Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-09-29 / 39. szám

September 29. 1875.

Vadász- és Verseny-lap.

261

része a vadászatból kizáratván, lövéshez épen nem juthattak, mi miatt némi kellemetlen szóváltás is keletkezett az érdeklett vadászok között.

Az ehez hasonló és valóban megbotránkoztató veszekedés felett föntebb már elmondók véleményünket s azt vissza sem is vonhatjuk.

Részt vett ezen körvadászatokban, melyek deez. 5-én és 6-án tartattak meg, a vendégekkel együtt 58 vadász és 47 hajtó. Elesett pedig 150 nyúl és 12 fogoly.

* * *

Hátra vannak még a monostori és bugaczi vadászatok, melyeknél — leírásaim rövidítése végett — csak a múlt éviekre kívánok szorítkozni.

Gömöry Frigyes.

Kivonatok egy róka-vadász naplójából.

Irta : THOMAS SMITH ESQ.

I.

A falkár.

»Vadászat által nyerték ősapáink tápszereiket ; fáradság edzé idegeiket s tisztitá vérüket. «

(Folytatás.)

Sokszor megtörténik, midö'n egy róka egyenes vonalban nehány mértföldnyire elfut meglehetó's gyorsasággal, — hogy egyszer csak fordulni látjuk a falkát. A róka fél tovább menni, kezd visz- szafelé szaladni s tévútra vezeti a falkát, mely elveszte a szimatot s ekkép a vadászatnak vége szakad. Ilyenkor legjobb csak lassan visszatérni oda, a hol a rókát eredetileg találtuk, mer; nagyon valószinü, hogy visszatér, ha csak meg nem előzik, s ezt nem szabad tenni ; mert a róka gyakran megállapodik és hallgat, ha nem szorítják-e? Ha pedig hallja n falka zaját é- a szimatot érzi : vagy oldalt szalad, vagy lefekszik. Ennélfogva fö- dolog, hogy a falkár ne menjen vissza hamarabb a rejthez, mint épen szükséges.

Mindenesetre a kérdés : vájjon ha a fáikat nem képes hajtani és nem érez semmi szimatot : sikarja-e a fiAir ezt a oóiot követni? Mert ellenkezőleg sites aas teuinlv, wml szépe* haza termi.

Sok«* ao*dka>j.k, hegy egyiket ee tegye, hanem menjen más rókát ker-sai ! Mindenesetre tegye ezt, ha a falka még nincs ellankadra s valamely róka hamarjában fölfedezhető. Azonban sok vidéken hamarabb ki lehet ezt mondani, mint eredményre jutni. Ha kétes a dolog, jobb ha magára a falkára bízzuk a róka fölkeresését. Egy jó rókát egy pompás futás után megtalálni szép bevégzés, és ez sokkal mulattatóbb, mint egy újat keresni föl félig kifáradt lovakkal. Különben is egy délutáni róka kevés jó kilátást igér, ha a falka már délelőtt fölhasználta erejét. A mellett a falkárnak arra is vigyázni kell, hogy falkáját oly keveset verje, a mint csak lehet, mert túlságos gyötrés után megállanak.

Ha egy falkárt fölkérnek, hogy még egy másik rejtet kutasson át az nap, midőn már jól előre haladt az idő, bátran intézheti e kérdést : »Uraim, terhes napunk volt eddig, azonkívül jó messze eltávoztunk hazulról ; de ha találok rókát meg- igérik-e, hogy magamra nem hagynak s kitartják mig bevégezzük ?«

*

* *

A imnt roszalják — nem ok nélkül — a sok biztatást és >halloo«-zást a falkárnál, épugy helyeselhető ez nagy erdőségekben, mert ez által ösz- szetartj.T a falkát s néha a hajtott rókát is kényszeríti gyorcabb futásra, sőt más rókákra is hat, a mennyiben írás napokon, ha e zajt hallják, elhagyják rejtjeiket.

Kevés embernek van oly erős tüdeje, hogy kitartanák a folytono- »lialloo«-zást ; pedig az áll, hogy a falka inkább hallgat egy jó harsogó »halloo«-ra, mint a kürt hangjára, legyen ez bár a világ legjobb kürtje. Oly hatással van egy igazi, jó biztatás a kópékra nézve, hogy körbe ugrálnak ingerültségükben, mig a kürtnél e lelkesültség nem mutatkozik.

Falkárok sokszor ' vannak ama vélekedésben, hogy meghajszolt rókáik nagyobb mérvben meg vannak verve, mint valóban vannak, s ha egy-egy szünet áll be, gyakran ólálkodnak, minden kerítés körül keresnek, egyre azt gondolva, hogy no most mindjárt megfogják a rókát. Sokkal okosabban tennék, ha a helyett idővesztegetés nélkül a hajtást végeznék be tökéletesen s aztán térnének vissza. Igaz, hogy nem ritka eset, hogy a róka lefekszik s hátrahagyják s nem egyszer történik, hogy valamely árokban vagy egyéb rejtekben megtalálták visszatérés alkalmával ; de ha addig el futott volna, mig ezek keresték, kevés haszon árad vala belőle, ha a szimatját meglelik is.

Nemkülönben megtörténik az is, hogy egy jó róka, mikor először rátaláltak, szél ellen megy nehány mértföldet s aztán egyszerre csak niegfor- j dúlva, szélmentében visszafelé vágtat és soha nem fordul többé.

Talán ösztöne sugalja a rókának, hogy a falka oly gyorsasággal megy szél ellen, hogy lélekzetét veszíti s midőn oda érkezik, ahol a szimat változik, ott visszafordul, szünetet tart — s ez a rókára nagy előny.

*

* *

Köztudomás szerint a juhnyájak nagy ellenségei a rókászatnak a legelőhelyeken ; de ha a falkár vigyáz, ezt is el lehet némileg kerülni. Ha egy róka oly szántóföldön fut keresztül, a hol juhok legelnek, ezek mindig jelét fogják adni a szökésnek. Látni lehet a gyapjasokat mind egy sorban állani s fejüket ellenkező irányban fordítva ami helytől, bol a róka átsuhant, mely vonal tiszta marad a juhoktól. Néha megtörténik az is, hogy fiatul juhok, miután a róka elment, követik ama helyig, a hol a kerítés alatt elment. Azt is figyelembe kell venni, hogy a rókát meg nem allitja egy juhnyáj, mit igazol ama körülmény is, hogy a rókának gyakori szokása éjen át nyájakon keresztülmenni , a mint azt a hóban visszamaradó nyomai mutatják. Ennélfogva a falkár jól tenné, ha kopóit közvetlen a juhok mögött körülvezetné. Ne hagyja magát e tekintetben eltántorittatni, még ha jó szimat van is.

Szünetnapok nem ritkán fordulnak elő, ha a vidék- u rendesen és kímélet nélkül hajtanak. A Hia- vagy bdami-napok oka az. hogy a nagy fejteket igen gyakran látogatják s a külsőket elhanyagolják. A róka persze oda megy. hol a legnagyobb nyngilmat élvezheti.

Vannak kitartó rókák, melyek oda nem hagy-' ják azt a rejtet , a melyhez szokva vannak, csak néha, nehány napra s általában egy vonalon szaladnak. Az ilyeneknél rendkívüli módokat kell követni, hogy megverettessenek.

így egy öreg rókát többször talált e sorok Írójának falkája. E róka rendesen egy három inértföldes kört csinált apró rejteken át, mi által mindig felhajtott néhány rókát s ezáltal irháját menté meg.

Agarászat, kopásaik

Okt. 18. Országos közp. agarászegylet agárversenye.

Oki. 18. Szabolcs-vajai agarász ársulat kölyök-agár* versenye. Tiszteletdij.

Nov. (nap f). Ugyanaz vegyes agárverseny.

Okt. 31. Oalga vidéki ag. agyi. Kölyök agár-versenyek: I. kan-agár-verseny, billikom 100 frt ért. — II. Szuba- agár-v. bili. 100 frt. ért.

Xov. 14. Ugyanaz. Elegy-agár-verseny, billikom és arany ért. Ő felségeiktől. — Nevezési batáridő, tétel 50 találkozás ? ?

Deez. (nap f). Szabolcs-vajai ag.-társulat vegyes agárverseny.

Az országos központi agarászegylet alakuló közgyűlését október hó 17-én, d. u. Gödöllőn a versenyek befejezte után tartja, melyben minden magyarországi agarászegylet résztvenni kéietik.

Ugyanezen egylet első díjagarászatát okt. 18-án Gödöllő vidékén tartja, melynek feltételei következők: Dij az országos központi agarászegylettöl. Futhat bárki, bármi korú és bármi nemű agara. Tétel 50 frt, ki azonban egy oly agarászegyletnek tagja, mely egylet az orsz. központi ag.-egylet tagja, fele tételt fizet ; ha több agarat nevez egynél, a többiekért 50—50 fit tételt fizet. — A tétösszegek fele az egyleté, fele az első és második agáré. Nevezni lehet az elnöknél vagy az egyleti jegyzőnél : b. Laffert Antalnál Csaba-Ke- reszturon Írásban a versenyt megelőző napig.

B. Podmaniczky Géza, id. elnök.

V í z i-s p o r te

Oldalszél a Dunán.

Szép kis gyakorlatot végzett a »Nemzeti hajós- egylet« négy tagja f. hó 23-án. E napon ugyanis a roppant oldalszél daczára »Deák Ferenez« nevű négyevezős rowlockos hajójukban Vizsegrádról Budapestre evezni vállalkoztak pair-oarban, úgy hogy a kormányos és még egy nyugszik, s kettő folyvást evez. A csapat Visegrádon egy érkezendő kormányosra várt, de miután az nem jött, — pontban 1 órakor délután megindul'ak pair-oar- ban. Kormányos nélkül menni az erős szél miatt lehetetlen volt.

Daczára az erős hullámoknak, egy órai evezés után a Visegvád és Sz.-Endre közti útnak éppen felét tették meg, s igy remélhették, hogy 3 órára Szent-Endrére érnek, hol ebédelni szándékoztak. Azonban a sors könyvében más volt megirva számukra. — E helyen a Duna sz.-endrei ága meríti kanyarulatot csinál, s a mostani alacsony riaillás mellett annyira zátonyos, hogy csakis egy vékony szalagja hajózható. Eme fordulónál oly erővel kapta oldalba a szél a kirándulók hajóját, hogy daczára az evezősök és kormányos együttes erőfeszítésének, okvetlen zátonyra kellett jutnia.

Oly nagy volt a szél, hogy a zátonyt érő hajót csaknem erőfeszítéssel lehetett megmenteni a felborulástól; a hullámok azonban beceapkodták. — Nem volt idő a hosszas gondolkozásra. Czi- pőt, kimondhatlant levetni s a vizbe ugrálni, — pillanat műve volt. — Miután pedig a viz e napon 8° melegségü volt, — ami tudvalevőleg nem igen alkalmas és kellemes a fürdésre — itt még kevésbbé jutott eszünkbe tanácskozni, mint a hajóban ; megfogtuk mindannyian a hajót és kihúztuk a partra, azaz hogy egy zátonyszigetre.

Aki szokott gőzfürdőbe járni, s megfigyelte a hideg zuhany alól menekvök szökdécselését, annak lehet némi fogalma arról a quadrillról, amit mi a kis szigeten lejtettünk. Valami elbájoló biz’ az nem volt! — Végre kissé megmelegedtünk, azaz, hogy kevésbbé fáztunk, s felöltözvén, tanácskozni kezdettünk. Végre megállapodván, levetkeztünk újra, visszavittük hajónkat a vizbe, s ott vizellenében vonva, a zátonysziget felső csúcsán átvittük egy mélyebb ágba, honnét reményünk volt a főágba juthatni.

Felöltözködtünk s evezni kezdtünk. Tervünk sikerült. Négy órakor indultunk innét, s folyton evezve, 3;4 7-kor a Margitsziget felső csúcsán ki-