Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875
1875-09-15 / 37. szám
242 Vadász- és Verseny-lap. September 15. 1875 mopolite) handicapot; azt se valami szépén, ha azt veszszük, hogy a vele egykorú King Victor- tól 12 fontot kapott ajándékba, pedig ez maga sem valami különös classis ; másik ellenfele Queensland volt ; sovány mező egy cosmopoliticai han- dicapre. Atalában pedig a baden badeni futamok és a frankfurtiakban szerepelt ugyanazon lovak közt oly nagy különbségek mutatkoztak, hogy minden clsssificatiot — n i e.Mig történt — halomra döntöttek. De nézzük a nevezetesebb futamokat. Ott van mindjárt az első napon a Preis vom Präsidenten futama után, melyet br. Reetz-Thot Tyne-je nyert egy nagy de középszeiü mezőny meter), a graditzi ménes 2évese Vor der man (Buc- caneerünk fia) még egyszer fényesen bebizonyitá fölényét Rosalitta és a mi fiatal nemzedékünk : Bayard és Neu-Wien fölött, és eléggé qualificálta magát arra, hogy jövő évi nagy dijainkra nézve invasiójától tartsunk. Az első napról még a Stadt- preis 5000 márkája érdemel említést, melyet a méltatlanul kisebbített Gastgeber vitt el, Rose-Pom- pon, Crown Princess, Séraphin s még más 4 ló elől, még pedig 3 hossznyi közt hagyva maga és a derék kancza közt. A második nap első érdekessége a Jugend-preis (2000 márka, 1000 meter), melyet, miután a 2 évesek criteriumaként szolgálhat, egészen adunk : Espenschied úr s. m. Kaiser Rothbart, a. King of Diamonds, a. Golden Pippin 58 k. 1 Hg Hohenlohe-Oehringen s. k. Rosalitta, 56 Va k. 2 Br. Springer s. m. Bayard, 55 k. 3 Espenschied úr s. m. Kladderadatsch 0 Az utolsó száz ölön heves küzdelem Rosalitta és Kaiser Rothbart között, melyből ez egy hosz- szal vált ki győztesnek. Bayard 5 hoszszal hátrább. A Cosmopolitisches Handicap (3000 márka, 2400 meter) Kor.otoppá-nké lett, ki tiz hoszszal verte meg King Victort. A 3-ik, Queensland, nem volt sehol. E nap fő érdekessége azonban a Sagy nemzetközi St. Legeiben központosult, 10,000 márka, táv. 3200 méter (62 aláírással), melynek ime a lefolyása : Scavenius O. úv 3é. p. m. Basnäs, a. Lord Clif- den, a. Stockings 56 kilo 1 Br. Oppenheim p. k. Goura, 54V2 kilo 2 Gr. Henckel H. s. m. Daylight, 56 kilo 3 Eppenschied ur f. m. Pflastertreter, 54y2 kilo 0 Hg Hohenlohe-Oehringen p. m. Tambour, 56 kilo 0 Basnäs könnyen győz 2 hoszszal Goura ellen, mely Daylightet 3 hoszszal veri meg a 2-dik helyért. Pflastertreter hátrább negyedik. Tambour nem volt versenyben. A 3-ik nap volt a meglepetések napja. A badeni nagydij olyan mulatságosan összezavarta az eddig nagy bajjal összecomponált sorrendet, hogy lehetetlen meg nem esni az ember szivének azon a chaoson, mely előállott. Hogy is ne : Gastgeber megveri az egész mezőnyt, Ehrenbogen megveri Konotoppát, ezek kelten megverik Basnäst és Re- néet ; mindezek, de meg az öreg Golos és Crown Prince is játszva elbánnak a Germánia díszének hitt Germaniával. A derék Hochstapler pedig letörve legeslegutolsó. Látott-e már valaki ilyen boszorkánytánezot ? De, im a futam : GrOSzer Preis von Baden, aranyserleg, adja a badeni nagyherczeg és 10,000 márka, adja a fürdőComité. Táv. 3200 méter (31 aláírás). Br. Oppenheim 4é. sp. in. Gastgeber, a. Gaspard, a. Dame Quickly 60 */2 kilo 1 Br. Langen 3é. p. m. Ehrenbogen, 51 kilo 2 Gr. Henckel 3é. p. k. Konotoppa, 48 2 kilo 3 Scavenius O. 3é. p. m. Basnäs, 52kilo 4 Baltazzi Sándor úr 3é. p. k. Renée, 49 */2 k. 0 Br. Langen id. p. m. Golos, 70 k. 0 Oehlschlaeger úr 5é. p. m. Crown Prince, 66 k. 0 Gr. Sierstorpff 3é. p. k. Germania 4 8 J/2 k. 0 Hg Hohenlohe-Oehringen 5é. p. m. Hochstapler, 62»/2 k. 0 Indulás után Golos vezetett, majd Germania, mig Gastgeber végleg átvette a vezetést, a többiek csomóban ; a befordulónál Hochstapler előre jött, de a saroknál letört : ekkor Basnäs akart Gast- geberhez felmenni, de a szépen futó Konotoppát sem rázhatta le, melyet a korláton belől az erősen hajtott Ehren! egen megelőzött. Gastgeber handsdown győzött néhány hoszszal; Konotoppa jó harmadik, utána Bi-nas és Renée, távolabb a többiek, Germániával, Hochstapler feltartóztatva. Érték : 13,600 márka és tiszteletdij a győztesnek, 1700 márka a 2-iknak. Ha még megemliijük, h gy a Senioren P.cist, Rose Pompon nyerte S emann és Tyne ellen, a Preis vom alten Schlote;t pedig Red Nob, Ostsee és Le Mancenillier eben, elmondtunk mindent, mi badeni versenyben nevezetes és tanulságos történt. Lótenyésztésünk és a természet törvényei. (Folyt.) Ameddig tehát az előfeltétel nem lesz teljesítve, t. i. egy nemes lófaj fennállása és pedig kellő arányban az országos lóállományhoz, biztosítva nem lesz ; az országos lótenyésztés maradandó emelésére és fejlesztésére gondolni sem lehet. Ezen igazság felismerésétől függ, hogy lótenyésztésünknek egészen más fordulatot adjunk, s oly rendszernek vessük meg alapját, melynek segélyével az elérni szándékolt czélhoz jutni lehetne. Valószínűleg azonban még sok idő telik el addig, mig a lótenyésztést szabályozó természeti törvény ismerete s határozmáuyainak szigoiu megtartása általános elterjedést nyerend. Mindazáltal már ma is lehet fontolóra venni, miként tehessünk, — ha ugyan általában tehetünk — szert ezen, az önálló tenyésztéshez nélkülözhetlen nemes fajra és pedig lóállományunknak számszerűleg is megfelelő arányban. Kétségkívül arra fognak utalni bennünket, hogy, ime, jó ideje fáradozunk Anglia példájára, az úgynevezett telivér-lófjjt meghonosítani, s hogy ennek következtében azon utón haladunk, melyen — egy oly nemes törzs teremtése által — a külföldtől! annvira hangoztatott fii, rrtlriiarniakrl el- érendjük. Más kente* : lehel-« valóban azon reményt táplálnunk, fog-e az angol versenyfaj nálunk valaha oly számban és maradandólag kifejlődni, hogy összes lótenyésztésünk maradandó ne mesitését eszközölhetné ? — Azon haladást véve szemügyre, melyet e tekintetaen eddig tettünk, — e kilátástól még igen-igen távol állunk. S ha még ezenkivül tekintetbe veszszük, hogy Angliában e czél elérésére mily sokféle tényező össz- müködése kivántatott ; megvalljuk erre nézve nem egy kétely merül fel. Ugyanis, mely körülménynek köszönhetik az angolok nemes versenyfajuk keletkezését és fentartásit? Lényeges dolog ezt jól megfontolni s általában az angol és confinen- talis népek sajátságait tekinteibe venni. Angliában kétségtelenül az ott uralgó zabolátlan fogadási viszketeg, a lovaglás iránti szenvedélyes előszeretet, az angol faj sajátságos kitartása összekötve bizonyos praktieus észjárással, különösen pedig a nagy nemzeti gazdagság voltak azon főtényezők, melyek a versenyek lábrakapását és felkarolását előidézték ; a többi pedig magától jött. A versenyek következtében, egy bizonyos lófaj, specialis czélbó., folyvást egynemű munkatételnek, egyforma mozga.-i-gyakorlatnak tétetett ki; ennek visszahatásaképpen azután faj-attributumok fejlődtek ki, miket megszilárdítani s egyenlő hatályban megőrizni csak a törzsnek legkipróbáltabb tagjaival való továbbtenyésztés által lehetett és lehet. Hogy más nemzetnél fognak-e valaha a most kifejtett jellemvonások kifejlődni, s hasonló módon versenyfajt is létrehozni ? az legalább is kétséges dolog. Szintúgy nem lehet felesleges az angol telivér és félvér lovak tenyésztését kissé közelebbről szemügyre venni. Az angol teli vér ló tenyésztését legtöbben annak tulajdonítják ; hogy kezdetben néhány arab mén és kancza hozatott be, melyek a versenyfutásban legkipróbáltabb lovakkal folyvást és elegyítés nélkül párosittattak ; továbbá a különösen dús tápláléknak és az ivadékok észszerű felnevelésének. Az arab lovaknak a versenyekhez és tenyésztéshez kezdetben való segédül vétele mindenesetre lényegesen hozzájárulhatott a versenyfa gyorsabb fejlesztéséhez, — de ennek kifejlése arabok nélkül is kétségtelenül előállott volna. — Mert mihelyt tért nyert azon meggyőződés, hogy a vcrsenylutamra nézve legelőnyösebb a lovaknak e lépésnemben való gyakorlása —- miután e gyakorlatok által a gyorsaság és kitartás a bekövetkezendő versenyfutásnál lényegesen fokozódik, — mihelyt továbbá meggyőződtek arról, hogy ha a legjobb versenylovak ismét tovább-tenyésztésre fordittatnak, ezáltal legjobban lehet a verseny- futáshoz alkalmas ivadékokat nyerni : innentől fogva a versenyfutásra szánt lovak kizárólag ama bizonyos specialis muukatételre fordittattak, ezáltal önálló törzs képződött, a mely a reactio természetes utján azon törzsben s a lovaknál eddig nem létezett specialis tehetségeket fejlesztett ki, és pedig nemcsak az arabs fajból eredő ivadékokban , hanem azon törzstagoknál is, melyek származási táblájában semmi arab vagy általában keleti vért nem találunk. — Ezen elmélet értelmében a versenyfaj megalapításánál az arab vérre nem is lett volna szükség, és azon szám szerint kevés arab ló, melyek a versenyfaj törzskönyveiben mint törzsapák előfordulnak, a versenyek, vagyis az ezeken uralkodó s szabályozó idomitás (training) nélkül, egyszerű — bár legtisztább — tenyésztés mellett is, csak úgy nem képeztek volna versenyfajt, mint nem képeztek Anglián kívül sehol a világon. A tiszta tenyésztés különben természetes föltétele minden fajtenyé^ztésnek, mert nélküle különleges faj soha sem állhatna elő. A mi azon körülményt illeti, hogy az angolok esi- kaik kedvező kifejtését czélszerü táplálás, gyakori mozgás s általában okszerű kezelés által elősegíteni iparkodtak : erre nézve felhozhatjuk, hogy bárhol is, de különösen minden valamirevaló ménesben az ivadékok elég okszerű bánásmódban részesülnek, a nélkül, hogy ennek kedvező befolyását az állandóságra valaha észlelni lehetett volna. Még ax aránylag legjelesebb lovak kipróbálása a versenypályán sem képezhet, mint rövid tartamú és nem szabályos munkatétel — elhatározó befolyást a fajképzésre. Ez a vcrsenylófajnál, mint minden fajnál általában, a használati mód szigoiu egyformaságának elvén alapul. S ebből következőleg csak a trainirozás specialis, folyvást ismétlődő munkája volt képes a lóegyedekben azon reagáló erőt létrehozni, mely a vsrsenyfaj typusát megteremté s kifejleszti. Ha a versenyekre szánt lovak a helyett hogy a versenyfutamot — a trainingben — gyakorolnák, egész éven át másnemű szolgálatra fordittatnának, s csak a verseny napjain futnának a díjért : akkor erőmüvi szervezetük nem szenvedett volna oly alapos befolyásolást s igy specialis állandó tulajdonok sem képződtek volna nálok. De ha már kénytelenek vagyunk a ló erőmüvi tevékenységét a trainirozás alkalmával — a mely a hosszú tért foglaló galoppugrás specialis neméből áll, — azon tényezőnek tekinteni, mely a versenyfaj typusát létrehozta s következőleg hivatva van e typust fenn is tartani ; ha, mondjuk, mindez áll : akkor önként következik, hogy azon törzstagok, melyek nem vettetnek alá a training munkájának, hanem más valamely czélra, pl. hátas- vagy kocsihuzó szolgálatra haszn iltatnak — fajtypusukból, bármily tiszta telivér tenyésztés mellett is, vesztenének, s hogy e fajveszteség minél tovább marad el a training az ivadékoknál, annál jelentékenyebb lesz. A »telivérc névvel együtt — habár törzsköny- vileg van is kimutatva — nincs mindig minden egyedben a teljes faj-tehetség — úgyszólván magától érthetőleg — jelen ; mert vannak fajjelleget vesztett »telivérek« is ; azaz olyanok, melyek bár származásuknál fogva a telivérekhez tartoznak, melyek azonban a training munkája alól vagy maguk — vagy már őseik is — elvonattak, ezáltal alakra és képességre többé-kevésbé jelentékeny hanyatlást mutatnak és a fajból kiestek. Ezek még telivéreknek neveztetnek ugyan, de
