Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-02-10 / 6. szám

VADASZ- ES VERSENY-LAP. A PESTI ÉS VIDÉKI LOVAR-EGYLETEK ÉS VADÁSZ-SPORT KÖZLÖNYE. " — m ) I , I|| n ,, и , .... .. .... . .. . ,. , — — „ I I I.I в. sz. Budapest, Í875. február 10. XIX. é vfolyam Vg(*seay=oaptáF. Pest (4.) márczius 29. Soprony (3.) .... april 11-kén. Pozsony april 18., 19., 21. Bécs (4.) .... ápril 25. máj. 2. Pest (4.) .... május 7., 9. és 11. Bécs (4.) máj. 17., 20., és 23. » (őszi) .... okt. 29. és 31. Debreczen október 3., 4. Pesti őszi (4.) október 22. és 24. Nevezési; zápnapok. Martiusban. 1. Sçpron. Vasmegyei dij 120u frt (3) nevezés. Hr. Cavaliero Polgári dij 250 arany (3). — — Lichtensteg, 2. Gátverseny 500 frt (3). — — Bécsben. Akad. verseny 400 frt (3). — — 15. Pest. . . . Akadályvers. Tiszt. d. és 200 ft (4) nev. Sárkány Ján. F. Gátverseny 500 frt (4) — — hatvani utcza Akad. verseny Tiszt, d. és 200 frt (4).— nemz. casino. Félvér-verseny — — Egy szó a kétévesek versenyeiről. A dunántuli versenyegylet azon óhaja, hogy a Sopron számára engedélyezett 400 arany ál­lamdíj két évesek versenyére fordittassék, nem teljesedett. Ez bevégzett tény, melyen a szó többé alig­ha változtat. A kormánynak joga van a meg­szavazott államdijak meghatározására, és lia ehhez — hogy szakmüveletében helyessen el­járhasson, — egy szakegylet, a pesti lovaregy­let •véleményezését kikére, — a mint tévé és tet ték vol t elődei is, — ez által a legaggodal­masahb senipulositasnák is èlég lett téfo az el­járás f о r m á j â r a nézve. De ha bár ez eljárás az eddigi szokásnak megfelelő volt is, ez még nem jelenti azt, hogy az a jelen helyzetnek, az időközben keletkezett többi hazai versenyegyletek méltányos igényei­nek is megfelel, milyenek például: hogy az ál­lamdijazás rendszerének megállapí­tásához — melynek szüksége kétségtelenül fenforog, ők is hozzájárulhassanak; az annak keretén belőli módozatok meghatáro­zását pedig, közvetlenül és kizárólag a kor­mánynyal végezhessék. Más kérdés az, váljon az eldöntés elvileg li e 1 y e s V о 1 t-e ? t. i. váljon a kétévesek ver­senyei az állam által dijazandók-e vagy nem ? Ezen kérdéshez igénytelenül hozzászólani, czél­ja jelen soroknak. Azon kérdésre : hogy a kétévesek ver­senyeia lótenyésztés hasznára vagy kárára szolgálnak-e? ily általánosság­ban felelni nem lehet. Szolgálhatnak kárára, de hasznára is, mint t. i. a nélkülözhetlen elő­feltételek hiányzanak vagy megvannak. Szint­úgy lehet azt kérdezni: okszerű eljárás-e 5 4 éves üszőt tenyésztésre használni ? Tudom, hogy ezen analógia csak bizonyos pontig helyes, azon­túl igen sántit, de mindemellett a kérdés meg­világítására, a józan ész adta megszorításokkal alkalmasnak tartom. Ugyanis mindkét kérdés körül ugyanazon két táborba sorakozva találjuk a véleményeket. Egyik az ósdiaké, kik a természetre mint leg­magasabb törvényre hivatkozva, útmutatásukat a vadon tenyésző állatok fejlődési és szaporí­tási processusából merítik. Másik a modern materialista iránya, mely jóformán minden ál­i«t-teny<Szté*H kérdést a tápszer, vegybontásés phisiologico chemicus recipék által vél meg­oldhatónak. ' ' Az igazság itt is, mint rendszerint a két vég­let között fog találtatni, de annyi tagadkatlan, hogy a culturtörekvések gyakorlati eredményei, az állatok vad természeti állapotának lénye­ges tökélesbithetését igazolják. Ki hitte volna például 100 év előtt, hogy csupán okszerű tenyésztés és takarmányozás által elfog éretni azon csodás, noha mainap ko­rántsem ritka eredmény : hogy 2 éves tinóból 1000—1200 font érett bust nyerünk; vagy hogy két éves csikó akkora lesz és nagyobb, szintoly kifejlett és sebesebb, mint az akkori öt éves versenyló. Hogy ennek is meg van határa, ezt komoly ember elvitatni nem fogja ; azon pont t. i. med­dig bizton, de mellyen túl okszerűen menni nem lehet. Hol van ezen pont; mily fokig lehet a ló kora fejlődését és versenyekben kihasználását emelni a nélkül, hogy ez a tenyésztés maradan­dó érdekeit károsítaná ? ez a kérdés. Erre mint jóformán minden gyakorlati kér­désre legilletékesb választ Angliában halálunk. Anglia a sport, de egyszersmind a higgadtan számító üzletszerűség hazája is, ennélfogva a reá való hivatkozás jogosultnak látszik. És mit látunk ott ? A 18-dik században alig fordult elő szórvá­nyosan két évesek egykét futása, lábra kapni éppen nem tudott. Pedig ott nem a kormány, sem elméleti rend­szerek szabályozták a gyepen követett eljárást, hanem csupán az é r d e k, illetőleg ennek agen­6

Next

/
Thumbnails
Contents