Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-11-22 / 47. szám

L

ECZ

. 20. 187 6. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 305 v.ik angliábani futása (szerző véleménye szerint) azt bizonyítaná, bogy jobb osztálybi valók Miután nálunk, ugvmond, az állaindijak közt csak 3 olyan van, melyek távolsága 1 mfd, azaz a 3 évesek tehetségének megfelel, a többi pedig mind sokkal hosszibb : ennek eredménye az, hogy kevés kivétellel a 4 évesek és idősebbek nyerik az államdijak nagyobb részét; pedig u. m. a 3 éves -k sokkal többen vannak. E czélszerütlen viszonyok következménye az, hogy egy sportsman, ki elég szerenesés, miszerint a legsebesebb 3 éves versenylóval bir a világon 1200—1500 méter távo'ságra, nálunk e csodaállattal egyetlen 3 éves versenyt sem bir nyerni. Hogy с bajon segíthessünk, u. m. szerző, — indítványozzuk, miszerint az államdijakból néhány olyat, melyek kizárólag 3 évesek számára vannak szánva, a 4 év. sA és idősebbeknek is kinyissuk — de rövidebb távolságra, azaz 3/

4 és 1 mfd közt, illetőleg 12 —1600 méternyire. A vers3ny.lijak ily felosztása mellett — u. m. a 3 évesek tehetségét valódi képességükben láthatnék. A liverpooli Autumn-Cap 500 font értékű diját Buccaneerünk egy 3é.es unokája Footstep nyerte meg 24 vetélytárs ellen. E kancza lord Wilton tulajdona, apja See Saw, anyja S indal — Stockwelltöl ; a fokedvenczek (Woodlands és Lord Gowran) a második és harmadik hlyet kipták; Julius Caesar igen hátul. * * Acrobat (a. Dangu, a. Actress), mely tőlünk került Németországba — mult héten a grossenhaini nehéz teher-akadályversenyben első lett 80 kilogramm alatt 4 vetélytárs ellen. Acrobat azelőtt gróf Szipáry Iván birtokában volt, s tulajdonképpen a megbold. gr. Pálffy Pál nevelése ; a csikó Milaczkán látta a világot, honnan egykor (még alig tiz éve) oly kitűnő jucker és vadászlovak kerültek ki a lovagias, és nagy szakismerettel biró tulajdonos kezeiből. Fájdalom e ménes is feloszlott, s Dangu, — e most 20 éves hires apaló — mint halljuk gr. Károlyi S. király-daróezi ménesébe vétetett át. Egy pár gyönyörű hintós-ló Dangu után, — szintén sárgák mint apjuk, melyek most itt Pesten láthatók a megb. tulajdonos özvegyének hintaja előtt — meglepően gyönyörű termettel és nemességgel birnak, s mintegy tanúságot tesznek e ménes kitűnő voltáról. Maradt-e Dangunak hozzá méltó fia, nem tudjuk. Eladó vadászlovak. 1) Hét éves félvér kancza, ap. Northstar. Black Rose, nehéz teher alá jó mint a nyil függélyes irányban lecsapott a bagolyra. De ugyanabban a pillanatban elérte őt j ő fensége biztos kezéből a halált vivő lövés. 1 Közelebbi vizsgálat alkalmával kiderült, — ! hogy a lőtt madár egy arany sas (Aquila chrysaetos), mely különben igen ritkán fordul elő. Kiterjesztett szárnyai egy öluél többet mértek. Már a mult őszszel ő fensége szintén az isa[ szegi területen egy sziklai s egy tengeri sast lőtt, a tavaszszal pedig a bécsi állatkertben egy ( törpe-sast *), — melyek mindnyájan az ő fenségének saját keze altal lőtt madarak-gyűjteményében helyt foglalván, — ennek legfőbb díszeit képezik. Ezekhez járul még egy daru is, melyet ő fensége nem rég szintén e vidéken lőtt. I Gödöllő, 1876. nov. 15. D i 11 r i с b, cs. és k. erdőmester. *) Nem kerülte el figyelmünket, s közöltük a V. és V. lap idei folyamában. Szerk. Utóhangok Bereghből. Tisztelt szerkesztő ur ! Miután az idei szarvasüzekedésröl szóló jelentésem elküldése után még néhány lőtt szarvas találtatottt, bátor vagyok ezekről s némely másokról pótlékot beküldeni. Trautmansdorf hg meglőtt egy tizes szarvast a Fubrama Bendaszu Gyilban, a melyet a medvék már félig fölfaltak. Igy találta ezt meg később egy erdőkerülő. Gr. S :hönborn Károly egy igen erős szarvast lőtt szinyáki állásán a Popásznik nevű erdőrészben. E szarvasról, melynek hátsó részében egy más golyó is találtatott, még megjegyzendő, hogy sebvére után két farkas iizőbe vette és le is vágta, — hulláját azután a medvék tökéletesen felfalták. Némely maradványát s agancsát egy erdészsegéd később feltalálta, s ez utóbbi rendkívül erős, a mint a mellékelt rajzból kitűnik. Az agancs igen erős és ritka 12-es. vadászló. Ára 1200 frt. — 2) Hat éves félvér lier., ap. Snarsgd, a. Tease-kancza ; három idényen át lovagoltatott falka után. Ára 800 frt. Hogy hol ? megmondja e lapok szerkesztője. heim Géza, Kárász Imre ur Szeghalomról, gr. Bolza, br. Marburg ; Kalaudra erdész stb. Első nap az u. n. Sarlózug és Cserszát pagonyokban volt hajtás; lövetett 153 nyul, 103 fáczán, 1 fogoly s 4 különféle; másnap a gyulai csenderes és a szolga-lesö pagony hajtattak meg ; lövetett 1 őz, 104 nyul, 147 fáczán, 5 fogoly s 4 apróbb madár. Összesen 522 db vad. E második napon történt a vadász ur már emiitett balesete. Tisztelt szerkesztő ur ! Ö fensége Rudolf koronaberczeg f. é. november 12-én érkezett ide azon szándékkal, hogy az isaszegi vadászterületen levő bagoly - kunyhóból az apróbb orvmadarakat kissé megritkítsa s e mellett a szabad erdei levegőt élvezze. Ez alkalommal nem is számitott ő fensége arra, hogy kedvencz sportját, a sas-lövést gyakorolhassa ; mert ez őszszel csak egyetlenegyszer észleltünk egy sast, azt is már jó idővel ezelőtt, — s az is azóta nem mutatta magát. Mindazonáltal alig időzött ő fensége kevés ideig a fentemiitett bagoly-kunyhóban, midőn a bagoly nyugtalan mozdulatai valami nagyobb orvmadár jelenlétét sejtették. Egy nagy sas volt ez, mely eleintén szédítő magasságban keringett, de lejebb-lejebb ereszkedve egyszerre a — b távolsága egymástól 20 bécsi hüvelyk, a—c=38 hüvelyk, d — e=37 hüvelyk, f—

g szemág = 13 bécsi hü v., h—

i a tülök kerülete a szemág alatt 7% b. hüv. Az egész agancs súlya 19 vámfont. November 8-án egy kis vadászkirándulás alatt egy szalonkát lőttem. — November 19-ike óta hó és fagy köszöntött be nálunk. November 11-én a vadász- és erdész-személyzet a Vidékerdö nevű erdőrészben vadászott. Egy erős vadkan meglövetett, azonkívül teritőre került még 2 róka és 2 süldő. Ennyit jelenthetek pótlékként az idei vadászatokhoz. Beregh-Szent-Miklós, 1876. nov. 12. Polifka Alajos, fővadászmester. Nov. 9—10-ikén br. Wenckheim B. ő excja fási birtokain volt vadászat. Résztvettek a házi ur testvérei br. Wenckheim Viktor, br. Wenckheim László, továbbá br. Wenckheim Frigyes, gr. WenckA liptói szép napok. Gömöri Szentiványi József barátomnak. (Vége.) A fiatalabb vadászok másnapra meg bucsuzóul egy őzvadászatot terveztek a Bán család revierjében, de bizony reggel jókor kinek sem lévén kedve felkelni, a délelőtt csak kártyázással s beszélgetéssel telt el, délután sem látván valami nagy buzgalmat, a fekete kávé után ép egy nyugágyra dőltem csibukozandó, — midőn a fiatal vadászok, kikhez Bán bácsi is csatlakozott — valamint az inspector s föerdész urak — vadászni kivtak fel, a villa alatt elterült fenyvesben, mely tisztelt liázi urunk tulajdona ; »Neked jönnöd kell okvetlen mondák, te még ma is biztosan lősz őzet, sőt még a [kártyázó urak erősen biztattak, hogy csak menjek, »könynyü katót tánczra vinni ba magának is kedve van« én sem soká várattam magamra, hanem fegyvert ragadva követtem társaimat. A villához vezető utat álltuk el — legfelől Bán bácsi, alatta én állottam, alsó szomszédom Szentiványi Sándor barátom volt. Négy kopót bocsájtottak el az erdővédek az alattunk lévő erdőbe. Soká nem hallottam semmi zajt, egy az ut s erdőszélen lévő lapos kőre letelepedtem, felvont fegyverem térdeimre fektetve. Állásom ép azzal a dombbal volt szemközt alig száz lépésnyire, hol első őzemet lőttem. »Szép lenne gondolám magamban ha Szent-Hubert kegyelme újra előmbe küldene egy derék bakot. De kutya hajtást még mindig nem hallván, nem is nagyon tekintgettem az erdő felé. Egyszer csak neszt hallva lefelé tekinték mintegy 110 lépésre (mert később megmértem) egy derék őzet pillantottam meg, a mint csendesen ballagva — a baloldalt eső erdőből az uton át — a jobbra eső erdőbe igyekezett, a nélkül hogy akár engem, akár alattam álló társaimat észre vette volna. Látva hogy bak, bizalmat helyezve fegyverembe, a nyak és vállap közé czélozva balcsövemből, mely farkas futókkal volt töltve, rátüzeltem, s a bak térdre rogyott, de mire én a kőről, — honnan ülve lőttem gyorsan felszökve, a nélkül, hogy jobb csövemmel, — mely ugyancsak igen vastag nyulgöbecscsel volt töltve — rá lőhettem volna, a süniben eltűnt. Látva lerogyni, bizton hittem, hogy jól találtam, kilőtt csövembe gyorsan egy uj töltényt téve, a kutyákat nem is várva, keresésére indultam. Mintegy 300 lépést haladhattam lefelé — midőn őzemet egy sürü afonyával benőtt fenyő csoport mellett fekve, de feltartott fővel vigyázva, megpillantám. Kissé alákerülve igyekeztem lőtávolra megközeliteni, de a rendkívüli sűrűségben alolról fel magam tájékozni nem tudtam, már azt hivém, hogy elhagytam, vissza akartam fordulni, midőn ép mellőlem az őz fel — sa legsűrűbb facsoport közé szökik, látnom lehetetlen volt, de a bokrokat mozogni látva, rögtön odalőttem, de hiába — megkerülve a facsoportot, őzemnek hült helye volt. Most már hol keres-