Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-01-20 / 3. szám

22 VAUÁSZ- ÉS VERSEKYA-LAP. JAKCÁR 20. 1875. buczkái között igen jó nyulak teremnek az aga­rász számára : addig a számtalan kisebb és na­gyobb zsombékos nádasokban a róka ked venez ta­nyáját leli, honnan az ügyes kopó nem csekély fáradsággal zaklatja elő, s a vadász izgatottan várja, mig végtére is a ravasz puskavégre kerül. Kopóimat csak is a deczember és januári róka­vadászatok élvezetére tartom; nyúlra az idén há­romszor vadásztam velők összesen, de akkor is inkább a gyaloglás kedvéért mentem ki, mint azért, hogy valamit löjjek. Az első vadászatot decz. 30-dikára tűztem, mert vidékünkön a zsombékos rétek nem fagytak be annyira, hogy a jég a kopót megbirta volna; sőt a 30-diki vadászaton két kopót láttam több­ször ugy beszakadni , hogy csak az orrahegye látszott ki a viz és jég közöl, (szerencse, hogy ki tudtak vánszorogni) ; arról pedig szó sem lehe­tett, hogy az ember bemehessen a rétbe. Négy kopót vittem magammal, G. A. kettőt hozott, és G. Zs. kettőt küldött : összesen 8 kopóval vadászott hat urvadász és három jáger. A vadászterrenum igen szép, s valóban megér­demelné, hogy ügyes festő ecsetje megörökítené e gyönyörű vadászképet egy szenvedélyes sport­man számára. A Magy-i rét, hosszában déltől északnak ter­jed, mintegy 70—80 hold, napnyugoti oldalán a rétnek majdnem egész hosszában meredek ho­mokbuezka emelkedik, mely szőlőtőkékkel s köz­ben gyümölcsfákkal van beültetve ; a rét termé­szetes garádját képezi a szőlőnek, és a tőkék majdnem egész a nádasig ültetvék, s ezt amattól semmi árok, vagy szokásos sövény sem választ­ja el. A vadász magas meredek homokgerinczen egy­egy szilva vagy baraczk fa mellett állva, a legfel­ségesebb látványban gyönyörködhetik, mert jó szem­mel majdnem az egész nádas belátható ; és kisér­heti a hajtást, hol a nád mozgásából, hol pedig a ritkásabb helyeken tisztán kivehető, mind a róka a mint bujkál, s olykor vitorláját magasra hányva ugrál egyik zsombékról a másikra, annyival inkább kivehetők a kopók in corpore a rókanyom után. így láttam én a szőlőgerinczről, 4 rókát haj­tás közben, néha pár pillanatra, de sokszor több ideig tartott a felséges látvány. De most térjünk a vadászatra ; mi urvadászok a szölőgerincz hosszában állottunk, a jágerek a rét déli oldalán a kopokat lebocsátva siettek, hogy velünk szembe állást foglaljanak a keleti oldalon. Alig mennek be a kopók, s az egész trupp el­kezd teli hanggal hajtani. A hajtás csakhamar kétfelé válik ; három kopó felénk hajt, a rókát láttam is pár pillanatra előt­tük, természetesen ezt kisértem figyelemmel, s a róka csakhamar kibukkan szomszédom, G. Gy. mel­lett, ki lelövi. A többi kopó a rét hosszában a másik róka után észak felé tart, majd a nádas nyugati oldalán visz­szajön, és ismét G. Gy. s közöttem a szölőge­rinezre igyekezik. G. Gy. reá lő, láttam hogy ta­lálta , de a mások patron nem sült el, a róka pe­dig minden erejét összeszedve felém tart, s én le­lövöm. — Sajátságos, hogy a G. Gy. által lőtt róka egészszen kusza volt, és sokban emlékeztetett a me­sebeli farkatlan rókára. Mig mi két szomszédommal összejőve szemlél­jük az előttünk fekvő derék példányát a vén ra­vaszoknak , addig a jágerek a rét túlsó oldalára kürtölik a kopókat. — Kevés szünet múlva hal­lunk egy kopót magányosan hajtani ; két szomszé­dom elöbbeni állását elfoglalja. Majd csatlakozik egy másik véknyabb szavú tenorista, majd ismét egy bassista, és az ily trió felségesen hangzik fel hozzánk. Mintegy 10 perez után kettő elhallgat (alkalmasint a jég közé beszakadt) és csak a bas­sista fújja már előbb megkezdett nótáját magá­nosan. Kövid idő múlva ritkásabb helyen meglátom a rókát még a rét közepén, a mint előlábait egy ma­gas zsombékra feltéve hallgatózik ; majd ismét meg­indul, közbe-közbe egy-egy zsombék aljában meg­lapulva; de a basista, folytonosan nyomot tartva, bár lassan a nehéz szakadékony talaj miatt, de biz­tosan közelit utánna. Végre a ravaszdi koma ki­érkezik a nádasból velem szembe ; kidugja fejé, jobbra-balra tekint , ismét visszahúzódik és a ná­das szélében megül ; igy hallgatja a kopót néhány perczig , tőlem mintegy 120 lépésnyire. — Midőn a kopó hangja ismét közelebbről üté meg éles hali­szerveit, feláll, s egyenesen reám jön a szőlőtő­kék között, de most az egyszer rosszul számított a menekvéssel, mert puskám eldördül s élettelenül maradt helyben. — E gyönyörű látvány mintegy 15 perczig tartott. A rókának hajtás közben folytonos látása, és ügyes cselfogásainak szemlélete, bármily flegma­tikus vadásznál, lehetetlen, hogy némi csekély, kel­lemes izgatottságot ne idézne elő. Más rétben a negyedik rókát, vagyis nekem a harmadikat, igen szép távolságra oly szerencsésen lőttem, hogy azonnal helyben maradt. Velem majdnem egyidejűleg J. P. lőtte az ötö­diket ; G. A. pedig kis szünet után a hatodikat. — Ezeken kiviil esett két nyúl, melyet a kopók a rét széléből zavartak fel, egyikét G. A., a má­sikát vadásza lőtte. Hibáztatott két róka, egyik G. S., másik L. vadász által ; hajtás és lövés nélkül, a lármára, kiszökött egy róka. — A decz. i 30-diki rókavadászatunk méltán mondható ered­ménydúsnak, mert alig 4 órai vadászat után, s alig mozdulva helyünkből, 6 rókát és két nyulat fektettünk egymás mellé a kissé szironyos hóra, és vadász-élvezettel gyönyörködtünk a szép példá­nyok összehasonlításában. G. B. A pesti rókakopófalka csötörtökön ismét megkezdi vadászatait, lia a rögtön beállt lágy idő tartós lesz. Vadász;-táska, A praktikus nyulvadász vagyis különféle fortélyok a tapsi megejtésére. (Ujabb közlemény.) Pozsony, 1875. jan. 11. A »V. és V. lap« 1-sö számában egy tapasztalt vadász, szánalommal viseltetik a sonntags-jägerek iránt és jó tanácsokat ád nekik, melyek követése által a vadárus contoján kiviil még sok más gond és lehető kellemetlenségektől megszabadulnak : Alulírott, ki saját és mások tapasztalati nyomán tudja méltányolni a vadásztáska rettentő üressé­gének félelmes és kellemetlen voltát, azt hiszi, hogy a honpolgárság egy nevezetes osztályának kellemes szolgálatot tesz, midőn e téren szerzett tapaszta­latai nyomán tollat fog, hogv a fennemlitett prac­ticus vadász által ajánlott nyúlszerzési módokhoz még néhányat csatoljon. Az első mód : a burnóttal valóban kitűnő s egy­szerű is, csak hogy vannak körülmények, melyek­nél, (mint például nagy szélnél), mely a burnótot el­fújja, vagy ha a nyulak náthában szenvednek, a si­ker nagyon problematicus, a mikor a következő mó­dot lehel! használni. * Alkalmas helyen káposztaleveleket hintünk el, melyek mindegyikén át 4—6 szál lószőr van húzva. A nyul, mely csak »jelennek él, jövőbe nem te­kint,« vészt nem sejtve hozzá fog kedvencz ele­dele majszolásához, miben azonban mindjárt az első falatnál megakadályozza őt az evésben a torkán akadt lószőr, mely erősen csiklandja a tapsi gé­géjét, s minthogy a nyul tudvalevőleg igen csik­landós állat, mi természetesebb, mint hogy a csik­lándozás folytán el kezd nevetni, később, miután a szőr még folyton ingerli, őrültként kaczagni, mig végtére nevettében megpukkad. * , * A tapasztalt vadász azonban nem belebbezi tás­kájába a vigságáért életével lakolt nyul hiilt te­temét, hanem mozdulatlanul marad, mert már köze­leg a boldogultnak néhány pajtása, kik kiváncsivá téve barátjuk vigsága által, annak okát is szeret­nék tudni, s miután megilletődve szemlélték előbb oly vig zajos, most pedig oly csendes társukat, a földiek múlandóságán meditálva, szintén a káposzta­levelek fogyasztásához kezdenek, minek következ­tében ugyanazon végzetes halállal múlnak ki, mint pajtásuk, a vadász nagy ürömére, ki most azokat összeszedi, táskájába rakja s azon boldogitó érze­lemmel kebelében megy haza, melyet a jól meg­rakott vadásztáska okoz. * * * Az olyan sonntagsjägereknek, kik, mint átalában ezen species legnagyobb része, a hideget csak »drei Schritt vom Leib« szeretik látni, és nálánál többre becsülik a »Kachehvarm« temperaturát : kissé kellemetlen télen, kivált ha a hideg igen nagy, hóban heverve lesni a nyulat ; ezeknek tehát kö­vetkező módot ajánlhatnánk. Kimegyünk a tagra s egy fa mellé lyukat ásunk, akkorát, hogy egy fej káposzta bele férjen, mi magunk pedig egy fejszével és egy puttonnyal a fára mászunk, s midőn a ká­posztához futott nyul, arra hajolva, el van mélyedve az evésben, nyakon öntjük a puttony vizzel, mely azalatt, míg a nyul álmélkodik a hirtelen téli eső felett, oda fagyasztja a nyulat a földhöz. Mi most lemászunk a fáról, nyulunkat a fejszével a jégből kivágjuk s azt haza vive megesszük. 3 B. L ő j e g y z é к e k„ A gróf Hunyady-féle, ürményi és tornóczi uradal­maktól a következő kiegészitett lőjegyzéket kap­juk, mely az ezen területeken egész éven át lőtt vadakat tünteti fel. Lövetett pedig : Has z n о s vad: Kártékony vad: 1127 nyul, 84 kóbor kutya, 1 túzok, 6 róka, 1114 fáczány, 2 nyest, 1133 fogoly, 139 görény, 174 fürj, 1 vadmacska, 1 erdei szalonka, 98 kóbor házimacska 202 menyét, 99 süld, 55 ölyu, 64 keselyű, 118 gébics, 131 bagoly, 118 szarka, 290 varjú. Összesen 4 957 db vad. E szép évi összeg tanúsítja, hogy e vadászte­rület a legjobban gondozottak egyike széles e ha­zában. A mi kitűnik egyébiránt az elejtett dú­vadak és kóbor házikutyák és macskák tekinté­lyes számából is ; mely utóbbiak , mint minden e szakban jártas ember elismerendi : a lesi-puskások mellett a vadállomány legnagyobb ellenségei. Az­ért minél több ily gondosan kezelt vadászterüle­tünk leend, annyival kevésbé kell tartanunk a vad ritkulásától vagy pláne kipusztulásától. * * * Mélt. báró Ambiózy-lestvérek bázosi uradalmában 1874-dik évi február hó l-jétől 1874. évi decz. hó végéig lelőtt vadak a következők : 6 db vaddisznó, 6 db rucza, 12 » őzbak, 6 » róka, 47 » erdei szalonka, 2 vadmacska. 19 » nyul, Bázos, 1875. évi jan. 4. Horn József, föerdész. imiïii Zord időjárásunk nem szoba-tudósnak való. Vagy talán igenis szoba-tudósnak való e zord téli idő. Könyvtára kályhás légköréből, a szánalom bi­zonyos nemével nézi ablakán át a künn járó, kelő, fázó emberiséget. »Réaumur« vagy »Fahrenheit« alkotta hő-ma­gaslatáról, mosolyogva tekint le »Zérus alatt« di­dergő honfitársaira. Kedvelt könyvei biztos »torlasza« mögött, nem fél ő a téli világ rideg érintkezésétől. Itt ö tor-

Next

/
Thumbnails
Contents