Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-02-10 / 6. szám

46 VADÁSZ ÉS VERSENY-LAP. FEBRUÁR 10. 1875. b) középszerű talajon 100 holdra 1 szarvas, 50 holdra egy őzvad ; c) rosz talajon, azaz, hol csak törpe nyír, fenyő, moha és egy kevés füvön kivül egyéb nem terem, hogy egy csapat szarvas megélhessen, közel 600 hold szükséges mindegyiknek, és 100 hold minden darab őznek. Az apró vadnál : d) Jó gabonaföldeken 1 nyúlra 5 hold, 1 fogolyra 4 hold számítandó ; e) középminőségu földön 7 holdra 1 nyul, 6 holdra 1 fogoly; f) rosz talajon 25 holdra 1 nyúl, 30 holdra 1 fogoly. Az őzvad tenyésztésére nézve meg kell jegyezni azonban, hogy nem annyira az erdő nagysága határoz, mint annak fekvése, levegője és faneműi. Az őz buja legelőjű ligetekben, hol felváltva sűrűségek vannak és friss viz folyik, legjobban tenyész ; friss viz nélkül meg sem élhet. A mi a szárnyasvadat illeti, a siketfajd, nyirfajd, császármadár az erdei és mezei gazdaság minden kára nélkül bármily mennyiségben tartható ; annál sajnálatost) azonban, hogy e madarak, különösen a siket fajd, mindinkább fogy. A leveles fák fogyása, különösen a cser és bükké (Fagus sylvatica), a császármadarak fogása hurokban, a siket- és nyirfajd túlzott vadászása és könnyelmű lelövése a párzás idején, valamint a ragadozó vadak kevéssé irtása okozhatja fogyatkozásukat. Hogy a vizi vadnak nem sok ápolás kell, csak legyenek tavak, mocsárok, nádasak — azt tán említenünk sem kell ; vándormadarak lévén, ezek javára a tenyésztő alig tehet valamit. A nyul és fogoly tenyésztés jó és jól mivelt földeket kiván, azután nyugodalmat a fiadzás és költés idején, ugy szinte enyhelyeket a szomjúság, hideg, hó, vihar és ragadozó vadak ellen. Természetes azonban, hogy a vadasterület jóságához, mint már említettük, az éghajlat kedvezősége is szükséges ; mindössze tehát három fődolog : jól tápláló föld, enyhelyek és erélyes óvás a dúvad ellen. Th. E. Id. Recsky András urnák. Kedves barátom ! 35 éve, mióta egymással barátságban vagyunk. Az elmúlt időkre örömmel emlékezem vissza, s habár néha-néha barátságunk vize felzavartatott is, magad vagy a bizonyságom, hogy az soha sem valami mélyebb ok, hanem miután mindkettőnknek az agarászat legfőbb szenvedélyünk, rendesen indulatunknak e miatti hevesebb kitörése folytán történt, de a mely pillanat nyi felindulás a fehér asztalnál mindig le is csilapodoP, s agarászati vitáinkat magunk között házilag mindig elintéztük. Legutóbbi agarászatunkat azonban, eltérve eddigi modorodtól, a nagy közönség elé vitted, s annak birálata alá bocsátottad, még pedig — engedj meg — nem egészen úgy, mint azok megtörténtek. Szenvedélyed fellobbanásának, vagy mivel sok idö múlva tetted papirra, feledékenységednek tulajdonitsam-e ezt? Nem tudom. En legalább a »Vadász és Versenylap« 4 ik számában megjelent czikkedböl bizonyos szó meg nem tartási figyelmetlenségről reám vonatkozólag részint gunyos, részint barátságtalan közleményedet olvasva, azt csak ugy biiom magamnak megmagyarázni, ha azt vagy szenvedélyből, vagy az emlékezet csalódásából származottnak tekintem. Ugyanis irod, hogy a karácsonyi ünnepekét nálam töltötted ; ez tény, a min [én csak nagyon örültem, bár megvallom megérkezéseddel némi aggodalmat is támasztál beDnem, mert midőn agaraidat az előtt mindig csak more patrio hordtad magaddal, most azokat egészen köpönyegbe öltöztetve hoztad hozzám. Vajon ezen köpönyegesek — gondolám magamban — nem lesznek-e veszélyes ellenfelei agaraimnak ? Hiszen már neveik is »repülő és hirmondó madarak« valami rendkívülit sejtethetének bárkivel ; azonban aggodalmam nem sokáig tartott. A mint a köpönyegek lekerültek a madarakról, s láttam őket természetes constumejökben : mindjárt a jelenvoltak előtt bátran mertem nyilvánítani, hogy futás után a kettő közül egyik betegnek fog declaráltatni. Te ezen kifejezés jelentőségét kétség kivül érted, mert azt hiszem, nem felejtetted el, hogy több évek óta a nálunk levő homokos talajon agaraid megverettetvén, azoknak gyengeségeit betegséggel takargattad. Azonban jóslatom, vagy inkább szemmértékem annyiban csalt, hogy futás után nem csupán az egyiket, de mindkettőt betegnek kellett nyilvánítani, nem védelmezhetvén meg a köpönyegnek a becsületét sem szegény agarak ! ezeknek a tehetetlenségen kivül semmi hibájok nem volt ; de nálam létök ideje alatt ricinus-olajat, és büdöskő-virágot kellett enniök, holott pedig a mint hiszem, egy darab pecsenyétől sern fordult volna el az appetitusok. A mi a futásuk leirását illeti, magad beismered, hogy az enyim jobban szaladt ; de úgy teszesz vele, mint a hogy szokott szólni a gazda szárazság idején, gabonájára jéggel jött esőről, és e tekintetben a jelenvoltakra hivatkozol ; többes számban szeretsz beszélni, de e többes szám, mint plurális dignitatis, csak személyedet illetheti meg, ki magadat az agarászat királyának tekintheted, de nem azon legfeljebb egyetlen egy tanúdat, kinek agara szintén betegnek jelentetett, mert összesen hatan voltunk kettőnkkel együtt az agarászaton, s igy négy tanúról lehet szó, ezek közül pedig három, ha kivánod lapok utján is közölhető bizonyítványt ad, hogy az én agaram megverte a tiedet. A te tanúd csak egy lehet, arról pedig többes számban ne beszélj, ha csak a magad személyét hozzá nem számitod. Egyébiránt, ha nagy hó volt is, mit el nem ismerek, ez még inkább kimutatja agaraid tehetetlenségét, mert mikor együtt futottak, a nyulat, hol a hó nagyobb volt, kétszer elérték, de a positional már lefogyva, nagy távolságra kisérték, mi annak is tulajdonitható, hogy az erdő felé dombosabb lévén, még kevesebb hó volt. Továbbá azt irod, hogy városomnak, megyémnek szolgálok. Az igaz, de azon véleményben vagyok, hogy most, midőn hazánk oly helyzetben van, a mely egyetlên egy hazaszerető polgárt sem elégíthet ki, kötelességem, hogy ha városom vagy a felsőbbség által csekély erőm igénybe vététik, a közügynek szolgáljak, ezt más időben sem utasítottam vissza, s most teljesiteni annyiva inkább szükségesnek tartom. Reád vonatkozólag pedig feltűnő előttem, hogy te, ki azelőtt megyédben tevékenységre az első rangúak közzé tartoztál, most másra nézve a közügyek általi igénybe vételt gúnyosan emlited. Mi a barátságtalan, s figyelmetlen észrevételedre vonatkozik, a közöttünk felmerülő agarászati perpatvar, mint fentebb emlitém, ha megtörtént is, fehér asztalnál lett volna kiegyenlítendő. Végre a megjelenési igérkezés reám vonatkozó részét tekintve, hogy Püspök-Ladányban meg ne n jelenhettem, valójában csodálkozom, mert nálam léted alkalmával kijelentettem, hogy 5-ikén meg nem jelenhetek, s erről Zlinszky Béla barátomat előre értesítettem, kihez különben szívesen mentem volna. Állításom igazolására hivatkozom a hirlapi hirdetményre, hogy Nagy-Körösön január 6"án a ménlovak kiosztása volt megrendelve, s hivatkozom b. Podmanitzky Gézára, kinek, mint a pestmegyei lótenyésztő bizottság elnökének kellett volna jelen lennie, ő azonban meg nem jelenhetvén, engem, mint a lótenyésztő bizottság alelnökét bizott meg, hogy öt helyettesítsem. De ehhez járult még az is, miszerint annyira csal emlékezeted, hogy nem is én, hanem Keszeli ígérkezett a köpönyeges versenyre, ki, hogy meg nem jelent, igazolva van azzal, hogy azóta ágyban fekvő beteg. Különben ha csakugyan agaraidat köpönyegben futtatva, agaraimmal versenyezni óhajtod, ezt szívesen elfogadom. Meglehet köpönyegben azok jobban futnak, mert úgy futni azokat még nem láttam ; köpönyeg nélkül — modhatom — roszul futnak. Hogy előnyös-e a köpönyegben való futás, annak bírálatát az agarász sportra bizom. Hanem feltéve, de meg nem engedve, hogy köpönyegben megveretnél, köpönyeg nélkül, mint a hogy agaraidat futni láttam, megveretni ajánlkozom. Egyébbiránt, miután irni soha sem szerettem, most pedig már előrehaladott koromnál fogva birlap utján versenyezni még kevésbé szeretek, azért rendes körülmények között ez ügyet befejezettnek kijelentem, semmi haragot vagy neheztelést sem tartván magamban a miatt, ha te magad agaraidat futásuk után is non plus ultráknak tekinted, hiszen ki tekintené azoknak, ha már gazdájuk sem fogná pártjokat. — Máskor a futásukat jegyezd fel, nehogy elfeledd. Isten veled ! Nagy Kőrös, 187 5. febr. 5. Mészáros Zsigmond. (Jelen sorokat a méltányos »audiatur et altera pars« elvénél fogva közöljük, de ezzel e magánérdekű ügyet — mely bőségénél fogva lapunk szük terét meghaladni fenyegeti — befejezettnek tekintjük. S z e r k.) B. Podmaniczky Geizának, ki azon felül, hogy a legfontosabb hazai közügyekért is érdeklődik, még a hanyatlásnak indult, szerintem legszebb szenvedélyt, az agarászatot is felkarolta, köszönetemet nyilvánítom ; s arra kérlek, légy szives a sportnak ezen nemét minden irányban ismert kitartásoddal előmozdítani; parányi erőmet rendelkezésedre bocsájtom, meg vagyok győződve, mi szerint fellépésed ez irányban is elismerésre s pártolásra találand. A fentebai. Adatok a mult század vadászstatisztikájához. A »Jagdzeitung« utóbbi számában, annak egy t. olvasója »Wienerische Diarium« lapozgatása közben a következő' érdekes adatokra bukkanván, szives volt azokat közzétenni. Az adatok az 17 13-ik évről szóllanak — s élénk képét nyújtják azon gazdag vadállománynak, — főleg szarvasok és vadsertésekben, — mely egykor a »Wiener Wald»-nak a város közvetlen közelében fekvő részeit benépesíté ; s mely — miként a t. beküldő megjegyzi — az időben egészen szabadban tartózkodott, miután a császári állatkert elzárása és bekerítése csak is a mult század utolsó évtizedében eszközöltetett. A »Wienerwald« — az ausztriai uralkodó ház ezen ősi birtoka, — a legrégibb kor óta ismeretes már kitűnő vadállományáról, s számtalan nagyobb szabású vadászatuak volt szintere. Kiválólag azonban VI. Káro'y császár napjaiban emelkedett jelentőségre, a midőn a vadászatok napir. nden voltak. E korból veszik eredetüket adataink is, melyeket a következőkben adunk : 1713. Január 4. О uralkodó cs. és k. catholikus felsége — ma délelőtt és délután Laab körül vaddisznó vadászattal mulatta m igát, mely alkalommal 300 db ejtetett el; — az ebéd Maurnál szolgáltatott fel, s azután estve ő felsége az emiitett vadászatról — melyben a legutóbb emiitett '2 betanított farkas*) is használtatott és helyét derekasan megállta — a csász. várlakba szerencsésen visszaérkezett. Junius 17. Ma délelőtt ö cs. k. uraik, cathol. felsége az Auhoffer-pagonybau cserkészettel mulatta magát, mely alkalommal egy 500 font súlyú 14 ágas; egy 480 font sulyu 20 ágas, és vé*) A Diarium jelentése szerint 1712 évi deczember 20ról — e két betanított farkas, Ő felsége jelenlétében az az udvari lovardában egy magyar bikára és egy vadkanra uszittatott.