Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-01-07 / 1. szám

4 Vadász- és Veuseny-lav. J anuAr 7. 1875. vid pisztolylyal, — mert senkinek sincsen annyi alkalma és ideje a 1 e- sipuskázásra, mint azoknak; eltiltani pedig a vadászást, ha szabad nekik hosszú fegy­vert viselni, tiszta illúzió lenne. Az uj törvénynek azon §-át, hogy mindenki s mindig vele hordozza a vadászjegyet, a tulaj­donos vadász urak és a rendes erdészeti sze­mélyzetre nem látom szükségesnek, és ha az mó­dosítva nem lesz, sok hajt okozhat. A rendőrök s pénzügyőrök leginkább azokra tartanak majd sportot, kiknek hivatásukban áll mindennap kimenni, mert azokon legelőször megesik, hogy az engedélyt hon felejtik, s aztán tessék fizetni. Hozzája minden nap, vagy naponta többször is ki van téve a »halt wer da ?« parancsszó­nak stb. Lehetne azt úgy módositani, hogy azokról a községházánál egy nyilvántartási jegyzőkönyv kifüggesztve legyen, midőn a rendőri közeg mindazon egyénekről kellő is­meretséget szerezhet magának. Olyan egyének ellenben, kiknek nem hivatásuk a mindennapi j fegyverviselés — minden esetre kell, és szűk- I séges, hogy az engedélyt magukkal hordozzák. * Az 1873.évi szarvas-idényben egy orvadá- sz a ti kaland is adta elő magát. A ravasz tolvajpuskások tudták ugyanis, hogy délelőtt 10-töl délután 3 óráig a vadászok és urvadá- szok otthoii vannak. így szépen felhasználták aztán a szabad, vagyis biztos órákat a cserké­szetre, és egyik délután, midőn a vadász-úr a kápolnai bikkerdő mélyében az ottani erdész­szel szarvasokra cserkészne : eleven szarvas he­lyett egyszerre, nagy meglepetésükre éppen előttük, a cserkészuton, egy völgyben elej­tett erős 8 ágú szarvasra bukkantak, szabályo­san kizsigerelve és lombos ágakkal szépen be­takarva ! A szarvast természetesen ide-oda for­gatták, nézték s azt a hibát követték el, hogy nem ismét úgy helyezték vissza mint azelőtt volt. — Az erdész hamar haza ment két segéd személyzetért, és estve előtt már a talált szar­vas mellett leselkedtek a prédára jövő gono­szokra. Azok éjjel 10—11 óra közt meg is jöt­tek, de olyan óvatosan, hogy semmi neszt nem hallottak tőlük a rájuk leső vadászok a korom­sötét és halotti csendes erdőben. A gyáva és ügyetlen vadászok nem hogy közvetlen a szarvas mellé helyezkedtek volna el, hanem elültek 30—40 lépésnyire tőle ; s igy a fentemlitett órákban egyszerre a szarvasnál egy gyufát égni láttak, melylyel hamar meg- gyujtottak egy szalmafáklyát s a szarvasra néz­tek. Első tekintetre ijesztettek, mint a vad, ha neszt kap, s rögtön észrevették, hogy az már nem úgy fekszik, mint azelőtt. Osszenéztek, négyen voltak. S egyik mondá : »mit csinálunk most?« .... Ez mind talán három másodper- ezig sem tartott ; ezalatt a lesük is fel akartak emelkedni, de a ravasz orv vadászok a csekély harasztzörrenésre rögtön szétugrottak, a fák­lyát hamar a földre dobták, rátapostak és elfu­tottak. A vadászok — kik természetesen az ilyen esetekben ügyetlenül jártak el — hasz­talan futottak utánok a sötétben. — Szeren­csére azonban hogy néhányat megismertek, és igy mégis büntetés alá kerültek. Az egyik föczinkos csak nem rég került haza egy évi bör­tönülésből, szinte orvadászati bűntényért volt elcsukva, és azonnal újra megkezdte. Most is­mét egy évet kapott. De azért ha kijön, ismét folytatja. Mert a mi kis vagyona van, nevére Írva nincsen, el nem vehetik,’ de még csak a rabtartási költséget sem fizeti meg. így lesznek a zsiványok mesterségesen nevelve, e nagyon humánus törvény által. Huh Rezső. Medvevadászat hölgyekkel. Ez idei nyári tartózkodásunk alatt Gömör bérizei között, tizenegy darab marha öletett meg a vidékünkön honos vérmedve által ; e's mi több : alkalmunk vala meggyőződni, hogy a maczkó még az őzállományban is kárt okozott. Erre egy szép napon megjelen kastélyunkban a biró, — s panasza nagy ! A helységgel szem­közt fekvő hegy-oldalban a medve nemcsak a véuasszonyokat riasztja el az eprészettől, de a múlt napokban már egy lovat ölt; ma pedig fé­nyes nappal, a falu közelében legelő csordából egy marhát megtépett, s a pásztorok valamennyi riasztó mesterségükkel alig tudák azt megmenteni körmei közöl. A biró kérése tehát oda terjedt atyám előtt, szíveskednék egy vadászatot rendezni, s a kör­nyéket e fenevadtól megszabadítani Könnyű volt Ki tót tánezra vinni, s mi ifjak a vadászat meg­tartását a legnagyobb örömmel fogadók. A vadászatra kitűzött napon, miután szomszéd­jaink, a Pálífy-grófok megérkeztek, és a hölgyek megígérték, hogy a déli tanyán velünk találko- kozandanak és a délutánt társaságunkban őzva­dászattal töltendik, — mintegy negyven hajtó és húsz vadász kíséretében, nem éppen korán (nyolez óra után reggel) elindultunk. — Tarkább vadászcsapatot nem igen láthatni egyhamar, mint ' ez volt ; a társaság egyrésze lóháton, — ! a nem lovagló éltesb honoratiorok pedig — kik közöl a helybeli tisztelendő és tanító úr j sem maradt el — nem csekély álmélkodására a falu népének, ökrös szekérben, magas sz ilma ülé- ! seken haladtak előre ; a társaság többi része pe- 1 dig gyalog, igen kedvező időben s a legjobb kc- délylyel folytatta útját a helységgel szemben fekvő hegyoldalra. A mint a vadásztársaság a hegyre érkezett, mindenki elfoglalta kijelölt helyét a sűrű feny­ves árnyában, s nemsokára ezután megkezdődött a hajtás ; a kerülök kürtjei, a jeladó lövések, a hajtők lármája izgatottságban tartotta a vadá­szokat. A társaságban több műkedvelő is volt, köztük a tudós eprész és pipázó tanító, kik természete­sen a kevésbé veszedelmes állásokra helyeztettek, s a jobb vadászokra bízattak azon helyek, melye­ken a vad inkább volt várható. Mint azonban gyakran szokott történni, hogy éppen a kevésbé , gyakorlottak részesülnek a meglepetésben, úgy tör­tént ez alkalommal is. A medve ugyanis a köz­ségi tanitó ur felé tartott, ki magával hozott fiát már előbb a fára küldvén, a keletkezett lár­mára szintén a fára menekült, és az igy megü­resedett helyen át a maezkó ép bőrrel szépen el- sompolygott. Egy császármadáron kivüí, melyet alulírott a hajtás meghiúsulta után golyóval ej­tett el, e hajtás eredménytelen volt. Daczára hogy nem koronázta kellő siker a ki­állott fáradalmakat, a legjobb kedvvel s általános 1 derültséggel költetett el a nők által dúsan felsze­relt s rögtönzött asztalnál az ebéd, s lehetőleg rövid pihenés után ismét útra keltünk, hogy még egy hajtást kisértsünk meg az erdőségnek a fa­luval szemben fekvő oldalában, inkább özet várva mint medvét; bár nem vala valószínűtlen hogy medve is tartózkodik e helyen, mivel nálunk igen közel szokott lerándulni a falukhoz. — Itt a va­dászok közt már a hölgyek is el valának osztva ; az elhelyezésnél Pálffy gróf s atyám közé jutot­tam, atyámnál nővérem, Pálffy grófnál pedig bá­jos leánya foglalt helyet. Megkezdetvén a hajtás, nemsokára egy őzbak jött reám, melyet szerencsésen elejtettem ; erre alig pár perez múlva egy-két óriási ugrás hal­latszott közelemben, melyet azonnal egy durra­nás követett, s a sűrűségből egy nehéz test esése hallatszott. — Az elesett vad csakugyan medve volt, melyet atyám golyója fúrt keresztül. Meg­lepő bátorságot tanúsított atyám oldala mellett nővérem, ki még soha vadászaton nem volt, s még egy árva furjnek lelövcsét sem nézheté, s ki egész nyugodtan állott midőn atyám a medvét, alig tiz lépésnyi távolságból meglőtte, és csak »ez szép volt!« kiáltással adta jelét meglepeté­sének. A túl ijdonképeni hadd-el-hadd azonban csak most kezdődött ; a medve, bár keresztül lövetett, a sűrűbe rohanva, lefelé tovább vánszorgott, a hol is az utána küldött üldöző csapat és közte valóságos harez fejlődött; a magát megadni nem akaró medve ugyanis az egyik üldözőtől talpon lövetve, felágáskodott s utolsó erejét össze szedve megtámadd az őt követőket, kik e váratlan megtámadásra eszeveszetten majd egymást lőtték le a medve helyett, mig egy higgadtabb ember a keménycsontu maczkót fején lőtte, s véget vetett a hős életének. — Tizenegy lövés történt a ke­rülők részéről ; a medve bőrében pedig csak egy (a medvét fején talált) golyó akadt meg. Mi, kik ezen jelenet alatt a medve feletti oldalban ál- lánk, oly felizgatott érzettel néztünk az ered­mény elé, mint talán — Napoleon a Waterlooi csatánál. Mit éreztek a nők a nagy puskázás és bögés közt, azt nem tudom, de annyi bizonyos, hogy a jelenet izgató volt. — A medve a vidékünkön honos három medvefaj, úgymint a hangyász, gyűrűs s a közönséges vérmedve (Aasbär) kö­zöl az utóbbihoz tartozik. Feltűnő, mennyire jel­lemzi ez állat arezkifejezéso ragadozó jellemét. Az elejtett vén gonosztevő persze diadallal ho­zatott haza, a nők elébe küldött kocsin ; az első ülésen a hölgyek foglaltak helyet, a hátulsó ülésben a medve felpeckelve, a kocsi előtt a haj­tők rendben, utánok lovasok, puskások kisérték az ünnepeltet, mig a faluban sok nép várt. így értünk az udvarba, hol a vendéglőből jött idegen czigá- nyok tussal fogadtak, nem soká azonban a helybeli czigányzenekar is neszét vévén az eseménynek, csakhamar ott pattant, és az iparszabadság el­lenére, falubeli monopolium jogának érzetében ráhúzott, és igy a két ellenfél küzdéséből lett egy szabad önkéntes s magyar nemzeti alkotmá­nyos disbarmonia. És a falunak ritkán volt oly halottja, melynek annyi nézője lett volna, mint e maczkónak. Andrássy Géza gr. (Üdvözöljük a fiatal vadászt, ki atyja nagy- vadászati múltjához hasonlóan, nem csak a fegyvert de a tollat is oly virtuozitással kezeli, s remény- jük, hogy élményeinek közlésével miskor is meg­örvendezteti e lapokat. S z e r k. Cserkészetek erdőn, mezőn. Ilyen nagy hó mint az idén, már sok év óta nem volt, se ily roppant idő változások mint az idén. Az ország határain mindenfelé már deczem- ber 10-ke körül 2— 3 láb magas hó feküdt, s azóta mégis maradt ; ellenben az ország kö­zepén, a Duna Tisza lapályain többször elolvadt már; úgy hogy egyik 24 órában fagyott, a má­sikban havazott s a 3-dikban ismét olvadt, hogy a 4-dik nap a fagygyal újra kezdje. Uj év óta azonban mindenfelé roppant hó esett, s több ná­dig a vadászást is lehetetlenné tette némely helyeken. Fehérvár és környékén, Dégen, Lepsényen decz. utolsó napjain több helyen vadászatot tartottak, mit a beálló roppant hó és fagy miatt abba kel­lett hagyni. Szánalomra méltó a vad állapota ily időben, s egész csapat fogoly, nyúl sőt róka kul­log a falvak közelében, hol a paraszt-vadászok hálóval és puskával pusztítják. De az őz és dám­vad is sokat szenvedhet, hol nincs rendes etetés­helyük, s hol a kevéssé irtott dúvad most nagy pusztítást tehet köztük. * Épp ily nagy hó van oda át Austriában is. Decz. 21-kén nagy vadászat volt a cs. kir. lainzi

Next

/
Thumbnails
Contents