Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876
1876-12-27 / 52. szám
Ост . 11. 1876. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. •347 33 szarvast 33 vaddisznót és 3 özbakot összesen 69 drb. vadat ejtett. A lelzlingeni udvari vadászatok november 10 •és 11. mentek végbe, a porosz trónörökös aegise alatt. A meghívottak között voltak, Frigyes Károly és Károly herczegek, a rnecklenburgi nagyherczeg és örökös hg, továbbá, Ágost würtembergi, "^ilmos és Pál rnecklenburgi hgek, Putbus, Radzi 'ill bg. stb. Elsőben szarvas- és dámvadra volt ha_, Vyadászat, s lövetett 5 szar vasbika, 15 tehén és 4>, 37 lapátos és 58 dámvad. Ezután a kanász во falka bocsáttatott ki. Ennek azonban a frissen esett hóban nem volt könnyű dolga a kivételesen bősz agyarosokkal, mely utóbbiak a vadászokra is rátámadtak. Ejtetett 58 nagyobb disznó és ötven süldő. — Másnap egy bajtóvadászat volt csak, mely után két szarvasbika, 6 üsző, 45 lapátos, 85 egyéb dámvad, 15 öreg disznó és 29 süldő került teritőre. Mindkét nap vadászeredménye 7 szarvasbika, 23 üsző és tehén, 72 vaddisznó és 78 süldő : összesen 407 drb nagyvad. Agapássat» fe@pá§gaL, Erdei kopók — mint harrierek ! Kolozsvár decz. 24. 1876. Tisztelt szerkesztő ur ! Ha megengedi becses lapjába én is helyet foglalok pár sorral, s mult heti vadászatainkról tudósítom. A novembr elején beállott fagy és havazás mint másutt ugy itten is teljesen véget vetni látszott ez idényben falka-vadászatainknak, s nem is remélve egy jobb jövőben, falkánk telelés végett, br. Wesselényi Béla zsibói uradalmába vitetett. Igy aztán magunkra maradva, midőn a szép idők ismét vissza tértek, jöttünk a gondolatra, hogy magyar kopókkal tegyünk kísérletet, mely próba valóban igen sikerültnek bizonyult. Öt vadászat alatt, négy hallalink volt, szebbnél, szebb futamokkal, legrövidebb 28, leghosszabb 54 perczes volt, mely utóbbi, kivált a mi nehéz talajunkon ritkán fordul elő. — A kopók br. Jósika Andor tulajdonai, s soha erdőn kivül lovas vadászaton nem használtattak. Igy történt, hogy ámbár sokat hallottunk dicsérni őket, nem nagy bizalmunk volt fellépésökhöz ; lehet képzelni tehát, mily örömünk volt, midőn először kimenve velők, bebizonyították, hogy a magasabb sporthoz is értenek s nem confundáltatván magokat sem a Pokol-oldal meredek szabadásai, sem a Melegvölgy iszapos árkai által, mindig a legnagyobb ügyességgel bontván ki a cseleket, mint fentebb is emlitém 5 vadászaton 4 fülessel beszámoltak. A talaj sok belyt — kivált lejtőre menve — sikamlós levén, számos baleset adta magát elő, azonban mindannyi szerecsés kimenetelű volt. — E vadászatokon résztvettek : gr. Bánffy Bélané, br. Bánffy Albert, gr. Nemes János, gr. Bánffy György, gr. Coronini, Macskasy Miklós, br, Jósika Gyula, Barcsay Domokos és br. Bánffy György. Box. A Galga-vidéki elegy agárverseny. A »galgavidéki agarászegylet« nov. 17-én tartotta meg Yecsésen elegy-agárversenyét, nevezve lett 10 agár u. m.: Blaskovics Gyula .... Holló » » .... Ficzkó Gencsy Béla Kisasszony » :> Margit Eszterházy Miklós gróf . . Kaczér Gr. Festetics Taszilló . . . Preestess » »... Black Lady » »... Gipsy Girl Karpeles Vilmos .... Szebbsincs Cséry Lajos Fecske Я -О я Kisasszony Fecske Holló Gipsy Ficzkó Г-2 Black Lady. -2 Szebbsincs (.£ ' Preestess (j с. 1- 1 'fcd Kaczér Margit Ficzkó erövesztő = ) \ = »i л I /2 ö l Я ' 'H . л 1 — - — я I Я \ Рч ; Különös érdeket kölcsönzött ezen versenynek az, hogy gr. Festetics mind három agara telivér angol, az egyik éppen az angol Oaks nyerője volt, gyönyörű testalkatú agarak és igen jó húsban ; éppen ellenkező kinézése volt Eszterházy Kaczérjának, — valósággal szánandóan nézett ki, és tán ennek lehet tulajdonítani, hogy e még tavaly is oly kitűnő agár ez idén oly roszul m egy i — itt volt Szabolcsból Gencsy, két szép és jó agárral, továbbá Blaskovics két agara, melyek egymással a jóságban versenyeznek. Már az maga is nagy érdeket kölcsönzött a versenynek, hogy nemcsak szabolcsi, de még angolokkal is kelletett agarainknak mérkőzni, és a mérkőzés teljes sikerrel végződött, mert a Festetics angoljai mindjárt az első összevetésnél leestek ; igen szép sebességet mutattak a hajtás elején, de mindjárt kifogytak a szuszból és határozottan megverettek. Kaczér az első összevetésnél fönnmaradt, de másodszor Holló mellett leesett, tán a conditio okozta, hogy oly roszul futott. A szabolcsi agarak közül Kisasszony nemcsak arányos testalkata, de szép és biztos futása által vonta magára a figyelmet, ugy hogy az első öszszevetések után kétséget nem szenvedett, hogy vagy Blaskovics, vagy Gencsy viszi el a dijat, és miután Holló a harmadik összevetésnél megverte istállótársát Ficzkót, Kisasszony pedig erövesztővel elfutván felmaradt, — összekerült a billicumos futásra a fönnmaradt legjobb két agár. A döntő- és végfutáson Holló sebességével, Kisasszony pedig győzősségével tünt ki, — de mivel Holló több point csinált, ennélfogva övé lett a 300 frt értékű tiszteletdij, — Kisasszonynak pedig a tétek felével kellett megelégednie. — Ez volt a hat évre alakult egylet utolsó, de tán legérdekesebb versenye ; de az egylet ismét újra alakult és reméljük, hogy ismét oly érdekeltség lesz, mint volt eddig, — de hogy is lehetne másként, ha az ügy élén oly fáradhatlan ember áll, mint volt és leendő elnökünk br. Podmaniczky Géza. — M. M Díj agarászat. A kocséri agarász-társaság decz. 10-én Tetétlen vidékén tartott dij-agarászata alkalmával a dijak fennmaradtak, azért is a megnevezett társaság egy ujabb dijagarászatot tart január 15-én Püspökladányban. Futhat bárki agara. Találkozás és nevezés a püspökladányi vendéglőben, január 15-en reggel 9 órakor. Id. Kovásznay Zsigmond. Nem érdemli meg .. . Van nekem egy keresztkomám, ki igen jó fiu és nagyon szeret vadászni ; mint ö mondja a vadászat életének lelke ; csak az a korai felkelés, nyárban meleg, télen a hideg és a nagy hó vagy sár ne volna, — de máskép nagy vadász. Eljő ez a komám uram egy szép augusztusi napon hozzám látogatóba, s mindjárt azzal áll elő, hogy ő fi ital vadkacsákra akar menni csónakon, kerítsek neki csónakost. Meg lesz, komám uram. Van pedig a mi falunkban egy érdemes halászlegény, becsületes néven Závor János, de kit kiesinyje-nagyja csak »Potyeszka« néven ismer. — Ez hetedhét faluban a legjobb vadász-vivő csónakos. Sasszemü, biztos kezű, fáradhatlan vig kedélyű fráter, a szöllö nedvének sem megvetője. — Eléhivatom én tehát Potyeez uramat, mondván neki; »János, kend holnap el fogja a tens urat a nagy szigetre vinni vadászni. A tens ur majd megmondja, hány órakor jöjjön el érte,« s azzal otthagytam őket, teendőim után látva. Másnap hajnal felé, nem bizván komám uram felkelésébe, ismervén e gyenge oldalát, benyitok hálószobájába: »Kelj fel koma, itt az idö, készülj!« — »Hát hány óra« — kérdé félig nyitott szemmel, — »komám?« — »Fél négyre,« mondom. — »Hagyj békét akkor, ne háborgass, Potyeszt csak bat órára rendeltem ide !« — Tyhü, hisz akkor elkéstek. — De ekkor komám már ismét a másik oldalán hortyogott. Hat óra előtt ismét felkeltém. Ekkor nagy nehezen felvánszorgott s felöltözvén, várta Potyeszkát. —- Várta hétig, várta nyolczig, de Potyesz nem jött. — Ekkor megharagudott, befogatott s haza ment. — Pár nap múlva találkozom Potyeszszel, — »no kend szép legény ! hát igy kellett eljönni!? — »Hja uram, a ki még azt sem tudja, hogy ilyenkor nem hat órakor kell fiatal réczékre elindulni, az nem érdemli meg, hogy Potyesz vigye vadászni,« felel sértett büszkeséggel Potyesz s kevélyen tovább ballag. Szt-k. A róka-fogta hajtó. Téli hajtóvadászat volt. — Ép a tüz körül ültünk és falatoztunk, midőn a szomszéd tüz körül ülő hajtók egyike felugrik s elkezd torkaszakadtából kiáltani : »Jaj a róka ! a róka !« — Mindnyájan felugrottunk s fegyvereink után kapkodánk, de róka sehol sem volt látható, a hajtó pedig azalatt folyton ugrálva orditott : »Jaj a róka!« — »Hát hol a róka?« — »Jaj uraim, a hátamon !« — Hát a mint oda ugrunk s a rajta levő hosszú szűrt felemeljük, hát uram fia ott lóg egy róka, megforditva, t. i. két hátulsó lábával a hajtó nyaka körül felakasztva, s éles fogait annak czombjába merítve ! — Próbáltuk mi aztán fogait felfeszíteni, nyakát késeinkkel szurkálni, nem használt semmit, a róka annál jobban fogta, a hajtó annál jobban orditott és tánczolt. Ekkor előáll a vén Z. — »Ej, félre fiuk, majd mindjárt segitek én ezen,« s ezzel előveszi töltővesszőjét s azt a rókának vitorlája alatti kimondhatlan mélyedésébe srófolá, mire a ravasz azonnal elereszté a hajtó czombját, — s aztán agyonveretett. — »Hja uraim,« — mondá ekkor egy vén paraszt, — »sok róka és Dyul vész el ily módon, mi tűrés tagadás van benne; ha nem látja senki a vadat elbukni, vagy ba csak később a lövés után esik el, mind ily módon vándorol a hajtók konyhájára.« — (Megtörtént.) Szt-k. Szerkesztői posta. Kolozsvárra »Boxc-nak. Az igen érdekes tudósítást siettünk közölni, s máskor is kérünk. Gödöllőre. A legutóbbi udvari vadászatokról a tudósítást igen köszönjük, de jelen számunkra későn érkezvén, újévi első számunkban hozzuk. Az agárdi vadászatok ujabb írójának legmélyebb köszönetünket. Csak úgy virágozhatik a magyar sportirodalom, ha annak activ férfiai is segitik azt mivelni. Jövő számunkban hozzuk. Vidéki vadászegyletek, olvasó-körök s házikönyvtárak számára ajánltatnak a » Vadáez- és Verseny-lap« évfolyamaiból még néhány példányban 1868., 1869., 1870., 1871., 1872. s 1875-diki évfolyamok 5 írtjával, utánvét mellett. — A ,,Győri Közlöny", Magyarország legrégibb vidéki magyar lapja, jövö évben már 21-ik évfolyamába lép. Mersich József szerkesztése alítt folytonosan érdekesen s gonddal összeállítva, a Dunántuli vidék egyik legkiválóbb s legelterjedtebb lapjának ismertetik. Ajánljuk azon vidék iránt érdekkel viseltető olvasók figyelmébe. Ara félévre 5 forint, negyedévre 2 frt 50 kr. o. é. Megjelenik hetenkint kétszer, csütörtökön és vasárnapon, nagy iv alakban. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Sárkány Ján. Fer.
