Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-01-20 / 3. szám

22 VAUÁSZ- ÉS VERSEKYA-LAP. JAKCÁR 20. 1875. buczkái között igen jó nyulak teremnek az agarász számára : addig a számtalan kisebb és nagyobb zsombékos nádasokban a róka ked

venez tanyáját leli, honnan az ügyes kopó nem csekély fáradsággal zaklatja elő, s a vadász izgatottan várja, mig végtére is a ravasz puskavégre kerül. Kopóimat csak is a deczember és januári rókavadászatok élvezetére tartom; nyúlra az idén háromszor vadásztam velők összesen, de akkor is inkább a gyaloglás kedvéért mentem ki, mint azért, hogy valamit löjjek. Az első vadászatot decz. 30-dikára tűztem, mert vidékünkön a zsombékos rétek nem fagytak be annyira, hogy a jég a kopót megbirta volna; sőt a 30-diki vadászaton két kopót láttam többször ugy beszakadni , hogy csak az orrahegye látszott ki a viz és jég közöl, (szerencse, hogy ki tudtak vánszorogni) ; arról pedig szó sem lehetett, hogy az ember bemehessen a rétbe. Négy kopót vittem magammal, G. A. kettőt hozott, és G. Zs. kettőt küldött : összesen 8 kopóval vadászott hat urvadász és három jáger. A vadászterrenum igen szép, s valóban megérdemelné, hogy ügyes festő ecsetje megörökítené e gyönyörű vadászképet egy szenvedélyes sportman számára. A Magy-i rét, hosszában déltől északnak terjed, mintegy 70—80 hold, napnyugoti oldalán a rétnek majdnem egész hosszában meredek homokbuezka emelkedik, mely szőlőtőkékkel s közben gyümölcsfákkal van beültetve ; a rét természetes garádját képezi a szőlőnek, és a tőkék majdnem egész a nádasig ültetvék, s ezt amattól semmi árok, vagy szokásos sövény sem választja el. A vadász magas meredek homokgerinczen egyegy szilva vagy baraczk fa mellett állva, a legfelségesebb látványban gyönyörködhetik, mert jó szemmel majdnem az egész nádas belátható ; és kisérheti a hajtást, hol a nád mozgásából, hol pedig a ritkásabb helyeken tisztán kivehető, mind a róka a mint bujkál, s olykor vitorláját magasra hányva ugrál egyik zsombékról a másikra, annyival inkább kivehetők a kopók in corpore a rókanyom után. így láttam én a szőlőgerinczről, 4 rókát hajtás közben, néha pár pillanatra, de sokszor több ideig tartott a felséges látvány. De most térjünk a vadászatra ; mi urvadászok a szölőgerincz hosszában állottunk, a jágerek a rét déli oldalán a kopokat lebocsátva siettek, hogy velünk szembe állást foglaljanak a keleti oldalon. Alig mennek be a kopók, s az egész trupp elkezd teli hanggal hajtani. A hajtás csakhamar kétfelé válik ; három kopó felénk hajt, a rókát láttam is pár pillanatra előttük, természetesen ezt kisértem figyelemmel, s a róka csakhamar kibukkan szomszédom, G. Gy. mellett, ki lelövi. A többi kopó a rét hosszában a másik róka után észak felé tart, majd a nádas nyugati oldalán viszszajön, és ismét G. Gy. s közöttem a szölőgerinezre igyekezik. G. Gy. reá lő, láttam hogy találta , de a mások patron nem sült el, a róka pedig minden erejét összeszedve felém tart, s én lelövöm. — Sajátságos, hogy a G. Gy. által lőtt róka egészszen kusza volt, és sokban emlékeztetett a mesebeli farkatlan rókára. Mig mi két szomszédommal összejőve szemléljük az előttünk fekvő derék példányát a vén ravaszoknak , addig a jágerek a rét túlsó oldalára kürtölik a kopókat. — Kevés szünet múlva hallunk egy kopót magányosan hajtani ; két szomszédom elöbbeni állását elfoglalja. Majd csatlakozik egy másik véknyabb szavú tenorista, majd ismét egy bassista, és az ily trió felségesen hangzik fel hozzánk. Mintegy 10 perez után kettő elhallgat (alkalmasint a jég közé beszakadt) és csak a bassista fújja már előbb megkezdett nótáját magánosan. Kövid idő múlva ritkásabb helyen meglátom a rókát még a rét közepén, a mint előlábait egy magas zsombékra feltéve hallgatózik ; majd ismét megindul, közbe-közbe egy-egy zsombék aljában meglapulva; de a basista, folytonosan nyomot tartva, bár lassan a nehéz szakadékony talaj miatt, de biztosan közelit utánna. Végre a ravaszdi koma kiérkezik a nádasból velem szembe ; kidugja fejé, jobbra-balra tekint , ismét visszahúzódik és a nádas szélében megül ; igy hallgatja a kopót néhány perczig , tőlem mintegy 120 lépésnyire. — Midőn a kopó hangja ismét közelebbről üté meg éles haliszerveit, feláll, s egyenesen reám jön a szőlőtőkék között, de most az egyszer rosszul számított a menekvéssel, mert puskám eldördül s élettelenül maradt helyben. — E gyönyörű látvány mintegy 15 perczig tartott. A rókának hajtás közben folytonos látása, és ügyes cselfogásainak szemlélete, bármily flegmatikus vadásznál, lehetetlen, hogy némi csekély, kellemes izgatottságot ne idézne elő. Más rétben a negyedik rókát, vagyis nekem a harmadikat, igen szép távolságra oly szerencsésen lőttem, hogy azonnal helyben maradt. Velem majdnem egyidejűleg J. P. lőtte az ötödiket ; G. A. pedig kis szünet után a hatodikat. — Ezeken kiviil esett két nyúl, melyet a kopók a rét széléből zavartak fel, egyikét G. A., a másikát vadásza lőtte. Hibáztatott két róka, egyik G. S., másik L. vadász által ; hajtás és lövés nélkül, a lármára, kiszökött egy róka. — A decz. i 30-diki rókavadászatunk méltán mondható eredménydúsnak, mert alig 4 órai vadászat után, s alig mozdulva helyünkből, 6 rókát és két nyulat fektettünk egymás mellé a kissé szironyos hóra, és vadász-élvezettel gyönyörködtünk a szép példányok összehasonlításában. G. B. A pesti rókakopófalka csötörtökön ismét megkezdi vadászatait, lia a rögtön beállt lágy idő tartós lesz. Vadász;-táska, A praktikus nyulvadász vagyis különféle fortélyok a tapsi megejtésére. (Ujabb közlemény.) Pozsony, 1875. jan. 11. A »V. és V. lap« 1-sö számában egy tapasztalt vadász, szánalommal viseltetik a sonntags-jägerek iránt és jó tanácsokat ád nekik, melyek követése által a vadárus contoján kiviil még sok más gond és lehető kellemetlenségektől megszabadulnak : Alulírott, ki saját és mások tapasztalati nyomán tudja méltányolni a vadásztáska rettentő ürességének félelmes és kellemetlen voltát, azt hiszi, hogy a honpolgárság egy nevezetes osztályának kellemes szolgálatot tesz, midőn e téren szerzett tapasztalatai nyomán tollat fog, hogv a fennemlitett practicus vadász által ajánlott nyúlszerzési módokhoz még néhányat csatoljon. Az első mód : a burnóttal valóban kitűnő s egyszerű is, csak hogy vannak körülmények, melyeknél, (mint például nagy szélnél), mely a burnótot elfújja, vagy ha a nyulak náthában szenvednek, a siker nagyon problematicus, a mikor a következő módot lehel! használni. * Alkalmas helyen káposztaleveleket hintünk el, melyek mindegyikén át 4—6 szál lószőr van húzva. A nyul, mely csak »jelennek él, jövőbe nem tekint,« vészt nem sejtve hozzá fog kedvencz eledele majszolásához, miben azonban mindjárt az első falatnál megakadályozza őt az evésben a torkán akadt lószőr, mely erősen csiklandja a tapsi gégéjét, s minthogy a nyul tudvalevőleg igen csiklandós állat, mi természetesebb, mint hogy a csiklándozás folytán el kezd nevetni, később, miután a szőr még folyton ingerli, őrültként kaczagni, mig végtére nevettében megpukkad. * , * A tapasztalt vadász azonban nem belebbezi táskájába a vigságáért életével lakolt nyul hiilt tetemét, hanem mozdulatlanul marad, mert már közeleg a boldogultnak néhány pajtása, kik kiváncsivá téve barátjuk vigsága által, annak okát is szeretnék tudni, s miután megilletődve szemlélték előbb oly vig zajos, most pedig oly csendes társukat, a földiek múlandóságán meditálva, szintén a káposztalevelek fogyasztásához kezdenek, minek következtében ugyanazon végzetes halállal múlnak ki, mint pajtásuk, a vadász nagy ürömére, ki most azokat összeszedi, táskájába rakja s azon boldogitó érzelemmel kebelében megy haza, melyet a jól megrakott vadásztáska okoz. * * * Az olyan sonntagsjägereknek, kik, mint átalában ezen species legnagyobb része, a hideget csak »drei Schritt vom Leib« szeretik látni, és nálánál többre becsülik a »Kachehvarm« temperaturát : kissé kellemetlen télen, kivált ha a hideg igen nagy, hóban heverve lesni a nyulat ; ezeknek tehát következő módot ajánlhatnánk. Kimegyünk a tagra s egy fa mellé lyukat ásunk, akkorát, hogy egy fej káposzta bele férjen, mi magunk pedig egy fejszével és egy puttonnyal a fára mászunk, s midőn a káposztához futott nyul, arra hajolva, el van mélyedve az evésben, nyakon öntjük a puttony vizzel, mely azalatt, míg a nyul álmélkodik a hirtelen téli eső felett, oda fagyasztja a nyulat a földhöz. Mi most lemászunk a fáról, nyulunkat a fejszével a jégből kivágjuk s azt haza vive megesszük. 3 B. L ő j e g y z é к e k„ A gróf Hunyady-féle, ürményi és tornóczi uradalmaktól a következő kiegészitett lőjegyzéket kapjuk, mely az ezen területeken egész éven át lőtt vadakat tünteti fel. Lövetett pedig : Has z n о s vad: Kártékony vad: 1127 nyul, 84 kóbor kutya, 1 túzok, 6 róka, 1114 fáczány, 2 nyest, 1133 fogoly, 139 görény, 174 fürj, 1 vadmacska, 1 erdei szalonka, 98 kóbor házimacska 202 menyét, 99 süld, 55 ölyu, 64 keselyű, 118 gébics, 131 bagoly, 118 szarka, 290 varjú. Összesen 4 957 db vad. E szép évi összeg tanúsítja, hogy e vadászterület a legjobban gondozottak egyike széles e hazában. A mi kitűnik egyébiránt az elejtett dúvadak és kóbor házikutyák és macskák tekintélyes számából is ; mely utóbbiak , mint minden e szakban jártas ember elismerendi : a lesi-puskások mellett a vadállomány legnagyobb ellenségei. Azért minél több ily gondosan kezelt vadászterületünk leend, annyival kevésbé kell tartanunk a vad ritkulásától vagy pláne kipusztulásától. * * * Mélt. báró Ambiózy-lestvérek bázosi uradalmában 1874-dik évi február hó l-jétől 1874. évi decz. hó végéig lelőtt vadak a következők : 6 db vaddisznó, 6 db rucza, 12 » őzbak, 6 » róka, 47 » erdei szalonka, 2 vadmacska. 19 » nyul, Bázos, 1875. évi jan. 4. Horn József, föerdész. imiïii Zord időjárásunk nem szoba-tudósnak való. Vagy talán igenis szoba-tudósnak való e zord téli idő. Könyvtára kályhás légköréből, a szánalom bizonyos nemével nézi ablakán át a künn járó, kelő, fázó emberiséget. »Réaumur« vagy »Fahrenheit« alkotta hő-magaslatáról, mosolyogva tekint le »Zérus alatt« didergő honfitársaira. Kedvelt könyvei biztos »torlasza« mögött, nem fél ő a téli világ rideg érintkezésétől. Itt ö tor-