Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-11-22 / 47. szám

306 VADÁSZ ÉS VERSENY-LAP. O

CT

. 18. 187 c>. sem, aztán még ily sürü, ismeretlen erdőben mint teljesen ismeretlen — a nagyon meszsze kóborlást sem tartva czélszerűnek, állásomra visszamentem. Sándor barátomnak a dolog mi benlétéről referálván. Ép a lövésekre két erdővéd is ott toppaDt két felczórkázott kopóval, ezeket őzem után küldtük. Én pedig állásomra menve újra elfoglaltam kőpamlagomon helyemet. Kis vártatva hallám hajtani a kopókat még pedig igen kis helyen, azt hittem, hogy srétezett vadam forog előttök, melyet vagy elcsípnek, vagy valamelyik erdővéd gyújtja le. A kopók elhallgatván, nem tudtam lia megfogták e vagy eltévesztek ? Midőn ép e felett elmélkedném, megzördül előttem jobbra mintegy 40 lépésre a a fenyő, s ott czammog kifelé az én őzem- Fegyverem gyorsan felkapva odalövök, de a kényelmetlen helyzet vagy a szeleskedés okozta-é, hogy fegyverem hatalmasan taszítva — özem meg legalább hiedelmem szerint elhibázva, viszsza szökött —, máig sem tudom. De látva az őzet he az erdőbe futni, én is utánna — futtomba még töltényt is cserélve rohantam mint a förgeteg — s nem hiába, mert őzemet mint egy 60—70 lépésre megpillantani befelé futni, gyorsan czélba kapva, — de csak hátsó részét láthatva — rá tüzeltem, mire felbukott, de újra felvánszorogva menni akarván, megkapta a kegyelem lövést. Mondhatom hevélyes egy vadászat volt — őzet par force üldözve, mint az őskorban. De a siker feledtet minden fáradalmat. Beesteledvén, hazatértünk, bezzeg lett nagy zaj, megtudván, liogy újra én vagyok a szerencse fia, még az erdővédek s vadászok is folyton az én nagy szerencsémről beszélgettek az esteli tűznél. Tisztelt vadásztársunk Ragályi ur pedig azt monda tréfásan »pajtás, te most oly szerencsébe vagy, hogy nem is szükség vadászni menned, próbáld meg, lődd ki fegyvered gondolomra a tó feletti erdőbe, vagy a Szoliszkó csúcsára s holnap reggel bizton küldhetünk lelőtt vadjaidért.« Esténk bár jól telt el, de midőn nyugodni tértünk, mindnyájan őszintén sajnáltuk, hogy már másnap a elkeli hagynunk a gyönyörű helyet, e vadászokra nézve valóban paradicsom kertet; aztán a sok jó baráttól elkeli válni, bizonytalan — tán hoszszü időre ! Kedves gazdánk ugyan váltig biztatott, liogy a kamra és pincze pár napig még nem hágy cserben, de némellyünket elodázhatlan ügyek távozni kénytettek. Az indulásnak jókor kellett történni, mert a vonat Hochwaldról reggeli ötkor indul Stradek- s Szentmiklós felé, bol legtöbben kiszállandók voltunk. Elhatároztuk gyalog lemenni, csak a pakkért s a vadakért jött fel pár szekér. Bogoméi- barátunk nem kis boszuságára, ismét a korai lefekvés lön elhatározva, — hogy legalább némileg kialhassuk magunkat, a vadászoknak pedig meghagyatott, két óra után az egész társaságot talpra állítani, hogy a vonatról le ne késsünk. Erre nézve ugyan barátunk [azon practicus ajánlattal állt elő, hogy legbiztosabb addig le sem feküdni, hanem kártyázgatva várni az indulás óráját, akkor senki sem késik el. de a többség másként döntvén, mint alkotmányos férfiú meghajolt, — s igyekezett ágyával kibékülni. Hanem most igazán sajnálom, hogy nem tudom azt a kora reggelt ugy vázolni, mint meg érdemelné. Midőn felkelve ki-a ház elé gyülekeztünk. még az égen rogyogtak a csillagok, a tó s a csúcsok a hold fénytől megvilágítva, oly valami nagyszerű tündéries látványt nyújtott, melyhez foghatót eddig tán álmainkban sem képzeltünk. Az udvaron nagy tüz mellett megszemléltük mép egyszer a lelőtt vadakat, mely valóban szég látvány volt — két zerge s négy őz volt a gyepre teritve, látásokra még egyszer mintegy átérzők az elejtésüknél érzett vadász kevélyt s örömet. De most induljunk — Marton Rudolf t. barátunk pár szóval nevü kben is köszönetet nyilvánított kedves házi urunk s barátunk Szentiványi József urnák, kinek páratlan magyar vendégszeretate, s előzékenysége örökre feledhetlen maradt előttünk. Köszönetet nyilvánitott előzékeny s szives barátságukért a család jelenlevő pár tagjának. Bán bácsinak Szmrecsányi barátunknak, a vadászatok kitűnő rendezője — az inspector urnák, s derék társa a főerdész urnák. Gazdánk örömét fejezte ki, hogyjól találtuk magunkat, s a vadászatot kielégítőnek találtuk, mert igy reméli; még többször leszünk itt e helyen vendégei, mit mindnyájan őszinte örömmel ígértünk meg. A korai reggelit .gyorsan költöttük el, s itt azon hatarozat hazatott, hogy ezentúl, ki itt zergét lő, arczképe a nagy teremben felfüggesztetik. Velem lévén photographiám, ezt azonnal felfüggeszték, János barátom pedig megígérte, hogy a magáét rövid idő alatt elküldendi.De most már csakugyan in dúlni — a csillagok már halványulnak — jelentve, liogy a nap felkölte közéig. Isten veled te nagyszerű szép vadregényes táj — te csillámló ezüst tó, ti susogó zöld fenyvesek. ti büszke — égig nyúló bérezek, ti fürge vadjai a hegyeknek, Sz.-Hubert oltalmazzon ! »Hej fiuk ! felkiált/Ragályi, méltóbban nem bucsuzhatunk e szép vidéktől : daloljatok egyet, azt az én nótámat«. Egy perez alatt felharsant veterán vadásztársunk kedvencz dala »Piros bort ittam az este, ragyogó csillagom« megindult a menet le Hochwald felé, sokszor visszavisszatekinténk a kies helyre, bucsut intve felé. Hoclnvaldon a vonatra ülve, csakhamar megérkeztünk Stradekre, itt mi gömöriek Ragályi kivételével, ki Poprád felé vette útját — lriszáltunk, még pár napot Szentiványban kedves gazdánknál töltendő ; bucsut mondtunk még egya derék Bán Bácsi s Bogomér barátunknak, kik Szentmiklóson száltak ki. Kedves gazdánknál pár napot pihenve, mi is útra készültünk, ki minden módon arra persvadeált, hogy lőtt vadjainkat vigyük magunkkal, de mi sajnálva, ne hogy elromoljanak, nem fogadtuk el. »Ej mit mondá ő, mit tesz az ha elromlik is, az a fő, hogy lássák mily hős valál, milyen derék lenne, ha haza érve, a sok cseléd összefutva arról beszélne, hogy mily nagy vadász az a mi urunk« most is csak ugy lőtte rakásra azt a sok kárpátusi vadat ! Az első őz ritka szép szarvait azonban elhoztam, s a zerge bőrt szintén megfogják küldeni; azt hiszem, ha János barátommal bármikor rátekintünk, mindenkor édesen fogunk vissza emlékezni az oly sok öröm — s hevély között átélt Liptói szép napokra!! Balog h völgyi. Zombor, 18 76. nov. 15-én. Ez idényi szalonkahuzás elvonult felettünk, de oly lassan, hogy alig éreztük hatását. Egyike volt a leggyengébbeknek. Októl er közepe táján már mutatkoztak ugyan egyes hosszú csőrüek, de csak szórványosan. November 6-án volt nálunk az első fagy, melyie aztán egyszerre eltűntek. Legtöbb volt még a lapályosb puha erdőkben, de itt is kevés. Szt — k. Agarászat, кopászát. Félegyházi agárverseny. Félegyháza, 1876. nov. 16. Tisztelt szerkesztő ur ! — Az idei agárverseny következőképen zajlott le f. évi nov. 8 — 9-én »Csolyosban.« Jelentkeztek: 1. S/.ilárdfi Imre Kun-Szt.-Mártonból v. szuk. IAnda. 2. Báuhidy István Félegyházáról h. k. Legény. 3. Szilassy István Felsö-Dabus t'ek. szuka Czigány. 4. Halász Zsiga Felsö-Dabas ham. sz. Panna. 5. Vereb János Félegyháziról tav. hévéit Lámpás. 6. Szabó Béla Félegyházáról ham. k. Pille• 7. Tarjányi Kálmán Félegyházáról fek. szuk. Bah ám. 8. Szabó János Félegyházáról fek. kan Rigó. 9. Wojnich Simon Szabadkáról vör.-czirmos szuka Karika. 10. Ugyanaz f. sz. Tüzes. 11. Gábri László Szabadkáról v. sz. Kerics. 12. Ring György Félegyházáról f. sz. K. Fecske. 13. Kotolyai György Kis-Körösről f. sz. Fecske. I. Összevetés. 1. Karika 1 4. Linda 1 . , -o- . ( Karika n • • ( Czigány Rigó ) Czigány ) ° J 2. Babám ) 5. Lámpás ) Kerics 5 Keric

a Legény í La

mP

il

s 3. Tüzes 4 6. Pille Fecske 5 Tiize

S Panna 7. K. Fecske Ere Megjegyzendő, hogy a Legény, Fecske a helyszínén meg nem jelentek, és igy a Tüzes Legény erövesztöre futottak. II. Összevetés. 1. Lámpás ) , , 3. Tüzes Czigány 5 i mp is Panna 2. Karika Kerics } 4 6. Pille ) j Tiize

s Panna ) P,lnn

a 1. Fecske i > K. Fecske, .royeszto } ^ Tüzes I Keric 4. Fecske 4 nyulat Erövesztö5 nem érték III. Összevetés. A Tüzes nyulját egy nyárias erdőben hajtva — ott megsérült és visszavonatott. 1. Lámpás J Kerics ) Kenc

sE szerint a billikomot Gábri László v. sz. Kerics nevü agara nyerte; a 14 hónapos v. sz. agáiszép reményekre ad kilátást tulajdonosának, mind a mellett, hogy igen erős társa akadt a Lámpásban, noha azt megverte, de nem könnyen. Meg kell még említenem, hogy egyik szép tehetségű fi ital országgyűlési képviselő Totncsán у László közénk rándulva, igen jól mulatott s a nap emlékére, értékes agarászostorát azon szavakkal adta által alólirottnak, hogy ezen ostor a legközelebb tartandó agarászaton adassék által a helybeli legjobb agár tulajdonosának. Melyért e derék képviselő fogadja nyilvános köszönetünket. A társaság nevében Bánhidy István. 4ásfc®„ 1. A »vad-lud«-les. Igen szerették egymást lová tenni, ha szerit ejthették, Istenben boldogult Zs. és K. — Mindkettő erdész volt két szomszéd uradalomban és szenvedélyes vadász. Mig Zs. lakása a hegyek közt erdőségtől körülvéve állott pompájában, adi -