vágtán, gróf Zichy Nándor és János sár-sz.-miklósi birtokán (Fehér megyében) 1875. decz. 27. és 28-án, 8 uri vendég által, 2 napi vadászaton lövetett : 206 darab vadfáczán, 360 db uyul, 3 róka és 1 fogoly. * különbözik azoktól, melyeket Európában teszünk ; mindenki a saját kényelmére gondol s esze ágában sincs magát legkevésbé is feszélyezni szomszédjaitól. Az indus szolgáknak e vidéken nélkülözhetlen nagy serege környez minket, s mig szivarozunk vagy poharat emelünk mult vagy jövőbeli sportjainkra, egy másik osztályban már készen várnak ágyaink s mi levetkezünk, hogy lefeküdhessünk, akár csak a saját hajlékunkban. Ez alkalommal még sátrainkat sem vittük magunkkal, ott lévén a külön vonat, mely nekünk éji szállásul szolgálandó volt. Napkelte előtt néhány perczczel már tetthelyen voltunk s mindenki sietett felöltözni, s hevenyében megfördeni ; no mert minden agy izgatott volt : az öreg vadászoké, mivel ismerték e sportnak a gyönyöreit, ; a fiatal vadászoké, — minők mi is voltunk — azért, mert csak egy jó paripára kelle ülniök, hogy vidám »Tally ho« kiáltásban törjenek ki, s rohanjanak előre bármely vad után. A reggeli fol van adva ; az elébbi napon vásárlóit lovaink ott kapáltak patáikkal a prairie-n s mi kis vártatra kezünkbe ragadtuk a dárdát, elkészülve minden eshetőségre. A távozás előtt három-négy csapatba lettünk beosztva, gondoskodva arról, hogy vezénylőkül a legtapasztaltabb pig-stickerek legyenek mellettünk. Alighogy a vadásztérre léptünk, igyekeztünk magunkat tájékozni jobbra-balra, tanulmányozva ama helyet, melyet a vadkanok után be kell járnunk. Semmi akadály nem merült itt föl ; az egyedüli talaj egyenetlenségek, melyek a mezőt vagy 6Íkot borítják, nagyon jelentéktelenek ; csekély gödrök mutatkoztak itt-ott a szemközti oldalon. Az a mi legroszabb volt,hogy ezeket csaknem teljesen füvek takarták, és igy a lovak előtt teljesen rejtve maradtak, mint ezt csakhamar alkalmunk volt tapasztalni, ugy nekem, mint az én kedves barátomnak Elemérnek. Az első hajtásra a szerencse a velem szemközti oldalnak kedvezett, ahol is egy pompás vadkan lett a nap első zsákmánya. Szerencsétlenségemre, nem láthattam a vadászatot s föltettem magamban, hogy csak bizonyosra fogom a dolgot, megfigyelve elébb, hogy viselik magokat angol barátaim. Csakhamar betelt óhajom : egy második vadkan tort ki a sikra. Capt. Windom, valamennyi közt a legszenvedélyesebb, dárdájával előre rohant, követve a vidám társaságtól. A vadkan ugyancsak csattogtatta ügyarait mindjárt kezdetben ; de a merész és ügyes vadász egy talpalatnyi tért sem veszített. A vad, feldühödve e makacs kitartás iniatt, taktikáját megváltoztatta s tátott szájjal rohant a vadász felé, ki dárdáját a vadkannak oldalába irányozta ; de e pillanatban lova fölágaskodva félkört csinált az ellenkező oldalra s ekképen megmenekült a fenyegető veszélytől. Most azonban mindenkinek szemfülnek kellett lennh mert a dühös állat széttekintvén, az útjába eső első megrohanható tárgynak tartott. Három-négy perez teljes harezban folyt el, mig végre az állat egy jól irányzott döfésre kiadta páráját. Dárdám megtette hatását, azonban a »l'

honneur du champ de bataille« Capt. Windomot illette első döféseért. Teljes utmutatást nyervén a működés mikéntjére nézve, ideges izgatottsággal vártam a pillanatot, melyben kitüntethessem magamat. De a legközelebbi vadkan másnak a számára volt fóntartva. Alighogy a vadkan a fák közül kirohant, egyenesen a siknak tartott. Legott nyomában voltam ; Capt. Jackson és egy más vadász vágtattak utánam. Lovaink nyakára hajolva üldöztük a vadat, s a táv, mely közöttünk volt, mindinkább fogyott, midőn egyszerre csak sebesfuttában egy gödörbe jut lovam első lábaival, s két izbeu vet hengerbuezkot szegény testem fölött ! Azonban a lehető leggyorsabban keltünk fel, én és »Abdull«-om; de sajnos, eléggé későn arra, hogy a küzdelemben részt vehessünk. Miután a jungle-okat hasztalan kutattuk tovább, egy kis folyó felé tartottunk, mely minket a jungle-ok többi részéről elválasztott, s melyen átkelve, újra harezba szállottunk. E hely még most is szemem előtt lebeg és soha sem is feledem el, mert itt küzdöttem egyedül először vadkauual s arattam rajta első diadalomat. Alig hatoltunk föl a meredek partra, midőn jobbra tőlünk egy szép vadkant pillantottunk meg, közel hozzánk, a bozótok között. Hárman vagy négyen azonnal vállalkoztunk is üldözésére, jelesen Capt. Windom, ki balra tartott, én ki a jobb oldalon maradtam, remélve, hogy az üldözött vad azon az oldalon iparkodik a jungle-okat elérni. Csakhamar azonban hallottam a kapitány kiáltását: »Ez ám emse, hadd menjen békével!« No, mert tudnod kell kedves olvasóm, hogy az angol sokkal inkább gentleman, semhogy emsét rohanjon meg. Egy pillanattal később azonban az úgynevezett emse csattogó agyarral haladt el mellettem, ki már-már visszatartottam lovamat, pedig a legszebb alakú vadkant szemlélhettem, a minőt csak láthatni. Örömriadás kelt ajkaimon s aztán megsarkantyúzva paripámat, utána vágtattam a mindenki által elhanyagolt vadnak. (Folyt, következik.; I