Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875
1875-02-03 / 5. szám
38 VADÁ SZ- ÉS VERSENY-LAP. FEBRUÁR 3. 1875. szenvedélyes vadászoknak — talán önöknek is tetszeni fog. Én egy fiirjvadászatot indítványozok ; a fürjek már-már szétrepednek a kövérségtől, s ha ugy tetszik, mindjárt holnapután megkezdhetjük я hadjáratot e lomha és elhízott nép ellen.« »Elfogadjuk ! elfogadjuk !« hangzott mind a négyünk ajkairól. A találkozás harmadnapra állapíttat.tt meg, s a kiránduláshoz szükséges kellékek felől gondoskodni — K. ur volt szíves megígérni. Hivatásom folytán gyakrabban jövök érintkezésbe a benszülöttekkel, s nem egy ismeretségem van a muzulmán városrészekben is. Ugyanaz nap estve a Khan-Khalil kávéházainak egyikében szürcsöltem moccámat. Társaságomat egy scheik képezé — egy meglehetősen tekintélyes egyéniség, s a nevezett városrészekben a rend és közbiztonság fentartásának egyik oszlopa. Táj-salgás közben elmondám neki tervünket. „A fürj igen ízes madár; . . . kitűnő . . , ecsetben«, monda ő patheticus méltósággal. »Hogyan! eczetben ?« kérdém némi megütközéssel. Az arab tudomást sem látszott venni kedélyváltozásomról s egykedvüleg folytatá : »Ez az egyetlen mód, a fürjet élvezhetővé tenni. Mi a fürjre évenkint csak egyszer tartunk vadászatot s ezerével fogjuk őket. — Mikor a madár megkoppasztva és tisztítva lett, egy eczettel telt edénybe teszszük s abban hosszabb ideig is eltartjuk. Ez által azok, ha nem voltak túlságosan kövérek — kitűnő ételt képeznek.« Szánakozó bámulattal tekinték a bolond arabra, ki az czetbe tett sovány fürjet inyencz ételnek tartja. Mivel azonban épen nem volt szándékom a scheiktől gastronomiai tanácsokat kérni, ellenkezés nélkül hallgattam végig subjectiv okoskodásait. Az arabok felette zárkozottak, ha arról van szó, hogy velük hosszabb beszélgetésbe ereszkedjünk. Ha azonban a közlékenység egyszer erőt vett rajtuk, akkor aztán alig ismer nyelvük többé fegyvernyugvást. Ennél a tulajdonságuknál fogva az arabok, mint »parlamenti szónokok«, nem egy európaival versenyezhetnének, kik szájtúltengésök czimén, mint »nagy« szónokok szerepelnek. »A fürjek legélvezhetőbbek — folytatá az én felengedt nyelvű soheikcm — a mikor a ti hideg országaitokból jönnek hozzánk. Az utazás fáradalmai folytán minden kövérségüket elvesztik, s épen ezért fogjuk mi őket csakis megérkezésük pillanatában, elébb, semmint idejük lenne újra meghízni. Ezer és ezer fürj száll le Rosette körül, hol mi rendszerint várjuk őket ; később azután elszélednek az ültetvényekben és meghíznak.« »A fürj — folytatá — számtalan rosz tulajdonnal bir. Allah ismerheti csupán mindannyiját ! Miként minden vagabund, a fürj is sok kárt tesz azokon a vidékeken, melyeket vándorlásaiban érint ; — zsirja pedig egészségtelen, mert a lomhaságtól ered. Ez az egyetlen madár, mely kinyújtott lábakkal oldalára lefekszik, s gonosz erkölcseiben minden madártól elüt. A szerelmeskedést minden időben kedveli s egyiránt költ nálatok, nálunk s általában mindenütt, a hol épen tartózkodik. — . . . Allah őrizzen meg téged oly asszonytól, ki a fürj buja szerelmeskedéseinek valaha tanúja volt. Ezen erkölcstelen élet ingerié fel a bölcs királyt Salamont is ellenök, annyira, hogy örökös bujdosásra kárhoztatá őket, s csak ezen idő óta vagyunk — legalább az év néhány hónapjára — megszabadítva jelenlétöktöl ; mi azonban igen jól van, mert máskülönben sem aratás, sem tisztelet az erkölcsösség iránt nem lenne többé a földön.« Már untatni kezdett az arab természcttörténelmi, s gyarló paradoxonjaival, s moccámat kihörpentve — eltávoztam. A kitűzött napon mindnyájan pontosan megjelentünk a találkára, s Bulac-nál átkelvén a Níluson, Guzehnál szálltunk partra, hol már tevék vártak reánk, melyek a pyramisok aljában elterülő síkságra szállítottak bennünket. A kijelölt helyen néhány fellah várt reánk, kik mint hajtók voltak a vadászatnál küzremííködendök. Vadászatunk szintere egy meglehetős dus növényzetű mező volt, melyen elszórva teve-, ló- és bivaly csordák legelésztek, s а mely а forró évszak beállta előtt a fürjek legkedvenezebb tartózkodási helyeként ismeretes, s a honnan azután — a földközi tengeren átkelve — Európába vándorolnak. A vadászat csakhamar megkezdődött, s mi vadászok egyenlő irányba haladva ugy álltunk fel, hogy minden 2 lövész közt és az oldalszárnyakon két-két hajtó foglalt helyet, mig néhány fellah, mintegy utóvédet képezve, részben az elejtett vad felszedésével foglalkozott, részben a felröppenésre kevésbé disponált fürjeket igyekezett — mindenféle mesterséggel — szárnyrakelésre birni. Eltekintve a fü magasságától, s figyelembe véve, hogy kutya sem volt velünk, a harcz mégis rettenetes volt, mely — őszintén szólva — alig egy negyed óra mulva,mi élvezetet sem nyújtott már többé. Ugyanis, az egész vadászat csakhamar nem lett egyébb, mint egyszerű tüzelés a tömegekben s sürii csapatokban felszálló tyuknépség ellen, — s bizonnyal többre ment ezernél, a mit a fellahk haza czipeltek. Estére a Hotel Orient »maitre queux«-e egy tál fürjet készített számunkra. A fürjeknek azonban sem ize, sem azon saveur-je nem volt meg, melyet mi Európában oly nagyra becsülünk. A pecsenye lágy, Ízetlen és a zsirja rendkívül émelygős volt. Mindenikünk arczán olvasható volt az elégületlenség a zsákmány minőségével, s a csalódás, mely inyencz reményeinket leforrázta. Csak most nyíltak fel szemeim s kezdtem érteni a jámbor Scheik diatribe-jét, salamoni legendáját s a fürj élvezhetésére ajánlott savanyu processust ! W L ő î e g y z, é к e k. Gr. Zay testvérek Zay-Ugróczi (Trencsén megye) és Bucsányi (Nyitra megye) birtokaikon 1874-ik evi januar jegyzéke. 1-től deczember 31-ig lőtt vadnak Hasznos vad Zay-Ugrócz Bucsány Összesen lapátos dámvad 2 — 2 csapos dámvad 6 — 6 suta „ 14 — 14 borjú „ 9 — 9 özbak 33 — 33 özürü 1 — 1 vadkan 2 — 2 nyúl 91 300 391 császármadár 1 — 1 fogoly 78 592 670 vadgalamb 32 — 32 erdei szalonka 30 3 33 vadkacsa 6 — 6 haris 4 3 7 fürj 9 122 131 vizi tyúk 1 — 1 Kártékony vad: farkas — 1 1 róka 45 — 45 házi macska 6 56 62 kutya 22 10 32 görény 3 9 12 menyét 9 62 71 karvaly 30 15 45 bagoly 19 — 19 szarka 59 56 115 vércse 44 31 75 Főösszeg 556 1260 1816 8 darabból álló túzokfalka tartózkodott vidékünkön. Novemberben elhúzódtak. Bucsány, 187 5. január 19. Z. Gy, * * * Nagy-Lángon, Sz. Fejérmegye 1874. évben lövött hasznos és kártékony vadak kimutatása : Hasznos vad: Nyul 667 db. fáczán 35, fogoly 205, fürj 39, túzok 3, e. szalonka 22, lud 2, récze 26, galamb 32, összeg 1031 db. Kártékony vad: Nyári róka 48, téli róka 13, borz 1, macska 13, kóborló kutya 12, görény 10, menyét 51, sas 4, karvaly 21, kánya 117, vércse 73, bagoly 7, szarka 134, varjú 163, összeg 667. Egyszámba 1698 db. Nagy-Láng, 1875. január 21-én. Rott Ignác z, ker. vadász. A május 21-én Buesányban, lapos erdömeutes területen lőtt farkns erős nagy kan volt. Emberemlékezet óta ki sem hallott valamit vidékünkön farkasról. Fogoly igen sok volt tavaly, maradt is elég ez évre. Nyúl kevesebb mint a mult években. Fürj igen kevés. — September, s októberben feq»paszat. Kép az agarász életből. (Visszaemlékezés Tóbikra.) I. Fut a sikon széllel versenyezve Két jó agár, a nyulat üldözve ; Utána a szép sárga paripán Vágtat egy ősz férfi mint a villám. Kiséröje egy délezeg kis csapat, Mely mindenütt a nyomában szalad ; Rohanva a délibábos rónán, Magyar kedvtelésből jó paripán. II. Az ősz lovag megy mindég legelői, Hajrá-hajrá ! — hangzik mindenfelöl, És fut a nyul, fut kétségbeesve, Gyors futásban mentséget keresve. De hasztalan, mert az a két agár Elfogná, ezer lelke volna bár. Most mint madár repül át az árkon, De az ebek legények a gáton. Mintha lenne egy csekély barázda, Ugy szöknek át s nyomulnak utána. Hajra-hajrá ! látjátok a Lárma — Kétszer vágott hozzá egy húzómba, Kemény egy nyul : de ott van a Danton, Megvan : többé nem fut e világon. És valóban a kunsági gyepen, A futó vad megölve ott pihen ; A kutyák meg, mint a ki munkáját Jól végezte, várják az ősz gazdát, Ki nem soká hagy várni magára; Oda nyargal s az ebek nyihogva Ungrándozuak a ló körül vígan, Szemükben csak diadalérzet van. Majd ismét a nyulat szagolgatják, Meg megcsípvén ösztövér irháját. Ez hogy futott, az miként érte be : Most, a beszéd legerdekesbb része, S mig a vita igy foly a nyul felett, Vagy inkább az agárfutás mellett — Oda ér egy hátul maradt lovas, A régi jó hü cseléd : Gyűri az, Ki urának minden gondolatját Jobban tudja, mint az imádságát. A nyulat felveszi s tovább menne, Ha az ura ekkép nem beszélne : Nos fiuk, hát hajtassunk még egyet ? S a társaság mindjárt igent intett, Látván ott két kutyát а kocsiba Pihenni az első hajtás óta. De előlép a régi hü szolga Megtörli bajuszát és igy szóla : Meginstálom tekintetes uram, Hat nyulunk van már a saraglyában, Elég lesz tán mára a mulatság Hisz az idő délen ugy is tul jár, Azután meg sok a mi sok, megárt, S kímélni kell az ilyen jó agárt.
