Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876

1876-04-26 / 17. szám

ÁPRILIS 19. 18 76. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 119 elbeszélek, nem kerül a város dobjára no mert akkor, az igaz, bogy nekem se lenne itt maradásom, de fogadom az sem enne több nyulpecsenyét, a ki ezt a világ szájára kötné ... »Ugyan már! mit gondol kigyelmed, csak nem tart bennünket vénasszonyoknak ? !, — vágott bele az egész compánia. »Nohát ugy is legyen ! A mit elmondok, kelmeteknek mondjam, s ne az egész világnak ! »Hát hiszen magától értetődik ! jegyzé meg a vásárbiró egy roppant pohár tartalmát tüntetve el beszédes ajkai mögött. »A hatvanas évek elején történt — kezdé meg törvénybiró uram a kaland elbeszélését — épen azon az estén, mikor a téglavető mellett az a nagy kutya megtámadott bennünket, s ujdonat uj ködmenemet megszabta. Emlékezhetnek rá kelmetek, épen a pinczékből jöttünk a szőllök közül. Ezen az estén ettem én utójára nyulpecsenyét. ! Hát azelőtt evett törvénybiró urnm ? ! kérdé j nagy csodálkozással a fiatalabb hites. «Ettem-e ? de még mennyire szerettem ! De hát igy esett az meg! Azután való nap, alkonyat felé épen a bidon ballagtam, letekintve az épen megindult jégzajlásra. Egyszerre a hidon felül a kis homok szigeten, valamit látok mozogni, mint mikor a kutya ide-oda szaladgál valami sziik helyre szoritva. Azt tudja kelmed, hogy világéletemben jó szemeim voltak, s mikor iskolás gyerek-korunkban kiki-szöktünk a nagy erdőbe, onnan be

1 is megláttam a toronyórán, hányat mutat a mutató ! »No az igaz, — bagyá helybe a vásárbiró, ki már ekkor aligha látta volna meg a szögletbeu ketyegő kakukkos óra számait is. Nem csoda ! több volt tizenkettőnél, a mi üveg előtte állott üresen. »Letérek a hídról, hát mindjárt felismertem a kópét. Egy derék nyul colt, melyet bizonyosan a hirtelen megindult zajlás szoritott ott a zátonyon. — He, hehe! gondoltam, majd megszabadítom a bundádat. — De hogy jussak hozzád ? — Alig megyek negyven lépésnyire, egyszerre megpillantok egy lélekvesztőt, mely egy fűzfa törzséhez kötve daezolt a jéggel. Jól van 1 igy már lesz nyúlpecsenye ! — Eloldtam a csónak kötelékét, s a fenekére fagyott evezőt felszakítva, beleugrottam. — Azt tudják kelmetek, hogy ehhez is értek, hisz itt nőttem fel a viz mellett. — A zajlás sem volt valami erős, és nyolcz-tiz erős taszítással a szigethez értein.— A fogoly ijedten mereszté rám szemeit, azután újra körbe futkosott. Azt tudtam, hogy a vizbe bele nem ugrik, hideg lenne a bundájának, és nem mestersége az úszás. Egy perez alatt kifőztem magamban a dolgot, hogy a mint a homokra lépek, s előttem elugrik, derékon legyintem, hogy csendesebben viselje magát ! Erre kilépek a lélekvesztöből, s a mint a nyul épen előmbe kerül, utána suhintok. Tbyü ! beste lélek ! Vak vagyok ! Megvakultam. — Abban a perezben a mint lehajoltam, hogy derékon üssem, a nyársravaló, ő sem volt rest, hanem két hátulsó lábával szemem közé rúgva a homokot, egyszerre megvakított. Azt se tudtam hová kapjak?! Mire szememből a homokot kitörülgettem, s valahogyan újra látni bírtam, se nyul se csónak, se pénz, se posztó ! Biz ugy lett a ! a nagy sietségben szépen elfeledtem én a csónakot megkötni, vagy felhúzni a zátonyra, s egy hatalmas jégdarab, szépen eltolta az orrom elől. — De hát a nyul hol van ? hová lett?. . . Ijedten nézek a csónak után. Lehetett már tőlem vagy tíz ölnyire, hát uramfia, az a sütnivaló füles, ott iil a csónak orrán, füleit hegyezgetve. Azt gondoltam, mindjárt megüt a guta ! Hogy menjek ki innen a szárazra ? Úszni, az igaz tudok, de ilyen télvíz idején, jégzajlásban csak nem kisérthetem az istent ? . . . Mig a nyul előttem ugrált, egészen felmelegített a vadász-tüz, de azután, a mint egyszerre én kerültem a credoba, azt kezdtem észrevenni, bogy jobb volna otthon a boglya-kemencze mellett. Mit tegyek most ? Ha kiabálok, és összecsődül [ a nép, mit fognak mondani ? Már akkor is törvénybeli voltam, csak nem tehetek magamon ilyen csúfot ? ! Megadtam magamat és vártam. Am de egyre esteledett, s fogaim is vaczogni kezdtek. Jó két óra hosszat dideregtem már, mikor egyszerre két molnárlegényt látok egy csónakban a hid alatt bajlódni. — Mit volt, mit tenni , levetettem a bekecsemet, és mint a gőzösön szokták, amolyan kék zászlóval, azzal integettem nekik. Sokáig oda se hederítettek, mig aztán végre megláttak, s csudálkozó tekintettel bevettek a csónakba. Igy jutottam szárazra. Nem is mutattam magamat egy hétig emberek előtt, s olyan rekedtséget kaptam, hogy susogni se birtam. »H;i t ezért haragszik a törvénybiró uram anyulakra ? . . . — veté oda a kérdést az öreg irnok. »Ugyan ne beszéljen bele az ur ! Várja meg a végét mig befejezem. Csak azután jött még a keservese. — Mire kibújni mertem a szobából, akkorra nyakamon volt a pör, az ártól elvitt csónak miatt; fizessem meg az árát. Kifogták ugyan Tokajnál, de a jég ugy megviselte, hogy tíz kemény forintot kostált a reparatio. A két molnár legénynek is egy-egy fényes tallért adtam, hogy megmentettek, és hogy fogják be a szájukat. Hát még a doctor, meg a patikai contó Azóta gyűlölöm, utálom is ezt a dögöt, s még ha tálban látom is valahol, szeretném őket újra agyonütni. Ezért hát ne is kínáljon engem kelmed Dyulpecsényével, és ne dicsérje előttem, ha békességet akar velem. — Nem kell nekem, még a másvilágon sem !. . . Még most is esz a méreg ha rágondolok ! végzé egy pohár tavalyival öblitve le méltó boszúságát. Hát ha még megtudja, hogy a gonosz compania meg nem tartotta a titkot, s itt ország világ előtt tudva lesz : miért nem eszik ő kelme nyulpecsenyét !.... K. L. Galamb-lövészet, A húsvéti meetingek után Prágában és Bécsben az ott összegyűlt sportmanek egy pár galamblövészetet rendeztek. Az utóbbi helyen br. Majthényi érdeme az, ki Pozsonyban is rendezend ily mulatságot. Prágában ápril 18-án két lóverseny volt. Az első egy handicap, melyben 2 0 lövész vett részt. A legnagyobb távolság 27

1/

2 méter, a legkisebb 24 volt. (Az előbbit az európai nagyobb vadászatokon is jól ismert hires lövőre, gr. Ledeburra diktálták). 7 galambra lőtt mindegyik; a ki 4szer hibázott, az kimaradt. Tét 20 frt. Az első 5 lövész köretkezöleg lőtt: méter 123456789 10 25% Nadherny kap. 0 1110 11 I. 24 Gr. Bouquoy K. 0 110 0110 11 II. 27 Gr. Wrbna E. 1111000010 III. 27 Gr. Czernin E. 101100100 27 x/

2 Gr. Ledebur F. 0 10 10 110 Lőttek még, s 7 lövés közül 3-szor találtak : br. Wildprandt, hg Lobkovitz F., hg Lobkovitz G., gr. Waldstein Józs., Döring kap., gr. Thun A., 2-szer találtak Wiudischgrätz hg és hg Taxis A. stb. — A nyertes 2 00 frt értékű tiszteletdijat és 100 frtot ; a 2-ik 100 frt értékű tiszteletdijat és 50 frtot nyert. A 3-ik 40 frtot. A 2-ik lövészetben, az asszonyságok dijáért, szintén az előbbi 20 lövész vett részt. 5 galamb. 25 méter mindenkinek. Tét 10 frt. Nyertes br. Dobrzánsky 6 lövés közül 5 találóval. — 2-dik gr. Waldstein József, 3-ik gr. Thun A. — Nadherny kapitány egyetlen lövésével sem talált. — Nyer. 100 frt, 50 frt és 10 frt. Bécs april 2 0. I. Téfverseny. 3 galamb. 24 méter. Egy bibázás kimaraszt. Tét 10 frt. A 2-ik tételét menti. 15 aláirás. Nyertes: gr. Béchenet 4 lövésre 4 találással. A 2-ik helyért gr. Lamberg Károly és hg Ratibor 3—3 találás után 4 ik lövésüket mindketten hibázták, s aztán kiegyeztek. II. Tiszteletdíj. ÍOO frt értékben (a tételekből). A feleslegen az első és 2-ik osztozkodik. 5 galamb, két hibázás kimaraszt. 26 méter. Tét 10 frt. (16 aláirás). Hg Trautmansdorff 11111 |. Ifj. gr. Festetich T. 110111111 ||. Hg Ratibor 110111110 Pallavieini Alfonz őrgr. 110 1110 Hg Esterházy Lajos 0 11110 stb. stb. III. Szabadtétverseny. Handicap. 1 galamb. (16 aláirás). méter tét 26 50 Ifj. gr. Festetich T. 111111 |. 25 5 Br. Majthányi I. 111110 28 50 Hg Trautmansdorff 1110 26 5 Hg Esterházy Lajos 110 stb. stb. — Tétösszeg 175 frt. IV. Tétverseny. 5 frt. 1 galamb. (4 aláirás). Gr. Lamberg Károly 110 1 I. Gr. Trautmansdorfi Ferd. 110 0 Pallavieini Alf. őrgr. 0 Br. Dercsényi 0 April 29 -re Pozsonyban 4 lövészét terveztetik. I. Megnyitó verseny. Tét 10 frt, bánat az egész. 24 méter. 3 galamb. II. Pozsonyi club-serleg. Tiszteletdíj 500 frt értékben, egyesítve 30 frtos tételekkel, fele báat, A pozsonyi club tagjai 5 frt bánatot fizetnek. Tét 10 frt. Hét galamb, az e'.sö négy 24 méterre, a három utolsó 26 méterre. Két hibázás kimaraszt. A győztes kapja a tiszteletdijat és 30% a tételek és bánatokból; a 2-dik 30% a 3-dik 20%. 10 aláirás, vagy a tiszteletdíj nem adatik. III. Tiszteletdij. (Handicap) Tét 25 frt. Bánat 10 frt. A pozsonyi club tagjai 10 frt tételt fizetnek, bánatot ugyanannyit. A 2-dik nyertes 20%, a 3-dik 10-et nyer a tételek és bánatokból. 5 galamb. Aláírni kell, mint az I- és II-nál. A handicap a II-dik lövészet után közöltetik. IV. Handicap, összekötve egy legkevesebb 10 frtos szabad tét versenynyel. A handicap a II-dik után közöltetik. Általános határozatok. 1. Irányzatul a bécsi galamblövész-club szabályai szolgálnak. 2. Mind a három lövészetben részvételért mindig 5 frt fizetendő a pozsonyi club pénztárába. A pozsonyi club tagjai e kötelezettségtől mentesek. 3. A kiadások fedezésére valamennyi pénznyereményből (bele tudva a tét és bánatot is) 20% levonatik. 4. Az intézők, handicaperek és lövők; a galambok ára, valamint egyéb utólagos határozatok a pozsonyi clubban kifüggesztetni fognak. 5. Az I. és II. dijra aláírhatni a pozsonyi clubban apr. 68-án éji 12 óráig. Későbbi aláírók kettős tételt és bánatot fizetnek. 6. Az intézők szabadságában áll, még több versenyt, lrandicapot vagy fogadási lövészetet is megengedni. Kérdés és felelet. Kérdés : Erdőhivatalnok köteles-e liivatalbeli e's egyszersmind vadászfegyvere után adót fizetni ? B. J. erdőmester. Felelet : Igenis,

4 köteles, mert azonkívül, hogy a. »Vadászatnak e's a vadászatra használható fegyverek megadóztatásáról« szóló — 1875. évi május 14-én szentesitett törvényezikk, I. Fejezetének 9-dik §-ában nyilván rendeli, hogy : »a vadak gondozására, vadászterületek őrzésére alkalmazott egyéneknek 3 évre adatik, a 12-dik §-ban meghatározott bélyegilleték lefizetése mellett (tehát ezek 3 évre csak 12 frtot fizetnek), a vadászati jegy ; mondjuk ezenkívül ugyanazo n tcz. II. Fejezetének 20-ik §-ában a vadászatra használható fegyverekért még az erdészek is megadóztatnak, e §. igy szólván : »Az 1875. esztendőtől kezdve, a vadászatra használható lőfegyvereknek (minden puskának) tu-