Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-02-03 / 5. szám

FINIIÜÁR 3. 1875. VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. 35 BIRTOKVÁLTOZÁS. Gr. Lónyay Béla megvette Gr. Forgácb Lászlótól : 1) White Stockings sga к. ne v. 1870-ben mr. Snewing, ap. Dundee any. Shunting, The Ugly Bucktól, — és 2) Vivacity vp. k. nev. 1870-ben mr. Smith ap. The Prime Minister any. Artesia Stockwelltöl. ROTHSCHILD az e lapokban már hirde­tett any. telivér hágó mén ez évben nem Nag y­Szalánczon de Br. Wesselényi Béla úrnál Zsibón fog fedezni. Nagy-Szalánez 1875. jan. 31-én. Gr. Forgách László. Fedező mének. Ifj. Gróf Nádasdy Ferencz nádasd-ladányi mé­nesében (posta állomás) 1 és fél órányira Sz.­Fejérvártól, fedez 1875. febr. 1-jétöl jun. l-ig DAMI G éves sötét pej mén, ap. Dollar aity. Officius. Telivér kanczát 100 írtért, félvér kan­czát 50 írtért. OSSIAN 5 éves sötét pej mén eredeti nor­mán faj ap. Jean Bar any. Lapin; 40 írtért. Is­tálópe'nz 5 frt ; zab, takarmány piaczi áron ; jó istálókról gondoskodva van. Jelentések Mentler Gyula kasznár úrhoz czim­zendök. CARNIVAL 1875. febr. 1-től fogva Ká­posztásmegyeren : telivért 105 írtért, félvért 62 frt­ért fedez. — A kanczák számára jó istállók, boxok és paddokok vannak. Takarmány piaczi áron. Istálló és kiszolgálási pénz 30 kr. A honnan több kanczával legényt is küldenek, ott csak 15 kr. Bejelentések a pesti verseny-egyleti titkárság­hoz intézendők, bol a kanezák elvitele előtt min­dennemű járulékok lefizetendők. COUNT ZDENKO 8 é.. sg. m. ap. Bucca­neer a.egy Caster kaneza (The Caster, Emiliustól) egy Comu s-kanczától stb. fedez I Ausztriában, Vökla­bruck mellett az Alpine-Studfarmban febr. 1-töl kezdve néhány idegen kanczát 100 írtért és 5 frt istálópénz. Kényelmes istállók, és takarmány piaczi árak mellett. Bejelentés Cavaliero J. Wien, Lichtenstcg 2. STANLEY, apj. lvnowley anyj. Allegrn. Fe­dez telivér kanczát 100 írtért, félvér kanczát 50 frtért. Bejelentések Beesőn istállómesterbez intézen­dők Tatára. Fogadási ajánlatok: Az alábbi két futamban nevezett lovak ellen alól­irt következő tételeket ajánl. 1875-ki ausztriai derby: 5 Csillag. 6 Palmyra. G Camelia. 8 Freekirk-mén. 10 Renée. 10 Insolvent. 10 Bátor. 10 Altgraf. 10 Walkyre. 12 Constanz. 12 Mrs. Day. 1 2 Hyppona. 15 Talisman. 15 Przedrvit. 15 Cosmopolit. 15 Csalóköz. 20 Daylight. 20 Eilig. más lovak ellen 20-at, 100-at ad 1-ért. 1875-iki északnémet derby: G Recorder. 12 Germania. 6 Palmyra 12 Carlist. G Waisenknabe 15 Goura. 10 Camelia. 15 Talisman. 10 Walkyre. 15 Insolvent. 10 Miechowitz. 15 Mac Greger. 10. Consanz. 15 Csalóköz. 10. Csillag. 20 Daylight. 10 Freekirk-mén. 20 Eilig, más lovak ellen 20-at, 100-at ad 1-ért. Ajánl továbbá az 1876-diki Eszak-német der­byre nevezett lovak mindenike ellen legkevesebb 28-at 1-ért, az 187G-diki orsztr. Derbyben neve­zettek ellen pedig legkevesebb 25-öt 1-ért; vala­mint más nevezetesb kül- és belföldi versenyben ne­vezett lovak ellen a lehető legmagasb arányokat. Hamburg, Balmhofstrasse 11. Karl. Heinr. Lehmann. A prágai, eopronyi és pardubiczi versenyegy­letek nem rég tartott bizottmányi üléseiben elha­tározták ez egyletek titkári teendőivel Cavaliero urat megbízni, ki e megtiszteltetést el is fogadta. Utóhangok. (A vadászidény zárlata. Hiúzok, vaddisznók, farkasok, medvék Beregben. — Szolyvai vadászatok. — Kon­doros-sz.-milclósi kSrvadászat. — Berzenczéröl). A vadászat zárlata bekövetkezik már min­denfelé ; szögre kerülnek a fegyverek, s a haj­tók lármája helyett csend uralg az erdőben. — A lefolyt vadászatokról azonban még van egy csomó tudósításunk, melyekből az érdekes­bek, s egyes vidékek vadászati ismertetésére vo­vatkozókat, ezennel közöljük. * * * Beregmcgye vadászati tekintetben még min­dig megfelel régi hírnevének, s erdeiben, berkei­ben a dúvadak nagy változatosságban találha­tók. — Január 21-ról irják onnan lapunknak, bogy a Turja-polenai államerdőségekben ja­nuár elején mc'g nem levén igen nagy hó, az ottani főerdész vaddisznóvadászatra ment 4 vendégével a Boroskövi völgyben, köztük Ti­ehy főhadnagy, egy kitűnő lövész is. A czél vad­disznóvadászat volt ; azonban más ritkább vad jött puskavégre . . . Alig álltak el a lövészek, alig kezdődött meg a hajtás, midőn a főhadnagy rövid időközzel két lövést ball szomszédai felől, majd sebesen kö­zeledő szökellésekkel egy gyönyörű hiúz vágtat elő, melyet egy jól irányzott lövéssel le is teri­tett. Tichy azt hitte, hogy az előbbi lövések ezen hiúzra voltak szánva. Az első lövést tett vadász pedig ugy vélekedett, hogy a második vadász lőtte le a hiúzt, melyet ő is erősen talált. Képzelhetni tehát az örömöt, midőn a hajtás végével a 2-ik és 3-ik lövést tevők, mindegyike egy hiúzt hozott elő, a hajtók pedig egy har­madikat is, mely nem meszsze az első lövés he­lyétől találtatott, az erős lövéstől kimúlva; s így egy hajtásban 3 hiúz esett, oly eredmény, minő e fajta vadra, igen ritkán fordul elő. Ma­gyarázatul szolgálhat azonban, liogy a hiúz nős­tény volt két kölykével, de mindegyükök már szép példányi- • * * Ugyanazon erdőkben azonban töméntelen róka és vaddisznó is van, azonkívül farkasok, medvék — és csodálatosan : szarvasok is ; és Ile à la Crosseban falkámhoz még egy kutyát kaptam. »Major«-nak hittak és Cerf-Yolával egy tájékról származott, hasonlított is hozzá. Meglehet, hogy közel rokonok is voltak, talán egy anyától származtak ; de bármiként állott is a dolog, Cerf-Yola a feltalált testvért nagyon gya­nús szemmel nézte, és a hol csak lehetett, kikö­tött vele. Mikor Fort Carltonból elutaztunk, a két eb ha­sonlatossága egy kis accidensre adott okot. Jóval hajnal hasadta előtt fogtunk be ; szörnyű hideg volt ; keleten a holdat süríí felleg takarta s az egész tájék vad, komor látványt nyújtott. A szegény mogorva ebeket az indiánok fogták a szán elé. Koromsetét volt még és a nagy sietség­ben Cerf-Volát utolsónak találták befogni, holott eddig mindig élén járt a fogatnak ; helyébe pedig az újonnan jött Majort állították. Mikor a terhet felraktuk, a hátsó eb nagyon gyanúsan vonitott, morgott és rugdalózott. A sötétben nem igen lehe­tett e nyugtalanság okát kitalálni, de mihelyt megfogtam Cerf-Vola orrát, már tudtam bányadán van a dolog. A tévedést azonnal eligazítottuk ; de vezető ebemnek a dolog sehogy sem akart kimenni a fe­jéből. Valahányszor szerét ejthette, megfordult és neki rontott Major-nak ; ezt a váratlan támadás ugy kihozta sodrából, hogy rögtön capitulált és buk­fenczet hányt. Ilyenkor Spanker, a második »hátsó­eb«, szintén beverte fogát valamibe, kapkodott, ma­rakodott, s hol a nyomában levő eb fejét, hol az előtte ballagó jó barát farkát csipdeste. Valahányszor uj eb jött a szán elé, mindig volt veszekedés és rettenetes zűrzavar ; az ebek egy­mást föltaszigálták, széttépték a köteleket, nagy gomolyba hengeredtek, és ha az ostorral közéjök csaptam, a dolog csak roszabbra fordult, mert Span­ker és Cerf-Vola ilyenkor azt hitték, hogy az uj társ harapta meg őket. Néhány napig tartott ez a folytonos marakodás, a míg nagy nehezen any­nyira megismerkedtek az ujonczezal, hogy békében hagyták. III. Makfarlane Roderick. Első czikkiinkben jeleztük már, hogy a »Iludson­bay-company ügynökei mily sok nehézséggel küz­denek. Butler ezen ügynökök közül bemutat egyet, kinél alig próbált valaki többet az észak e zord vidékein. Ezen ember Makfarlane Roderik. Gyer­mekkorában hagyta még el szülőföldjét és jófor­mán ifjoncz volt még, mikor már bejárta a Ma­ckenzie folyam vadonjait. Tizenhét éven át volt elkülönítve a világtól, de a lesújtó, rettenetes ma­gány nem fosztá meg szelleme rugékonyságától, sőt fogékonyabbá tette a megkapó nagyszerűség iránt, mely a természet e végtelen elhagyatottságá­ban nyilatkozik. Bátran lépett a fárasztó pályára, melyet választott. Testalkata nem volt ugyan igén izmos, de meg­küzdött bátran fagygyal, sötétséggel, nélkülözések­kel, bejárta a Pell, a Mackenzie, a Liard partvi­dékeit és feljutott az eddigelé ismeretlen Anderson folyamig. Itt, az északi sarkkörön jóval tul, meg­alapította a prémtársulat legészakibb s legmesszibb állomását. Tél közepén meglátogatta a jegosten­ger partjait, vigy felkereste az eszkimókat amaz öböl sivár partjain, mely Hudsontól, Angolország legszerencsétlenebb utazójától vette nevét. О rá nézvo e vidék nem volt oly sivár ; örö­mest foglalkozott természetrajzi kutatásokkal, osz­tályozta ama számos madárfajokat, melyek nyáron meglátogatják e zordon vidéket. Minden utazását hóczipön tette meg, vagy ebeit hajtva vagy utat készitve nekik a hóban. Egyet­len tél alatt a Mackcnsie folyamtól a Missisippi­hez utazott, egy és ugyanazon szánkán 2000 an­gol mfd-nyi utat végezve. Husz évi távollét után tett először látogatást hazájában, Angolországban, innét visszatérőben volt, midőn megismerkedtem vele. О akkor elbeszélte az északi utazások min­den csinját-binját, melyeket mind igen jól ismert. Erődében szép könyvtárt is gyűjtött össze, melyet igen gondosan tanulmányozott, mikor nem volt dolga. így pl. különösen az északi felfedezési utazá­sok történetében igen jártas volt ; és igen ügye­sen el is beszélgetett azokról, a többi közt gyak­ran mondogatá, hogy odaaduá jobb karját, ha részt vehetne egy északsarki expeditióban. A battyu-tó mellett voltunk és egy reggel 30 fok hidegre ébredtünk. »De szép reggelünk van!« kiáltott fel és végig nyujtozott bivalybőr fekhelyén. Es ezt nem tré­fásan, hanem egész komolyan értette. в» £

Next

/
Thumbnails
Contents