Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875
1875-12-29 / 52. szám
354 Vadász- és Verseny-lap. 1075 A kis-komáromi uradalomban nov. 27-én erdőn tartott hajtóvadászaton tudósisón kivül 10 vendég s 2 erdős lőtt 3 őzet, 24 nyulat és két erdei szalonkát, ez utóbbi madárból találtatott 5 darab ; de alulirt még decz 3-án is felvert egyet, Nov. 21-én körvadászaton lövetett 14 nyúl. Nov. 22-én körvadászaton lövetett 9 nyúl és egy pár hajtáson az erdőn lövetett 7 nyúl. Atalán több nyúl találtatik az erdei vágásokban, mint a mezőn, itt is több a berki réteken és szántásokon, mint az ugarokon. Fogoly sok maradott, s erős csapatokban látható. Kis-Komárom, decz. 23-án 1875. SolyomiL. mk. főerdész. * * * A Réz-hegységből Írják: Nov. 28. 29-én. A n.-váradi g. kath. püspökség belényesi uradalmában tartott vadászatokon résztvettek. T. Beöthy Andor alispán, Szunyoghy Albert birtokos Fónagy László szalontai szolgabiró, Budaházy birtokos, Olteanu István urad. felügyelő stb. Elejtetett egy medve, két farkas, 10 db nyúl, öt db őz, három róka. Kelt Belényes, 1875. évi dec. 24. Urad. központi iroda. Túlik 18-ik December 1875. Tisztelt szerkesztő ur ! Nem reménytem, hogy még valaha felvegyem toliamat és becses lapjába igénytelen soraim megjelenhessenek, ha ugyan felvenni szíveskedik. Jól tudom, hogy kaczagást idézek elő, mert akként vagyok meggyőződve, hogy annyira hátramaradtam a mostani divatos Írók tehetségeiről, hogy akár a Fóthi kopászatra jelennék meg egy kosorrű, hosszufarku, spanyol paripán, magyar, nyeregben, sallangos szerszámmal, pitykés mándli- ujjasban s túri süveg darutollal a fejemen, nem volnék több mosolynak kitéve, mintha e merész válalatnak neki dűlök — de méltó okom is van remegni mert két vagy három évvel ezelőtt Kossuth Lajosnak Turinból kelt leveleiében egy borzasztó vétek mondatott ki, egy kitételében tudnillik az ikes igét sérté meg, azonnal úgy reá förmedt egy szerkesztő ur a világ legelső szónokára és az Írók legnagyobb mesterére, hogy tán még most is izzad belé — hát mi történhetik akkor velem midőn soha sem tudom eltalálni iszom-e vagy iszok ? irigylendő dolguk van azoknak a. kákán is csomót kereső uraknak. — Én azt hittem, hogy tudok magyarul; de már elhiszem hogy nem ; mert a minap is a vadászlapban jött egy czjkk s elolvasva Balkányban, többen voltunk kik nem értettük, csak gondoltuk mit akar az érdemes iró. Lehet azonban, hogy csak vélem mókáztak. — No de mit bánom én, bár mi történjék] ez az utolsó, mit valaha hírlapba Írok, valamint azt is felfogadom, hogy sóba színházba nem megyek ; most mondhatja már, ki e sorokat olvassa ; »ez nem magas poézissal van irva, hanem annál érthetetlenebb logikával; de ha valakit bántana a kurjózitás olvassa el a mostanában Debreczenben kelt lapokat, felvilágosítást szerezhet magának, mert az Írók és szinház, nagy homogenitásban állanak egymással. — Engedel- met kérek a tisztelt olvasóktól, hogy ily nagy feneket kn-itek a dolognak és u-m ugratom ki mindjárt a nyulat a bokorból ; de úgy tapasztaltam, hogy lejárt ama színdarabok ideje, hol az első egy pár jelenet után mindjárt tudtuk, hogy ki az, ki párbajban elesik vagy a méreggel kevert poharat kiüríti ; most már a jelesebb irók oda működnek, hogy mindvégig feszült figyelemmel tartsák a néző közönséget. — E szempontból kiindulva, kinőttem magamat divatos Írónak — mert, most jövök rá ; hogy Mészáros Zsig- mond barátom czikkére válaszolhassak, melyet elolvasva felette jó perczeket szerzett agyonunt magányomban. Azc Írja az én tisztelt barátom, hogy 40 éve, hogy agarászik. Ez sok idő, mely alatt a hotten tottától kezdve minden nyelvet a mit e földgoDtctnti -* lyóbison beszélnek, meg lehet tanulni, hogy folyékonyan beszéljünk rajta — és én őt igen értelmes és a természettől sok tulajdonnal megáldott egyénn-k ismerem szinte 40 év óta. Gyakran mondám azonban : »Zsiga ? nem tudsz te agarászni, de nem is fogsz soha « Lehet hogy keményen repostirozott, mert ez szokása ; hanem hogy a »Vadász és versenylapéba tulajdou Írásával bizonyítsa azt megvallom nem hittem, annyival inkább nem mert mind szellemi mind anyagi eljárásában igen következetesnek ösmertem és azért lepett meg épen a czikke, hogy az általa minden szenvedélyen felülbecsült agarász-sportot emeli ki, tebát ennek feküdt testtel és lélekkel 40 évig, és még is mily inlogice bánik magával, de különösen ama csuda négy bogarával, és mint lepe, mely a gyertya körül repked, szárnyait leperzselted, hogy aztán egy kis hallali legyen. Azt Írja indokul az országos agarászverseny részvétlenségére, hogy nincsenek kitűnő jó agarak, Ínséges idő, betegség, mi öt lefogta. A két utósóra nincs észrevételem, mert senki sebét nem szoktam kutatni ; orvos sem vagyok, hogy ki mehet meddig a határján túl ; de azt bevallja, hogy oly négy agár van Kőrösön, melyek felül állanak azoknál, melyeket én 1852-ben kiadott könyvemben, mint legjobbakat megemlítek. Ha mind a négy az ö tulajdona akkor bocsánat, de én úgy hiszem a legselejtesebb az övé. Mért nem vitték tehát a herosokat oda, hol a magyar királyné 0 Felsége oly szép dijat tűzött ki ? Talán csak a többi három tulajdonost nem érte a vadászláz ; pedig olyat Aliit a 4 agárról, mit én soha nem mertem ki mondani, bár sokkal jobb agaraim voltak, mint e felemlít Pék, melyek agarászati szempontból még soha nyulat nem szalasztottak. Ugyan miféle agarász szótárból szedte össze e kitételt ? mert megfordítva igen is értem, hogy az agár, agara szati szempontból meg fogja vagy helyesebben ki fejezve magamat, a hajtás fogásnak deklaráltatik ahoz értők előtt, ha mint ő állítja, 1500 ölig mindig éretik a nyúl, és vagy rókalyuk, vagy más positiv e.uyü, iM «It aJtMr lommal hajt reá .az agár : ez fogás, hanem, hogy a szalasztást valaki agarászati szempontból fogásnak állítsa; nagy kibúvó ajtónak tartom, de úgy látom, hogy az én kedves barátom nem ajtót, hanem egy kétfelé nyiló kaput tart a 4 világ csudájának és megfelejtkezett ama bűbájos gyolcsi síkról, hol nem volt olyan szempont, hol védhette volna agarait, pedig ezek vagy ugyanazok, vagy nem többet érők. Vártuk mi öt egész ősz óta, különösen Gentsi Ferencz vendégszerető házához, majd meg mutattuk volna, hogy nem oda Buda. Most legközelebb tett határidőre P.-La- dányba sem jött el, ezt tavaly is ismételte ; igy hát csak sajnálatomat kell kifejezni, hogy Mészáros ZsLa jó barátom csak is a maga barlangjában bitó. Azonhan van czikkében egy nemes és a mai cultur s tud. világban tisztelni való, mely neki felejthetetlen múltja lesz: a vendégszeretet szép jelleme ; jól tudván, hogy csak is valami urakart (?) kecsegtethetne hozzá, ama 4 agárral. Kopó-, körvadászat, kopászattal incselkedik vélünk, csak hogy menjünk ; — én hát ezt felette becsülvén, mint fehér hollót, e tekintetben, fel fogom keresni és vendégszerető házát igénybe veszem huzamosb időre, s úgy hiszem az agarak egy újonnan feltalált szempontból fognak előttem futni. Most pedig bocsánatot kérek szerkesztő úrtól, hogy váratlanul ily sok terét lapjának igénybe vettem. Tisztelettel maradtam honfitársa : , Retsky András. Rendkívüli lövések.*) A sz.-jánosi erdőkben (gr. Zichy József birtoka Pozsony megyében) most kétéve nyáron, egy nagy sas jelenlétét vette észre az erdész, mely a fá- czányokat hordta. Már több nap járt utánna lesbe, midőn egy délután a fáciin— a smklbtm »«gpillant egy keselyűt, mely •;;>«■ Lit*»* volt karmai közt egy fáczánna A-.:*» * ;* -aaatban, midőn puskáját leragadja á aj-„ • ifjJUn-.ia a várt sast is, mely magasan •. H.I— »•r-Jtfett, s minden látszat szerint a fácaá* •«: * — s a keselyüt megpillantva, — & xi a «Ilkám csapott le reá. Ebben a pillar^.:':«» «sí-ráilt el az erdész fegyvere is; és sas, bill;I ♦» farxan — a földrehullottak. Stubachi zergevadászaink «gyük tagja. (K. B. úr) tett az idei őszi vadászatok alatt egy rendkívüli lövést. A hajtást várva, s a aaaaáífti sziklafalat nézegetve, egyszerre feltűnt ott egy ss-rgebak, mely ide-oda szökellve, végre megilh > kivin rían nézett le. Vadászunk, kinek lesálliaa <e*j t^rpefenyő bokor mögött) alantabb volt, aágva kértfi a mellette guggoló kerülőt: mit gondol, «ennyire lehet tőlünk a zerge, s azonközben feltámasztva s a visirt 150 lépésnyire irányozva ar- czához emeli. »I denk halt so a 150—100 Schritt« — súgja vissza az ember. A pusk» abban a pillanatban dördül, s a zerge alá bukik — A h»j- tás végeztével felkeresték a sergét : a gríyó, mely halálát okozá, éppen a két szemközt fúródott a homlokba. — Meg kell emlitnünk, hogy ha bár véletlenségként tűnik is fel e lövés eredménye, K. B. úr némileg igazolva volt fegyverének kitűnősége által hogy e lövést megkísértse, mert pár nappal előbb fegyverének horderejét próbálva, a stubachi sziklákra tett jkísérletet, s circa 300 lépésnyire, s mintegy 2 Q lábnyi fehér foltba, a szükséges elevatió megadása mellett, pontosan bevágott golyója. *) Felkérjük tiszt, olvasóinkat, szíveskedjenek e rovatot becses közleményeikkel gyarapitni. S z e r k. Agarászat, kopásait, »A galgavidéki agarász-egylet 18756. január 2-kán tartja elegyagár-versenyét. Tiszteletdij 10 frt értékben. Nevezni lehet alulirtnál a megelőző napon a hatvani vasúti indóháznál, délután 4 óráig.« Máriássy Manó egyl. jegyző. Vegyes, A boulognei erdőben fennálló galamblövész- téren 1.874. évi deczember 1-től, 1875. decz. hó 1-ig 38,154 galamb lett a csapdákba berakva, s ebből 21,254 darab, tehát mintegy 60°/0 lövetett meg. A bádeni l 'v-Iffezheimban az ez évi felhasznált galambok száma 10,000 körül van, melylyel a jó ' lövések aránya meglehetősen egyezik. * Sólyomvadászat Francziaországban A »Le Sport« szerint a sólyomvadászatot ismét felkarolják Francziaor-zágban hol is hovatovább több pártolójára talál. Az első ily csimü meeting a longchampsi versenytéren folyó hó 10-én volt. A sportvilág s különösen a Jockey-club erősen volt ott képviselve. Mr. H nr négy legjobban betanított vadászsólymát vitte k; ez alkalomra s a galambokra történt vadászat a legérdekesebb látványt nyújtotta. F-ntemlitett lap szerint köze- lébb már egy franczia sólyomvadász-társulat« fog létre jönni. Azok, kik az ily sportnak barátai s a nevezett clubról bővebben értesülni óhajtanak, a »jardin d’ acclimatation« igazgatóságához fordulhatn ik. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Sárkány Ján. Fér. Nyomatott az Athenaeum r. társ. nyomdájában.
