Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-05-10 / 19. szám

VADÁSZ fcs VERSENY-LAP. MÁJUS 10. 187 6. az anyakanczák száma huszonhatra. Ezek után 16 csikó, azaz 61% kerül eladásra, 4 mén és 12 kancza csikó, mely arány szintén kedvezőtlen. Kedvezőbb az arány minőségre nézve. A 16 közül ugyanis hatra el lehet mondani, hogy versenyképességet illetőleg magas várakozásra jogosít ; — nyolczra, hogy jó tenyésztési productum, melynek jövője nagy részt azon kezektől függ, melybe kerülni fog ; — kettőre, liogy betegség folytán nagyon elmaradt. Különben megkísértem azon benyomás leírását, melyet a kisbéri papák fiai és eladó leányai reám egyenként gyakoroltak: Először is Palestro két leányáról beszélek. Mildred mama, jól megtermett szép csikóval lép fel, melynek formáiban megvan a kellő összhang, lábai is kifogástalanul jók, szőrben és conditióban nem éri el azonban társait. Theresa csikaja hosszas betegeskedés folytán fejlődésében igen elmaradt, első bal lábának állása emlékeztet testvérére, Indigóra. Különben egyes kiváló részleteit tekintve, versenyló válhatik belőle. Nyaka, marja, lágyéka, fara igen szép. Ezután Cambuscan csikai ötlöttek szemembe, még pedig CVms-nek nagyon »racinglike« leánya. Erre el lehet mondani, hogy versenylónak teremtetett; bosszú és magas, háta és fara szép vouait képez, hátsó lábai csánkban hatalmasak. Meghajlom előtte és ha épen kifogásolni kellene valamit, akkor a Cambuscan-hajlásu első lábait említeném fel, melyek térd alatt talán valamivel erősebbek is lehetnének. Sophia Lawrencenek jól fejlett, hosszú, megfelelőleg öblös, erős hátú, kifogástalan igen jó lábu kanczacsikaja van Cambusoantól, mely méntől több eladó csikót ezúttal nem láttam. Annál több eladó csikaja van Ostregernek : Itt látjuk Gratitude-пак igen jó pej csikaját, melynek öblös mély testéhez, kifogástalan erős lábaihoz csak azt kiváunók, hogy a jövő évig magasságban elől jobban fejlődjék mint hátsó részében, mi által jó alakú jól zárt liáta csak is nyerhetne. Lancelin mén csikaja tetszetős külsejű, testben elég öblös, de kissé rövid, a csánkbajlás, — úgy mint Stockwellnél, — a kelletinél talán nagyobb. Deception leánya minden részében igen jól j megtermett csikó, kitűnő háttal, testben kiváló mélységgel bir, e mellett hosszú, igen baráutos irányú vállapjai különösen szembeötlők, csontjai tiszták, kifogástalanok, első lábszárai különben a kelletinél nem erősebbek. Honey-Bet csikajának feltűnő részletei nincsenek ugyan, de azért egészben véve jól megtermett tiszta csontú ló, melyről azt állítják, hogy kiválóan jól fut. Firefly leánya igen hasonló Deception fentebb leirt csikajához,háta ép oly kitűnő, vállainak állása azénál még talán rézsútabb, hátsó lábszárai pedig erősebbek ; ellenben térd alatt könnyebb mint testvére, és hátsó csüdjei élőiről nézve kissé tágultaknak mutatkoznak. Kinézésük után ítélve, jó futók lesznek mindketten. Merry go Hound csikaja feltünőleg szép, és hatalmas részleteivel talán az első helyet foglalhatta volna el társai között, lia hosszas betegeskedése folytán fejlődésében nem szenvedett volna bátramaradást. Jelenleg sem látszik különben még teljesen helyreállítva lenni. Kettledrum két csikóval van képviselve. Fantailnak mén-csikajából igen kitartó ló (stayer) lehet, hatalmas minden részében, alapzata erős, csontjai tiszták. Három mértföld nem fogja megviselni. Flytrapnak jól fejlett, szép formákkal, jó vállal, igen jó háttal biró csikaja van, melyből nem annyira futót, mint talán inkább szép paripát lehet nevelni. Következnek a Buccaneerek. Sajnos, hogy csak négyen vannak. Ezek között az elsőséget talán Fancy fiának. Bibor édes testvérének adhatjuk. Ez egy eléggé fejlett, erős és tiszta csontú, igen szép csikó, kifogástalan háttal, lágyékkal és farral, és egészban véve, ha testvére működését is tekintjük, a legvérmesebb reményekre jogosit. Az öreg Cricketnek kancza csikója különben veszélyes versenytársa lehet Bibor leirt testvérének. Nem olyan erősek talán (nevezetesen a térd alatt) lábszárai, mint amannak, de szintén tiszták és szárazak. Háta, lágyéka, fara, hasonlóan kitűnő, teste mély, formáiban teljes a harmónia ; azonban egy pár font húst engedhetne, mit lábai meg nem bánnának. Javának Buccaneertől egy magas, öblös, erős alapzatú, kitűnő lágyék- és farral biró kancza-csikaja van, mely, kevésbbé nemes formái daczára, lia el nem súlyosodik. lovaink között kiválhat. Thalestris csikaja nem olyan magas ugyan mint a társáé, de jól kifejlődött, kitűnő derékkal, lágyékkal és igen erős rövid lábszárakkal bir; daczára hátsó dagadt csüdjeinek oly sebes futás'unak mondják, liogy ezen tulajdonságával sok örömet szerezhet majdani tulajdonosának. Ezek azon benyomások, melyeket kisbéri utániról liaza hoztam, és melyek a bárom bó előtt látottak után oly kedvezően megleptek. Azt kívánhatom tehát csak befejezésül, liogy ezen csikók az árverésen oly kezekbe kerüljenek, melyek a jelesebbeket a versenytéren első rendű győzőkké nevelik. X. y. ha tizszer ugrasztották szét, mindannyiszor . visszajöttek. Később gróf Keglevich falucskai erdömesterénél volt több hétig szolgálatban, s onnan , Kassa felé távozott e bűvös vadász. * * * A következő nyár utolján Liptóból Sz. O. ur által ajánlva, ismét Gömörbe került, bol a szalóczi vasgyár szénhelyeibe, a Cselénybe küldte felvigyázónak. Itt a sajóvölgyi urak, éppen a szüreti idő előtt, vadászatot tartottak, melyre a szomszéd Tornamegyéből is sok uri ember volt hivatalos. Nagy vadászat, vagy legalább nagy con- ! fluxus populorum volt, hol a vadászat ürügye alatt megjelent sok oly uri ember is, kinek sem fegyver-passusa, sem puskája nem volt, csak liogy egyszer a szabadban hasonló gondolkodású társak közt kénye-kedve szerint kimulatliassa magát s szidhassa ah németet ! Egy végzett nagy hajtás után, mely özet, nyulat, rókát szolgáltatott, — a tanyahelyen gyülekeztek a vadászok s hajtók pihenés és ebédelés czéljából; a mint a fegyveres legények közt a kancsalt is látják csonkafülü kutyájával előjönni. Jó hangulatban lévén a társaság, H. A. a vadászat egyik ura s rendezője feléje kiált : »No Náczi ! jó liogy itt van. Közreadhat valamit ezermesterségéből, például babonázza meg itt H. G. barátunk duplapuskáját, mert miatta mi többiek lövéshez sem jutunk, mindent ledurrant orrunk előtt !« »De biz' annak hagyjon békét — kiált bele oly hirtelen H. J., hogy a társaság babonás félelmének ilyetén elárulása által hangos nevetésbe tört ki ; melyre amaz oda igazította ki szavait, hogy dehogy félti fegyverét, de csak azt akarta mondani, liogy most nem annak, hanem az evésnek van ideje, ő oly ébes, mint a farkas ! Előkerültek a harapni valók s a telt kulacsok, s midőn a jókedv fokozódott, odafordul J. P. a kancsalhoz: »Náczi ! Beszélje el. hogy jutott kétféle szinii szemeihez, éfa azt hallottam, hogy eredetileg mindkettő barna volt. de az egyiket Szerecsenországban valami csatépatéban elveszítette, s a felcsérnek ebhez hasonló nem lévén készletében — zöldet plántált be helyére, s most azért néznek úgy szét, mert nem birtak egymással most sem megbarátkozni. Igaz-e? »Szent igaz, nagyságos uram, — felel alázatosan a vadász, ezen nem nagy gyöngédséget tanúsító kérdésre — szent igaz, csakhogy nem plántálta azt be a feltsér, mert ily szinü szemekkel születtem — mint az bizony néha megesik más embereknél is ; de hogy széjjel állanak szemeim, már biz annak magam vagyok i oka. Történt, de már annak sok éve mult, én J fiatal kapzsi legény voltam akkor, hogy innen messze éjszakon nyirfajdokra vadásztunk. Előttem jobbra-balra két kakas majdnem egyszerre kelt ki a borókás és ragyaburás berekben, én mindkettőt elejteni akarván, oly hirtelen vetettem egyik szememet balcsövemmel balra, a másikat meg jobb csövemmel jobbra, liogy a rákövetkezett erős durranásra szemeim kificzamodtak s én kancsal maradtam!« I Nagy nevetést okozott e finom gunyoru, de ! alázatos válasz s J. P. elismerte, liogy ugyan jól riposztirozott a kancsal! ! Kis idő múlva ismét megszólítják őt az 1 urak : »Hát Náczi! igaz-e liogy puskájából soha hibás lövést nem tesz ?« »Puskám nekem szót fogad, nagyságos uraim, még lia nincs is kezeim közt ! «Olió ! — kiálták bele többen, — azt már szeretnők látni ?« A kancsal szó nélkül felkelt s kutyájával távozott. »Ez már most elő sem kerül többé — jegyzi meg valaki — már azt ugy szokta tenni, ha ellent mondanak neki.« Azonban ez egyszer csalatkozott, mert a jáger 'egy félóra múlva visszatért, puskáját csövével az égnek egy tölgyfálioztámasztotta. kutyáját melléje telepitette, s ő maga onnan m. e. két ölnyi távolra leült. Az egész társaság kíváncsian leste, mit fog mivelni, a mint kis idő múlva a csonkafülü nyöszörögni kezdett, a kancsal fejét bólintotta hozzá s a puska magától elsült. Néhány percznyi köz után ismét nyöszörgés, fejbólintás s a puska másodszor durrant. »Szép mesterség!— kiáltottak bele az urak, mivel megfoghatatlannak tetszett a lövés és sem a kutyát, sem gazdáját nem látták, hogy a fegyverhez értek volna. Csóválta is sok legény a fejét s mormogta fogai közt : ördöngös mesterség ! Hogy a manóba csinálta ezt? kezdik kérdezni, de a kancsal nem felel, csak int a puska felé, s az most általános bámulás közben harmadszor sül el, s azután a szokott időközökben ismét piff, paff, puff; mindössze tán 9-szer. De már erre felugrottak, mit látván a kancsal, puskájához oda szökött, felkapta, s mintha csak az imént töltötte volna meg, mindkét csövét