Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876
1876-12-20 / 51. szám
L ECZ. 20. 187 6. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 335 Válasz a vajai agárversenyre. Balkáni/ decz. 17. 1876. Z. J. barátomnak, a »Vadász- és Versenylap« 50-ik számában megjelent » Visszapillantás a vajai agárversenyre« czimü czikkére. Ha mind ez ideig kételkednél Kisasszony agaram fölényén melylyel bir Préda és Kortes agaraid mellett? egy fogadást ajánlok 100 forinttól, 500 forintig, — olyformán, hogy mind a két agaradat egymásután meg veri, egy órai időközzel. — Vagy ha csak egyiket választod a kettő közül, ez esetben dupla pénzt teszek. — Minél rövidebb határidőt és terrénumot válassz. G. Z. és G. B. Fogaras és székely kanczák ? T. cz. Szerkesztő ur ? — A »Vadász- és Versenylap« idei 50-ik számában, az »Állam ménesekről« irt czikkben, szorul szóra ezt olvassuk : »Végre a fogarasi ménesnek 76 lippiczai anyakanczája — Majestoso, Neapelitano, Siglavy és Favory I. és II. nevü tiszta lippiczai mének által fog fedeztetni.« Ebből világos, hogy Fogarason csak lippiczai kanczák tenyésztetnek ; világos hogy ott nincsenek székely kanczák ; világos, hogy min. Tanácsos Kozma úr által Kolozsvárt tett azon ígéret, hogy e ménesben székely kanczák is, — nehogy e kitűnő faj egészen kipusztuljon, — fognak vitetni, — csak olyan — Erdélynek tett Ígéret volt. Miért hagyja a kormány a székely lófajt kipusztulni ? Azt — mint más igen sokat — talán tudhatja a magas kormány, mi nem tudjuk, csak sajnáljuk. Gyula-Fehérvár decz. 17. 187 6. Többen. Fedező mének. Bois-Roussel fedez Zsibón, B. Wesselényi Bélánál saját 14 kanczáján kivül 12 idegen kanczát 80 írtért. A kanczák kényelmes ellátásban részesülnek. Takarmány piaczi áron. A nádasd-ladányi ménesben : i'/ 2 órányira Sz.-Fehérvártól, posta helyben, fedez 1877. február l-jétől : 1. Dami teliv. s. p. m. ap. Dollár, anyja Officious stb. Félvér kanezát ... 60 fitért. Telivér kanczát . . . 100 írtért. Kanczát, mely vagy maga, vagy melynek ivadéka versenyben egy dijban 1000 frtot nyert — ingyen. 2. Ossian eredeti normán s. p. m. 40 írtért. Kellő számú kényelmes box-ról gondoskodva van. Zab, széna piaczi áron. Minden kancza után 5 frt jár az istálló-személyzetnek. Levelezések és jelentések M entier Gyula kasznár úrhoz intézendők helyben. Eladó : Balkán, fekete, jegy nélküli csödőr, az Orloff-ügető fajból-, 16 markos, szép termetű ló. Sebes ügetök tenyésztésére használható volna. Ára jutányos. Többet mond levélben vagy szóval — szívességből e lapok szerkesztője. Kivonat nmlts. gr. Esterházy Pál ur pápai uradalmi P.-Gyimóti méneskönyvéből. Folyó évi junius 2-án gróf Pejachevics Rumai méneséből vétetett : Hébe telivér kancza, világos pej, csillagos, hátsó bal lába koronában fehér, 15' 2'' magas, született 1866, apja Ruma, anyja Malvina angolországi nevelés. Mantilla, telivér kancza, setét pej, hátsó jobb lába csüdben fehér, 15' 2" 1'" magas, született 1868., apja Ruma, anyja szinte Malvina. Ruma ménnek apja Voltaire*), anyja Amália. Hébe és Mantilla csikóval együtt vétetett, mindkét csikónak apja Osmond, melynek apja Y. Camel anyja Sára. 187 6-ban pedig fedeztetett Hebe Osmonddal, Mantilla Tromler ménnel, melynek apja Doboz, anyja Hébe. 18 7 7-iki fedezési idényre Hébe és Mantilla bejegyeztetett Kisbéren Diophantus mén alá. Pápa, decz. 10. 187 6. Kiss László, felügyelő. Szabályok a sík-, akadály- és gát-versenyekhez. A magyar-osztrák birodalmi verseny-gyepeken. A pesti és bécsi Lovareyyletek megállapodása és vidéki versenyegyleiek hozzájárulásával érvényes 1876. sept. 1-től kezdve. Kiadja a pesti Lovaregylet. (Folytatás.) Mázsáld és tehemabils. 36. czikk. A lovak számai a jelző táblán. Minden lónak, melynek futnia kell, neve és száma egy negyed órával az illető verseny előtt átadandó a mázsáló-biztosnak, hogy a számokat a jelző táblára kitétethesse. Ezen szabály elmellőzéseért 25 forint büntetés fizetendő a lovaregylet pénztá rába. Ha a számok*) E mén apjának az »A. Ö. U. G.«-ban ßepellert találjuk feljegyezve. Amáliának Voltaire-töl ellett fia Tigris nevet kapott. S z e r k. — Rohadt ? — felel amaz — tollazatomra esküszöm, pompás zamatja van, s fénylik mint arany. Valóságos mintabuza, gyerünk kóstoljuk meg. — — Kedves bátyám, hidd el, e villák nem természetesek. Ezenkívül szöllöhegyen nem szokás búzát vetni. — Édes húgom, mi csak négy hónap óta vagyunk a világon, s nem ismerhetünk minden szokást. Hh a fürtöket leszedték, nem látom át mért ne lehetne aztán búzát vetni ; e villák pedig bizonyosan a gazdasági egyletek haladásáról tanúskodnak, valószínűleg azért állíttatván fel, hogy a búzának kikelte után, támaszul szolgáljanak. — Mindenesetre jó lenne előbb öcsénket megkérdeni. — — Hogy is ne, tán majd ő szedje fel a búzaszemeket, hogy jóságukról meggyőződjék. Köszönöm szépen, e próbát majd magam kisértem meg. — E szók után hetykén az első villa felé tartott. — Vissza, őrült, ha kedves életed, — kiáltók teljes erőmből utánna. A dőre eleinte csudálkozást színlett jelenlétem fölött, azután, a nélkül hogy velem tovább törődnék megfordult, s igy szólt : — Ugy fogok tenni, a mint tetszik ; nem vagyok oly gyerekes mint húgom, ki sovány klastromi levessel is beéri. — Nénémnek igaza van, — felelék én, — hétszer fontold meg, mig valamit cselekszel — szokta apánk mondani. — Hétszer gondoljam meg : jó lenne-e a 12 buzaszem ? —"gunyolódék vissza. — Ez kissé sok. — Nem veszed-e észre az ott függő nagyon különös szálakat ? — kérdém. — IgeD, látom, — felelt bátyám s szinük után ítélve azt hiszem a vadász lova, melyen mindig nyargal, veszté el. — Tudod-e mért vannak ott ? — Nem, még soha se láttam ilyen fa alkotmányt, és szőrszálak mellett buza szemeket elszórva. A dolog mindenesetre gyanús. Gyerünk el innen. — Ugy beszélsz mint bankár, ki ép teli asztaltól kelt fel. — De én éhes vagyok, s enni akarok, és — Egy éles, átható »Girrlit« hangzék fel, mely bátyámnak a szót visszafojtá csőrén. Tizennégy vándorfogoly, kik társadalmi viszonyaikra nézve ugy aránylanak hozzánk, mint ezigányok a falu lakosaihoz, röpült el fejeink felett, s közel előttünk bevágtak. — Hallgas rám, az ördögbe — szóltam tovább, — Az én gyomrom is üres, gyorsan vonuljunk vissza a legközelebbi bokorba. — S ez a kóbor népség kapja el orrunk elől a falatot, — mond bátyám még mindig tétovázva. E közben az ellenséges csapat a szöllő felé indult. — Filkó, hárman menjünk tizennégy ellen. — Jer néném. Bátyám is utánuunk jött. Pár perez múlva a 14 vándor czigányból, négy keserves kapálódzások közt iparkodott a diadalivszerü villák alól menekülni, az ötödik pedig, egy ily roszul megerősített villával a nyakán, reménytelenül czipelte magát tovább. A többiek halálosan megijedve, tova íépülték. — Nos hát, most asztalhoz ülhetnénk — mondám hidegen bátyámhoz. — Köszönöm szépen — viszonzá ö — már nincs étvágyom. E pillanatban egy paraszt bujt ki a szőllöből, s lépteit a gyilkosság szinhelye felé intézé . . . E példából az a tanúság, hogy mi foglyok a diadal ivektől őrizkedjünk, akár római félkör, akár gúla formában vannak felállítva, s ha mindjárt arany betűkkel lenne rájuk vésve : »Üdv, dicsőség és hoszu élet.« VI. Ragyogó dicsfény övedzi az ókor bölcseinek neveit, azonban egy tekintetben ők sem valának okosabbak, mint a kik az utókorban terjesztőnek fényt és villágosságot, sajnos oly mértekben, hogy az emberek szivét gyűlölködés, képzelödés és esztelen viszálkodás zavarja meg. Bizonyos, ugy szólva több kevésbbé érzéki szempontból tekintve, a bölcsesség mindig metaphysikai fogalom volt, s a gyakorlati életben nagy hasznát nem igen lehet venni. Emlékezzünk csak vissza, hogy a bölcsesség hírében soha sem állott Ádám, Herkules és Sámsont leszámítva, hogy jártak e tekintetben a legnagyobb világbölcsek. Például a legszemérmesb és legerényesebek egyike Sokrates, nem sokkal gyakrabban cserkészett-e a kecses Aspasia közelében, mint sem azt állampolgári, bölcsészi és erénytanári állása megengedbeté. Nem akarom épen állítani, hogy a szép és szellemdus növel bűnös viszonya volt, s szívesen elhiszem, hogy ez ős alakja az ujabb korban oly híressé vált Ninon de Lenclosnak csak tánczolni tanitá, a mi egy ókori bölcsészt utóvégre se compromittálhatott nagy mérvben, föltéve, hogy a Perikles korabeli Atheneben nem járták már a cancant vagy czepperlit. Mindamellett be van bizonyítva, hogy a szerelem, — mi madarak párzásnak nevezzük — minden időben, még a legnagyobb szellemeknek is, botrányköve volt és lesz is, és hogy e természet-törvénynek mindenki, minden külömbség nélkül meghódolni tartozik.
