Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-10-13 / 41. szám

O

KTOBER 13. 1875. В. Wesselényi Béla bip. к., a. Zetland, а. Sylph. Richards 2 Bánatot fizetett 6 ló. Syrene, a 200 aranyban kissé megfáradva, nem tudta pihent ellenfelét beérni. Idó' nagyon szép ; közönség csekély számmal ; pálya kitiinö. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 273 Azon 340,000 forintnyi pénzalapból, melyet ö es. к. Felsége a magyarországi lótenyésztés em:lése végett a peeti lovar-egylet kezelésére bizni kegyeskedett — a lovar-egylet megbízottja, Cavaliero Ferenez ur, Angliában 2 telivér tenyészkanczát és 1 csikót vásárolván : e lovak f. október hó 23-kán d. u. 1 órakor a pesti egyesületi lovardában (a N. Muzeum mögött) a következő feltételek mellett fognak árverés alá kerülni : 1. Az Angliában adott vételár a kikiáltási ár. 2. Az árverésben csak magyar vevők vehetnek részt. 3. Ha a kikiáltási árra ajánlat nem történnék, árlejtésnek lesz helye, le egész a kikiáltási ár feléig, mely alatt aztán minden vevő részt vehet az árverésben. 4. A vevő kötelezi magát, hogy a lovat ki az országból nem adja el : egy ily ló későbbi vevője ugyanazt a kötelezettséget vállalja el. 5. A 4-ik pont ellen vétő, mint defaulter, minden későbbi hasonló árverésből kizárandó. 1. Deerdale, ell. 1869-ben sárga kancza, a The Duke, a. Doeskin (Sealskin, Moleskin és Uhlan anyja), a. Newminster a. Doe, a. Melbourne a. Actual, Actaeon-tól. Egy pej kancsacsikóval, a. Parmesan, a. Deerdale. Ujra fedezte Cremorue. Ellés ideje 187 6. februárban. Kikiáltási ár 4500 forint. 2. Nautch Gi.il, ell. 187 2-ben, sárga kancza, a. Blair Athole a. Esther, a. Touchstone, a. Rowena, a. Recovery, r. Rebeca, Lotterytól. Fedezte Pero Gomez. Ellés ideje 1876 márcziusban. — Nautch Girl a middle-parki egy-évesek árverésénél 1500 guineán lett megvéve. Kikiáltási ár 1000 forint. Budapest, 1875. okt. 10. Az orsz. lónemesitési hetes bizottmány meghagyásából : Sárkány J. Ferenez, l.-egyleti titkár. Eladó csikók. Y. Wilsfort II. Jól nevelt 1'/

2 éves söt. p. angol félvér mén csikó, már most is 15,2 m. ap. Y. Wilsfort a. egy Rattler kancza. Ára 250 frt. Jussufl»/

2 éves sárga mén csikó, ap. Jussuf bábolnai ered. arab méntől, anyja bábolnai nevelésű Atuan-féle arab kancza. Szép hágómén lesz belőle. Ára 250 frt. Y. Benazet, 3»/

2 éves gyönyörű sárga herélt, telivér arab ; apja Ben-Azet I. arab telivér, anyja Koreischan 140 itteni nevelésű kancza; — 15,2: a tavaszra igen szép paripának válik be. Ára 400 frt. A csikók igen kezesek és minden hiba nélküliek. — Megtekinthetők Pesten, és értekezhetni irántok a »Vadász- és Verseny-lap« szerkesztőjével. Nemzeti Casino II. em. Eladó : Bemrieder József urnái Köz.-Hidvégen a paksi gőzhajóállomástól 3 mértföldnyire. 1. Sárgaliliom, 3év. sga m., apja Pictor, anyja Brown Katie. 2. Búbánat, ell. 1874., juliusban sp. m., ap. Count ZdenJcó, any. Lowe to Pau. Ló-árverés. Folyó évi október 20-án délutáni 2 órakor a Futtaki uradalom Irmovai méneséből, kisbéri »Bürger« angol telivér (apja : Oakball, anya : Specimen) méntől és nemes kanczáktól származó 8 darab betanított nyerges, és több számfeletti fiatal ló fog Futtákon (dunagőzhajózási állomás) nyilvános árverés utján eladatni. A futtaki. uradalom igazgatásága. Második nap. Október 14-é n. Távirat. I. Ivadékverseny. Báró Wesselényi Béla, a. Demi-Castor, a. Eugénia-féle csikó körüljárt. II. Eladóverseny 50 db arany. Egyleti dij. Első Br. Wesselényi Béla Boulotte ja, második gr. Festetics Pál Elemérje. III. Lovaglók egylet-dija. (Akadályverseny.) Fu tott Gr. Teleky Géza Boomerangja, lov. Jekey föhdn. és Gr. Bolza Aladár Virgiliussa lov. tulajdonos, mindkét ló szépen ugrott, nyertes lett Boomerang. IV. Erdélyi dij. Első Báró Wesselényi Miklós Talabor-а, második Gr. Teleky Géza Madame-Angot-ja, harmadiknak báró Wesselényi Béla Etelkája. V. Földészek versenye volt. VI. Ivadékverseny. Első br. Wesselényi Béla, Zettland-Buttercup-féle ménje, második gr. Teleky Géza Gladiator-Scandal-féle ménje. VII. Államdij 400 db 10 frankos arany. Első br. Wesselényi Béla Prince-Paris-ja., második gr. Sztáray János Corvin-ja. Harmadik gr. Festetics Pál Pádi-ja. VIII. Vigaszverseny. Első gr. Festetics Pál Elemérje, második b. Wesselényi Béla Syrene-]e. Ménes -»és gyep"K]d[onságok. jegyzék az orsz. lónemesitési 7-es bizottmány részéró'l Budapesten, 1875. évi október 23-án délutáni 1 órakor árverés alá kerülő két darab telivér anyakancza és egy csikóról. Az árverés vezetésével а bizottmány Mr. Fr. Cavalierot bizta meg. tény emberek« beszélni is tudnának, s a szép aszszonyok után igen leskelődnek. Ravasz indus és mulatt asszonyok mesélik hazatérő s az ilyesekhen rendkívül hiszékeny férjeiknek, hogyan ravaszkodtak náluk a delphinek, mig oda voltak, hogy jöttek kunylióikha késő éjjel, a férjek oly természethü alakjában, hogy szegény asszonyok csak akkor vették észre csalódásukat, midőn reggel felé a hamis férjek kilopózva a kunyhóból, a folyamhoz siettek s egy rikkantással beleugorva eltűntek. A delpliin e kettős természetében hivő babonás nép nem is vadászsza azt, s igy igen elszaporodik, sokkal inkákb, mint a roppant teknőcz, melyet leginkább tojásai elszedése által igen megfngyasztanak. Vannak aztán még más szörnyek is e babonás nép meséiben, mint p. о. a nagy kigyó, mely akkora hogy az Amazonas kiárad, ha bele megy; az erdei emoerek, kik a vadászok után leskelődnek stb. Azonkívül minden törzsnél különös vadász-szokás és babona is van ; igy p. о. a coroados indiának nem eszik az őz húsát, mert azt hiszik, hogy attól kihull a hajók ; a tapirt és kacsát sem szeretik, mert attól félnek, hogy gyermekeik hasonló lapos-talpuak lesznek. Aztán annak, ki a vadat elejti, nem szabad annak busából enni, különben elveszti szemmértékét, kezének biztosságát és soha sem talál többé. A halászat és vadászat — horoggal, nyillal, lándzsával, és hálóval történik. A legnemesb és leginkább üldözött vad a tapir (Anta), a vastagbörüek azon képviselője Amerikában, mely az elefánthoz közel áll, s a régi világban, csak India néhány kerületében létezik még. Az elefánt e miniature-példánya roppant mennyiségben lakja (de nem társaságban) az Amazonas és La Plata sűrű erdőkkel borított partjait, de nem a mocsáros mélyedeseket, se a viz nélküli fennsíkokat, hanem a növénygazdag völgyeket. A bambusznád áthatolhatlan sűrűiben szeret a tapir tanyázni, közel a folyónak partjaihoz. Mikor a hajnal első szürkülete mutatkozik, ö is talpra kel, s mélyen letiprott ösvényeken át, komoly méltósággál ballag a folyó felé, hogy megfürödjék. Sokszor láttuk öt, a folyó egy-egy hirtelen kanyarulatához érve, amint nyakig csendesen ült a vizben, mint valami kövér philiszter az ö városi fürdőkádjában. Hanem a mit ez ritkán tud, t. i. az úszást, a viz alá merülést, abban a tapir nagy mester. Ha a vadász kopói üldözik, mert а sűrűségben csak kutyával lehet öt feltalálni, rendesen a vizbe iparkodik, mert ott fölényben érzi magát ; de vesztére, mert. a vadász a part valamely fája alatt várja kijövetelét, könnyű esolnakban, s lövésre készen. Ha azonban lőtávolon kivül menekül a vizbe, ugy a könnyű esolnakon és a kutyák segélyével iparkodik öt a vadász beérni, s midőn lélekzés végett felbukik, agyonlőni, és mindjárt megszigonyozui, hogy el ne veszitse, mert a tapir rögtön lesülyed, s elvérezvén, ki tudja hova ragadja őt a folyam. De a tapir-anya nem fut a kutyák csaholása elöl, hanem haragosan ülve marad vaczkán, és saját testével takarja kölykeit, melyek félve, sikogva bujkálnak lábai közt, és jaj a vigyázatlan ebnek, mely a falkából kiválva vakmerően közelébe ugrik ; hatalmas elsölábainak egy csapására törött oldalbordákkal és orditva menekülnie kell, ha még tud, különben a tapir éles fogai rögtön szétszaggatják. Azonban a tapirnak is csakhamar vége lesz ; az ebek csaholására elősiető vadász golyója véget vet életének, s anyai kötelességének hü teljesítésében, ijedtségtől félholt kölykeinek testére borulva vérzik el. E szegény kölykeket szokás aztán a kutyák elől megmenteni, mert hazaszállítva, könnyen szelidithetők ; s földi-tökkel, fűvel és a bambusz fiatal hajtásaival etetve, pár nap múlva már oly kezes lesz — mint magam is láttam, akár egy eb, s nem is gondol rá, hogy az erdőbe elszökjék. Karibitában, Parana tartomány fővárosában, több esztendeig lehetett ily szelid tapirt látni ; gazdája nem volt, de az egész község szerette, s a kis négerfiuk egész nap nyargalóztak rajta. A hideg éghajlatot, mely ott júniusban nem ritkán 2—3 foknyi hideget mutat, észre sem látszott venni. A mondottakon kivül ez őserdőkben még nagy számmal vannak vaddisznók, özek, a guaty és pacca, söt a leopárd (onca) is ; azután majmok, kajdácsok és mindenféle csodálatos szárnyasok, melyeket részint vadászattal ölnek el az őslakók, részint fiatal korukban elfogván, háziállattá szeliditik, még az oncát is ; szintúgy a giboa-féle óriási kigyót is, mert a hol ez van, ott patkányok, egerek kipusztulnak. Egy más kitűnő alkalmat szolgáltat a vadászatra azon sajátságos körülmény, hogy az onca egyedüli kivételével az ő-erdő valamennyi állata, még a madarak is mohón falják az agyagos földet *) ; s e végből némely pontokon nagy számban gyűlnek össze. Különösen holdvilágos éjszakákon, mikor az állatvilág amúgy is nyugtalanabba vadász bizonyossággal számithat zsákmányra, lia egy, különben könnyen felfedezhető agyag*) Az Amazon mentében lakó indiánok szintén eszik az agyagföldet és pedig oly nagy mérvben, liogy nyomorult vázakká soványodnak és el is vesznek. *