Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-11-03 / 44. szám

November 3. 1875.

Vadász- és Verseny-lap.

295

Argyropulo Ján. 7é. p. k. Esther 64 kilo 0 Balsche Sándor 3é. s. k. Douglas 57 kilo

Pollack 0

Ugyanaz 3é. s- k. Giselda 551(2 k. 0

Dumitre8CO Örn. 6é. sz. h. Puiu 65 */3 k. túl. 0

Bánat 11 lóárt. Donna-Diana vezetett ; és daczára, hogy 20 lóhoszszal elöl volt, lovasa egy fiatal tiszt, eleitől végig egész erejéből csépelte ostorával : a nyeröpont előtt már annyira ki volt állva Donna Diana lovasa, hogy a helyett, hogy lovát egyszerűen belovagolja, azt visszatartotta, és úgy a háta megett levő Maladetta könnyű nyeréshez jutott.

A pálya egy felhagyott ugarföld, iszonyú kemény barázdás, gödrös, egyenetlen. Néző közönség akkora, minőt Anglia- és Franeziaországon kiviil sehol sem látni. Tribüne jövedelem 13—16 ezer frank körül.

Külföldi gyepek.

Angliában sept. 28-kán kezdődtek a uetcmar- keti őszi lóversenyek, s három hétig tartottak. A newnarketi meeting legfontosabb versenyei a Cesarewitch és Cambridgeshire nagy handicapek és a 2évesek számára a Middlepark Plate roppant mezőnyök közt — 30, 36 lóval vivattak ki.

A Cesarevitch-re nevezett 71 ló közül 36 futott. Távolság 2 mtfldnél valamivel több. Nyertes Soltykoff herczeg 3éves pej ménje : Duke of Parma (apja The Duke, anyja Palm), 5 st. 11 font könnyű teher nlí tt könnyen 3 hosszal ; 2-dik Mr. Gretton 4é. Pageant heréltje 7 st. 11 font alatt ; 3-dik br. Schickler 3é. hires Perplex ménje 7 st. 9 f. ; futott még ezeken kívül a legjobb lovak egész csapata, u. m. Lily Agnes, Apology, Aventurière, Figaro, Lemnos, Scamp, Trent, mely letört, Distinction megaántult, Lilian, Organist, Peeping Tom, mely 3-ik kedvencz volt a fogadásokban, Carnelion stb. Mindezek átlag 2—3 stonnel többet vittek a győztesnél, mely ennek folytán első kedvencz volt, s mégis 4 1-et adtak ellene a bookmakerek. Duke of Par': mát az Angliában időző orosz hg. egy eladóver- •eayen vette, s miután traineije igen ügyesen ■wnipelált a lóval, a bandiez pereket jégre vitte. As istálló fogadási nyereségét 40,000 fent (téridő : 4

Érték 1575 font.

A iliddleparkplateban, melyre 150 kétéves volt

nevezve, 30 csikó indult s Mr. Spencer pej ménje »Petrarch« könnyen nyert 3 hoszszal (ap. Lord Clifden, a. Laura Orlandotól), 2-dik Mr. Cristo- pher s. kanczája »Madeira«, 3-dik Comte Juigné s. k. »Heurtebise«, 4-dik Comte Lagrange p. m. »Monsieur de Fligny«-je, 5-dik Baltazzy Aristid Buccaneer-Mineral mén csikaja, 6-dik hg Batthyány »Cerberus«-a. A Mineral csikó és Hamilton hg »Lolly Poppe«-ja első kedvenczek voltak e futamra. (A mineral-csikó párnappal később igazolta is a hozzákötött reményeket.) Indultak még Clan ronald, Advence stb. — Petrarchát e futam után, bár kortársai több terhet vittek, még is könnyű módon való nyerése miatt főkedvencznek vették a jövőévi »Derby«re.

Egyik közbenső napon (okt. 16-án) Batthyány hg Derby nyerője Galopin futott és nyert egy fogadási versenyt (tét 1000 font mindegyik, 200 font netáoi bánattal, távolság a Rowley mfd) — Mr. Bird hires óéves s. ménje Lowlander ellen, igen sebes verseny után biztosan egy hosszal.

Galopim másnap egy újabb győzelemmel bizo- nyitá be t-»t-t^gét, megvervén a Newmarket- Derhyben Ginig Millart, Balfet és még egy csomó jó 3évest. Azt hiszik azonban, hogy a téli gyakorlatokat nem igen fogja kiállhatni ; de ha épl ábbal marad, agy a tavaszon még szép győzelmeket arathat.

Az utolsó new marked hét igen sok véletlent hozott. így például a 2évesek criteriumában lord Lacelles Clanronnld ménje (ap, Blair Athol a. Isilia, Newminstertől) megverte mr. Houldsworth eddig legjobbnak tartott Springfield nevű mén csikaját, és a 7 font különteher alatt menő Farnesét. — Csütörtökön este a távirat Spring J

field egy második vereségének hirét hozta a Dew- hurst-plateben (2000 font érték), melyet a kisbéri nevelésii Buccaneer-Mineral csikó (Schwindler testvérje anyjáról) nyert.

A Baltazzi-istálló még Coeruleussal, John Day és más kétévesekkel több apró győzedelmet nyert a newmarketi hét alatt ; a Buccaner-csikó nagy figyelmet kelt mindenfelé.

Végre a múlt kedden a Cambridgeshire futása is megtörtént. E rövid (1 mértfld és 140 yard) handicapre 199 aláirás volt, s 37 ló indult. Nyer tes itt is, mint a Cesarevitchben az a ló lett, melynek kis terhe miatt legtöbb kilátása volt, s ez Mr. Mannington 4é. p. h. Sídton (ap. Sacha- someter, a. Christmas Pie) 5 st. 13 font alatt köny- nyen másfél hoszszal ; 2-dik Mr. Morgan 5é. p. m. Lord Gowran 7 st. 10 f.), 3-ik Mr. Chet- wynd 3é. The Grey Palmirje (6 st. 1 f.) ; futottak még Thunder, Lemnos, Kaiser, Peeping Tom, Figaro II., Coomassie, Nougat, Coeruleus stb. Leverőt (Capt. Matchell egy 3éves lova) és Mr. Laurie 6éves Pompadour kanczája összeütközvén, felbuktak, az előbbinek egy véredénye szakadt meg, az utóbbi pedig hátulsó lábszárát tőré, s ott helyben agyon kellett lőni. Idő 2p. 14 mp. Érték 2450 font sterl.

. .o*

Ménes- és gyep=y$íte[iságQk0

A vadászlovak pályázása és mén-lovak kiállítása nov. 14-ről 21-ikére halasztatik. — A pályázás a múlt éviekhez hasonló módon történik. — Dijjakul, a mint eddig tudjuk — egy 3 éves ménesbeli ló s ezüst érmek állnak készen ; — a dijjazás a kiállítandó mennyiség és minőséghez képest bővíttetni fog a jury által. Ugyanez alkalommal tenyésztésre alkalmas ménlovak a föld- mi V. ügyi minisztérium által megvásároltatnak. Mindkét rendbeli bejelentések f. nov. hó 20-ig e lapok szerkesztőségébe intézendők.

Cserkészetek erdőn, mezőn.

Nemes Brassó város lakossága múlt hó 24-én két irányban is rendezett hajtó-vadászatot medvékre, mint az ottani lap beszéli ; az egyiket a tartlaui erdőben, a másikat Zaminer főerdész Neustadt vidékén. Az utóbbiban vagy 30 lövész vett részt, és négy hajtás volt. Az első, harmadik és negyedik hajtás mindegyikében volt egy medve, a 2-dikban pedig két nagy. az egyik fekete a másik barna. Ez utóbbi le is lövetett, de a többi kimenekült. Az elejtett maezkó 192 fontot nyomott. Néhány róka is lövetett e vadászaton.

*

* *

Ugyanazon lap beszéli : két brassói Nimród vadászott a múlt pénteken a tartlaui erdőben szalonkákra. Cserkészés közben egyszerre megáll az egyik vadász vizslája ; azt gondolván, hogy az eb szalonkát áll, előre küldé ebét ; ez azonban remegni kezdett s retirait vissza. Akkor látja emberünk, hogy a bozótból, alig 10 lépésnyire tőle, egy derék medve emelkedik föl, s miután egy pár pillanatig egymást megbámulták volna, a maezkó sietve visszaballagott az erdőbe. Miután a vadászoknál nem volt golyó, nem is lőhettek utána s maczkó-koma megmenté bundáját.

A róka bucsuzója

— Éji kép. —

(Vége.)

— De Kati ! te valóban nevetségessé teszed magad. Egy vén nyugalmazott nyullal jösz ide. Sovány mint a nádi rigó ; mintha bizony forgácscsal élnék. Valóban, fiatalabb falatra is tehettél volna szert, hisz a földmives állampolgár urak hagytak nekünk hátra elég enni valót. Nincs •kellő formaérzéked, ez különben rendesen hiányzik a nőknél. Azonban nincs szándékom elhirte- lenkedett szívélyességedet nehezteléssel viszonozni. Elvégre e canonica visitationalis pecsenye még is csak jobb, mint a koplalás amaz elhagyott pajtában, hova azelőtt a lövöldözés elől menekültem, s a hol még egy parányi egérnek se volt nyoma. Mily szörnyű durrogatást vittek véghez tegnap azok a hirtelen öntudatra ébredt iszákos pálinkafogyasztók. A zaj elhatott magános búvóhelyemig. Becsületemre, sohse remegtem annyira érted. Kati asszony, hogy érzi magát ?

— Köszönöm, meglehetős jól. Általad cserben hagyva, idejekorán a szomszéd birtokba menekültem. Csak idegeim vannak egy kissé megtámadva ; régi baj, az anyaszeretettől ered, mely miatt annyi nyomort kell tűrnünk, mig ti fér- férfiak —

— Tudom, Kati, mit akarsz mondani, nemünk legjobbika se ér semmit, ugy-e ? Régi nóta ez, egy nem fiatal dáma szerzeménye, ajánlva a férfiaknak. Tanácslom a diatát és nyugalmat. Meg- gyógyitnak ezek mindent, csak az éhséget nem. Kissé jó étvágyom van, de ez valóságos farkas falat. Oh bár csak fogaim lennének, legalább ezektől ne fosztotta volna meg az anya természet az aggkort, de e hitetlen dáma nem hagyott hátra egyebet, mint visszaemlékezést, s tapasztalást, — szomorú csere az elveszett ifjúság fejében — s maholnap ez se ér semmit se. — Az öreg alszik. — Derék asszony. Ha ifjabb volnék, szegény Katit bizonyosan nem kínoznám jelenlétemmel. Szép tulajdonkép soha se volt. Aludjál édesen, nemes lélek, én ébren leszek helyetted. De egy kis szundikálás a nyúl szőrin jól fog esni törődött testemnek. És azután fejezzük be végrendeletemet.

»Sem a mérgezett falatok« — igy diktált tovább a vén lator — »sem a vas, sem csendes házi életünk kannibali megzavarása a róka fajnak nem oly ártalmasak, mint a szilaj hajtóvadászatok. Ha ez utóbbiaknak elérkezett az ideje, folytonosan fölöttünk a halálharang, s beállanak a nehéz megpróbáltatások napjai, a midőn leg- okosabbikunkja sem tudhatja az események őrült lefolyásánál, melyik pillanatban esik tőrbe, vagy mikor okoz valamely elhirtelenkedés vagy tulme- rész ostobaság halált vagy nyomort. Lelki jelenlét fő a hajtóvad szatnál, még üdvösebb lenne a testtel távol lenni. Hisz szurkot fog néha a legügyesebb ember és állat is, egy előre nem látott körülmény, a véletlen szeszélye, s benne vagyunk a hínárban. Hallgassatok rám ! — Reszkessetek, mikor az első havazás a vadász és kutya sereget az erdő és bokorhoz vezeti.

— A finom orrú, a viszonyokat kellőleg megfigyelő róka még a legkétségbeesettebb helyzetben is derekasan fogja magát viselni ; de jaj a szegény fiatalságnak, csalódásai, s nevetséges elő- itéleteivel.

— Vegye szivére mind az tanácsomat, ki a borit szereti.

— A hajtóvadászat kétféle.

— Először arról akarok szólani, melyben az emberek, saját fajzatbeli pokol szülöttjeikkel az erdőt körülkerítve, minket harezra kényszeritni igyekeznek. Az efféle hajtóvadászat tűrhető, mert elég alkalmat nyújt fenyegetett testünket biztosságba hozni, s valóban olyanok lennénk, mint az ostoba nyúl, vagy a gyerekes őz, ha daczára a bizonyos menekülhetésnek, még is e puffogtatók- nek csöveik elé kerülnénk. Magunktartását ilyenkor ösztönünk irányozza, melynek, igen természetes, a kellő pillanatban minden érzékeink s lábaink is engedelmeskedni kötelesek. Halljátok — Ha megkezdődik a zenebona, lehetőleg ösz- szehuzva magunkat, mindig födött utón, szemünk s fülünket mindenfelé irányozva, közvetlen a hajtők közelébe lopódzunk, s a mámoros csapatot mindig a leggörnyedtebb állásban magunkhoz hagyjuk jönni, s ha egyszer itt van, határozott rögtönösséggel a vitorlával szépen köszöntve a bokrokon keresztül visszafelé ugrunk, és azon irányba szaladunk, a honnan a hajtó csőcselék jött. A ficzkók, — hogy visszatereljenek, s a tehénganéj, mészárszék, szurok, faggyugyertya és