Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-07-12 / 28. szám

184 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JULIUS 21. 1876. hol fejét, hátát és hasát, válogatás nélkül, a mijét érhettük. A szörny ereje csakhamar szemlátomást megfogyott ; mig végre egy utolsó csapás, mely beleit vágta át, véget vetett életének. Teste hanyatt fordult s lassan felszállt a víz szinére. Miután nem volt kedvünk kitenni magunkat egy ujabb vadászat esélyeinek,— melynek kimenetele roszabb is lehetett volna, — iparkodtunk feljönni a levegőre. Ez baleset nélkül sikerült is. Erre levetvén öltönyeinket , felhalásztuk a kardoshal tetemét, mely a vizszinén úszkált. Nem tudom, hogy busa ehető-e. Matrózaink azonban mégis felvagdalták s elköltötték. Mi csak bőrét tartottuk meg, melyet mérnök barátom kitömetett s dolgozójának egy üvegszekrényében őriz, emlékezetéül a tenger-alatti kirándulásnak, a melyhez hasonlót nem sok ember tett életében. A »Ch. III.« után. A róka toiletteje. Egy róka hatalmába kerité kedvencz páváimat, férjet és nőt egyiránt. Az elsőt megfojtva ott bagyá, — a nőcskét azonban elhurczolta. — Lakásomtol egy órányi távolban egy elhagyott régi borztanya létezik, mely ugy látszik megfelelt a ravasz igényeinek, mert már másnap a nálam, illetőleg páváimnál tett látogatás után szárnyasok, nyulak és egy macska bulla-maradványait lelém szerte beverni az uj szállás körül. A borzlyuk — fájdalom ! — kivül esett vadászterületemen , — a falubeli lakosok földjén feküdvéü, — és igy le kelle mondanom a róka kiásatásáról, s a lesre bizni szerencsémet. — Egy hét telt el, a nélkül, hogy a ravaszt csak láthattam velna is, — habár a földművesek panasza napról napra szaporodott, kik egész rémtörténeteket meséltek e merész róka vérengző és arczátlan kalandjairól. A falu alatti kis malomtól a molnarné aszszonyom jajveszékelve jött hozzám, s azon — reá nézve, minden esetre igen fájdalmas — hirt hozá, hogy a róka szörnyű pusztítást visz véghez baromfi-óljában, s hogy igen könnyű lenne ő kelmét hurokra keríteni, mert egész nap a baromfi-udvar körül olálkodik, s a nap minden részében látják ott. — »Csak az imént — panaszlá siránkozva a jó asszony — járt a szemtelen a kertemben, s a legszebb legnagyobb eochinchinai kakasomat megragadva, azzal együtt a kert falán iramlott tova, miután a molnár fiuk és cselédeim cséppel és szénavillákkal utána eredtek az átkozottnak. Legyen nyugodt — csititám a kesergő gazdasszonyt — majd elbánunk a komával — a midőn egyszerre berohan a molnarné kis leánya, és kétségbeesettan, fuldokolva jelenti, 1 ogy a róka e perezben a másik — egy kevéssé kisebb — kakast is elfogta és elhurczolta a majorból. Én sem voltam rest, s felugorva fegyveremért siettem, melyet és négy töltényt magamhoz véve, fütyentettem öreg kutyámnak Hánynak; tudva, hogy később — ba eltávoztomat észreveszi — úgyis utánnam jöne s még akadályozhatna is. — Tiz perez alatt a malomhoz értünk s én nyomban elfoglaltam egy jól rejtett leshelyet, melynek hűvös homálya épen nem volt kellemetlen a déli nap melegénél. A ki azonban nem mutatta magát, az a róka koma volt, — s elhatározám, hogy estére újra kijövök. Hogy idején haza érjek az ebédhez, letértem az útról s egyenesen a mezőn át haladtam, a midőn Harry-m egyszerre megáll mintegy villányosságtól érintve, reszketni kezd s merőn egy bokorra néz, mely cgy kis árokból emelé fel bozontos ágait. Már vissza akartam liivni Harry-t, azt hívén, hogy a bokorban bizonynyal valamely kotlós fogoly, vagy legfeljebb egy fiatal süldő vonta meg magát, s önkénytelenül pár lépést tettem előre ... s ime mit pillanték meg ? ! A ravasz ült előttem, lábainál a két kakas, s ő maga nagy buzgalommal törülgetve és nyaldosva meglehetősen kuszált nyári-bundáját, hogy kicsinosítsa és a kirándulás közben reátapadt mindenféle szemét-, toll- és egyebektől megtisztogassa azt. Vitorláját, mely a véres rablás folytan egész szügyét pirosra festé, nagy gondoksággal nyaldosá, mintha azáltal minden gyanút elhárítani kívánna magáról, hogy a kakasok vére ő általa omlott, — közbe-közbe megvakargatá ezomjait s általában ugy látszott : igen jól érzi magát. Jó ideig néztem a ravaszt, s azután halkan lecsúsztatva vállamról a fegyvert épen ezzel akarám őt figyelmeztetni miszerinl : az egyátalában illetlen és rendkiviili könnyelműség : öt lépésnyire a vadász és vizsla előtt tartani toilettet, — a midőn észrevett s a nagyobbik kakast felragadva, futásnak eredt. Hurrah ! — kiálték Harrynak, mely ugyancsak erős türelempróbát állott ki, s most a komé után veté magát, — mely utóbbi csakhamar az árok másik végén tünt elő, bol öt golyóm üdvözlé és egyszersmind leterité. — A következő pillanatban azon ritka élvnek lettem részese, hogy a szemtelen kalózt kutyám apportirozta lábaimhoz, mig ő kelme, zsákmányát még végvonaglásában sem bocsátva el, minden elkövetett rablási és orgyilkosságai vezekléseül : a még egészen meleg kakast lábaim elé ejté le. Jókedvvel fordultam vissza, a két kakast hazaviendö a malomba. S mikor ott a róka vitorláját előhúztam zsebemből, az öröm általános lett. A leányok csokrot és koszorút kötöttek, hogy e szerencsés eredményért — melyet, megvallva az igazat, inkább a holdas Diána szeszélyének, mint saját vadászérdememnek tulajdonithatok, — nyomban megjutalmazzanak. A bájos istennő tovább is hívem maradt, mert ugyanezen idényben még tizenkét más ravaszt lőttem le. Sajátságos volt valóban ! Ha senkinek nem jött is lövésre róka, én rendesen találkoztam vele. — Egyet egy fáczánosban ejtettem zsákmányul, melyen az illető erdésznek ugyancsak kevés öröme lehetett, miután a jelenlevő vadászúr előtt a mintegy százötven lelőtt fáczán szép sorából ugyancsak kirítt a koma kiterített bundája. — A háziúr annyira örvendett e róka elejtésén, hogy viszonzásul megkínált : löjjek néhány tojö fáczánt ! a mit természetesen megköszönve, nem fogadtam el, miután én nemcsak vadpusztitó, de még inkább vadápoló is vagyok ; — ámbár e gazdag fáczánosban nem igen látszott volna meg a szíves ajánlat igénybe vétele sem. »J. Z.« A magyar Athletikai Club f. é. julius 23-án tartandó budapest-parádi távgyalogló bajnoki versenyére a nevezési zárlat f. é. julius hó 15-én d. u. 6 óráig lesz, a mikoron a tétek (2 ezüst forint, fuss v. fizess) is be zetendök. Erről a t. tagok ismételten azon figyelmeztetéssel értesíttetnek, hogy a fentirt nevezési zárlaton tul nevezések nem fogadtatnak el. Nevezni lehet a tétel egyidejű befizetésével alólirt egyleti titkárnál (Üllői ut 1. sz.) naponta d. u. 4—6 óráig. Budapest, 187 6. jul. 10-én. Császár Ferencz, egyl. titkár. A parádi távgyalogolás iránt, (mely vasárnap későbbi elhatározás folytán 5 óra helyett) d. u. 4 órakor vesszi kezdetét, nagy az érdéklődés ugy a »Sport« körökben, mint a nagy közönségben. A Training erősen foly, s jóllehet számra nézve nem lesz annyi pályázó, mint e kitűzött verseny megérdemelné, de a kik pályáznak, azok valódi hévvel, erélylyel látnak a dologhoz s bizonyára megnehezítik egymásnak a dolgot. * Párádon is — miként értesülünk — nagy előkészületek tétetnek a távgyalogolók minél ünnepélyesebb fogadására. Igy az Annabált, mely mindig az Anna napját követő vasárnapon tartatott meg, ez évben kivételesen Anna napján azaz julius 26-án tartják. A Club nagy érdemű elnöke gr. Esterházy Miksa ur jelen lesz az indulásnál s ez alkalom-z mal és e végett körünkbe utazik , azonfelül as alelnökök, választmányi és egyleti tagok teljeszámmal. Az »Egyetértés« és az önkénytes tüz oltó egylet is testületileg jelennek meg ez ünnepélyre. r. z. Vegyes. Sfl I £ ? § p. Q) P t. A hamburgi regatta , melyet mult számunkban jeleztünk, végbement f. hó 8-án s arra csakugyan eljött a Cambridge-i Caius-Boot Club egy crewja, a mely meg is nyerte és pedig nagy főlénynyet és több hoszszal a llammonia-dijat (ezüst aztali készlet 2100 márka értékben) a hamburgi Germania-Ruder-Club 2 crewja ellen. A regatta egyéb számairól jelenthetjük még, hogy a helybeli csónakegyletek versenyét (dij 7 ezüst serleg) megnyerte az Amazone Loreley egylet csapata Amphytrite csónakon % hoszszal az Obcron csapata és még másik 3 versenyző ellen. — Az Alster-billikomot (egy evezős outrigged-csónakok) bárom versenyző közöl Reuter N. nyerte 50 hoszszal játszva. — Az Egyleti-dijat (hét ezüit serleg 6 evezős Inrigged csónakoknak) a GermaniaRuder-Club crewja nyerte el biztosan egy hoszszal, az Allemania és La Favorite Cacilia csapatai ellen. Br. Majthényi Izidor visszalépett a Sport szerkesztésétől. * Rothweil őrnagy, a székesfehérvári me'ntelep parancsnoka, a napokban elhalálozott. Gr. Esterházy Miklós, ki a bécsi versenyek után Sz.-Pétervárra utozott, a napokban haza érkezett. * * * Lissabonban és Oportoban is voltak versenyek e bó első felében. Az angolok ezzel is bebizonyítják, hogy a föld egész kerekségen, a hol csak megfordulnak, meghonosítják a sport iránti érdeklődést. A meeting mindkét helyen két napig tartott. Lissabonban különösen fényes volt a sportünuepély, a mennyiben a királyi család s az egész udvar részt vett benne. Voltak futamok 1300, 1600 és 2000 meter távolságra. Mint euriosumot emiitjük meg, hogy ott divatoznak még a »heats« vagyis többszöri futamban eldöntött versenyek, mint azok nálunk a 30-as és a 40-es évesek elején szokásban voltak. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Sárkány Ján. Fer. Nyomatott az Athenaeum r. társ. nyomdájában.