Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-11-29 / 48. szám

Ост

. 11. 1876. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. •313 lőni nem szabad. 4. §• Az ily vadászatoknál hajtók gyanánt közreműködni az illető hatóság rendeletére azon községek lakói kötelesek, a m-lyek érdekében a vadászat tartása engedélyeztetett. 5. §. Ily vadászatokban az illető törvényhatóság főispánjának, vagy ennek akadályoztatása esetében alispánjának esetről-esetre szóló írásbeli meghívása mellett olyanok is részt vehetnek, kik az 1875. évi XLI. t. cz. értelmében, mert vadászati jegygyei ellátva nincsenek, különben vadászatra jogosultsággal nem birnak. 6. §. Ezen törvény végrehajtásával a bel- és pénzügyi miniszterek bizatnak meg. Budapest 1876. nov. 14. Tisza Kálmán, belügyminiszter. Zalamegyei vadászrajzok. Hazánk majd minden részeiből olvastunk e lapok hasábjain érdekes tartalmú vadászrajzokat, mulattató tárczákat és tanulmányokat ; — Zalamegye egyike azon keveseknek, a melyekről már régóta nem volt szó. Pedig éppen ezen megye az, mely vaddûs rengetegjei, a természettől megáldott kincsei és gyönyörű fekvésénél fogva már, különösen méltó a figyelemreA mint bámulatra kelti az idegent а В a 1 at on-rn ellék festői szépsége: ép ugy j meglepi az igazi vadászt azon socialis élet,

1 mely e megye vadászatain uralg. Sok érdekes történetet beszélhetnének el azon gyönyörű rengetegek, melyekben néha egy-egy hétre is tanyát ütött a megyei intelligentia, s vidám kedélylyel, vig muzsikaszó mellett űzte a sport ezen nemét. — De ezen nagy és hires vadásztársaságnak, mely hogy ugy mondjam a megyét egyesité magában — fejei már rég kihaltak, — sa jobb vadászokból is csak egy-kettő él még, a kiket nem egyszer hallottam egész fiatal tűzzel és szenvedélylyel az elmúlt szép napokat elbeszélni. E társaság az ötvenes évek felé keletkezett és egész 66-ig fenállt, uralva ez egész megye legvaddüsabb rengetegjeit; volt elnöke, alelnöke, vadászmestere, fővadásza, alvadászai, pénztárnoka stb., a vadászatot kopókkal űzték, és mindig bizonyos rendszerrel. Ott van azon végtelennek látszó rengeteg, mely Zalamegye nyugoti határszélétől a megye közepét átölelve, egész Sümeghig húzódik. Nagyszerű őserdő ez, mit a völgyek gyönyörű változatai, a minduntalan fölbukkanó hűvös források és patakok oly meghatóan széppé tesznek. — Ezen az alpesekből kifutó nagy hegylánczolat, mely helyenkint Haricsa, Hétnek, D о b r a f ö 1 d, С s ö d e, I r s a, Alsó-, Eelső-Szilvá gy, Apáthi, Nova, В unya, Boll, Oltár cz, Tolmács, Haraszti s más elnevezésekkel bir, s mely helyenkint a szarvasoknak és vaddisznóknak, az őzeknek pedig egyáltalán mindenütt állandó kedves lakása, — a fent futólagosan emiitett vadásztársaság legkedvesebb mulatóhelye volt s mint ilyen méltó, hogy e vadászrajz keretében elsőnek említtessék , annál is inkább, mert hazánkban sokan vannak még, kik a fentebbi kitűnő vadászhelyekről egy-egy feledhetetlen kedves emléket vive magukkal, az akkori igazán patriarchalis életre most is annyi sok örömmel gondolnak vissza. E hegylánczolatot Hariczánál érintettem, mint a mely ponton a zalai és vasmegyei határszélek találkoznak. Ezen erdőség a vele kapcsolatban levő Métnek és Dobraföld erdőkkel együtt nem régen még a gróf S z a p á r y-c s a1 á d birtoka volt ; a későbbi időkben bizonyos báró Berg és Hugo urak tulajdonába ment át, kik azonban az erdő gyönyörű fáit nagyrészt letarolták ; és igy a vadászatokból megmaradt őzállomány is az erdőben levő örökös lármás munka által ezen előbbi nyugalmas helyéből kizavartatott, s a vidék számos orvadászainak igy éppen kezére ment. — Most с vidéken sok fiatal és erősebb vágások vannak, szép, egészséges vidék, hol máris az őzvad feltűnően kezd szaporodni. Az erdőt sok helyen tágas és gazdagon termő rétek szelik, s az alsó vágást a Kerka friss patakja szegi be, a mi arra, hogy itt a vad állandó tanyát szerezzen, igen kedvező körülmény. Igy húzódik el ezen erdőség messze, az óriás fenyőfák sűrűjét majd a tölgy, cser, majd a bükkös váltja fel. Nem hiányoznak még a nyirfa (Betulla alba), a gesztenyefa (Castania vesca), a lisztes galagonya (Pynus aria), a cseresznyefa (Prunus avium), a rezgő nyárfa (Propulus tremula), a Sorbus torminalis, a nagylevelü hársfa (Tilia grandifolia) és a Tilia parvifolia stb., mint a melyeket virágzáskor kellemes illatukért az őzvad messze felkeres. Egy távolabbi része ezen erdőnek I r s a néven ismeretes ; ez volt kiindulási és központja a megye intelligentiájából álló rendszeres vadásztársaságnak, — és legkedvesebb lielye az őzvadnak.Itt van az a hires »Szőllődomb« vagy máskint »Gulyaállás«, egy kis tisztás domb, meszsze kimagasló egyetlen óriás tölgyfájával, a melyen minden alatta kiterített őzvad emléke egy-egy a tölgyfába vert szeggel van megörökítve ; egy őszi baraczkfa van még e dombon, melyet egykor a társaság elnöke, bold. Laky Báfael ültetett. —Távolabb az erdő sűrűjében, egy nagy magányos keresztfa áll, mint szomorú emléke a régi időknek, melyet egy szegény ember hálája emelt oda a betyárok kezéből történt véletlen megszabadulása emlékére. — Amodább, az erdő másik részén egy sírdomb köti le a figyelmet, -— ennek is oly bús története van. A mellette elterülő szép vágást »Paptemető«-nek hivják, mely a monda szerint az emiitett sirdombtól kapta nevét, — és több ily szomorú emlék ... ! De a »Gulyaállás« a jókedv és mulatság tanyája volt. E dombról hangzott le a vadászkürt mélabús zenéje és beborongta a völgyek halotti csendes magányait. Sok érdekes és mulatságos történetkéket beszélnek e helyekről,— amikre tán majd később én is visszatérek. * * * A vadászatot mindig kopókkal űzték mindenütt ezen erdőségekben, ugy a legutóbbi években alakult s mintegy 12 tagból álló úgynevezett szilvágyi vadásztársaság is, mely Irsát, Apáthit, Felső-Szilvágyot és Haricsát birta. E társaság vadászatai nagyon érdekesek voltak ; a ki egyszer volt köztük, az e napot el nem felejtheti. Sok elménczkedés, sok tréfás ötlet maradt meg emlékemben, a miket ott hallottam vagy tapasztaltam, s majd alkalmilag le is irom azt a két szenvedélyes zsidó-vadászt, a kik félig megfagyva a dicsőségért, erős hidegben 8 órát »silbakoltak« és semmit sem lőttek ; meg azt a hires német művészt, a ki fuvolával akart őzet fogni ; az impossans nagy őzbakot, melyet a cseh vadász 9 lövéséből egy sörét sem talált ;— a rövid lábu nevetséges alakú, de leleményességben kitanulhatlan tacskót: a »Gánitzá«-t, a ki ugyancsak sokszor kipakkolt, mig e jellemző nevet megszerezte ; és sok más eredeti tréfás történetkéket. Itt terül el a hg. Esterházy-féle A1 s óLendva-Nempti uradalmakhoz tartozó mintegy 40,000 hold erdő, a mely már erdészetileg van cultiválva. De nem lehetvén czélom minden egyes erdőterületről részletesen megemlékezni, mert akkor e rajz vajmi hosszú találna lenni, annál is inkább, mert egyes helyekre a majd később leírandó vadászélemények- és történetkékben ugy is vissza fogok térni ; röviden csak annyit még a vidékről, liogy őzvadnak ennél szebb és egészségesebb helyet képzelni sem lehet; mit eléggé igazol azon tény is, hogy az átlag évenkint vadászva vagy orozva lelőni szokott mintegy 60—80 darabnak — daczára, hogy valódi tenyésztés, csak —aszombathelyi püspökséghez tartozó u. n. novai erdőben és a Lendva-nempti urodalom erdejének egy részében van — semmi hiányát sem érezni. Szarvasok az előbb emiitett uradalmakhoz tartozó Mura melletti u. n. petesházi és s z t.-k irályi erdőségekben állandóan tartózkodnak, de nem sokan ; néhány évvel ezelőtt egy nyári árviz ezen erdőségek vadjait majdnem egészen elpusztította, — de a gondos tenyésztés és kímélet mellett várható, liogy ismét el fognak- szaporodni. A vadászatot itt Lenk , Ödön főbérlő ur a legnagyobb kímélettel gyakorolja, csakis az erősebb példányok lövetnek- le. Mig itt méltó csodálkozásra kelt bárkit a szarvasok kifejlettsége, addig' az őzek satnya alakja ép az ellenkező hatást idézi elő. minek okát a lapályos, sok helyütt majdnem berkes erdőfelületben lehet keresni. — És daczára, hogy ezen erdő az őzállománynak nem a legegészségesebb, mégis itt most már az őzvad nagy mennyiségben található ; de ez elsőben a tenyésztés, és azután a kíméletnek érdeme. A szarvasok a szomszéd Muraközbe és a t о 1 m á с s i, haraszti és b á n о k-s z e n t-g y ö r g y i erdőségekbe átváltanak. — Nagyszerű látvány az, midőn vadászat alkalmával a kopók egy-egy szarvast a Mura vizének neki szorítanak ; ez habozás nélkül rohan a sebes folyamba, utánna a kopósereg, s az igy completté lett társaság vig csaholás között követi a nemes szarvast a túlsó partig, s azután lassan-lassan elvész a küzdelem hangja s a mulatság egészen az övék marad. Majd később megszólal a vadászkürt jelző hangja, s a fáradt kopósereg a néha eredménytelen munka után szégyenkedve, lehorgasztott fejjel ballag vissza. Egy-kettőt szenvedélye visszatart, s ez a vad nélkül csak kivételes esetekben tér meg. Számtalan példákat hozhatnék fel ezen állításom igazolására, — csodálatos, majd alig hihető dolgokat egyszersmind bizonyítékul azon állításra is, hogy az igazi jó kopó kitartása és vadászszenvedélye leirhatlan. Egyszer kopóink Dobraföldén reggel 8 óra körül egy őzet vettek fel, s azt hosszú eredménytelen hajtással az innen több mérföldekre fekvő irsai erdőbe levitték, este visszahozták ugyan, de mi a hajtást ekkor már csak a ma-