Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876
1876-09-27 / 39. szám
S EPT . 20. 1876. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 245 letö megyei lótenye'sz-bizottmányok is képviselve lesznek. Az ajánlattevő tenyésztőkkel ideje korán közöltetni fognak azon központosítási állomások, hol a bejelentett mének előre meghatározott napokon a vásárló bizottság elé vezetendök lesznek. Azon tenyésztők, kik eladó méneiket már ennekelőtte bejelentették volna, felhivatnak miszerint tudassák ezen ministeriummal, hogy ménjeik eladása iránti szándékuk nem változott-e, illetőleg hogy eladók-e még méueik és mily áron. A méneladási ajánlatokra 50 kros bélyeg teendő. Budapest, 18 7 6. évi szeptember 12-én. A fóldmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztériumtól. A vadászatok általános megnyílta alkalmából akárminő rövid tudósításokat is szívesen fogad a szerkesztőség. Cserkészetek erdőn, mezőn. Az idei ősz nagyon kedvező volna a vadászatokra; sajnos azonban, hogy a vad igen gyéren található, különösen fogoly madár hiányzik nagyon. Egyébb vadászatokról ime némi apró hire к : * * * Herczeg Metternich Richard pénteken és szombaton ipja gróf Sándor Mór biai és bajnai erdeiben vadászott s lőttek néhány szarvast és 80 nyulat. A vadászatok folytattatnak. О herczegsége a magyar vadászatokkal nagyon meg van elégedve. * * * Gr. Festetics Pál f. hó 25-én ismét cserkészett szarvasokra, s két darabot lőtt. * * * Báró Véesey Miklós Sárköz-Újlakon megkezdte a szarvasvadászatokat, melyből tegnap 2 db került Pestre. Gr. Schönborn munkácsi uradalmából 3 darab hatalmas szarvast küldtek e napokban a pesti piaezra, melyek legkisebbike 180 kilót nyomott. * * * A herczeg Koburg-féle baloghvári uradalomban e hó elején 4 hatalmas szarvas lövetett. * * * Kund Béla urnái igen erős dámbakokat (néha 4 ujjnyi szalonnával) lőttek a napokban. * * * A fürjek lassacskán elvonulnak, hanem volt belőle elég ; igy báró Gudenus, egy passionatus vadász ur Torontálból, küldött augusztus-september havakban circa 1500 darabot. — A ráczkevei uradalom 800-at; és más kisebb-nagyobb vadászatokból e két hóban Pestre, Pál Károly vadhúskereskedésébe érkezett 3000 darab. * * * A ráczkevei uradalom heti vadászatai igen silányak, néhány fáczány, 1—2 fogoly, és sok fürj az egész eredmény. Az utolsó hetekben küldenek szép kövér Moosschnepfeket. * * * Nyúl eddig kevés volt, de mióta a szüret a tapsit kizavarja a szőlőkből, jön a piaezra kelleténél is több, kivált az alföldről, hol a pl. titulo vadásztársulatok már most is vadásznak nagy mérvben, ámbár az eredménynek fele apró süldőcske. * * * Fogoly most is igen kevés van ; s a helybeli fogyasztás legkisebb része is csak cseh és ausztriai fogolylyal elégíthető ki. * Vadkacsa van minden fajból, mert már délfelé húzódnak. Túzok is jön elő, de majd mind olyannyira hústalan, hogy hasznavehetlenek. Sokáig tartott a forróság s a vetések csak most zöldülnek. Moosschnepf mindütt van elég. Erdei szalonkáról mitsem hallani még. * * * A beocsini görög klastrom priorja (a Szerémségben) azt irja f. hó 24-röl, hogy a zárda vadászatának eddigi bérlője gr. Chottek, FuttakoD, a bérletet fölhagyta, s hogy a vadászatot szarvasokra, özekre, nyúlra stb. s — hihetetlen — farkas, medve- és rókákra, a klastrom maga fogja kezelni. * * * A folyamatban levő szarvas-cserkészetek alatt a gödöllői erdőknek egy Diannája is van, t. i. Wallersee bárónő (Ludwig bajor hg neje). A bárónő szenvedélyes vadász, s tegnap előtt már kora reggel 4 órakor kocsizván ki a haraszti erdőbe, honnét előtte való este egy pár derék szarvast jeleztek a kerülök, a setétségben felfordult kocsija, s bár a bárónő életveszélyben nem forgott, de az ütődés miatt pár napig az ágyat kel 1 őriznie. Árva alsó részéből. Alsó-árva, sept. 18-án 1876. Tisztelt szerkesztő ur ! — Részint a vadászati idény megnyíltával észlelt vadállományról, részint pedig a »Vad. és Versenylap« utolsó számaiban »a Kárpátokban honos vadak mennyiségére vonatkozó megjegyzések«-re, — habár nem is a zergék hazájából, de tényleg a centralis Kárpátok délnyugati lejtőin ez idén tapasztalt vadászati viszonyokról akarom vadásztársaimat értesíteni. Arvamegye déli részében, az árvái uradalom tulajdonát képező itt csekélyebb, és mintegy beékelt erdőrészletek levonása után, vadászterületünk 24 község összes mező és erdőterületéből áll. Tudósításommal erre fogok szorítkozni. Legmagasabb hegycsúcsaink nem érik el a 6000 lábnyi magasságot, tehát zergéink nincsenek. A mi az őzvadat illetti, ki kell emelnem hogy az körülbelül 8 évi lelkismeretes kímélés után, a nélkül, hogy téli takarmányról mindenütt gondoskodva lenne, szépen felszaporodott, mindamellett, hogy egyes kiváló tenyészhelyeken az 1873—4 télen 26 — 34 darab állandó állományból a Gácsországból átjött farkasok 16—20 darabot elfogtak, s atavaszszal többnyire a patakok mentében feltalált csont-és szőrmaradványok után Ítélve, felmarczangoltak. A lábas erdők more patrio űzött pusztítása után, s az árvái uradalom szakszerű erdőkezelése által bekövetkezett fiatal tilosok, reudkivül sürü erdő állabjaiban, azőzvad a tél viszontagságai ellen elégséges menedéket, s a bőven találkozó kecskefüz, rezgő nyárfa, berkenye, málna, s fekete szeder (Brombeere) szárain, különösen a vágásokban, elégséges téli táplálékot találva, rendesen jól kitelel. Helyenként azonban, a hol az emiitetteket a természet megtagadta, azokat mesterséges téli takarmánynyal kell pótolni. A mult idényben a Kralovan vidéki kis területen 22 darab került a teritőre, mi eléggé bizonyltja az őzvad itteni bőségét. E szerint tehát itt több van, mint a Liptó, és szepesmegyei központi Kárpát hegylánczban. Nyúlban sincs hiány. A junius—juliusi ellés a száraz, meleg időjárásnál fogva, teljes, sőt szokatlan nagy számban, megmaradt. Eddig egy pár vadászaton 36-ot ejtettünk kopók előtt. Fogolyokra ez idén nem vadászunk. A házi telelés daczára kétségbeeső üres a mezőség ez idén. A mi el nem pusztult roslik. No csak hadd maradjon, nem megy az el, mert nem szárnyazva lett ; szél nem fuj, a hullám se viszi el. Majd hazamenet föl veszszük. A szunyogtábor megátalkodott rohamai ellen harmadszor töltöd meg pipádat, s ennek krupp-öble szünetlen ontja ellenük a [füstgomolyt, midőn még egy magános récze húzódik el jó lövésre előtted ; fél ölet adva előre neki, rágyújtasz, ez is levágódik. Terringette ! kiállt föl csónakosod, s ugy örül, mintha ő maga lőtte volna. A szunyograjon már a füst se fog, a homály egyre tömörebb : » este van, este van, kiki nyugalomba« ; már hazamenetelre gondolsz, midőn egy csapat kacsát csak akkor veszesz észre, midőn épen a fejed fölött suhog el, sebesen, mintha csak ágyubul lőtték volna ki. . . Jól tudva bár, hogy függélyesen fejed fölött repülő madárra nem lehet biztosan czélozni, mert elejébe kell rántani a csövet, s ettől nem lehet látni a vadat, mindamellett hirtelenéhen — puff ! — gondolomra kisütöd fegyveredet, hogy — hü bele Balázs, hátha lovat ád isten, illetőleg — kacsát ! de biz azok szépen tova mennek, s te örülsz, hogy a íüggélyesen fölfelé lövés hanyatt ki nem taszitott a csónakból. Meg kellett volna fordulnod hirtelen s utánuk lőni, régi vadász szabály szerint, de már erre nem volt idő. Tehát egyet hibáztál is, de legalább a kifogás alapos. A lövemény összege 11 darab, ki a partra, a hol már adva a »jel« s néhány perez múlva eléd röfög a tüzes parázsszemü szörny, mint egy mesebeli fekete vad bivaly, vezetve maga után a robogó vagon csordát; belököd magad egynek a hasába, és pontban három negyed kilenczkor a budai pályafőn, félóra múlva szokott éttermedben vagy, s meséled el hatalmas adag boeufstek s pilseni sör mellett az átélt csodákat, szánalommal tekintve az olyan szegény fibster asztaltársaidra, kik azt már rendkívüli élménynek tartják, ha a városligetbe rándulva, 28 fok hőségben, tüdejükben, gyomrukban s ruháikon legalább is egy fertály mázsa uti porral térnek éji szállásaikra. íme, körülbelül ilyen egy »vadász nap« a velenczei, — illetőleg gárdonyi vagy dinnyési vizeken. Egy kissé bánt ugyan a vadász féltékenység, s ha még őszintébb akarok lenni, az irigység, hogy mért árulom el e fölséges vadász édent a profán nagy világnak, de másfelől vigasztal a gondolat, hogy hiszen — fájdalom — már én aligha érem meg, hogy Budapestünk bár csak Párissá is legyen ; és ha megérném, ez meg talán még is lenne akkora hazafiúi öröm, hogy kárpótolhatná az édenböli kizáratásomat, ha ugyan még akkor a reszkető agg kezek, a homályosuló szem képesíthetnének is ez élvezetre. Azért hát, ha nem tartja fölöttébb unalmas fecsegésnek az egészet, adja át szerkesztő ur az »őrült elefántok« taposó malmának, mint a hogy Boz Dickens a nyomdai gőzgépeket elnevezte. Vajda János.
