Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-12-06 / 49. szám

D EC Z . 6. 1876. 321 migy buzgalommal és már is szép sikerrel sza­porította el a nyul- és fogoly-féléket. A botfai revierben elejtett vadaknak néhány évről ide mellékelt jegyzéke teljes bizonyíték a fentebbi állításra, mert mig az 1873-ik évi saisonban az egész évi lőjegyzék csak ló nyulat, 4 rókát, né­hány foglyot és néhány erdei szalonkát szám­lált : addig, az ezután megkezdett gondos te­nyésztés és kímélet folytán már a 1875-ik évi vadászatoknak 82 db nyul, 15 erdei szalonka és 50 fogoly eredménye lett. Ily rohamos emelke­dés nagy gondosságot föltételez és Szily De­zső urat e tekintetben is az elismerés méltán megilleti. Ott van még gr. Széchenyi Béla baki urodalma s a hozzá tartozó Pölöske ; ott van a keszthelyi mintagazdaság, grőf Feste­tics Tasziló tulajdona és sok más neveze­tes nyul- és fogoly-vadászbely. De itt még meg kell említenem a belga trónörökös tulajdonát képező pallini urodalinat és a hozzá tartozó pacsa, peterd, ung és pogányvári birtokokat, mint a nyul-, fogoly- és erdei szalonkavadásza­tokról nevezeteseket; különösen az ung és pe­terdi pusztákhoz tartozó 50—60 holdnyi szép vágások a hosszuesőrűeknek igen kedves tar­tartózkodási helyei ; s a vágásoknakqlyetén fel­osztása mind magára a mulatságra, mind az eredményre kedvező befolyást gyakorol. Ezen birtokok, a palini Inkey-család régi javai vol­tak, és mint ilyen különösen nevezetes az a 40 holdnyi pogányvári szőllő és pinczéje, mely hajdan annyi vig napot látott és annyi jó czimborát fogadott hajlékába. Maga ezen Po­gányvár történeti nevezetességgel bir, török őrvár volt a régi időben s a máig is »Török­csapás«-nak elnevezett hegyen keresztül össze­köttetésben állt Nagy-Kanizsa török várral, mely vár a dunántuli kerületben a törököknek fő és legerősebb positiója volt. E vidékben a vadászati jogot néhány földbirtokos birja, s a vadászatokat majd kopókkal. majd bajtókkal gyakorolják. — De minden vadászat a pogány­vári pinczékben végződik, hol aztán a napi ese­ményekből élezeket rögtönző megjegyzéseknek, a fesztelen jó kedvnek és poharazásnak se vége se hossza. E j-^ szokás az egész megyében ottho- j honos, ezt mondják a »Vadászat koronájá«­nak ; s én is ugy találtam, bogy e kifejezés a jóizű mulatságra nagyon ráülik és a nap örömei­nek méltó koronája. — Nyul- és fogoly vadá­szatok a Muraközbe n is nagy eredmény­nyel szoktak végződni, s itt különösen említésre méltó a csáktornyai urodalom, mely gr. Feste­tics György tulajdona. — De a midőn nyulak­és foglyokról beszélek, el nem hallgathatom azon roppant károkat, a melyeket az ezen évi nagy havazás, az erős tél és az emberi rosz akarat a tőrözéssel ezen vadakban ejtett. Ezen év nyarán megdöbbenve tapasztaltuk a tél pusz­tításait,— és minden alkalommal arról győződ­tünk meg, hogy azt csak a gondos tenyésztés és több évi kímélet hozhatja vissza előbbi álla­potba. Megemlítem itt egyúttal, bogy e megyé­ben kedvező időben fürj is igen sok van. Sokat lehetne beszélni még az őszi és ta­vaszi szalonkázásokról. A megyének egy jó ré­szét erdőség borítja, bükkös és fenyveserdő, me­lyeket a szalonka különösen kedvel. Igaz, hogy ezen erdőségek nagyrészben nincsenek gondos erdészeti mivelés alatt, 1 ő s о г о к г ó 1 pedig legtöbb helyen szó sincs, és ez a szalonkava­dászatok nagy hátránya, mégis e tekintetben is Zala-megye az elsők közé sorozhatja magát. elkeresztett »Solokrebs« egy darab nagy rákot . r , , , . , , „ .jelent: mi mégis tudjuk s határozottan merjük A íenntebb leirt erdőségek fiatal vágásai mind | állitan i, hogy azon különös jóizü csemege f t s hogy az igy tár­czakérdéssé tett »Solokrebs« innen vette elne­sokat beszélhetnek errről, ugy a sz.-p á 1 i n y i- Szala vizének rákja volt, az a p á t h i, p à с z о d i és m é h e s i res, az a p a t n i , p a с z о cl i és fenyveserdő к stb. Szalonkáról beszélve két sajátságos esetet emlitek fel, egyik az : hogy ha jól emlékezem két évvel ezelőtt a szalonkák majdnem az egész telet itt töltötték, s akkor történt, hogy e sorok irója január havában egy felső-szilvá­gyi őzvadászaton az egyik hajtásban két drb szalonkát lőtt, s e ritka eset engem igen érde­kelt ; de nem lepett meg annyira mint egy má­sik tapasztalatom, a hol különösen meggyőződ­tem arról, hogy e szép nemes állat csakugyan rendkívül óvatos, okos és leleményességeiben kitanulhatlan. Egyik tavaszszal erdősöm liiriil hozta, hogy az irsai fenyvesben egy erdei sza­lonkát talált, mely egészen közel hozzá egy fé­szekről szállt fel ; nem akartam hinni ezen rendkivűliséget, elmentem tehát, hogy az állí­tás valódiságáról meggyőződjem. A jelzett hely­vezését. E g e r v â r y G y u 1 a. liez óvatosan közeledtünk, midőn e alig egy meteriiyi távolságról felröppen a sza­lonka előttem, és csakugyan a fészekről, a mely­ben négy tojás volt.— A tojásokon észlelt gom­bostűfoknyi lyuk biztos jele volt annak, hogy azok már kelnek ; — sietve távoztam, aggoda­lom között, liogy hátha az igy fölzavart anyja többé nem talál vissza jönni. E kételyemet el­kellett oszlatnom, s két nap múlva ismét fölke­restem az emiitett helyet Körültekintés a franczia sport mezején. Francziaországban november elején kezdték meg a szarvas- és nyulfalkák rendes vadászatu­kat, s folytatják a korán beállott hó és fagy által olykor megszakasztva, — de nem megakasztva Igy pl. Anmale herczeg Chantilly-i falkájának ta­lálkozói a következő napokra vannak: kitűzve nov. 23, 27; deczember 2., 7., 11., 16., 21. és 30.; január 4, 8., 13., 18., 22., 27.; február 1., 5., 10., 15., 19 és 24. ; márczius 1., 5., 10., 15., 19., 23; ápril 2., 7., és 12-én, mindig d. e. 1 212 órakor. A cnbhunting-ek azonban már szeptember vé­gén vették kezdetüket. Igy a francporti szarvas­falkának már sept. 20-án volt egy érdekes »lais­gyszerre ! ser-courre«-ja, melyben Auguste Govin mastersége alatt a falka egy kisebb szarvast támadt meg és öt órai vadászat után elfogott. Jelen voltak a házi ur : Marquis de l'Aigle, marquis de VillepLiu , I Ganay, Archdeacon és Pillet-Will gróf, Villars j báró és Caraman-Chimay hg. — Öt napal később ueyane falka eredmény nélkül vadászott, mert a kieresztett szarvas egy szarvastehén-csordába ve­gyült s az ebek igy eltévesztették nyomát. Jelen voltak az elöb! ieken kivül Mr. Renouard és Brin­i quant. Kocsiban követtéka vadászatot : Caraman­s a legnagyobb csőn- : Chimay bgn(i> to vábbü Berten* és Pillét­Wilt gróf­dességgel lopódtam a fészek felé ; de mily nagy 1 „ők. — Október 17-én és 20-án a nevezeit falka volt csodálkozásom, midőn egész közelről meg-1 nagyobb szerencsével vadászott, s első nap 3 órai, má-_ győződhetem, liogy a fészekben két nappal a | sodik n aP on 6 óra i vadászat után harsant meg a .... " . . , »TTnliiili tt T-íns'/.l a tojások fenntebb leirt eset után már csak száraz héjait találtam s a gyengéd óvatos anya kisdedeit már ily korán egy biztosabb helyre rejtette. A f á с z á n-vadászat tán az egyetlen, a miről Zalamegyébcn keveset lehet beszélni. Tud­tommal csak két fáczános létezik; — az egyik а к e s z t h e 1 y i, gr. Festetics Tasziló tu­lajdona, '— a másik a zalabéri gr. Pe­jachevich Gáboré. Ezek után általános megjegyzésül mondha­tom : liogy Zalamegyében a vadállomány még mindig tekintélyes; — s ha fontolóra veszszük »Iialiali.« Resztvettek a fentebb cmlitett urak és hölgyek. — Október 27-én ugyané falkának két órai igen érdekes, erdőn, folyón átmenő vadászat után volt haUalija. E vadászatokról szólva a »Ch. III.« egy történelmi visszapillantást tesz. Nem lehet érdekesebb valami, úgymond mint a de l'Aigle grófok vadász króniká­jának átlapozása. 1793-ban, a rémuralom alatt a de l'Aigle testvérek vadászaton s pedig azon pil­lanatban fogattak el, midőn a » hallalit« fujat­ták. Az évkönyv következőleg emlékszik meg erről : »Magasabb hatalom által félbeszakított vadá­szat.« A két testvért Tracy kastélyba kisérték, a hol hogy e megyében etetésről, sózásról és egyálta-j laktak. Menet közben az egyik: Esperance de Ián 'tenyésztésről с s а к ki v é t e 1 e s e n lehet 1 l 'Aigle észrevevén, hogy nem őrzik szigorúan, jelt , , , - lad testvérének es lovat megsarkantyúzva egy szó, - hogy az elszaporodott rókák es orvvá- ^ &tugnt g ker<jket о Ы dászok évenkint mily roppant károkat tesznek, Már messz e já,. t üldözőitől, midőn észrevette, — hogy a vadászati törvény a megye egy ré- ; hogy testvére az árok tulsó partján marad és szében nemcsak végrehajtva, de respectálva megbokrosodott lovát hiába nógatván az ugrásra, 1 1 , _ (Ij-rtl Íí4,v.ríf л1 Çncra fr»t f F,ri­О F.i sincs, és bogy számtalan községekben vadász­nak minden tilalmi idők megtartása nélkül még olyanok is, a kiknek sem birtokuk, sem a va­dászatra jogosítványuk, sem vadászati jegyük nincs : méltán csodálkozni lehet azon eredmény felett, a melylyel a különben is igen kedves és élvezetes vadászatok végződnek. És most befejezésül megemlítem még azt is, hogy a Szala vizének rákjai országszerte híre­sek; és azt hiszem, liogy ezen állításommal új­ságot nem mondok. Sopron megyéből és a szom­széd Steyerböl ; de sőt Bécsből szekerekkel szok­tak lejönni különösen a régibb időkben s el­hordták Bécsbe a szalai rákot, liol aztán mint csemege drágán kelt el a »Szalakrebs« ; — s hiába erőlködik is a sógor, hogy azon általa a rendőrök által ismét elfogatott. Erre Espérance s viszafordul, újra átugratja az árkot és önkényt fogságba megy testvérével. Pedig e rémes időkben a fogság csaknem egyértelmű volt a hallálal. A Thermidor 9-iki ellenforradalom azonban nemsokára visszaadta szabadságukat. Már a meg­szabadulásukat követő napon e feljegyzést találjuk a vadásznaplóban: »Meghajtatott egy 18-as a Hour­vavi carrefour-ban.« * * * A Bois houdran-i falka is már többször vadá­szott eredménynyel az idén. Okt. 14-én egy villás lett kieresztve a Courcy-i erdőben és négy órai vadászat után elfogatott. Okt. 19-én a villefernay-i erdőben vadászott ugyanazon társaság. Egy 10-ágaa lett kibocsátva és negyedfél órai vadászat után elfo­gatott. Résztvettek a következő hölgyek és urak : Arenberg hgnö, Greffulhe, Delondres és Tattct grófnők, d'Armaillé, Gramont, Monlingue grófok,

Next

/
Thumbnails
Contents