Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-08-04 / 31. szám

20G VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. AUGUSTUS 4. 187 5. Habozás nélkül feljebb hatoltam, míg a hegy teiejét elérve, a szálas fényük közt egészen közel hallottam, de még nem láthattam a ka­kast. Erős vén példány volt bizonyára, hogy igy estve szakadatlanul, majdnem egy óra óta dürgött, — mert órámat megnézve, az hetet mutatott, mig ide felérkeztem. Egyszerre elha'l­gat madaram. Megneszelt volna, vagy a ro­pogó hóban s csörmelékben lépteimre gyanako­dott volna? Nem, fejünk felett egy vércse ke­ringett, ez némította el. A sebes röptű falco nisus hamar távozott s a kakas folytatta hó­bortos csuhükolását, de én a meglehetős sürü erdőben nem voltam képes kivenni, liogy hol van ! Lassan odább léptem, s ime alig 10 lépés távolból egy nyirfajdkakas kikel s a sűrűben eltűnik. Ez fiatal — mint a német mondja, Schneider — volt, a dürgő vén kakas közelében tartózko­dik, de megszólalni maga nem mer, hanem csak tanulja a szerelmi hangokat s attitüdeket. Vén kakasom tovább bûborékolt s csattogott. Most ismét elhallgat ! Önkénytelenül felnézek, mert biztos voltam, hogy nem lépésem zaja háborgatta, s látok egy hatalmas sast, a mint méltóságos körvonalait rajzolja felettünk, magasabban mint a hogy lö­vést mertem volna koczkáztatni. Több percz­uyi időbe került, mig távozott, de a nyirfajd többé meg nem szólalt. Vártam még tán ne­gyedóráig, azután kiebb léptem egy tudvalevő vigályosabb hely felé, hol a kakast hittem ta­lálni, s ime csakugyan itt is volt egy csonka vén erdei fenyőgalyon, honnan neszemre el­tűnt, még mielőtt jól .megnézhettem volna ! Megvolt az élvezetem, melyhez ily véletlenül jutottam s nyugodt kedélylyel s mondhatom ki­elégített vadászvágygyal mentem haza felé, nem hajtva arra, hogy 10 óra lett midőn ágyba ke­rültem, s nem bánva meg, hogy másnap eltörő­döttségem miatt azt el sem hagyhattam ! A szenvedélyes fajdvadász bizonyára meg fogja érteni örömömet az ily, bár lövés s pecse­nye nélküli esti mulatságon, de viszont fájdal­mamat s felháborodásomat is, midőn alig két hétre azuián az itteni erdőmesteri hivatal arról értesített, hogy ugyanazon feketehegységhen, hol tudvalevőleg siketfajd s nyirfajd tenyészik, kit favágó egy nkedfajdfészket talált, az ab­ban levő ép tojásokat, társaik intései s letiltá­sai ellenére, elszedték s rántottának megették. Hogy e botrányt megfenyités s kártérítés vé­gett a k. járásbiróságnál bejelentettem, termé­szetes dolog ugyan, de mit nyerek vele ? A va­dásztörvény 25-dik paragrafusa az ily kihágást 1—10 ftig terjedő pénzbirsággal sújtja, mit e vadpusztitók, kiknek testi gunyájukon s egy rakás apró gyermeken kivül az ég alatt a föld szinén semminemű vagyonuk nincs, egy -— leg­feljebb két napi fogsággal megválthatnak! Hát a kárt, melyet a nemes vadban okoztak, hol keressem s mivel pótoljam ? Mit gondol tisztelt szerkesztő úr, nem volt-e a botbüntetés eltörlése kissé idő­előtti? Még egy füles bagolynak igen érdekes élet­történetét s néhány valóban pikáns vadászhis­toriát szeretnék elbeszélni ; de nem akarván a tisztelt szerkesztő úr türelmével visszaélni, zá­rom e hosszúra nyúlt levelemet kívánván mind­I nyájunknak Sz. Hubert jóvoltából fris egészsé­Csetneki B. get s sok vadat. Körültekintés Anglia sport-mezején. Egy sportsman a fölött értekezik a »Field«­ben, hogy mily üdvös lenne, ha a telivér fajok­nak tenyésztésénél figyelem fordíttatnék a teher­hordási és kitaitási tehetségek fokozására. E czél elérésére legalkalmasabbnak véli a jutalmak ki­tűzését teherképes vadászlovak Develésére. »Hiába szállítók át — úgymond — Amerikából a leghíre­sebb méneket; czélunkat nem érhettük el. Ép ugy jártunk, mint valamely tyukász, ki drága kakast bocsát közönséges tyúkjai közé. Az ered­mény nem más, mint egy gyengébb faj előállítása —- s e hiba helyrehozására évek kellenek. Mi is a tiszta vérű amerikai fajt csekélyebb fajokkal kevertük — s az ohajtott siker elmaradt.« ж * * Egy másik sportsman meg a miatt jajveszékel, hogy a lovak Angliában a viszonyokhoz képest igen drágák s e baj elháritását az Amerikából való czélszerü beszállítás által véli elérhetőnek. Lovakat — úgymond — igen előnyösen leh-t szállítani egész vonatokkal, (car loads) Omahától New-Yorkig körülbelül 1500 mfld), körülbelül két font sterlingért darabonkint. A kivándorlot­tak 4 font 4 shillinget fizetnek ; New-Yorktól Li­verpoolig a szállítási dij 3 font sterling. Ha aránylag azon az áron szá'littatnak, mint a szá­razföldön, akkor minden darab ló szállítása Omi­bától Liverpoolig összesen 3 1 2 font sterlingbe fog kerülni. Azt is kiszámította, hogy egy-egy lónak hajún ellátása és szállítása 5 font sterlingért eszközöl­hető lenne. Nagyon érdekes az a statistíkai kimutatás, mely szerint az Egyesült-Államokban a mult 1874. évben 9 '/3 millióra rúgott a lovak létszáma, mig az öszvéreké 1 millióra, és ez körülbelül 145,635,049 font sterlinget képviselt, darabját 12 font és két shillingjével számítva. E szám oly oly roppant nagy az angolországi lólétszámmal hasonlítva össze, 8 az amerikaiak egészen el­árasztják az angol lópiaczot, mihelyt az átszállí­tás könnyebbittetik. Miut kitűnő lótermelö államo­kat : Kentuckyt, Canadát és Tenneseet emeli ki értekező szép és jeles lovaiért, melyek Angliában mint hintós- s katonalovak lennének kiváló si­kerrel alkalmazhatók, mint kitartóak és gyors ügetők. A nehéz norman-fajok tenyészbelye külö­nösebben lllinois-állam. * * A mult idény rókavadászatai közt, mint rend­kívüli futást emeli ki a »Field« azt, mely a fo­lyó év elején a Leconfie'd lord falkáinak hírét örökité meg a »foxhunting« történelmében. A futás ugyanis öt óra és 20 puczig tartott 40 — 50 mértföldnyi körben, rosz talajban s egy rókával Shepperd falkár vezénylete mellett. * * # A »fegyverbiráló bizottság« e napokban tartotta kísérleteit nagyszámú sportsman e's fegyvergyáros jelen'étében. Lőfegyvereivel különösen három fegy­vergyáros aratott diadalt, u. m. a Greener W. W. Douyall« és a Scott czég, úgynevezett amerikai találmányú fegyvereikkel. A közönség а tett kísérletek nyomán minde­nekelőtt megállapította, hogy az uj rendszerű fegy­verek a régi rendszerüeket hasonlithatlanul fö­lülmúlják. A rúgás sem oly nagy ,az ujaknál, mint a régieknél. A kis űrmértékű (smal-bored) fegyverekkel igen ér­dekes kísérletek történtek. Negyven yardnyira jól hordtak. Igen díszes és könnyii kis vadászfegyverek ezek, melyek közt a Tisdall, Gates és Groener­félék tűntek ki. Ezek egyre másra hat font sú­lyúak. Tisdal 21 font sterlingért árához képest kitűnő fegyvert ajánl a kiállított minta szerint. Mr. Jeffries a legfinomabb müvüt 30 fontért kínált, mig Mr. Gates egy, a kísérlet alkalmával kiválóan jelesnek bizonyult könnyű és díszes fegy­vert 35 fontért. A londoni és dublini Rigby czég vontcsövű fegyverei a jó munka biztosítékai. Mit tudo­mány és művészet előállíthat, föltalálható e mü J vekben. A csattantó emeltyii igen felséges és biz­tos szerkezet; mig egyszerű extractori kiveh"tö a mikor akarjuk egy rántással, a nélkül, hogy a fegyvert szétszedjük. Igy tehit képesek vagyunk az extractor mögötti töltényeket kivenni minden baj nélkül. Mr. Greener IV. W. a bizottmánynak egy kü­lönös szerkezetű fegyvert muta'ott be a gyarma­tok számára. A csövek, a helyett bogy egymás mellett volnának, itt megfordítva, esyik a másik fölött állanak. Ennek czélja az, hogy a felső csö­vet vonttá, a másikat simává készíti. Ennek haszna nyilvánvaló ; a kezelése kevéssé esetlen, de valószínűleg elmarad ez, ha az emberek bele­gyakorolják magukat. Ez alkalommal szinte be­mutatta keresztező g-s zerkezetü fegyverét, mi a bizottmány ítélete szerint megfelel minden igénynek, а mi а tartósságot és biztosságot illeti. (Folyt, következik.) Az athletikai ügy barátai részére öröm-hírünk van. Kolozsvárott a mult hó 24-e'n megalakult a 2-ik magyar athletikai Club. Az örvendetes tény érdeme első sorban Mol­nár Lajost, a pesti Club választmányi tagját il­leti, ki ez ügyben Kolozsvárit nagy érdekeltség­gel fogadolt felolvasást tartván , ennek hatása alatt alakult meg a testvér-club. Elnökké gróf Esterházy Kálmán, titkárrá Bé­kessy úr választatott. Nagy köszönetet érdemelnek ezeken kivül a kolozsvári lapok, melyek hazafias készséggel tá­mogatták a Club eszméjét. A», uj Club alakulása uj és fokozott verseny­zésre nyújt reményt, melynek örömmel nézhet elébe a sport minden híve. Üdvözlet a derék kolozsvári ifjúságnak az üd­vös társulásért ! vegyes. Fisyelmeztetjük tenyésztőinket, hogy az 1873-i Ivadékversenyre mult deczemberben bejelentett kanc-záknak az idén ellett ivadékait f. augusztus 8-áig bejelenteni el ne mulaszszák ; különben azok után bánatot keilend fizetniök. — Augustus 15-én pedig a debreczeni versenyek zárnapja lesz. * * * Széki gróf Teleki Sándorné, született gróf Tele­ki Jozefin a maga, valamint Gyula, József, Mar­git, László, Anna, Karinka és Til-or kedves gyermekei; — továbbá testvére": Széki gróf Te­leki Clementine, férjezett idősb gróf Teleki- Do­monkosué, ugy maga, mint férje és gyermekei: Ilona, férjezett gróf Bethlen Istvánné és Gé­za; — Széki gróf Teleki Gyula; — Széki gróf Teleki Julia ugy maga, mint gyermekei : Földvá­ry Géza és Béla fajdalmas szívvel jelentik a legjobb férj, gyengéden szerető édes atya, ked­ves testvér, szeretett vő, hü rokon és barát, mél­tóságos Széki gróf Teleki Sándor umak, 0 Felsége aranysarkantyús vitéze, a Szent-István-rend kiske­resztese, a Johannita rend lovagja s a pesti reform, egyházmegye segédgondnokának élte 46-ik, boldog házassága 18-ik évében, folyó augusztus hú 3-án, délelőtti 10 ónkor hosszas betegség utáni el­hunytát. A boldogult hült tetemei folyó hó 5-én, délután 3 órakor fognak az ev. reform, egyház szertartása mellet a gyömrői családi sírboltban a végnyugalom helyére tétetni. Kelt Gyömrőn, 1875. augusztus 3-kán. Áldás emlékére! nyugodjanak békében hült porai ! * * * Mr. Merry, e hírneves angol sportférfiu — a Goodwood-verseny után feloszlatja istállóját s va­lemennyi lova Tattersallnál el fog adatni. Felelős szerkesztő és kiadó-tulaidonos : Sárkány Ján. Fer. Nyomatott az Athenaeum r. társ. nyomdájában.

Next

/
Thumbnails
Contents