Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-12-20 / 51. szám

334 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. OC

T. 1 1. 1876. dalomban 7 drb ejtetett ; egy 3 mázsás öreg kant uradalmi főtiszt és föerdész is egy személyben Herman ur lőtte golyóval, a többi darab is tekintélyes, mert a legcsekélyebb süldő is 30 kiló sulyu volt. — Lám ily érdekes mozzanatokat senki sem közöl; sőt megyei két casinónkban, jóllehet igen sok tagja vadász, a »V. és V.« nem is tartatik. *) Költőileg kezdém és mily prózailag fejezem be czikkem, nemde tisztelt vadásztársak ? de azért viszonlátásig is vadászüdvöt mond néktek Gács, nov. 21. 1876. az egy öreg vadász. Vadászatok a Mátra-aljában. Eger, deez. 1. Mult octóber hó 8-án, Bogácson, az egri főkáptalan egyik ide közel fekvő borsodmegyei birtokán vadásztunk a házi ur, a közszeretetben álló P. kanonok, egy valódi sportkedvelő részvétele mellett, mely alkalommal, részint hajtóval, részint pedig a sürübb vágásokban, borzkopókkal üztük a mulatságot ; eredmény két nap alatt 30 darab nyúl és egy róka volt. Tixi és ivadékai igen jól viselték magukat, — vadászat végén egy borz-odúba is beeresztettem őket, meg is találták a borzot, meg is támadták, de miután én mind a két barlang nyíláson egyegy Taxiit eresztettem be, valószínűleg azért nem sikerült kiszoritaniok a borzot, s ezen tapasztalásomat máskor hasznomra forditandom. Mult november hó 9-én, Zsérczen, Horváth ur vendégszeretetét élveztük, és kitűnően el voltunk látva erdei tanyánkon ; két napi vadászat eredménye, a kedvezőtlen idő daczára, öt darab bak volt és azon kellemes tapasztalás, mely bennünket *) Hanem tartják bizonyára a »I4olit«-t, a »Kikeriki« s holmi ilyes olcsó levü lapokat. Szerk. ért Horváth ur vadászatán, hol nem csak a vadászat rendezése, hanem a szívélyes barátság is felejthetetlen lesz mindazok előtt, kik ott jelen voltak. P. kanonok november 20-tól az egri fökáptalan borsodi, szabolcsi és bihari birtokain rendezett kör-vadászatokat, az eredmény, a folytonos borongós idö és esős évszak daczára, fényesnek mondható, miután 380 nyúl, négy róka és bét darab fogoly esett zsákmányul, s ezen vadbőség egyenesen a vadászati fegyver-adónak róvható fel ; melynek gyakorlati és közgazdászati hasznát a kik meg akarják ingatni, kevés tapasztalással, de annál több communistikus elvekkel bírnak. Mult héten a felsö-tárkányi érseki uradalmi erdőkben egy kerülő, a vadorzók által, kik hitvány kasza-kapakerülő földészek, — köztök egy csizmadia is, — szivén lövetett, és az erdőben hagyatott. Miután az erdővéd két napig nem jött liaza, roszat sejtettek, és kezdték kutatni a rengeteget, mig végre ötödik napon megtalálták a megmeredt hullát, szivében 11 darab futóval. A kapott hivatalos jelentés után a királyi vizsgáló bíróval rögtön a helyszínére mentem, s négy órai hegymászás, és a folyton hulló esöbeu való csatangolás után megtaláltuk a bűntett elkövetésének helyét, s oly sikerrel működtünk, hogy csupán a holttest fekvése, elhagyott tűzhely és nyomok iránya után, képesek voltunk a tényállást egyedül, tiszta combinatiók alapján megállapítani, a nyomozást folytatni, s a tetteseket, kik négyen voltak, ke'zrekeriteni. Ezek most az igazságszolgáltatás kezében várják méltó büntetésüket. Megjegyzem, hogy sikev csak is azért követhette eljárásunkat, mert K. vizsgáló-biróval mindketten vadászok vagyunk, ezen tulajdonság nélkül aligha birtuk volna magunkat tájékozni. Ha e lapok keretébe beillenék, közöltem volna ezen bünügyi nyomozást, mely Cooper mohikánjainak is becsületére válnék, igy azonban elhagyom, — annál is inkább, mert nagyon szomorú. T. végeredményül egy vén róka, meg egy 6-tos bak, melyet az alulirott ejtett, s 33 nyul fedék a teritéket. Hazánk felső vidékein ehhez fogható s oly sokféle vadban bővelkedő, ekként berendezett vadászat alig van, melyeknek ez évben csak is az a hijja, liogy a császármadarat elhibáztuk ; ezt bővebben commentálni felesleg. Az oroszlán rész a vadászat tulajdonosa, idősb grf. Forgách Antal, gf. В ere htold A r t h u r, gf. С z e b r i á n L á s z 1 ó, gf. Nyáry Kálmán és az alulírottnak esvén örömzöldül, a személyzet csak is a visszavágott, illetőleg viszarepült vadak elejthetésében osztozik. Nov. 20-án cserkészet fővadra ; ejtetett 1 szarvasüsző, — az igen erős és jó fővad csoportban jelenvén meg a lőréseken, lövéshez csak is a vadászat tulajdonosának kedvezett Sz.-Hubert. Nov. 21. utolsó nagyobb liajtóvadászat, melynek fö nevezetessége, hogy egy kétéves őzbak neki iramodván a menekülésnek, oly szerencsétlenül szökött a lőjárdán, liogy egy tuskóba ütődve azonnal halva maradt, — ejtetett 3 császármadár, 6 nyul, 1 róka, 1 őzbak. Négy napi összes és végeredmény 104 nyul, — 3 róka — 6 őz — 32 fáczán, 4 fogoly, 3 szalonka: azaz sok évi fáradság, ernyedetlen igyekezet, söt költség méltó jutalma. — Hát ha a luxus adónak, illetőleg az 1875. XXI. vagy is a vadászati törvénynek csak valami csekély garancziája lenne, — hol állanának a vidék vadászatai, illetőleg vadállományunk, mely csak egy szempontból szaporodik bajmeresztöleg, és pedig sertevadban. Erdővédeink ernyedetlenül lesik, hanem mire sem mehetnek, a héten a szomszéd rónyai uraí á na L Egy fogoly-kakas viszontagságai. (Önéletrajz.) (Folytatás.) V. Csapatunk vezetésénél a szerencse kedvezett nekem ; a bizalom ismét visszatére, s az apánk és testvérünk halála okozta fájdalom is enyhülő félben vala. A mama is lassan-lassan megvigasztalódott, s jobb reménynyel nézett a jövő elé. A fővezérség azonban sok teherrel jár és önfeláldozásba kerül, s minden kedves szokásról való lemondást követel. Hős nem valék soha ; parancsnoka egy, a tűztől nagyon félő, 8 főből álló fogoly csapatnak, őszintén megvallom, a sörétek fütyölése nem tartozott kedvelt nótáim közé. E körülmény persze nagyon megnehezité főparancsnoki állásomat. A lángész kiváló tulajdonai hiányában, azokat testi és lelki erőm teljes megfeszítésével kelle pótolnom, s ha néha kísértésbe jövék is csupán magamat biztosítani, ezt a többiekre való tekintettel nem tehetém. Az önérdek s kötelesség közti folytonos harcz gyönge szellememet, mint tüz a vasat, megedzé. Önző természetű ember az ilyen állást, a legelső bokorba elbújva, ott hagyta volna. De mind hiába, a család érdekközössége természet-törvényen alapszik, s jaj annak, ki ellene vét; arra gonosz sors vár ! Bizonyítják ezt a vadászok taktikájukkal, mely abban központosul, hogy legelőször is szétszórjanak, hogy igy működésűnk egyöntetűségét meghiúsítva, fö támpontunktól megfoszszanak. A foglyok ezt nem akarják belátni, ámbár az eredmények kézzel foghatók. Bár csak a hollók szép rendőri szervezetét fogadnók el, mely mellett oly biztosan érzik magokat, liogy némely filkó azt hiszi, hogy a puskaport már messziről megszagolják. Apánk végakaratát szigorún követve, gyakran czivódám bátyámmal, ki az összetartás elvétől szeretett eltérni, s ez által isten tudja mennyi kellemetlenséget okozott, mikor vártán volt. Többször maga a sorstól kapott intést. Egy reggelen, learatott lóherföldön egyedül kóborolván, nagyon dúlt kedélylyel ért haza. Különféle magszemek élvezetében gyönyörködve , mellette valami deákféle ember pacsirtára lőtt, s ez alkalommal egy sörétszem testének azon részébe fúródott, a bol a hátgerincz végződik. — Ugy kell neked, — mondám kissé szárazan, — te mindig önfejű vagy s egyszer még pórul jársz. — Már is ugy jártam ! — siránkozék fájdalomtól csóválva farát. — Nem tesz semmit, — mondám nevetve, — egy ólomszem még nem halál. Szent Remigius napja, mely idötájt a jérezéböl tyúk lesz, vagy mint anyánk mondá : A Saint Remi Chaque perdreau est perdrix — már nem volt messze. Valóban, mindnyájan nagyra nőttünk. Két testvérnéném s bátyám színükre anyánkhoz hasonlítanak, azonban jó magam is meglehetős csinos legény valék, s kora érettségemnél fogva bizonyos fesztelenséget sajátiték el, melytől fiatal tyúkjaink rendszerint nem idegenkednek. Sok nő sokkal szeretetreméltóbb lenne, ha megfeledkeznék arról, hogy szeretetreméltó ; ilyen vala két vörös nővérem is, nagyon jó teremtmények, de idegen divat szerint kissé félszegen nevelve. Ellenben a többiekben nagy örömöm tellett, s már ébrede bennem az öntudat, hogy hivatva lesznek az életet kellemessé s édessé tenni — egykor, — mert a tavasz még távol volt. Az aratás elmúlván, s a letarolt földeken az ellenség már félóra járásnyira látható lévén, részünkről a vadászat merő futásból állott. Uralkodásomnak természetesen vége lett, s nem is sajnáltam. Becsületes emberre nézve az uralkodás mai nap keserű kenyér, különösen lia ministerei azon véleményben vannak, hogy a hollók a puskaport megszagolják. Minthogy azonban a társadalmi haladás nem abban áll, hármat előre lépni azért, hogy aztán négyet visszalépni legyünk kénytelenek : én e végből mindig megtartám előjogomat, a csapatot kellő időben rendre utasitani, hogy a szeliburdikat veszély ne érje. Ebbe mindnyájan beleegyezének, csak bátyám tett együgyii kifogást ellene, melj- figyelembe nem vétetett. Mennyire volt igazam, bizonyítsa a következő példa : Egy napon, épeu egész kényelemmel fiirdöm a tarló porában, midőn bátyám és egyik testvérnéném következő párbeszédét hallám szomszédságomban : A szinhely egy szőllőnek vége, melynek mentén egész sor ép oly elmésen mint művészileg felállított villa állott, melyek mindegyike alatt buzaszemek valának szórva. E villasor nekem egyátaláu nem tetszék : a eaudini járom szaga üté meg orromat. Testvér néném is osztozott ez ellenszenvben, igy szólván bátyámhoz : — Ne menj oda bátyám, e búzának rosz szaI ga van, bizonyosan rohadt. —