Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-11-17 / 46. szám

November 17. 1875.

Vadász- Es Verseny-lap.

305

pályát is rendezvén be, két pihenési napon próba- galamblövészet tartatott, mely alkalmasint ezen sport újdonságánál fogva a lövészek ’zgatottságát idézte elő ; mert az elismert jobb lövök hátrányban maradtak: miután egyik alkalommal hat résztvevő közül csupán egy vadász lőtt 5 galamb közül 4-et, másik alkalommal pedig a közbejött éjszaki szél bálványos befolyása mellett, 5 galamb közül csupán két vadász ejtett el 3 — 3 galambot. — A lövések 22 méter távolságból, s a csapdabeli galambok számhúzás szerinti kirepitése szabályszerűen eszközöltettek.

A fenti sport mindkét neme, a házigazda ki- fogyhatlan marasztaló szivessége mellett, még folytatandó lett volna ; de részint az országgyűlés mesnyilta miatt, hová mind nekie, mind vendégei egy részének sietni kelle ; részint a többi társak másnemű hivatása miatt, az őszi vadászatokat, tavaszi viszontlátás reményében be kelle fejezni s a házi ur s kedves családjától a páratlan élvezetet megköszönv, búcsút venni. Z.

Apró vadászkalandok.

Hogy jövünk le!?!

1. Épp’ egyszerű vadászebédünket költöttük el, fűszerezve jó borral és talpra esett élczekkel, melyek közt első helyet foglaltak el a csipős megjegyzések a reggeli vadmacska szerencsétlen lövészeire, mert daczára annak, hogy az az átkozott macska az egész lövész sort végig passirozta és vagy négyen rádupláztak, mégis elmenekült. A—s ugyan keményen álitá, hogy ö az első jobb lábát ellőtte : mig K—y esküdözött, hogy az'ö lövésére nagyot biczczent, — de végre a macska még is eltűnt a füzesben.

Egyszerre felhangzik a kopók csaholása, elől a vén borzeb »Pluto« riadó hangja. — Nosza volt erre revolutio — ugráltunk széjjel, fegyvereinkhez kapkodva, mintha bennünket hajtana a Plútó. — Ugy-e mondtam, hogy ellőttem a macska lábát, dicsekedik A—s, — de biz én lőttem azt meg koma, viszonzá K—y. - -... . .. .

Midőn mi igy czihelődünk, »Standlautot« ad Plútó ! — futunk is feléje valamennyien, hát mi- 4óa vd* crunk látjuk, bogy a macska felkúszott «gy g*rbe yeg-ayer« ás fenn nagy mécttesen fúj Platóra, mtiy rnats (elsumott a rózsát fekvő fára ntáan«, és ugatja ott koméaye*. Mit volt tenni mist mint a macskát leltei:— ezt meg is tette K—y. Ámde a macska megfog'őzott egy ágba és ott kimúlt. — Plútó csak mászott volna félj :bb, de nem birt. Erre neki gyűri > izik K—y és a kutya után mászik, felfegyverkezve egy ho-szú husánggal, Amint K—yt kedves kutyája Ajax látja felkúszni, szintén utánna mászik. A—s azonban nem akar a dicsőségtől elálni, fog tehát egy nagy póznái és Ajax után mászik. De a mint ezt a kedves »Cäsar« vizslája —• melyet minden vadászatra magival ezepelt — meglátja, szinte igyekszik utánDa kúszni, — azonban pár láb magasban belátva a to- vábbbatolás lehetetlenségét — megáll és elkezd érdemes gazdája után keserves tónusban vonitani.

Mi többien azalatt leheverésztünk és nevetve vártuk az ügy további fejlődését. Valóban szép festői kép. — Egy félre dűlt jegenye ; — tetejében a döglött macska, befonódva az ágak közt — aztán a fa törzsön »Plútó« — a felülmulhatlan borzeb, ki szinte megunván magas trónusát s megfordulni nem birván, felfelé keserves nótákat vonított.

Ezalatt A és K. hosszú póznáinak alólról sikerült a macskát lepiszkálni. — »Ez már meg volna — de hogy jövünk le ?« — Felül a Plútó, — azután K—y, akkor az Ajax, aztán A—s, és utánna Cäsar, mig legalól a nevető Compánia.

Most kell okos ember a gáton ! a ki ezt a kevert compániát 1'hozza a fáról. Felül a Plútó primázott, alatta contrázott az Ajax és legalól Cäsar pikulált — mely szép zenéhez a lent maradt kutyák összhangzó chorusa örvend ezteté a füldobot.

Végre hosszas tanakodás után megfogja Plútó farkát K—y, tovább adja A—s-nek, és ez ismét tovább egy lenn álló bajtársnak. így tettünk Ajaxszal és Cäsarral is. — és végre A. és K. is lecsúsztak a fáról.

De csakhogy megvolt a macska ! — Az igaz, hogy nem volt ellőve a Iába, de ez nem zsenirozta A—s-t hogy magának ne vindicálja a lövési jogot. Szt.

« *

* *

2. B—ben kivették a vadászatot a megritkult nimrodok. — Éppen tizen vannak és rendes vadásztársulatot alakítottak, melynek — elnöke, al- elnöke, titkára, pénztárnoka, vadászat rendezője, jogi képviselője van, és hogy valamennyi tagnak legyen foglalatossága : a többit, megtették őrökké.

Télen hajtóvadászatokat fognak rendezni, nyáron pedig galamblövészeteket. — Továbbá a társaság külön alapszabályokat dolgoztat ki, melyek szerint minden tag joga és kötelezettsége meg lesz szabva. — Föezél a vad gondozása és óvása a társas mulatságok eszközlése mellett. Szép ezél és utánzást érdemel. Szt.

I«Agarász&t* kopássat,

Abe. (nap t). (38.) Szabolcs-vi.jai agarásztársulat vegyes agárversenye. Tiszteletdíj, adja Gencsy Ferenczné és Albertné

Decz. (nup f). (38. sz.) Szabolcs-vajai ag.-társulat vegyes agárverseny ; billikom 100 frt értékben, adja az agi rásztársulat.

Sz. Habert napja Sárosdon.

A múlt hó végnapjai ép úgy mint e hó két első napja homályos, hideg és barátságtalan volt, sőt nov. másodikán annyira be volt borulva : miszerint megvoltunk győződve, hogy más nap essőre virradunk. Daczára a kedvezőtlen kilátásoknak nov. 2-án este egyenkint hullároztak a messzebb lakó sportsmanek vadász lovai Sárosd felé. Minő nagy volt azonban meglepetésünk, a midőn nov. 3-ika reánk virrad ! A legszebb, legcsendesebb, g legderültebb napra virradtunk.

A sárosdi kastélyban sürgés-forgás, az érkezendő vadászok szívélyes fogadhatása végett. Egyik pár vadászló a másik után lépdegélt a kastély előtt el ; s minden ló és fogat érkeztekor az ablakhoz rohantak a már megérkezett vendégek kíváncsibb tagjai, nézendök, kik jöttek légyen ? vagy találgat an-lók »kié lehetnek a fülig elál- < zúzott paripák? Reggeli ' . 10-re már majdnem egészen együtt volt a szokott egyenruhába öltözött lovagsereg. — Kis vártatra jelentik, hogy a reggeli az asztalon van ; mire mindenki egy kis sziverösitöt — mint a vadászok a reggelit nevezni szokták •— magához vészén ; utána egy szivarkát elszi ; mialatt a felnyergelt lovak elővezettetnek ; a lovagok lóra pattannak, s néhány perezre a kastély előtt megállanak.

Ekkor a falkanagy parancsára az eból ajtaja kinyittatik, mire a kopók tarka serege fürge ugrásokkal előre rohan s a master köré sorakozik, ki erre csakhamar megindul élükön, s a kastély előtt felállott lovasok előtt mintegy parádéban léptet el, mig végre az egész társaság bizonyos távolban kiséri a falkát vidám beszélgetés közt ;

u. m. : gróf Schaffgotcsh kisasszony, herczeg Taxis Lamoral ezredes, gróf Nádasdy Ferencz falkanagy s falkatulajdonos, gróf Bercbto'd kapitány, gr. Zichy János, gr. Zichy Béla, gróf Bombelles Károly és Lajos, gr. Kinszky Eugen, gróf Pálffy Arthur, gr. Alberti, gr. Cziraky Béla és testvére, gr. Esterházy Andor, gr. Esterházy Béla és László, báró Fiáth István, b. Duka hadnagy, báró Trau- tenberg Frigyes, Z litsek kapitány, Nagy Elek, Lónyay főhadnagy urak s e sorok Írója. Összesen 24 urlovar, az ostorász s lovászok; kocsin a házi úr és Taxis herczegnö a házi kiasszonynyal. Pont 11 óra volt délelőtt , a midőn a társaság elindult. A sárosdi úsztató nádasait kerestette ki a falkanagy ; a társaság közóhaja volt szent Hűbérinek egy rókával áldozni Bár e nádasok ked- vencz tanyái a rókáknak, daczára ennek nem sikerült belőlük kiszoritni a ravaszt.

Innét »Daru« major felé fordult a társaság, s a mint vagy 800 lépésnyi távolban lehettünk a

majortól, egyszerre a jobb szárnyról »She boo ! « hangzott, s a mire a falka a nyúl csapására ve- zottetett volna, a hantosi tengeri földekbe kutalt fülesünk ; a falka uyil sebességgel utána ; nyúlunk a kukoricza túlsó oldalán ki, a perkátai gyepen keresztül, a perkátai kukoriczáknak tartott ; itt is a falka folyton nyomában volt úgy annyira, hogy nyúlunk nem érezvén elég erőt becsülettel a kukoriczát elérhetni, egy rókalyukba menekült.

Nehány pereznyi szünet után elindultunk fris nyulat keresendők. — Alig mentünk néhány per- czig ; Taxis herczeg értesíti falkanagyunkat, hogy mögöttünk vagy 200 lépésnyire egy rét laposban egy egerésző rókát látott, egy nem meszsze tőlünk legeltető pásztor ember.

Általános öröm sugárzott minden vadász ar- czán ! Falkanagyunk visszaforditja a falkát a jelzett irányban ; de a komának is volt magához való esze ! Jól tudta, hogy a díszes vadászko- szoru nem egyedül az ő tiszteletére tette a precis hadimozdulatot, hanem hogy bőrére fáj a foga : még mielőtt a falka felvehette volna, az itt nagy számban lévő rókalyukak egyikébe osont. Mi a boldog viszontlátás édes reményében »jó napot« kivánva kománknak, más nyúl után néztünk.

Csakhamar ugrott is egy a tarlórul, s egyenest a perkátai szőlőknek tartva, éjszak felé fordult, a kincsásó gödrök mellett el, a báránymajori gyepre, innét vissza ismét a szőlők felé sietett ; falka és vadászok nyilsebességgel utánna. A talaj kitűnő, a lovasok megeresztvén paripájukat, s kiki, a mint csak lovától tellett — utána a sebes falkáuak ; s a mint a »parragmajori« szántásra értünk, két pereznyi »chek« után ismét teli hanggal hajt a falka, s az előbbi iramban haladt a sárosdi hármas határ félé. A széles és mély határárkon keresztül »Daru« majornak ; az itteni fasortól vissza, s újra a határárkon keresztül ; valósziuüleg ez is egy rókalyukba menekült ; mert huzamosb keresés után a falka nem volt képes nyomát többé feltalálni.

Mig e keresés történt, egy a vidéken őrző pásztor ember értesiti falkanagyunkat, hogy rókát látott bemenni egy tőlünk nem nagy távolban levő nádasba. Nem kellett több a társaságnak ! Azonnal el is indult a ravasz felkeresésére. — Néhány lovas belovagol a nádasba. Nincs szél, s előttük még is mindenfelé mozog a nád. Vájjon mi lehet a mi a nádat mozgatja. Egyszerre három róka ugrik ki a körülbelül D holdnyi nádasból. Általános öröm ! Mit a falka szinte érezni látszott. A lovasok közül néhány kivált a társaságból; megereszti lovát, s mintha csak a társaság becsületéért futottak volna versenyt a rókával ; elvágtattak ama rókalyukak fel*, a melyekről fentebb említést tevék, s nehány lyuk előtt felállottak, meglévőn győződve, hogy mihelyt gyengülni érzendi erejét »ravaszunk«, itt leend a bűnös utolsó menedéke. Nem is csalódtak ; mert alig helyezkedtek el a lyukak előtt, már is mint egy óriási tarka szalag kigyódzott a falka, s a lovas csapat utána a darusi réten keresztül a rókalyukak felé. Mig az itt felállott lovasok gyönyörködtek a társaik, és a falka alkotta szép képen : az elszáradt árvaleányhajas laposból egy- szerre előttük terem a róka. A lovasok ostoraikkal vissza verik őt; de a falka által énekelt, s ide már igen közel hallatszó disharmonikus zene oly kellemetlenül hatott a szorongatott koma idegzetére, hogy daczára a reá mért nehány ostor csapásnak, lyukjába búcsúszóit. Ezalatt a többi lovas is örömtől sugárzó arczczal a hely szinére érkezett : hol is a róka nehéz munka után, különösen gróf Kinszky Jenő ügyessége, s fáradozásai folytán a lyukból kivétetett ; annak lábai, most a vadászok sapkáit, feje pedig az agárdi kopóól ajtaját disziti.

Innét — későn lévén az idő — haza Sárosdra lovagolt az egész társaság, hol az étteremben is megünnepeltük szt Hubert napját. Kell-e említenem, hogy itt is emelkedett hangulat uralkodott ? A hol annyi fáradt fiatal vadász egy terembe, és egymás mellé veszi magát ?