Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-07-28 / 30. szám

.TüLtOí 28. 1375 VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. 201 Az az erdőcske a Bakony, az a tavacska a Balaton leven. Az ifjú felkelt, fizetett s fogatni parancsolt. — Már bocsánatot kérek a tekintetes úrtól, — szóla az öreg — de oly szives tanácsokkal szolgált, s azt sem tudom, kinek köszönjem mindezt. — En N. N. vagyok Tolnából, atyám földbirtokos, s most Keszthelyre megyek, az öreg ur kívánsága folytán a Georgiconba. — A Georgiconba ? — ke'rdé az öreg ur, alig leplezhető érdekeltséggel. — Igen ám öregem, Festetich György gazdaságában fogok vagy egy évig gyakornok lenni, ha ugyan ott nem hagyom elébb, mert ugy ballom, sok furcsa bogara van a grófnak. — Azt kivánja, hogy hajnalban keljünk, egész nap lóssunk, fussunk az Ö gazdaságában, s ezt nevezi ő gazdasági kiképzésnek. Köszönöm, nem tudom, hogy jövünk ki ! Az ifjú kalapját vette, s az öreget kurtán köszöntve elment. Mire az úrfi Keszthelyre ért, már az öreg is ott volt, sőt az inspectortól már azt is tudta, hogy az ujoncz ki és mint vétetett fel a Georgiconba. Az úrfit elhelyezték, szedje rendbe kis szobáját, s majd estére értesítve lesz a jövőbeli teendők iránt. A director ur még jó éjszakát is kivánt. Lett is foganatja. Az amice hamar összebarátkozott a collegákkal, s az uj barátság megpeesételése után csak hajnal fejé került elő a város valamelyik vendéglőjéből. Asztalán egy jegyet talál, s rajta e meghívást olvassa : Nagyméltóságú tolnai gf. F. Gy. ur ő kegyelmessége nevében N. N. georgiconi növendék ur meghivatik a holnapi vadászatra a Balatonon. N. N. fővadász. Az amicének tetszett a dolog, s eszébe se jutott többé a sümeghi öreg ember. Heggel, midőn álmából felkölték, duzzogott ugyan, de csak felkészült. Egy vadász jött érte. s kérte, menjen fel csak a kastélyba, a társaság már együtt van. Fiatal emberünk kissé megilletődve haladt fel a lépcsőkön, tudván, hogy azzal fog találkozni, kinek jóvoltából az intézetbe felvétetett, s kinél kiképeztetést volt nyerendő. Áz ajtónálló nyájasan tárta fel előtte az ajtót, s az ifjú belépett. Ami legelébb szemébe ötlött, az asztal közepén két nagy kivájt paraszt tök volt, oldalán két lyuk a szemeknek, s egy nyilás az orr és szájnak. Egész kis Mikulás-féle apparatus. A fiatal ember álmélkodva állt meg s szorongva kérdé önmagától : mit jelentsen ez ? E pillanatban a mellékszoba ajtaja feltárul, s egy mosolygó, szelid arczu férfi lép be, alázatos hangon köszöntve : — Jó reggelt kivánok a tekintetes urnák, köszönöm alássan, hogy meghívásomat meg nem vetette, s olyan kegyes lett, hogy szives utasításainak alkalmazásánál közreműködni szives lesz. Az amice, mintha ezer menykö csapott volna le mellette, megkövülten állott a terem közepén, rémült tekintetét le nem birva venni az előtte álló férfiúról, kit egy perezre sem hagyott el vidám hangulata. Az a férfiú a sümeghi öreg, az a sümegi öreg pedig korának és nemzetének büszkesége, a hazafiúi erények egyik legnemesebb példányképe, tolnai gr. Festetich György volt. Pár pillanatnyi csend után a szelid öreg ur megszóllalt : — Nem indulhatnánk még kérem alássan ? imé én előkészítettem mindent, hogy a tökfej ne hiányozzék, s a kacsákat könnyen kezünkbe keríthessük. A fiatal ember hebegett, hebegett, azután egyszerre — teljes tudatában sümeghi oktatása durva voltának — az öreg ur lábaihoz borult : — Kegyelem, kegyelmes uram ! Az ünnepelt férfiú felemelte az ifjút, s szemébe nézve merőn, szokott szelid modorában igy végzé be az egyik félre oly kinos jelenetet : i — Igen is kérem alássan, én sohasem fogom elfeledni, hogyan kell tökfejjel kacsákra vadászni, hanem kérem az urat, igen szépen kérem, ne tessék elfeledni, hogy sohasem tanácsos tökfejjel gorombáskodni. Fejedelmi házunk egyik ősének vadász-kedvtelései. II. Ferdinánd császár és király.*) (Folytatás.) A császári udvari könyvtári nevezetességei között két jegyzék-naptár is őriztetik 1624- és 1626-ból; mindkettő préselt bőrbe kötve, s a császári sassal és arany metszettel diszitve. Az év minden napjának külön lap van szentelve, melyeken egyedül az illető napi vadászat eredménye jegyeztetett fel, és pedig sajátkezüleg a császár által. Itt-ott egy üres lap is van, vagy mert nem tartatott vadászat, vagy mert a bejegyzés elmaradt. Mindkét könyvecske sokkal több érdekes adatot tartalmaz e koronás vadász élményeiről, semhogy elmulaszthatnék azokból idézeteket közölni : Az 1624-ki naptár első feljegyzése : 2 vadkan, 1 emse, 3 süldő és 9 malacz elejtéséről szól. Ámde hagyjuk magát a fejedelmi szerzőt beszélni : » Január 9. : a Práterben 2 kant, 7 emsét, 2 süldőt és 8 malaczot ejtettem.« 13-án : »Inzensdorf es Hemerstorf közt két hollót ejtettem.« Innen april. 2-ig üres lapokat találunk, mely napon igy szól : 12 nyulat fogtunk, s ebből 7-et kutyáimmal. A szarvasoknál az állat súlya s az agancsok ága legtöbbször meg van jelölve, mint szinte az is : ki lőtte a legderekabbat. 4, sőt 5 mázsán felül számos vadról tétetik említés, sőt van egy 569, egy 57 6 és egy 578 font sulyu is, melyet a császárnő lőtt le. 1627-ben a száz választófejedelem szarvasvadászatot rendezett a Weiningeni hg tiszteletére Schleusingennél, melyről az utóbbi igy ir : »Csupa apró állat, yitkán egy mely 3 mázsán felül nyom«. Korunkban pedig már az ilyen szép példánynak tartatik ! A Bées körüli vadsterületen azonban még vadsertéseknél sem ritka azon korban a 4 mázsás, 4 láb magas és 7 láb lioszszu vadkan. Julius 31-dikéröl e jegyzését olvassuk a császárnak: 26-ától máig 140 szarvast ejtek zsákmányul. — Szeptemberben naponta, gyakran délelőtt és ebéd után is tartatott vadászat. Felette érdekes a november 9-ki lap, melyet napjainkban olvasva, aligha birna a kedélyes bécsi népre oly vonzerővel a Prater. E napról ezt jegyzi meg a császár: »Gáspár ma 7 farkast lőtt a Práterben«. Az érdekes jegyzetek közt lapozgatva, a császári vadászatok résztvevőivel is megismerkedhetünk. Leggyakrabban kisérték a fejedelmet : Teufel Károly, gr. Trautmannsdorf, br. Losenstein, Spinelli s mások. Ez évben a császárnő csak egyszer említtetik, más évben azonban gyakran. Az 1626-ki naptár September 16-án: »nőm és fiam, a király {III. Ferdinand) mindegyik egy-egg darabot.« Érdekes jegyzetek találhatók a méretekről : egy helyütt egy 24 ágasról, másutt egy 20 ágasról tétetik említés, mely utóbbi agancsainak súlya 25 '/a fontot tett. A naptár végén az év folyamában elejtett vadak összegezését találjuk, nyilván csak a Bécs közelébeni vadászatokra vonatkozólag. — A lap felső részén e jegyzéssel : »Unterschrieben« a következő összeg áll: 12,634; mely valószínűleg a vadászszemélyzet zsákmánya lesz. Alább részletes adatok — hihetőleg a császár lövései -— foglalnak helyet. Köztük, 7 8 szarvas, 25 dámvad, 6 őz, 27 vadkan, 25 emse, 91 süldő, 12 róka, 108 nyul, 72 kacsa, 23 bagoly, 48 varjú, s 3600 pacsirta stb. stb , összesen 4292 db minden nemű vad. A kimutatás után Ítélve, nem épen rendkivüli vadállományra következtethetünk. Feltűnő továbbá, hogy fogoly és fenyvesmadár épen nem fordul*) Junius 9-ki 23-ik számunkban nyomdallibából állott »vége,« nak elő, mig a pacsirta — mely a változott talajmüvelési viszonyok következtében teljesen elpusztult — ekkor még tekintélyes helyet foglal el. Az emiitett két naptáron kivül még számos kisebb almanach foglaltatatik az udv. levéltár iratai közt, melyeknek Ferdinand korából való eredetét a mindjárt a czimlapon beirt jelmondat : »Corona legitime certantibus« elárulja, tartalmuk pedig megerősíti. Hasábokat kellene megtölteni, ha csak bár a legérdekesb adatokat is közölni akarnók. Említést érdemel, hogy még az időjárás is feljegyeztetett itt-amott, s főleg ha gátolta a vadászatot. »4 szél miatt a cserkészet nem sikerült« vagy: »az eső miatt semmire sem mehettünk« jegyzi meg a császár. — Egy 1632-ki naptárban, igy ir szeptember 10-én: » A Práterben cserkésztem, miután 14 napon át hurut és hideglelés a szobához kötöttek.« 1636. juliusából még egy vadászatról tétetik emlités, mely Florianerholzban tartatott. — Az év többi részét az uralkodó Regensburgban töltvén, az érdekes jegyzeteknek vége szakad, — de nem a vadászatoknak, mert útközben 14 napot Linzben töltvén, ez idő alatt nem kevesebb mint 170 szarvast ejtett, mely szám hitelességét megerősíti a lőpénz, mely — egykoru feljegyzések szerint — az erdészszemélyzetnek fizettetett. Ferdinand vadászatainak szintere kiválólag a Bécs körüli pagonyok és erdőségek voltak. Azonban egyebütt is kiváló gondot forditott a vadászterületek kiszélesítése s a vadállomány gondozására. Felső- és Alsó-Ausztria, ugyszinte Csehország vadasterületei különös figyelem tárgyai lettek, s oltalmukra nagy számú törvényes intézkedés léptettetett életbe. A Bécs körüli teriilet nagyobbitása még vétel és csere utján is eszközöltetett. Igy hagyatott meg a Freisingi püspöknek, hogy: »ha Enzensdorfi (Bécs mellett) uradalmát eladni fogná, válaszsza külön legalább a vadasokat, hogy ö felsége kedvtelése ne rövidíttessék meg«. Az alsóaustriai könyvvivőségnek egy jelentése maradt fen, a »vadászat fentartása és javításáról«. 1626-ban hegyes karó-keritések felállítása rendeltetik el a vadasok körül, s megtiltarik kutyával járni a császári vadásztéreken. A vadászat minden nemeire különös gond forditatott. Vizi vadászatok czéljából Mannswerthnél egy hid építtetett, melyhez horgony és kötelek Aspernböl szállíttattak. Több helyt tétetik emlités kocsikról, melyek a vadászatokra rendeltetvék. — Laxenburgban galamb- és madárduezok rendeztettek be. A mostani Erdberg elővárosban egy császári vadászház állott, a Huudsthurm külváros pedig az ott egész a mult századig fennállott ebólaktól vette nevét. (Vége köv.) Fáczányok eszik tojásaikat ! — Ezen a sportlapokban többször előforduló jeremiási siránkozások ellen egy gentleman a következő curiossus tanácscsal szolgál : Ezen baj elhárítása ellen olvastam mindenféle módokat a vadászlapokban, de egy sem tetszet ugy mint az enyém, mit már 20 év óta gyakorlok. Az én fáczánkertjeim nagyok é3 nagy kiterjedésüek. Az én methodusom ez : április kezdetén fenyőfa-ágakból csinálok a szögletekben bokrokat, csak oly kis lyukkal, liogy egy tyúk mehet keresztül. Ezen bokrok alatt a földön hamis tojásokat rakok ki, s a kerten kivül szintén (csak arra kell vigyázni, hogy nagyon jól utánzottak legyenek). Mikor ezeket látják fáczányaim, oda szaladnak és próbálják feltörni, de miután látják, hogy nem bírják, lassankint békében hagyják a jókat is. A tyúkok elmennek a szögletekbe és költenek az ál-tojásokon. Ez idén egy jó barátom küldött egy pár szép kakast ezek nagyon is kezdték enni a tojásokat, de rendessen másokat találván egészen elszoktak, s most több mind 100 tojást szedtünk ketrecziikből. Nagyon jó a tyúk után a tojást elvenni s egy mást helyébe tenni.