Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875
1875-01-07 / 1. szám
4 Vadász- és Veuseny-lav. J anuAr 7. 1875. vid pisztolylyal, — mert senkinek sincsen annyi alkalma és ideje a 1 e- sipuskázásra, mint azoknak; eltiltani pedig a vadászást, ha szabad nekik hosszú fegyvert viselni, tiszta illúzió lenne. Az uj törvénynek azon §-át, hogy mindenki s mindig vele hordozza a vadászjegyet, a tulajdonos vadász urak és a rendes erdészeti személyzetre nem látom szükségesnek, és ha az módosítva nem lesz, sok hajt okozhat. A rendőrök s pénzügyőrök leginkább azokra tartanak majd sportot, kiknek hivatásukban áll mindennap kimenni, mert azokon legelőször megesik, hogy az engedélyt hon felejtik, s aztán tessék fizetni. Hozzája minden nap, vagy naponta többször is ki van téve a »halt wer da ?« parancsszónak stb. Lehetne azt úgy módositani, hogy azokról a községházánál egy nyilvántartási jegyzőkönyv kifüggesztve legyen, midőn a rendőri közeg mindazon egyénekről kellő ismeretséget szerezhet magának. Olyan egyének ellenben, kiknek nem hivatásuk a mindennapi j fegyverviselés — minden esetre kell, és szűk- I séges, hogy az engedélyt magukkal hordozzák. * Az 1873.évi szarvas-idényben egy orvadá- sz a ti kaland is adta elő magát. A ravasz tolvajpuskások tudták ugyanis, hogy délelőtt 10-töl délután 3 óráig a vadászok és urvadá- szok otthoii vannak. így szépen felhasználták aztán a szabad, vagyis biztos órákat a cserkészetre, és egyik délután, midőn a vadász-úr a kápolnai bikkerdő mélyében az ottani erdészszel szarvasokra cserkészne : eleven szarvas helyett egyszerre, nagy meglepetésükre éppen előttük, a cserkészuton, egy völgyben elejtett erős 8 ágú szarvasra bukkantak, szabályosan kizsigerelve és lombos ágakkal szépen betakarva ! A szarvast természetesen ide-oda forgatták, nézték s azt a hibát követték el, hogy nem ismét úgy helyezték vissza mint azelőtt volt. — Az erdész hamar haza ment két segéd személyzetért, és estve előtt már a talált szarvas mellett leselkedtek a prédára jövő gonoszokra. Azok éjjel 10—11 óra közt meg is jöttek, de olyan óvatosan, hogy semmi neszt nem hallottak tőlük a rájuk leső vadászok a koromsötét és halotti csendes erdőben. A gyáva és ügyetlen vadászok nem hogy közvetlen a szarvas mellé helyezkedtek volna el, hanem elültek 30—40 lépésnyire tőle ; s igy a fentemlitett órákban egyszerre a szarvasnál egy gyufát égni láttak, melylyel hamar meg- gyujtottak egy szalmafáklyát s a szarvasra néztek. Első tekintetre ijesztettek, mint a vad, ha neszt kap, s rögtön észrevették, hogy az már nem úgy fekszik, mint azelőtt. Osszenéztek, négyen voltak. S egyik mondá : »mit csinálunk most?« .... Ez mind talán három másodper- ezig sem tartott ; ezalatt a lesük is fel akartak emelkedni, de a ravasz orv vadászok a csekély harasztzörrenésre rögtön szétugrottak, a fáklyát hamar a földre dobták, rátapostak és elfutottak. A vadászok — kik természetesen az ilyen esetekben ügyetlenül jártak el — hasztalan futottak utánok a sötétben. — Szerencsére azonban hogy néhányat megismertek, és igy mégis büntetés alá kerültek. Az egyik föczinkos csak nem rég került haza egy évi börtönülésből, szinte orvadászati bűntényért volt elcsukva, és azonnal újra megkezdte. Most ismét egy évet kapott. De azért ha kijön, ismét folytatja. Mert a mi kis vagyona van, nevére Írva nincsen, el nem vehetik,’ de még csak a rabtartási költséget sem fizeti meg. így lesznek a zsiványok mesterségesen nevelve, e nagyon humánus törvény által. Huh Rezső. Medvevadászat hölgyekkel. Ez idei nyári tartózkodásunk alatt Gömör bérizei között, tizenegy darab marha öletett meg a vidékünkön honos vérmedve által ; e's mi több : alkalmunk vala meggyőződni, hogy a maczkó még az őzállományban is kárt okozott. Erre egy szép napon megjelen kastélyunkban a biró, — s panasza nagy ! A helységgel szemközt fekvő hegy-oldalban a medve nemcsak a véuasszonyokat riasztja el az eprészettől, de a múlt napokban már egy lovat ölt; ma pedig fényes nappal, a falu közelében legelő csordából egy marhát megtépett, s a pásztorok valamennyi riasztó mesterségükkel alig tudák azt megmenteni körmei közöl. A biró kérése tehát oda terjedt atyám előtt, szíveskednék egy vadászatot rendezni, s a környéket e fenevadtól megszabadítani Könnyű volt Ki tót tánezra vinni, s mi ifjak a vadászat megtartását a legnagyobb örömmel fogadók. A vadászatra kitűzött napon, miután szomszédjaink, a Pálífy-grófok megérkeztek, és a hölgyek megígérték, hogy a déli tanyán velünk találko- kozandanak és a délutánt társaságunkban őzvadászattal töltendik, — mintegy negyven hajtó és húsz vadász kíséretében, nem éppen korán (nyolez óra után reggel) elindultunk. — Tarkább vadászcsapatot nem igen láthatni egyhamar, mint ' ez volt ; a társaság egyrésze lóháton, — ! a nem lovagló éltesb honoratiorok pedig — kik közöl a helybeli tisztelendő és tanító úr j sem maradt el — nem csekély álmélkodására a falu népének, ökrös szekérben, magas sz ilma ülé- ! seken haladtak előre ; a társaság többi része pe- 1 dig gyalog, igen kedvező időben s a legjobb kc- délylyel folytatta útját a helységgel szemben fekvő hegyoldalra. A mint a vadásztársaság a hegyre érkezett, mindenki elfoglalta kijelölt helyét a sűrű fenyves árnyában, s nemsokára ezután megkezdődött a hajtás ; a kerülök kürtjei, a jeladó lövések, a hajtők lármája izgatottságban tartotta a vadászokat. A társaságban több műkedvelő is volt, köztük a tudós eprész és pipázó tanító, kik természetesen a kevésbé veszedelmes állásokra helyeztettek, s a jobb vadászokra bízattak azon helyek, melyeken a vad inkább volt várható. Mint azonban gyakran szokott történni, hogy éppen a kevésbé , gyakorlottak részesülnek a meglepetésben, úgy történt ez alkalommal is. A medve ugyanis a községi tanitó ur felé tartott, ki magával hozott fiát már előbb a fára küldvén, a keletkezett lármára szintén a fára menekült, és az igy megüresedett helyen át a maezkó ép bőrrel szépen el- sompolygott. Egy császármadáron kivüí, melyet alulírott a hajtás meghiúsulta után golyóval ejtett el, e hajtás eredménytelen volt. Daczára hogy nem koronázta kellő siker a kiállott fáradalmakat, a legjobb kedvvel s általános 1 derültséggel költetett el a nők által dúsan felszerelt s rögtönzött asztalnál az ebéd, s lehetőleg rövid pihenés után ismét útra keltünk, hogy még egy hajtást kisértsünk meg az erdőségnek a faluval szemben fekvő oldalában, inkább özet várva mint medvét; bár nem vala valószínűtlen hogy medve is tartózkodik e helyen, mivel nálunk igen közel szokott lerándulni a falukhoz. — Itt a vadászok közt már a hölgyek is el valának osztva ; az elhelyezésnél Pálffy gróf s atyám közé jutottam, atyámnál nővérem, Pálffy grófnál pedig bájos leánya foglalt helyet. Megkezdetvén a hajtás, nemsokára egy őzbak jött reám, melyet szerencsésen elejtettem ; erre alig pár perez múlva egy-két óriási ugrás hallatszott közelemben, melyet azonnal egy durranás követett, s a sűrűségből egy nehéz test esése hallatszott. — Az elesett vad csakugyan medve volt, melyet atyám golyója fúrt keresztül. Meglepő bátorságot tanúsított atyám oldala mellett nővérem, ki még soha vadászaton nem volt, s még egy árva furjnek lelövcsét sem nézheté, s ki egész nyugodtan állott midőn atyám a medvét, alig tiz lépésnyi távolságból meglőtte, és csak »ez szép volt!« kiáltással adta jelét meglepetésének. A túl ijdonképeni hadd-el-hadd azonban csak most kezdődött ; a medve, bár keresztül lövetett, a sűrűbe rohanva, lefelé tovább vánszorgott, a hol is az utána küldött üldöző csapat és közte valóságos harez fejlődött; a magát megadni nem akaró medve ugyanis az egyik üldözőtől talpon lövetve, felágáskodott s utolsó erejét össze szedve megtámadd az őt követőket, kik e váratlan megtámadásra eszeveszetten majd egymást lőtték le a medve helyett, mig egy higgadtabb ember a keménycsontu maczkót fején lőtte, s véget vetett a hős életének. — Tizenegy lövés történt a kerülők részéről ; a medve bőrében pedig csak egy (a medvét fején talált) golyó akadt meg. Mi, kik ezen jelenet alatt a medve feletti oldalban ál- lánk, oly felizgatott érzettel néztünk az eredmény elé, mint talán — Napoleon a Waterlooi csatánál. Mit éreztek a nők a nagy puskázás és bögés közt, azt nem tudom, de annyi bizonyos, hogy a jelenet izgató volt. — A medve a vidékünkön honos három medvefaj, úgymint a hangyász, gyűrűs s a közönséges vérmedve (Aasbär) közöl az utóbbihoz tartozik. Feltűnő, mennyire jellemzi ez állat arezkifejezéso ragadozó jellemét. Az elejtett vén gonosztevő persze diadallal hozatott haza, a nők elébe küldött kocsin ; az első ülésen a hölgyek foglaltak helyet, a hátulsó ülésben a medve felpeckelve, a kocsi előtt a hajtők rendben, utánok lovasok, puskások kisérték az ünnepeltet, mig a faluban sok nép várt. így értünk az udvarba, hol a vendéglőből jött idegen czigá- nyok tussal fogadtak, nem soká azonban a helybeli czigányzenekar is neszét vévén az eseménynek, csakhamar ott pattant, és az iparszabadság ellenére, falubeli monopolium jogának érzetében ráhúzott, és igy a két ellenfél küzdéséből lett egy szabad önkéntes s magyar nemzeti alkotmányos disbarmonia. És a falunak ritkán volt oly halottja, melynek annyi nézője lett volna, mint e maczkónak. Andrássy Géza gr. (Üdvözöljük a fiatal vadászt, ki atyja nagy- vadászati múltjához hasonlóan, nem csak a fegyvert de a tollat is oly virtuozitással kezeli, s remény- jük, hogy élményeinek közlésével miskor is megörvendezteti e lapokat. S z e r k. Cserkészetek erdőn, mezőn. Ilyen nagy hó mint az idén, már sok év óta nem volt, se ily roppant idő változások mint az idén. Az ország határain mindenfelé már deczem- ber 10-ke körül 2— 3 láb magas hó feküdt, s azóta mégis maradt ; ellenben az ország közepén, a Duna Tisza lapályain többször elolvadt már; úgy hogy egyik 24 órában fagyott, a másikban havazott s a 3-dikban ismét olvadt, hogy a 4-dik nap a fagygyal újra kezdje. Uj év óta azonban mindenfelé roppant hó esett, s több nádig a vadászást is lehetetlenné tette némely helyeken. Fehérvár és környékén, Dégen, Lepsényen decz. utolsó napjain több helyen vadászatot tartottak, mit a beálló roppant hó és fagy miatt abba kellett hagyni. Szánalomra méltó a vad állapota ily időben, s egész csapat fogoly, nyúl sőt róka kullog a falvak közelében, hol a paraszt-vadászok hálóval és puskával pusztítják. De az őz és dámvad is sokat szenvedhet, hol nincs rendes etetéshelyük, s hol a kevéssé irtott dúvad most nagy pusztítást tehet köztük. * Épp ily nagy hó van oda át Austriában is. Decz. 21-kén nagy vadászat volt a cs. kir. lainzi