Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-08-09 / 32. szám

J U LIUS 19. 1876. VADASZ- ÉS VERSENY-LAP. 203 feneket keríteni a dolognak ? az már kérdéses söt I kérdésbe sem jöhet. A dolgot philosophiee kell venni, ! azaz megelégedni olyan fegyverrel, a milyenre épen szert tehetünk, s inkább ennek hiányait lé­hctöleg javi'ani, a helyre nem hozhatókat pedig kezünk ügyességével kipótolni, — mert a »töké- j letes« — jegyezzük meg jól — oly ideál, mely­hez folyást közelithetünk, melyre törekedhetünk, de a melyet el nem érünk soha. Ezt iránytű gyanánt előre bocsátva, áttér az zléje terjesztett kérdésekre, együttesen reflectálván azokra, a mint a töltésre, csőre stb. vonatkoznak. Tehát a mi mindenekelőtt a töltést, a hordtá­volságot s a lövések szabályosságát illeti, erre nézve bárki is kevés fáradsággal képes önmaga tapasztalatokat gyűjteni. Nem kell erre más csak egy fal, a kellő távolságra, s elegendő számú ita­tos-papir füzet. Az itatós papirt czéltáblául a falra függesztvén, mindegyek lövés után megvizs­gáljuk a serétszemek hány lapot vertek keresz­tül, — ezt azután a lőpor mennyiségéhez, minőségé­hez, a töltés módjához s a göbecs mennyiségéhez ugy egyformasága vagy keveréséhez viszonyítva — csakhar tisztába jövünk kételyeinkre nézve. ÁHag véve tiz lövés elég arra, hogy egy körül­ményre nézve elég adatot szolgáltasson : a mi fő­dolog. Áttérve L. S. ur interpellatiójára — a czikk­iró csodálkozással hallja, bog Alexandriában oly igen nedves légköri viszonyok uralkodnak, any­nyira, hogy egész külön löporfajra van az ottani vadászoknak szükségök, holott Francziaországban általában, még pedig a legnedvesebb helyeken, minők a Sologne, a La Manche csatorna és az atlanti óczeán partvidéke előszeretettel használják a »superfine« lőport. Es pedig azért mert nem csomósodik össze, mert nagyobb és egyenletesebb szemekből állván ezek között több üres bely s igy az első szemek meggyubisa által keletkezett gázok­nak több terük van a kifejlődésre s igy a lőpor is gyorsabban és tökéletesebben ég el (azon elv­ből indulván ki, hogy a lőpor nem érintés hane n a már meggyúlt gázok projectiója által gyul meg). — L. S. ur tehát jól tenné — igy végzi — ha a mondott két lőporfajjal komoly kísérleteket tenne, s ha mégis az extrafine-t jobbnak találná s ha 4 gramm-os töltést erősnek találja, ám szállitsa le­jebb a lőpormennyiséget. Egyébként nem ismer­vén fegyverének és töltéseinek rendszerét, nem adhatunk más utasítást. A száraz, vastag és íuganyos fojtásoknak az az előnyük van, hogy jobban összeszorítják a lőport s nagyobb ellentállást fejtenek ki az explosio első lökeme ellen, — a mi a hordtávolságra minden­esetre nagy befolyással bir. A régi percussiós fegy­vernek és a vesszővel való töltésnek egy nagy hátránya volt az, hogy a nemezfojtás közvet­lenül érinkezvén a megmelegedett csővel, ennek széle megperzselődött s igy bemocskitotta a csö­vet. Ennek a karton-töltények elejét vették. A nemez-fojtás tehát, különösen összekötve még a göbecs fölött levő cartonfojtással, tökéletesen meg­felel az apáinkról ránk maradt fegyverkezelési uta­sításnak, mely szerint a lőpor szilárd s jól össze­nyomott fojtást, az ólom lazább és könnyebb foj­tást kiván. — A theoriának nincs ehhez semmi szava. A zsiros fojtás annyiban hátrányos, mert az érintés által a lőpor egy része hozzáragad, mert továbbá sikamlósabb s igy kevesebb cllentállást fejt ki a lökem ellen ; végre még bizonyos tekin­tetben átbathatlan, s ez az, a mi nézetem szerint legjobban felkapatta azt. Azonban a lőpor meg­gyuladván, az egyes szemek közé szorult levegő inkább akadályoztatja a kifejlődött gázok szétömlését ; s a theoria szerint sokkal jobb volna, ha e levegő el tudna a fojtáson át szabadulni ; a minthogy a papírból való fojtásnál igy is volt. — Az elő­adottak után, mily szerepe lehet a lökemet fo­kozni hivatott carton-fojtásnak (culot), melyet a lőporra borítunk ? Nem más, minthogy épen her­metice elzárja a puskacsövet : tehát kétszeresen fölösleges intézkedés — a theoria szerint. Ugyanezen analytikus módszer 3zerint megta­lálandjuk a különféle töltények viszonylagos érté­két is. Ke'tségbevonhatlanul elismert igazság, hogy az elöltöltő fegyver — különben egészen egyenlő kö­rülmények mellett —nagyobb horderővel bir, mint bármely töltény-rendszerű hátultöltő fegyver ; és pedig azon egyszerű mechanikus oknál fogva, hogy amazokban a lőpor expansiv ereje egyenesen és közvetlenül a kemény és szilárd vasban találja alapját, és nem mint emezeknél egy közbeeső tes­ten, mely kisebb-nagyobb mértékben maga is ru­galmas. Hogy példával éljünk: a vadász lába is biztosabb támpontot talál kemény sziklán, mint felszántott рогЬапуоз talajon. Ezt tájékoztatásul véve, bizonyításra nem szoru 1, ho&y a fémból, réz-, vagy aczélból való töltény, ha a csőbe jól bele­illik, okvetlenül előnyösebb, mint a cartonból való, akármilyen kemény és sima legyen is ez ; de ismét jobb lesz ez, mint a vastag, lágy és szivacsos cartonból való töltények. Hátra vau meg a töltésre vonatkozólag két kérdés: ugyanis a göbecs különböző fajtáinak ke­verése s azoknak egy cartonlap általi elkülönzé­sére vonatkozólag. Arn tessék erre nézve experi­mentatiókat tenni. De előre is megmondhatjuk az eredményt. Az első esetben a legnagyobb göbecs­szemek legtávolabbra fognak vettetni ; a második esetben a felső réteg talán távolabbra fog vettetni; de bizonyosan mindig az alsó réteg rovására ; egyszóval a töltés szétszóródik. Ámde minden em ber tudja, hogy e tekintetben a lövész ideálja a szép kerek, compact lövés, s hogy az egész töl­tés együtt működjek ; akkor nem fog azon eset be­állani, hogy jól ezélozván, a vad mégis sértetlenül nyargaljon tova. Végre az 1. kérdőpontra vonatkozólag, kérdi Mr. Brevans — hogy a levelező valóban nagy súlyt fektet-e arra, bogv a vadászfegyverek súlya a kali­berhez arányosítva táblázatban összehasonlittassék ; mert megoldhatlannak tartja e feladatot a rend­szerek " gyártási módok különfélesége s a fegy­verkedvelők szétágazó izlése mellett, — s a mi fő : nem érdemes : f aire tout de bruit pour une omelette ! Záradékul pedig ismételvén a kezdetben adott utasításokat, azt mondja : szerezzünk minél jobb fegyvert, a melyet főleg jól kezelhetünk, gondoz­zuk kellőleg munitiónkat, töltsünk szabályszeresen s ezélozzunk jól ; de mindezzel még ne képzeljük azt, hogy minden lövésre táskába is tehetünk va­lamit ; az esély sokféle, s a vad is sokszor igen SZÍVÓS életű, A mint ezt édes mindnyájunk jól tudjuk. A » Chasse Illustrée« egy szert közöl a veszett­ség ellen, melyet egy orosz orvos talált föl s melvlyel most a szaklapok bőven foglalkoznak, annyival is inkább, mert eddigelé biztos ellensze­rét a tudósok hasztalan keresték. Az erre vonat­kozó közlemény következőleg hangzik. »Egy orosz orvos, dr. Grzymala egy szert ta­lált föl a veszettség ellen. Ez egy növény, a mely­nek neve Grzymala orvos szerint: Xanthium spino­sum, melynek leveleit használja. E növény csaknem minden országban tenyészik, különösen déli Fran­cziaországban, a bol eddig semmi hasznát sem vették — bőségben terem. Podoliában, mint szintén egész Dél-Oroszország­ban számos farkasnál gyakran észleltek veszettsé­get, melyek ugy a lakosságnál, mint ezek állatai­nál valódi veszettséget idéztek elő. Grzymala orvos több mint száz esetet tud, hol fönt emiitett szer sikerrel alkalmaztatott в egyetlen oly esetet sem tud, a hol annak kellő eredméoye ne lett volna. Egyébiránt nem állitja, hogy a kérdéses növény a már elharapózott veszettséget meggyó­gyítsa, hanem azt, hogy a mutatkozó kór kitörését megakadályozza, akép, miszerint a veszett állat által megmart egyén három héten át gyógyittas­sék, naponkint háromszor 60 centigrammot adván be a xanthium levelének a porából. Az állatok kezelésénél is igen üdvösnek talál­tatott a xanthium, erősebb adagban alkalmazva De álljanak itt a példák. Számos eset fordult elő, midőn egy-egy embsrt veszett eb vagy veszett farkas mart meg s ez gyógykezelés alá kerülvén, a veszettség nem tört ki rajta. Egy kis scepticismussal el lehet mondani, mikép, ha minden veszett eb által megmart egyé­nen nem tör ki a betegség, — ez már nagy nyeremény. De álljanak itt még jelentékenyebb esetek is. Egy tehenet egy sertést, egy ebet, egy macskát és egy szelídített darut megmart egy veszett eb. A tehén, sertés és eb a xanthiummal gyógyíttat­ván, meggyógyult s nem tört ki rajtok a veszett­ség ; ellenben a macska és a daru nem gyógyíttat­ván, megvesztek, Egy veszett farkas tizenkét embert mart meg. Hatan közülök külömböző gyógyszerekkel orvosol­tattak s mindnyáján kitört a veszettség, mig a másik hat emberen, kik a xanthiummal gyógyít­tattak, a veszettség legkisebb jele sem mutatko­zott sóba. Grzymala orvosnak hat ebét marta meg a ve­szett kutya. Háromnak xanthiumot adott be, 30 grammnyi adagot egyiknek-egyiknek naponkint há­rom hétig. A másik hármat nem vette gyógykezelése alá s mig ezek megvesztek, amazok teljesen ki­gyógyultak s több évig éltek. Végre még egy esetet emlit Grzymala orvos. Mintegy barmincz darabból álló szarvasmarhát mart meg a veszett farkas. Már nyolez marha veszett el e bajban, midőn a többi gyógykezelés alá vétetett. Az orvos a többi fönmaradt marhá­nak fejenkint 96 gramm xanthium-port adott be naponkint négy héten át s a huszonöt db. szar­vasmarhából egyetlenegy sem veszett meg. Ez mindenesetre nagy jelentőséggel biró szer, ha veszsziik, hogy — a mint Grzymala orvos állitja — tiz éven át, a gyógykezelések alkalmával, so­ha sem hagyta őt cserben. Y í г S § pj © î? t. Az »Egyetértés« csónakegylet, melynek tagjai ugy a szárazon, mint vizén a versenyzésre min­denkor készek és vállalkozók, ezúttal is — habár nem nyert — mindamellett az elért fényes ered­ménynyel igazolta azt, hogy hévvel buzog a sport­ért, és nem riad vissza még a legyözetés esélyé­től sem a sport érdekében. F. hó 6-án pontban 8 órakor Rumbold igaz­gató ur vezénylete mellett »Byrdi« Maurer János versenyzővel, »Fura« Jezovics Kornél » »Szikra« Novelly Emil » és »Rapidity« Kolba Lajos » az »Egyetértés« csónakda mellől elindittattak ; — »Szellő« és »Irma« evezősei a versenyzéstől visz­szaléptek. »Szikra« vezetett az alsó hidig, hol azonban »Byrdi« utolérte, s iunen egész a czélpontig mint első haladt, A pálya- és versenybírák, valamint a szép számú vendégkoszoru »Germania« czimü gőzhajón Berkes Lajos kedvderítő zenéje mellett nyomban követte a versenyzőket. Tétény alá érve, a gőzhajó megállott, hogy Kolba Lajost »Rapidity« bajójával, mely vizzel telt meg, a viz szinéről felvegye, s rövid idő múlva Kolba L. társaságunkban volt, mig csónak­ját a fedélzeten helyezték el. A »Germania« lehető lassúsággal kisérte a 3 versenyzőt, s utja könnyen unalmassá lehetett volni, ha utasaiban azon érdekfeszítő izgatottság nem létezik, mely legjobb unaloműző. Midőn Er­csin innen haladtunk, Novelli »Szikrá«-jával hoz­zánk közeledett. Ezt sokan arra magyarázták, bogy fel akar hagyni a versenynyel, pedig csu­pán szomjazott és inni kivánt, hogy ujjult erővel törekedjék két versenytársa után, kik jól előre haladtak, »Byrdi« egy és »Fnra« fél ang. mért­földnyi távolban lévén előtte. Novellyt uem hagytuk hajónkhoz közeledni sem, hauem buzdítottuk őt, azt igérve, hogy a mi keli

Next

/
Thumbnails
Contents