Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-02-24 / 8. szám

62 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. FEBRUÁR 24. 1875. VABAtl-tPBBY. Balogvölgy, jan. 19. 1875. Tisztelt szerkesztő úr ! A vadászidény maholnap végét e'ri, s igy e'n is bátran megírhatom róla referádámat, bízván a szerkesztő úr oly gyakran tapasztalt szívességében, hogy ha még a »végén csattanván az ostor« valami feljegyzésre érdemes esemény adná elő magát, szorítana egy kevés helyet tudósításomnak becses lapja hasábjain.*) A szalonkák tavaszszal megyénk szerte igen gyéren mutatkoztak, mint ezt akkor egy rövid tudósításban jeleztem is ; reméltük azonban, hogy tán majd az őszi idényben nyerünk kárpótlást ; azonban a rendkívüli szárazság e szép reményünket teljesen meghiúsitá, mert egész megyénkben alig lőttek néhányat ; völgyünkön pedig — legalább tudtomra — egyet sem. Sárszalonka is kevés volt ; de sok utánjárásom s eléggé sikerült lövéseim folytán ugy tavaszszal, mint őszön, sikerült néhányat aggatékrü kerítenem. Fürj rendkívül kevés volt, daczára, hogy a költésre elég kedvező idő járt, s hogy egész augusztusig békében élhettek ; mindemellett alig hiszem, hogy a 200-at meghaladná az általunk elejtettek száma ; pedig ennyit más kedvező idényben, bármelyikünk kis utánjárással egy saison alatt könnyii szerrel összeszedhetett belölök. — A haris, mely máskoi nagy számmal lepte el nedvesebb rétjeinket, most alig mutatkozott egy-kettő. — Fogoly a panyiti határban kevés, de bátki birtokomon s szomszédom Bornemisza László tagjában, s az általunk közösen bérelt tamási határban szép számmal volt. A szigorú felügyelet itt megtermi áldásos gyümölcsét, mert mig pár év előtt itt pár falkában 25— 30 fogoly lézengett, most itt foglyaink száma 6—7 falkában a 100-at meghaladta. Találtunk pár szép falkát a bodokai pusztán is, ugy itt, mint a fentebbi helyeken, társaságban néhányszor szép eredménynyel s mulatságosan vadásztunk reájok. Szeptember végével, tekintettel arra, hogy bőven maradjon magnak, bezártuk a vadászatot, s igy remélhetjük, hogy kedvező költés idején a jövő idényben még szebb eredményt érhetünk el. Hanem ugyan furcsa volna, ha a nyulak mennyiségéről a saison alatt több tudósítást irtam volna, s azt csak most egyszerre olvasná el valaki, mert mig az egyik tele volna panaszszal, a másik meg csupa megelégedéssel szólna a szép tapsi-állományról. Annyi bizonyos, hogy ezek a kópék ez idényben vagy vándorló legények voltak vagy szemfényvesztők, mert mig néha akár mezőn, akár erdőn kerestük, de nem találtuk : néhány nap múlva meg ugyanazon helyeken csak ugy pattogott fel a nyul. Már nyáron akár lovon, akár gyalog jártam a mezőn, nagyon megörvendeztetett azon körülmény, hogy pár fülest gyakran felugrattam ; augusztusban azonban, a mint a foglyászidény beállt, igen keveset találtunk ; igy volt ez szeptemberben is, a mint agarászgatni kezdtem ; próbáltuk kopókkal is párszor az erdőn, de biz itt sem volt 'sok belölök. Október elején azonban volt a mezőn bőven ; ép akkor vendégeim lévén, gyakran agarászgattunk s mindig szép eredménynyel. A szüretről haza térve, ugy november elején is volt még nyul egy ideig, de aztán órákig kellett lovagolni, — még oly helyeken is, melyek még eddig zaklatva nem voltak — mig egyet bírtunk verni s az a különös, hogy akkor az erdőn is véknyán ment a vadászat ; most van az erdőn bőven, erről különösen meggyőződtem deczember végén, midőn vendégeim kedvéért egy kisszerű hajtóvadászatot rendeztem a közeli erdőkben ; de mig a legszebb vágásokban alig ugrott pár muczi, addig a mezőszéleken levő ritkásokbul 3— 4 minden hajtásban előjött. A mezőn azonban most is kevés van : egy agarászaton egynél többet már pár hét óta soha sem voltam képes ugratni, pedig igen gyakran ültem 6—7 óráig nyeregben, s meglehetősen értek ahhoz is, hogy hol kell és hogy mikép kell a nyulat keresni. Róka is kevés volt, én *) Igen szivesen. Sőt bocsánatot kell kérnünk, hogy jelen levél tárgyhalmaz miatt annyi ideig késett. Szerk. nem is láttam egyet sem, pedig havazások alkalmával s ködös időkben sokszor ólálkodtam utánok agaraimmal az erdőhöz közel fekvő mezőkön. Helybeli vadásztársaim sem lőttek tudtommal egyet sem ; sőt a mint tudom, a herczeg Coburg erdeiben végettük tartott vadászat sem eredményezett jóformán mit sem. Farkas csatangolt itt e télen folytonosan, többek találkoztak vele. Szentmiklósy Sándor barátom előtt alig 20 lépésre ült le a tamási fenyvesben, de ó malheur ! a puska nem volt vele. Egyik gazdám előtt, a mint lóháton Rimaszombatból jött, a baksi erdőnél szintén megült, csak a mint feléje ugratott, baktatott be lomhán a sűrűbe. Egy fuvarost mint állítják meg is támadott, ugy hogy ő is a bunkóshoz nyúlt s ugy űzte el. Néhány juhot bekebelezett imitt-amott, egyet a Bornemisza László rokonom juhászai bottal capacitálva vettek el tőle. A herczeg tisztjei mint hallom tartottak is rá vadászatot, de mint többnyire történni szokott, nem jött elő egy hajtásban sem. Most egy idő óta mitsem hallani felöle, lehet más helyre tette át a főhadiszállást. A sertevad mely már majdnem egész megyénkben honos, völgyünket még eddig nem választotta állandó tanyájául, ha mutatkozott is már pár izben a közeli Vályi erdőkben, de ismét odább állott a földművesek nem kis örömére. Hanem Nyustya vidéke s a száraz völgy annál állandóbb fészke, mindkét helyen lőttek ez idényben is bőven, ugy szintén a Rimavölgy alsóbb részén fekvő erdőségekben is. Özet itt nem lőttek egyet sem, hogy áll a herczegi tilalmasokban az állomány, nincs róla biztos tudomásom, készültünk a Vályin s főleg a Derencsényi uradalomban párszor császármadárra vadászni, de biz ez elmaradt, pedig mint mondják az utóbbi helyen szép számmal tanyáznak. Még a kacsákat feledtem ki, a szárazság folytán ezek most csak kóbor vendégeink voltak, de azért főleg a panyiti halastóban sok fegyver végére került. Hanem volt vízityúk bőven, főleg bátki kertemben, melynek egy részét a Balog beönté s csak a beállt nyári meleg napokkal hozhattam rendbe, oly otthonosak lettek e tyúkok, mintha ők is a háztartáshoz tartoznának. Néhányat a partról cserkészve gyújtottam le. Egyszer pedig vendégeim kedvéért meghajtottam őket, kertem fasorokkal lévén be ültetve, e vadászat hasonlított a fáczánvadászathoz. Puffogott a fegyver, s vendégeimnek igen tetszett a mulatság, vagy 7 darab került aggatékra. Ennyi volna — a mi bizony nem sok — amit a múlóban lévő idényről feljegyeztem, de még egy észrevételemet óhajtom közölni : hogy oly erős s szép nyulakat igen rég nem láttam mint ez évben. Tapasztaltam ezt főleg agarászataim közben, mert mig tavaly daczára a kemény talajnak bármelyik téli hónapban alig akadt nyul, mely kutyám előtt elvitte az irhát s olyan egy sem, melyen ne vágott volna, ez évben találtam pár olyan nyúlra, mely pedig nálunk elég szép distanczián futott s be sem vágatott. Igaz, erre azt az észrevételt is lehetne tenni, hogy tavaly jobb volt az agaram, de bizton állithatom, hogy nem ; mert mig a mult idényben csak egy agaram volt, mely számított, a másik csak ráadás lévén, most pedig mind három kutyám olyan, mely soló is helyt áll : mégis sokkal erősebbek voltak a hajtások s gyakrabban menekült meg a nyul, mint más évben. Sajnos, hogy a még mult évben tervezett agarászegylet máig sem jött létre, mert habár nem teljesen alkalmas is vidékünk e sport gyakorlására, vannak helyeink, hol meg lehet próbálni az agár képességét. Völgyünk nagyobb részét Fáy Victor barátommal kibéreltük, de pár határtól ép az alsó részén elestünk, megelőztetve a hg. Coburg tisztjei által, pedig ép e helyek volnának legalkalmasabbak, ha az egylet megalakulhatna a versenyek tartására. Reméljük azonban, hogy a tiszt urak ismert szivessége s lovagias gondolkozása az egylet megalakulása esetén nem vetne gátot a versenyek megtarthatásának. Szent Hubert oltalmát kérve vadjainkra s minden vadásztársnak vadászüdvöt óhajtva maradtam t. szerkesztő nrnak őszinte tisztelője Balogvölgyi. Egy-két vadásztörténetbe. Swobodaról, a pesti német részvényszinház igazgatójáról beszélik, hogy a mily jó színész és éneles, ép oly szenvedélyes vadász. Ő nála a prózai pénzkeresés másodrendű dolog akkor, midőn Nimródnak a kegyelet adóját fegyverrel leróhatja s mig társai Thalia templomában ájtatoskodnak »jó pénzért« a szünidők alatt is, ö a helyett, hogy vendégjátékokra utazással töltené az időt, hogy ekép egy tele kalap bankuótát összejátszszék : nyáron át Reichenau környékét keresi föl, hol collegájával és patronusával, — a bécsi opera egyik legjelesebb bassistájával — Draxlerrel a legnagyobb buzgalommal, habár nem is a legnagyobb szerencsével iparkodnak a reichenaui udvari vadasterület özbakjainak kiirtásában. A mult nyáron történt, hogy ez ernyedetlen kitartást tanusitó vadászok fáradságát Diana istennő — talán Thalia barátnője iránti tekintetből — megjutalmazni akarván, útját téveszté egy derék nyolezágasnak, mely a reichenaui tilosból énekeseink pagonyába váltott át s esetleg épen a Swoboda ur puskacsöve irányában haladt, ki a gondtalan vadat egy jól oda mért lövéssel el is ejtette, s aztán egy requirált marha (négylábút értsen az olvasó !) segélyével a két operaénekes tartózkodás helyére — a korcsmába vitetett nagy diadalmenetben, az ott összecsődült sörszomjazó proletárság többszörös »hoch« rivalgása közt. Ep ekkor került elő a vadásztárs : Draxler, ki el nem rejthető irigységgel szemlélte kollegájának e jól megtermett szerencséjét s a balsors csapásait nem birván kellő resignatióval elviselni: megesküdött, hogy Swoboda nem látja többé Reichenau bájos virányait ! Ne ugy értse ezt az olvasó, hogy a vadásztárs Swoboda élete ellen tört vetett volna, hanem hogy egy Swobodát a kérdéses revierről eltiltó ukáz kieszközlésére számolt. Czélt nem ért ugyan, mert a reichenaui fővadász utasítva lőn felsőbb helyről, hogy Swoboda a mikor ott vadász a reichenaui vadasterületen, ne soroztassék az orvvadászokkal egy categoriába. Télen át azonban Draxler és Swoboda újra a legjobb barátok voltak s a viszályt köztük csakis a nyáron át hébe-hóba előforduló sport-versengés idézi elő. * * * Belényes környékén, hol a nagyváradi latin szert, püspökség s a Zichy grófok birnak szép vadas területeket, szarvas- és özvadászatot rendeztek a mult őszszel, melyen — hogy az ördögnek is gyertyát gyújtsanak — nem feledték el a vidék honoratiorait is meghivni. Az első hajtás végén, melyben egy mókuson kivül még egy nyulat és egy nyolczágas szarvast is lőttek : a vadásztársaság két tagja tüzes perpatvarba keveredett ama magas tisztesség fölött, hogy voltaképen melyikük lőtte a szarvast? A többi vadászt mulattatta a pulykaméreg, mely a czivakodókat elfutotta s a tűzre még olajat öntöttek az által, hogy nevették s ingerelték az ellenlábas két egyént. A. váltig eröködött, hogy ö jól látta, mikor golyója a szarvas vállapjába vágódott ; de a szomszéd ur, daczára hogy szintén jól látta a remek lövést, nem átalotta a szarvasra közvetlen közelből rá durrantani, noha elhibázta, s a szarvas tova rohant. — Micsoda? — pattant fel B. ur, egy kis rövid, tagbaszakadt, kövér emberke. — Hiszen ugy folyt a vére, mintha csak eret vágtak volna rajta ! — Az méglehet — hagyta helybe A. ur foghegyről eresztett malicziával — mert már golyómtól átfúrva hullatta a sebvért s igy érkezett önhöz ! — Ugyan ne hagyja magát kinevetni, — viszonzá B. ur gúnyos mosolylyal. — Az ön lövésétől csak megijedt a szarvas, de semmi baja sem