Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876
1876-11-05 / 44. szám
VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Aug. 30. 283. var, s mindenki fekvéshez készült az én kedves Bogoméi- barátom ellenvetése daczára, ki a koralefekvést tarok parthie előtt paraszt szokásnak nyilvánitá. Igen ám ! de holnapra volt a zergevadászat meghatározva, mely előtt nyugodni s erőt gyűjteni kell. Nyugodni ! könnyű ezt mondani, teheti is veterán zergevadász, de az, ki még nem lőtt zergét! Nem nyughat ez, hisz álmát is felzavarják a gördülő kövek, a zergék dübörgése, merész szökései, a mit a képzelet előre még álmában is elébe varázsol. Én legalább igy valék e nagy napot megelőző éjjelen! A vadászatot megelőző estén még igen gyenge bizalmat helyeztek a helybeliek a kedvező időhöz, azonban a bár kissé csipős, de nekünk most nagy szolgálatot tevő feltámadt éjszaki szél tisztára sepré az eddig felhős égboltozatot. Tán én valék első a tanyán, ki az örvendetes eseményről tudomást szereztem. Álmomat ugyanis nagyon nyugtalanitá a másnap történhető eseményekkel foglalkozó felcsigázott képzeletem, — igy az első szürkület talpra ugratott, s az ablakhoz vonzott, liol gyönyörű látványban részesített a tó, melynek felszínén gömölyögtek a fel s leszálló párázatok, s a felette magasló csúcsok e tündéries félvilágositásban, csúcsaik tisztán kimagasodva, a derekokat körülövező, s lejebb szálló ködfelbőkből. Oly csodás érzet rezgé át egész valómat, hogy azt leirni képes nem vagyok : s csak annyit jegyzek meg, hogy képzeletemben úgy tetszett, mintha a csúcsok bivólag intenének felém, tekintetem rájok tapadt s az oldalakon, csúcsok alján látható kis oázokon felcsigázott képzeletem szinte látni vélé a legelésző zerge nyájat. A nap első sugara talpra ugratta az egész társaságot. Miklós barátom a nagy mászás előtt edző szerül a tó vizet vette igénybe, a hűvös regg, s hideg viz daczára a tó csillámló tükrében vett fürdőt. Reggelinket a ház előtt költénk el, a kitűnő zamatos theât, s a Guszti barátom előtt feledhetlen paprikás szalonnát, aztán szivarra gyújtva vigan baladtunk nagy czélunk felé, meghágni a Szoliszkó s Básta, felhőkkel érintkező csúcsait. Mig az erdőn s az itt elterülő nagy hegyi j legelőn áthaladtunk, utunk elég kényelmes volt ; a vadászok mutogatták hol szokott a siketfajd s nyirfajd dürőgni annak idején, meg hogy hol látták a mult napokban a pásztorok a medvét. A legelő feletti magaslaton áthaladva, a nagy vízesésből lerohanó patakon, részint a pallón, részint az egyes nagy köveken áthatolva, utunk kezdett fáradságosabbá válni, de a mely egyszersmind jele volt annak is, hogy czéluuk felé közeledünk. Az erdő végén lövésre láttunk két harkályt, melyből szívesen legyujtottunk volna legalább egy példányt, de a zergék tanyája ide már nem lévén rendkívül messze, nehogy elriaszszuk, ovakodtunk a lövéstől. Az erdőt hátunk mögött hagyva, egy már csak törpe fenyőktől benőtt magaslatra kapaszkodtunk, hol egyszerre csak Szoliszkó elő csúcsa oldalán egy legelésző zerge csoportot vett észre az inspector ur gyakorlott szeme. Mi is csakhamar észrevettük, lett távcső keresés, — de hiába, mindenki honnfeledte, én pedig szándékosan egy társam évődése folytán, ki látva, hogy távcsővemet egy kis oldaltáskámba akarom pakolni, tréfásan kérdé, »ha azzal készülök-e meglőni a zergét? E megjegyzés azt hozta eszembe, hogy távcsővel meglehet nem lesz időm a távolba tekintgetni, s lia közelre jönnek, jó szememmel is megláthatom őket. Persze arra nem gondoltam, hogy mielőtt az állásra érnék, lehet alkalom zergéket láthatni. Most bezzeg volt sajnálkozás, hogy nincs távcső; dorgatorium annak a vadásztársnak, kinek éleze folytán távcsövem honnhagytam ; kedves gazdánk pedig saját magára boszankodott, mert ő meg honnfeledte a magáét. E csapat mintegy 16—18 drbból állott, s ugy látszott a magasban mitsem törődtek a mi alantságunkkal, vagy mi valószinűbb, hogy nem vettek észre. Igen megörültünk, hogy láttunk zergét, de inspectorunkat egy kissé aggasztá ez eset, mert attól tartott, hogy a zergék neszt fogva, a tuloldalakra szöknek, mielőtt az állásokat elérhetnők, s akkor pedig isten veled zerge lőhetés szép reményvirága ! A tapasztalt főerdész a gyakorlottabb erdővédekkel rövid haditanácsot tartva, elosztá a vadászokat s hajtókat, kiosztá a lejátszandó hősi darabban a szerepeket. (Folyt, köv.) Balog h völgyi. Agarászat, kopássat. A galgavidéki agarász-egylet »Elegy-agárversenyét« Versesen nov. 17-én tail ja meg. Tiszteletdíj 300 frt értékben. — Tét 5 frt, nem részvényes kettős tételt fizet. — Összejövetel a vecsési nagy fogadóban. Nevezni lehet a verseny napján reggeli 10 óráig alólirottnál. Máriássy Manó, egyl. jegyző. Vadászat vad-szarvasra a pesti kópékkal. Királyi vadászat volt mult szombaton, október 28 -an a gödöllői korona uradalom erdeiben, a milyen ritkán szokott lenni. Vadszarvasokra vadásztak lóháton. Igen fényes társaság volt az, mely reggel kilenez órakor lovászokkal, paripákkal Gödöllőre rándult. A társaság élén volt gr. Andrássy Gyula és br. Wenckheim Béla, s ezekkel gr. Esterhizy Miklós falkanagy, Tisza Lajos, gr. Szápáry Gyula, br. E lelsheiin-Gyulay, br. Döry Lajos honvédhuszár-örnagy, gr. Zichy-Ferraris Victor, ifj. gr. Almásy Kálmán, br. Rudics József, br. Waecker-Götter a német birodalom consula, Harkányi Károly és József, Mocsonyi Géza, gr. Károlyi Pista, ifj. Fáy Béla Péczelröl, br. Podmanic/ky Géza Kartalról, br. Orczy Elek, Szentiványi Máton, Rohonczy U., Baltazzi Ari=tid, Beniczky Gábor stb. A gödöllői vasútállomásnál a társas 'got báró Nopcsa fogadá, és a király nevében villásreggelire hivá meg a király kastélyba, hová a társaság udvari fogatokban elindult. Az ünnepiesen diszitett nagy étteremben husié, thea, meleg és hideg hus étkek szolgáltattak fel. Az urak áilva költék el a reggelit, melyre ö Felsége és Rudolf koronaherezeg is megjelentek. Az egészben ünnepélyes, de mégis fesztelen hangulat volt uralkodó. E közben a lovászok a külön vonatból kiszállított pompás paripákat a kastélyudvar elé vezeték. Tize legy órakor megjelent ö Felsége a királyné is ; és ez volt a jel az indulásra. A nagy kastélyudvar előtt mindenki lóra szállt. Gróf Esterházy Miklós falkanagy jelt adott, s megindult a falkár, a disz-vörös és aranyban pompázó ostorászok, s velük a 24 párból álló kopófalka. О Felsége a király egy erös fekete telivér paripán, a királyné pedig egy gyönyörű szürkén, melyet ez alkalommal első izben lovagolt; Rudolf koronaherezeg egy világos pej Buccaneeren ült, mely a fárasztó vadászatot mind veg'g kitűnően bírta. A szentkirályi erdőnél a hajtók az e czélból kinyomozott szarvasokat fölverték. Négy darab volt, s köztök egy hatalmas koronájú 12-es agancsár, az erdőségek büszke lakója, mely egy pillanatig méltóság teljesen tekintett a gyors ügetésben közeledő falkára, s a hátuk mögött vágtató lovasokra, de aztán a kopók pokoli zsivaju csaholásától megrettenve — elugrott, s hátraszegezve súlyos koronáját, társaival együtt hatalmas ugrásokban menekült el a vadásztáisaság látköréből. De nem ugy a sebesen futó kutyák elől, melyek jó szimattal hegyen, völgyön, erdőségeken és mocsáros réteken át üldözék. Igy folyt a vadászat hegynek föl, hegyről le, egész a mácsai erdőig, a Tápió vizén át, több rendű árkokon keresztül a fenséges tölgy erdőben, majdnem 30 perc/.nél tovább. Csak a kürtök éles hangja s a kutyák messze elhalló csaholása szolgált a lovagoknak irányul, a minden kilátást elzáró erdőségben, hol a gyors vágtatás mellett nagyon óvatosnak kellett lenni, hogy az össze-vissza ágazó fákba az ember szemét, lábát — kalapját ne veszitse. A mácsai erdőből kijövet a hátul lovaglók előtt nagyszerű látvány tárult fel. Az egész rét lejtője vörös kabátosokkal elárasztva, első sorban ő Felségeikkel; elöl a falka, s a völgyben egy csak nem 100 darabból álló szarvas csapat ! Csak egy pár pillanat, s az erdőségek bámuló lakói futásnak iramodtak a lerohanó kutyák és lovasok elöl. A föld rengett, mint egy lovassági attaquenál. A falkanagy, falkár és ostorászoknak ugyaucsak volt dolguk, hogy a kutyák az űzőbe vett 12 ágos nyomáról le ne tévedjenek, s a nagy szarvascsorda nyomát kövessék. Teljes ctrriérben száguldnak előre az ostorászok, hangos kiáltással s hosszú ostorukkal iparkodván a falkát helyes nyomra terelni.... Es ez sikerült.... De most újra pitakolion, dombokon át, föl az erdőbe. A patakokon a társaság legnagyobb része szépen át ugratott, csak egynehány gázol keresztül rajta, néhány meg a mocsárban megakad — nem sokára mindnyájan eltűnnek ismét az erdőbe. Már harmadfél óráig tartott a vadászat , s u lovak és kutyák ki voltak fárasztva, midőn a vadásztársaság délutáni egy óra felé a szt.-győrgyi erdőségnél ismét össze találkozott. A további üldözés a szarvas nyomok egymást össze vissza keresztezése folytán czéltalau lett volna. Takarodót fújtak, s az uri lovas csapat csatlakozott О Felségeikhez, kik a visszatéret a falkanigynak többszörösen nyilváníták legmagasabb megelégedésüket a sikerült vadászat felett. Húrom óra felé О Felségeik megérkeztek Gödöllőre, a vadász társaság pedig az idóházhoz lovagolva 5 órakoPestre érkezett. S— s. Az agárdi falka vadászatai. Gr. Nádasdy Ferencz agárdi nyul falkája ez idén 23'/2 pír csataképss kopóból áll. s hetenkint ötször vadász ; a falka két packra osztva, kitűnő állapotban, a cubhuotingek alatt, 25 killel készült őszi temlöire, s oktober 25-ikéu vadászott először az összegyűlt társaság előtt. Lovasaink száma 20 ; köztük a bájos Eszterházy Marita grófné. Okt. 23. Találkozó Andor major; — anyui a major melletti tarlón ugorva, Szolgaháza felé tartott, s a határ erdőcskében megfordulva', Erzsébet majornak futott. Az oltani határárokban megbukva, vagy 8 pereznyi check után vissza a hat.írerdőcskének, s innét Sárosd felé váltott, a falka által mindinkább gyorsuló iramban követve, egy élénk (tán kissé lármás is) »harck him«-mel elfogatott. Ezután a sárosdi téglaház melletti nádashoz lovagoltunk, s egy izgalmas »Tally hoo !« után egy onnan kizavart »ravaszt« üldöztünk, több hévvel, mint eredménynyel, mert róka-koma 12 pereznyi sebes vágtatás után a még fennálló tengernyi kukoricza földre menekült, s itt könnyű szerrel menté meg vitorláját. Okt. 24-én. Találkozó az agárdi csárda. Hoszszas keresés után hangzott el a »3hehoo!« Nyu*