Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-05-31 / 22. szám

MÁJUS 31. 187 6. VADÁSZ ÉS VERSENY-LAP. 155 ról is, hogy egy oldalvást távolabb esö tehenészetben töltjük az éjet s mig hajtóink egyike elsietett, hogy M . . . berezegnek szakácske'p fungáló komornyikát a terv megváltoztatása felöl értesítse, addig egy kisebb hajtást rendeztünk. Azonban az egész csak a kísérletnél maradt, mert midőn állásainkat elfoglaltuk volna, kitört a vihar. Láttál-e, tisztelt olvasóm, valaha egy sikerült vihart vad rengetegben, magas hegységek között ? Ha nem, akkor biztositlak arról, hogy nagyobbszerüt képzelni sem lehet, noha bevallom, hogy nem a legkellemesebb dolog ily észleletet tenni. Miután fegyveremet bagaria-tokjába rejtettem, vállamra vetettem esőköpenyemet, hogy némileg magam is védve legyek az alázuhogó csőtől. Aztán a hü hegymászó bot segélyével, hol nagy szökkenésekben, hol pedig — a veszélycsb helyeken — óvatosan haladva a völgynek lefelé, a szirtfalak közt százszoro-an vissza verödölt mennydörgés hangja mellett. Pogány idő volt. Én, ki vadásztársaimat néhány lépésnyire megelőztem, végre megpillantottam a szürkületkor elhagyott tanyánkat, melynek küszöbéhez eljutva, egyenesen a szoba közepére ugrottam be nedvesen, lucskosan. Az én vidám — az öreg tehenésznének szólott jó este kivánatom e közben egy duettben tartott ijedt fölkiáltással viszonoztatott ; két szoprán hang fölkiáltása volt ez s ugyanakkor a kályha melletti pad recsegve tört össze. Bámulva szemléltem, a mint két pár csinos szép lábacska gyámoltalanul terjeszkedett felém. Mielőtt ámulatomból magamhoz tértem volna és segélynyújtás végett oda ugorhatnék, a bájos lábacskák tulajdonosnői már talpra állottak s igyekeztek a legalsó és legszükségesebbre redukált toilettjüket egy felöl összetartani, mig a másik felöl szétnyilt. A zavarba jött teremtéseket diskrét elfordulásommal fölszabaditám fatális helyzetükből, s miutáu a boldog gyermekkorból megszokott buvócska-játék módja szerint kérdezem: »lehet-e már?« — halk vihogás lön az igenlő válasz. Midőn megfordultam, n-igy csudálkozásomra két — még kissé rendezetlen, de elegánsán öltözött s a »leg-zebb férfikorban« levő hölgy állott előttem. Midőn aztán a két L . . . gróf és M. berezeg a szobába léptek, síz érdekes talány csakhamar meg lett oldva, a mennyiben a grófok egyike a nőket, mint ismerősöket üdvözölte. A kérdésre, mikép vetődtek ide, az idősbik nő (egy g . . . i. tiszteletre méltó polgár neje) elbeszélte, hogy egy rég tervezett kirándulást tett a nála idözö unokanövérével a közelben levő pompás vízeséshez. Ok is, mint mi, a vihartól meglepetve, riettek a tehenészetbe, honnan egy tehenészfiut küldtek az urasági majorságba, tudósítva az ott várakozó koc-ist, hogy ha az idő nem változik, menhelyükön fognak meghálni. Az öreg tehenésznötöl hallották, 1 ogy mi az éjet ott töltöttük s ma egy másik völgyben leszünk éji szálláson. Minden meglepetéstől biztosnak érezve ekkép magukat a szegény nők, levetették átázott ruháikat s a tűzhelyhez teritették szárítás végett, midőn én, rettenete" ember, mint a villám csaptam alá, a szoba közepére, mely boudoirrá lett átrögtönözve. Ekkor tört recsegve össze a kályha melletti pad s hangzott az ijedtségi duett — s láttam . . . de hiszen ezt már mondtam s remélem, hogy ha e sorokat valamelyik bájos olvasónő közülök olvasni fogja, kegyesen kiadja nekem a bizonyítványt arról, hogy elbeszélésemben nagyon is dis krét valék . . . Majd nemsokára a herczeg komornyikja is megérkezett málháinkkal s az élelmi szerekkel. Az elébb emiitettekbői felajánlottuk a nőknek az oly ruhaféléket, melyeket használhatnak toillettejük kiegészitéeeül. Aztán leültünk »tarkázva« vidáman, mint a gyermekek, a rozzant rsztalhoz, melyre valódi spanyol csokoládé, thea, bordeauxi s egyéb ked ves dolgok voltak fölrakva. Mindé tárgyakat két apollo-gyertya világította meg, melyeknek egyike egy üres palaczk nyakába, a másik egy vén kopott gyertyatartóba volt illesztve. Nagyon későre járt az idö, midőn alvásra gondoltunk, — de ekkor ismét végzetes helyzet állt be. A szük — sa tehenészné s négy gyermeke által lakott szobán kivül csak egy sajtos kamara meg egy istálló s végre az általunk a mult éjjel hálószobául használt szénapadlás volt. A szobában levő n;hány régi deszkából összetákolt ágyon hálni, bizonyos itt föl nem emlithető okból nem volt ajánlatos ; az istállóban nem mutatkozott hely s igy nem maradt egyéb hátra, mint in corpore a padlás szénájára kapaszkodni föl. Sajátságos, hogy a kényszerhelyzet, mint ez is par excellence volt, mennyire kiküszöböl minden szemérmeteskedést! A szó legmerészebb értelmében vegyes társaság, mely a két nöböl, négyünkből, s a komornyik és erdészből állott, ott hevert — csakhogy ezúttal nem »tarkázva« — az illatos alpesi szénán ! A vihar éjfél után kitombolta magát s a legpompásabb reggel világa vetődött az ingó létrára, melyen alászálottunk s a nök által (kik fekhelyüket még hajnal hasadtával elhagyták) szemérmes mosolylyal üdvözöltettünk. Miután élénk tréfálkozás közben a reggelit elköltöttük, mindnyájan együtt haladtunk lefelé s néhány órával ке'зоЬЬ a várban beszélhettük el esős, de kedélyes kalandunkat. D—i R. a rosz idö, nagy hózivatar stb. a legszebb eredményeket hiusitotta meg. Május második hetében azonban igen szép hunira vezette a master (Hill őrnagy) vendégeit: Valentin lordot, Halld tábornokot, több főurat és törzstisztet, s pár nap alatt egy 20 és 24 fontos vidra lett az áldozat. A Dartmoor-féle vidrafalka is e hó utóján kezdi meg működését. — A Cheriton-vidrafalka május 16-án és 20-án szintén igen érdekes run-öket nyújtott. Az előbb emiitett napon 4 és fél óráig tartott, úszással nehezített futtatás után csíphettek el egy tizennégy fontos him vidrát. 20-án is pompás sport volt e falkával. Egy nőstény vidra majd öt teljes óráig hurczolta meg a falkát, mig nyakon csíphették. Ez is mintegy 14 fontot nyomott. A fáczántenyésztés érdekében. Több izben felmerült, még az utóbbi időkben is ama kérdés : vájjon mit tegyen a tenyésztő az oly fáczanokkal, a melyek a saját tojásaikat megeszik, és igy a tenyésztésre hátrányosak ? A »Field« mult évi számainak egyikében egyik buzgó fáczántenyésztö a kérdést, -— nem ugyan mint macedóniai Nagy Sándor a gordiusi csomót karddal, -— hanem késsel oldotta meg, mondván, hogy minden tojásevö fáczánt le kell késelni s pecsenyének föltálalni, miután az ilyeket ugy sem lehet e gourmandi ízlésükről leszoktatni. — Most azonban egy másik tenyésztő, — ugyancsak a »Field« hasábjain, — fölszólal, mondván, hogy ö kitalálta esalhatlan módszerét annak, hogy a tojásevö fáczánokat mikép lehessen leszoktatni amaz, a gazdákra nézve kártékony nyalánkságukról. Az egész eljárás — úgymond — egyszerű s ö legnagyobb sikert aratta általa. Elővett ugyanis néhány megromlott (záp) tojást s berakta azt a fáczánosba. A tojásevő persze mohón neki esett a megromlott tojásnak, mely azonban anynyira elrontá szája izét a falánk madárnak, hogy nem jött többé kedve saját ébrényét (embryo) emészteni föl. Végül megjegyzi, hogy már mások is sikerrel alkalmazták éz óvmódot. Egy inásik tenyésztő pedig a rókáknak a fáczánfészkektől távoltartására ajánl alkalmas módot. Számos kisérlet után az állati oltjokat találta legsikeresebbeknek s különösen a szarvasszarvolajat s a üippel-olajat, melyekből néhány kis üveget megtöltve, dugaszolatlan kell a fészkek közelében fölaggatni s kettőt-hármat a fészkek körül elhelyezni. A róka e bűzt ki nem állhatván, — állítólag — nem közelíti meg a fáczánokat. * * * Ugyancsak a »Field«-ben olvassuk, hogy a fáczán- és fogolyfészkek a rókáktól legczélszübben megóvhatok, ha fészküket mintegy 5 láb távra fris kátránynyal bevont zsinórral vcszszük körül 11 hüvelyk magasságban. Csekiészi galamblövészetek 1876. máj us 23-án. I. Megnyitó-Poule 1 galambra. Táv: 25 méter. Tét 5 frt. Löeredrr Gr. Estcrhá/y Mihály 1 .1 Gr. Apponyi Antal 1 1 Hg Ratibor 1 1 Gr. Esterházy Feri 1 0 Báró Merck 1 0 Martin Du Nord 1 0 Báró Grovestins 1 0 Báró Fiirstenberg 0 0 Gr. Kinsky Zdenko 0 Gr. Metternich 0 Sárkány úr 0 Gr. Lamberg 0 Gr. Zichy Béla 0 Gr. Béchevét Báró Mecklenburg 0 Báró Majthényi 0 Gr. Pálffy Rudolf 0 Gr. Esterházy Imre 0 Gr. Festetics Tasziló 0 Br. Vay Dénes 0 Schawel János ur 0 II. Tiszteletdíj. 3 galambra. Egy hibázás ki maraszt. Táv. 25 méter. Tét 10 frt. A második a tétek egy harmadát kapja. I. Hg Ratibor 1 1 1 1 1 Martin Du Nord 1 1 1 1 0 1 Báró Merck 1 1 1 1 0 1 Gr. Esterházy M. 1 1 1 0 Gr. Apponyi 1 1 0 Gr. Metternich 1 1 0 Báró Fürsteuberg 1 1 0 B. Vay Dénes 1 0 Gr. Pálffy R. 1 0 Gr. Béchevét 1 0 Gr. Kinsky 1 0 Cavaliero ur 1 0 Sárkány úr 0 Gr. Zichy B. 0 B. Mecklenburg 0 В. M ijthényi 0 A vidrászat idénye — mint a »Field« irja — Írországban in floribus van. E hó elején Pry se ezredes vidrászfalkajával történtek igen érdekes h íjtások három egymás után következett napon tüskén, bokron, hegy-völgyön, vizén át. A három nap alatt négy kill volt. Igen szép erös vidrák voltak, a többi közt egy him 27 fontot nyomott. Tizenhárom jeles vidrászeb működött közre szép erélylyel, kitartással. — Mr. Hill Geoffry vidrászfalkája, még ápril havában kezdett működni, de Gr. Festetics Tasziló 0 Gr. Esterházy Fer. 0 Schawel úr 0 Báró Grovestia 0 III. Tiszteletdíj. 5 galambra, 2 hibázás kimaraszt. Táv. 27 méter. Tét 10 frt A második tiszteletdíjat és kettős tételt kap. Caliber Lőeredmény Br. Mecklenburg 12 1 1 I 1 0 1 I. Gr. Apponyi 12 1 1 1 0 1 0 1 1 1 1 II. Báró Merck 12 1111001110 Gr. Metternich 12 10 1110 110 Gr. Esterházy M. 16 1 1 0 1 1 0 1 0 Hg Ratibor 12 1110 10 0 Gr. Zichy 16 10 1110 0 Gr. Festetics T. 12 0 1 1 1 1 0 0