Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-12-01 / 48. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP.

A PESTI ÉS VIDÉKI LOVAR-EGYLETEK ÉS VADÁSZ-SPORT KÖZLÖNYE.

48. sz.

Budapest, 1875. december 1.

XIX. évfolyam.

PROGRAMM.

6-á*. Toren)verseny.

Pascal-tni’.omtol. Ildiit, n niamél a kilobogózott akadályok nádik; hidakat felkeresni tilos. Futhat mieden lő, mely ea idényben legalább háromszor a pesti falkávsl nrlorar alatt

vadászott, (kétely esetében a master határoz) és 1000 frt értékű akadály veroenj bt n nem indult. Teher 160 vfont, 4é. 10 fonttal, belföldi félvér külön 10 fonttal kevesebbet visz. — Akadályverseny nyerője 7 fonttal, 500 frt értékű sik- vagy gátverseny nyerője 4 fonttal többet, de nem h »1- mozva. Urlovarok veres kabátban. Tét 25 forint : F. v. f. A második ló a tétösszeg felét nyeri, a 3-ik ló kettős tételének levonása után. Aláirás és nevezés decz. 4-én esfi 8 óráig a pesti lovar- egyleti titkárnál, kinek a tételek is egyutal befize- tendők.

Aláírtak eddig :

Gr. Szápáry Iván két lovat,

Báró Grovestin ; Cygnet, apja Caterer, a. Caroline ; és Grouse, ap. Mainstay.

Hg. Czetwertinszky 2 lovat.

Báró Orczy Elek 1 lovat.

Blaskovich Ernő úr 1 lovat.

Észrevételek Fazekas Károly ur »Ló- tenyésztésünkről« irt czikkére.

Czikkiró ur nagy szakértelmet eláiuló indítványait, minden ahhoz értő bizonyára helyeslendi ; czikkének két pontjával azonban nem értvén vele egyet, bátorkodom e pontokra megjegyzéseimet előadni.

Az egyik pont a következő :

»De hogy a telivér ló honát hazánkban biztosan feltalálja, az állami versenydijakat felemelném annyira, hogy az angol is érdemesnek tartsa hozzánk hozni legjobb lovait. A külföldiek, ha a

nagy dij nyerői, tartozzanak nyertes lovaikat honfiaknak eladni, ha vevőjük akad.«

Ezen javaslat nézetem Szerint felesleges, mert úgysem valósulna meg a következő okoknál fogva : — Ha Anglia versenyei számát, és a verscnydij.k nagyságát Ös-zebasonlitjuk a magyarországiakkal, azt találjuk, hogy ■ az arány úgy áll a kettő közt, mint 18: 1. — Honunk három főbb pályagyepén, u. m. Pest, Pozsony és Sopronban összesen 15—20 nagyobb c’ij van 2 — 6000 f.t értékben; ezek ellenében Anglia több száz hason na. yságu dijat mutathat fel, s ezen felül sok oly dijat, melynek értéke 20 — 70.000 frt közt váltakozik ; ilyenek a Derby, Oaks, az 1 és 2 ezer guinea, St. Leger stb.

Már ezekből is kitűnik, hogy oly számitó nép, mint az angol, inkább saját honában fogja futtatni lovait, mert ott több verseny lévén, ny> r- hetési esélyei is nagyobbak és sokkal több pénzt is nyerhet lovával, ha versenyben nem, tehát fogadásokban, mint nálunk ; azonfelül az utaztatás költségei s veszélyeitől is menekül. — Hogy mégis legyen mértékünk, melyet telivér lovaink sebességére alkalmazhassunk (mert hiszen valószínűleg Fazekas K. ur sem másért kívánja, hogy angliai lovak hozzánk jöjjenek) — erre nézve azt hiszem elégséges, ha azon tenyésztőink, kik kitűnő versenyanyaggal rendelkeznek, és tehetik — az utóbbi 4—5 év praxisa szerint, Angliába küldik lovaikat, s egyúttal szerencsét próbálnak, nem hozhatnának-e el inkább ők pár száz vagy ezer fontot az ott nagyobb bőségben levő pénzmagból.

Szerző azon javaslatával (hogy t. i. angliai lovak fussanak nálunk, s a nyertest tenyésztőink megvehessék), azt czélozza, hogy általa a telivér anyag hazánkban szaporittassék. Úgy de hogy ily versenyekre valóban jó ló jöjjön át a csatornán, arra legalább is 15—20000 frtos díjak kellenének; ezenkívül egy ily ló árát (megint . 15 — 20,000 frt) külön kellene fizetni ; mi igen költséges mód volna.

A külföldi jó telivér anyag szerzésére sokkal czélszérübbnek találom az eddig használt módot, mely iránt szerző is helyeslését fejezte ki,

mely szerint t. i. a magyarországi ló tenyészt

alapból Angliában kanczák vásároltatnak, mert ezek szopós csikaikb.m, sőt mellükben is többnyire a legkitűnőbb ivadékokat hozzák át hozzánk, példa reá a legutóbbi saisonból az Adventurer Miner.1 ! Schwindler), a Blair Athole-Firefly (Palmyra), a K- ig t of the Garter-Jewel (Przseds- wit csikók. Egy ily kaneza, n-;ha 2 csikajával, iegmagasb áron 4 000— 5000 írton szereztetett m g Angliában ; m'g egy hasonló jóságu versenyló megszerzése, mint akármelyik a fentebb említettek közül — legkeves bb — 15—20,000 frt volna.

♦

* *

A második pont ez :

»A lótenyésztési jutalmazásokat megszüntetném, s a pénzügyi bizottság által helybenhagyott összeget a gazdasági egyletek rendelkezése alá bocsátanám, mezei gazdák lóversenyeire.«—Ezen elv igen helyes, s bizonyára hatalmas lendületet adna lótenyésztésünknek, avval a különbséggel, hogy nem a parasztot, hanem a középosztályt kellene a lóversenyzésre buzdítani, mert :

A lónak okszerű felnevelésére, és versenyrei kita- nitására szakértelem és költség kívántatik, már pedig a mi a magyar paraszt-gazdáink egyikkel sem rendelkeznek (kivéve a kiveendöket), mig az okszerű felnevelés csak hamarább sikerülne ; de sok idő fog még eltelni, mig parasztgazdáink a lónak versenyrei előkészítését meg fogják tanulni ; már pedig oktalanság, írért a lónak nagy kínzásával jár, idomilatlan lóval futtatni, hanem ezen erőfeszítésre okvetlen elő kell a lovat készíteni.

A lóversenyek egyik föelönye, minden egyéb, a lótenyésztés emelésére ható eszközök közt abban áll, hogy általuk kevés pénzzel nagy összegek hozatnak forgalomba a lótenyésztés érdekében, t. i. ha valaki dijat nyer, ezt megkétszerezve, sőt megháromszorozva ismét bizonyára lovakra fogja fordítani, hogy jobb futtatót állíthasson ki ; de azok is, a kik nem nyertek, a nyereség lehetősége stb. által kecsegtetve sok pénzt fognak jobb és jobb lovak tenyésztésére vagy vételére fordítni.