Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875
1875-10-27 / 43. szám
290 Vadász- és Verseny-lap. Október 27. 1875 tam hozzájuk. Akkor meg a hátultöltő revolver nem volt oly tökélyre vive, mint mainap, az ismételt töltés kissé nehezen ment, de a legújabb pisztolyok, melyeket Adams, a kormány szállítója feltalált, non plus ultra fegyverek, mert vágtatás közben is meg lehet tölteni, azután oly erősek, hogy nem romlanak el, akármeddig használja is az ember. Bölényvadászathoz nem ismerek ennél jobb fegyvert. Hanem térjünk vissza elbeszélésünkhöz. Nagyszerű látványt nyújtott a szoros rendben közelgő phalanx, a hosszú fekete bozontos sörények lobogtak, a sok pata dobogása sajátságos robajt csinált, oly formát, mint mikor hosszú szárazság után a vihar végig üvölt az erdőn-, minden ág recsegni kezd és a fák siketitő chorust kezdenek. Bámulattal néztem az eldübörgő tömeget, de Villebois, ki előtt a dolog már nem volt uj, felrázott ámulatomból és eszembe juttatá, hogy mi a dolgom ; a kemény pusztán eldobogó ezer meg ezer pata robaját tuldörögte egy puskalövés. »Ébredj fel öreg, szükségünk van húsra, válaszd ki a legjobb bölénytehenet. Én rögtön sarkantyút adtam türelmetlen paripámnak; amely megszokta már azt a sportot, és mint a madár kezdett tovarepülni. A talaj igen jó volt, alig tiz perez alatt odaértünk a csordához, mely gyors vágtatva haladott el mellettünk. Egy bozontos szörnyeteg kitornyosult valamennyi közül, én nem törődtem Villebois utasításával, hanem eltökéltem, hogy minden figyelmemet erre fogom fordítani, hogy közelebb mehessek, vagy elterelhessem a csordától. Fáradozásom hasztalan volt : eleinte csak revolveremet használtam, a puskát fenntartottam a bika számára. Hogy azonban utat nyissak magamnak, egymásután négy tehénre lőttem, kettő el is bukott, a másik kettő tovább vánszorgott, de mégis hagytak kis nyilást, ezen átszorultam és egy pillanat múlva ott nyargaltam a hatalmas bika oldalán; a fej oly súlyos volt, hogy az állat alig birta, szemei pokoli tűzzel forogtak, nyelve félig kilógott szájából. Mikor melléje kerültem, oldalvást akart fordulni, de miután a csorda igen szorosan állott, megfordult fejével} farkával csapkodni kezdett, kurta fekete szarvait felém irányozta, mintha meg akarna támadni. De még jóformán meg sem mozdulhatott, már én, noha lovamat a megrémült tehenek nagyon szorították, előrántottam puskámat, czéloztam és a szörnyeteg, épen a váll alatt találva összerogyott ; ennek annyira megörültem, hogy lovammal alig gondoltam, mely a lövés után félreugrott ; ekkor néhány vad tehén nekünk rontott és majd hogy baj nem ért. Előrántottam második revolveremet, a támadó állatokat elválasztottam a csordától és kettőt leterítettem ; de ez belekerült valamennyi töltésembe, mert lovamnak idegeit a csordába vegyülés nagyon megrázta, úgy hogy alig bírt egyenesen állani és a lövés bajjal járt. A csorda két csoportra oszolt és elvágtatott, csak néhány darao maradt el utócsapatnak. Én ismét megtöltöttem puskámat és revolvereimet s felkerestem patriarchámat ; ez nagy meglepetésemre amint meglátott ismét felkelt és úgy látszott, hogy támadásra készül ; a kísérlet nem sikerült, néhány lépés után megint összeroskadt ; még kapálózott ugyan, de azután nyaka közepébe lőttem és véget vetettem kínjainak. Egyik tehenem szintén mutatott még életjelt, s halálos küzdelemnek csak két újabb lövésem vetett véget. A vadászat véget ért, én leöltem saját kedvtöltésemre egy bikát, a társaság javára pedig öt tehenet és egy jókora borjút. Társaim sem voltak lusták, mindenik elejtett négy-öt tehenet, és egy fehér farkast. Mooret súlyosabb baleset érte, lova a mint a bölényeket üldözte, egyik lábával egy gödörbe lépett és gazdáját levetette. Szerencsére nem tört el egy csontja sem, s néhány nap múlva egészsége teljesen helyreállott. Úgy hiszem, hogy a bölényvadászatnál ez az egyedüli veszély forog fenn ; a jól fegyverkezett embert csepp veszély sem fenyegeti a bölénytől, csak el ne feledje a szokott elővigyázatot. Én szelíd sportnak tartom és szinte i\ steltem, hogy a tehenek lövöldözésében részt vettem ; de a csordák egy évben csak kétszer járnak erre és az indiánok, kikkel együtt voltunk, vagy száz mért- földnyi utat tettek meg, hogy télire penrmicast készíthessenek. Mikor visszajöttünk a táborba, nagy volt az öröm sikerünk felett, felőlem azonban nem sokat tartottak az indiánok, mert lőporomat egy vén bikára fecséreltem. Este nagy volt a lakoma, vigadalom, vacsoránál a bölénynyelv és a velőcsont mint nyalánkságok jártak kézről kézre. Mikor besötétedett, az üres kézzel visszajöttek el- lejtették a bölénytánezot, hanem biz az ostoba érdektelen előadás volt és nagyon örültem mikor a vörösbőrök eltisztultak táborunkból ; előbb nem mentem a sátorba, mig a visszavonulás meg nem történt, mert az indián kedvencz vadászata a zsebelés. A »Field« után. A pesti Galamb-lövész club október 24-ére tervezett lóversenyei élénk érdekeltség mellett s bár a reméltnél kevesb résztvevővel, de azért szép sikerrel folytak le, mit nagyrészben a tapintatos rendezésnek lehet tulajdonítanunk, mely nemcsak uj rendszerű csapdákat s ahhoz egy elmés szerkezetű gépet szerzett és állított fel, melyek derekasan megállták a próbát, hanem a lövészet részére is oly helyet jelölt ki, mely a megjelenteket a szél ellen védve, nemcsak kellemessé, de sikeresebbé is tévé a mulatságot. Már délelőtt 10 órakor érkeztek vendégeink, kik mindnyájan szerencsét kívántak a szép lőtér választásához, mely a versenytért övező parkban, a kertészháztól balra, s alig pár száz lépésre a nagy ároktól, fiatal ültetvényektől körítve, igen szép helyen fekszik, s főként a tavaszi lövészetek alkalmával bizonynyal kellemes találkozási helye lesz sportvilágunknak. A lóverseny programmszerüleg : a kísérleti versenynyel vette kezdetét délelőtt 11 órakor. Tét 5 frt. Egy galambra 22 meter távolságról. Elnök: br. Wenckheim Béla ö Excja. Másod elnök : gr. Zichy Jenő. Bírák : gr. Zichy Jenő és br. Mecklenburg Károly. A lövészet résztvevői és lefolyása a következő: 1. Döntőlövés. Comte du Chastel 22 meter 1 1 1 1 1. Dőry Lajos 21 » 1 1 1 0 Rohonczy Gidá 21 » 1 1 1 0 Gr. Zichy Jenő 22 » 1 1 0 Gr. Esterházy A. 22 » 1 0 Br. Mecklenburg K. 22 » 1 0 Mocsonyi Zenó 22 » 1 0 II. lövészet : Tiszteletdij (egy pár finom mivii franczia párbaj-pisztoly, adva gr. Zichy Jenő által) és 200 frt az elsőnek, ki ezenkívül a tételek 40°/0-át is kapja. A második 50 frtot és a tételekből 35°/o-ot*kap, a 3-ik tételét menti. Tét 10 frt 6 galambra. 24 meter. Nyilvános verseny nyerői handicapiroztattak. Késztvettek : meter 1 2 3 4 5 6 Döntőlövések. 26 Ys 24 25 23 Cte du Chastel Mocsonyi Zenó Gr. Zichy Jenő Dőry Lajos Br. Mecklenburg 24 Gr. Esterházy A. 2 5 Rohonczy Gida 23 Különös érdeket 111101 110111 I. 10 1111 1 1 0 1 1 0 II. 11110 1 0 III. 111010 0 110 0 1 0 0 0 ad e lövészetnek azon jelenség, hogy eddigi legszereni sésb lövészeink egyenként maradtak ki a versenyből, helyöket uj erőknek engedve át. Lehet különben, hogy ennek oka, a galambok mértéken túli szelídsége volt, melyek közül alig repült fel magától egy-kettő, — a mi a gyakorlott kapóra lövőt idegessé teszi, mig az e téren ujoneznak időt enged nyugalmát visszanyerni s biztosan venni czélba a galambot. E calamitas mindinkább érezhetővé válik galamblőversenye- inken, mert lehet a trapp kitűnő, a gép működése biztos, ha a galamb a szétcsapódott trappon nyugodtan megáll, vagy plane azt kedélyesen körül sétálja, s akárhogy dobálnak felé, integetnek, za- jongnak . . . még se mozdul s fel nem repül, lehetetlen elérni a czélt : a kapóra lövés gyakorlását. Ez alkalmat azért nem mulasztjuk el: felhívni vidéki barátaink és sportsmaneink figyelmét minél vadabb galambok összegyűjtésére, melyeket mi is mindig kézséggel megvásárlandunk lövészeteinkre. Legalkalmasabb lenne e czélból a tanyákon s kint a szabadbi n tenyésztés, mert a házi galamb »galamb marad«, még a gyilkos cső előtt is. A jókedvű társaság a progr imm kimerítése után sem pihent, hanem egy tétversenyt rögtönözve, tovább folytatá a lövészetet. Match : 1 galambra. Táv. 25 meter. Tét 10 frt. A nyertes kapja a tételeket, a második tételének kivételével, melyet ez ment. Resztvettek : Rohonczy Gida 24 » 1. 1 Döntőlövés. 1 1 1. Br. Mecklenburg K. 25 » 1 1 0 1 1 II. Jankovich Gyula 25 » 1 10 10 Mocsonyi Zenó 25 » 1 0 Comte du Chastel 27 ‘/2 meter 0 Dőry Lajos 24 » 0 Gr. Esterházy A. 25 » 0 Gr. Zichy Jenő 25 » 0 A permetező eső s a délutáni lóversenyek idejének közelgése : lehetetlenné tevék a Comte du Chastel és gr. Zichy Jenő közt tervezett Match létrejöttét, mely igy jobb időkre maradt. A mi a lövések technikáját illeti, általában igen jó lövéseket láthattunk, de volt alkalmunk tapasztalni az angol ipar előnyeit, solidságát a mienk felett. Cte du Chastel angol fegyverének ölő hatása és töltényeinek szabályos vet-eréjéhez például a többiek nem is hasonlíthatók. Ez pedig nem a lőpor mennyisége, hanem sokkal inkább minőségében rejlik. A lövészet 3/r kettő kor ért véget, s a Marchai tábori konyháján kiszolgált és kiürült Old sherry palaczkok tanúsága szerint, egyiránt sikeres és vidám mulatság volt, melyen még a nagy magyar alföldről, Kecskemétről is voltak kedves vendégeink : Szeles Kálmán és Szeles József urak, kik egyenesen a végett utaztak fel, hogy eltanulják a sport ez uj nemét. Reméljük megérdemlik az absolutoriumot, s alkalmat nyújtanak mielébb a kecskeméti galamblövész club bravourjairól irhatui; —■ addig is pedig — igéretök szerint — szívesek lesznek jó és röpke galambokról gondoskodni közelebbi lövészet ink számára. Ready! . . . A róka bucsuzója — Éji kép. — (Folytatás.) Igaz, e kegyetlen gyilkolási szomj gyakran árt az átkozott ördögi kutya fajnak is, sőt néha, egész véletlenül, némely vadász feleségének is — mit azonban nem tudok — mert én csak az állatok felett szoktam halotti szemlét tartani. Ezért óvakodjatok az ilyen falatoktól, s mivel a rókának is vannak gyöngeségei, dobjátok el rögtön az ily kesernyés izü nyalánkságokat, melyek egy szerencsétlen pillanatban lenyelve, e világ örömeitől örök időkre megfosztanak. Ime, e holt szarvasnak se hinnék, ha saját szememmel nem láttam volna, hogy oly utón járt halála elé, melyen emberszagot nem éreztem. — De most térjünk másra, azután asztalhoz. Klotild egy kevés vizet kérek ! — Nem akarunk már semmit sem hallani többé — kiabált az ifjú sarjadék, s mohón neki esett a martaléknak. Az arany ifjúság heves előnyomulása az öregeket is magával ragadá, minden rend és figyelem felbomlott; nem sokára csak a fogak zenéje s az irigység kitörései voltak hallhatók. A vén lator azon határozott szándékkal osont el, hogy
