Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-05-05 / 18. szám

128 VADASZ- ÉS VERSENY-LAP. MÁRCZIUS 10. 187 5. készült, 12-es öblű Lancaster-vadászfegyver, tokban. Értéke 300 frt.). Résztvehet a »pesti Galamblövész-club« bármely tagja; 5 galambra. Távolság 25 méter. Nyilvános versenyben egyszer győztes 2 méterrel, többször győztes 4 méterrel hátrább áll. Tétel 20. frt. Dijak : Tiszteletdij és tétekből 40 °o az elsőnek; 40 V« a tétekből a másodiknak, — 20 ° í a harmadiknak. — Az első 5 galamb az első nyertesnek egyenként 5 fr, a 2-diknak 3 ft, a 3-diknak 2 ft; ezenkivül minden galamb mindenkinek 1 — 1 forint. II. 100 frtos egyleti díj. 5 galambra, 12-es calib. 26 méter, 16 calib. 25 méter távval. Tét : 10 ft. Dijak: a 100 ft és a tétek 25°/,-a az elsőnek; a tételek 25°|

0-a a másodiknak. Első négy galamb 5 ft a Dyertesnek, a 2-diknak 2 ft, a további galambok egyenként 1 ft. Legalább 10 aláirás kívántatik. III. Sweepstakes*). Tétel 10 forint. Re'sztvehet a club minden tagja, 4 galambra. Távolság: 24 méter. Dijak: a tétek 50°'

0-a az elsőé; 25®/

0-a a másodiké és 10%-a a harmadiké. — Az első 2 galamb ára 2 forint, a többié 1 forint. — Legalább 6 aláirás kívántatik. Nevezések: május 11-én esti 12 Óráig. A helyszínén 25 °/o al több. Bánatpénz : mindenütt a tételek fele. Minden nyereményből 5%-a Club pénztára részére levonatik. Budapest, 1875. april 30. A titkárság. Egy livoniai vadász naplójából. I. A felgallyazott hiúz. (Vége.) Tekintettel a magas fekhelyre, meglehetősen közel álltam a fa törzséhez, — ugy azonban, hogy a hiúz még se eshessek fejemre, vagy hogy megfordulás nélkül, ne is ugorbassék arra — s előrészét véve czélba, dörditém felé alázatos üdvözletemet. — A vad összeroskadt s lebukni látszott; — mégis sikerült neki az erősen ingó ágakba megkapaszkodni s előbbi helyére vissza jutni, a hol félig felegyenesedve, ugy látszók, még feljebb akar kúszni. Újra gyorsan czélba vettem őt, de a gyutacs nem lobbant el, mire kerülöm felvont fegyverét kaptam el, s a lövés eldördült. A mi ezután következett, alig irható le. A derék, hiúz — legalább egy jókora farkas nagyságával bírt — mintegy három emeletnyi magasból, ötször bukfenczet vetve, egy lavinaszerű hófelhő közepette, mint egy ágyú golyó zuhant alá, egyenesen háttal hullva le a hóba. A ki ezt nem látta, alig lehet róla fogalma. — Ezzel szemben egy fajdkakas lehullása — magában véve ugyan szinte szép látvány — csak unalmas lepottyanás. — Ez a jelenet elfeledhetlen lesz előttem, mig élek. A hiúz látszólag élettelenül terülvén el a havon, közelebb léptünk hozzá, megszemlélendök őt. Dianna is közelitett, s megszaglászva a vadat, elkezdte szép lassan ránczigálni. Egy ütéssel elkergetem a vadtól, ö azonban más oldalról kerülve egy iramodással a hiuzon termett s hatalmasan kezdte azt tépni. E pillanatban — a zuhanás által csak elbódult — hiúz villámgyorsan összeszedte magát, s széles talpaival, melyen az éles karmok messze előre kiterjesztve valának, nyakon ragadta az ebet. Vonitva és siránkozva próbálta meg ez, kiszabadítani magát, a mi azonban nem sikerült többé, s mint tőrbe szorult vad vonszolá magával a hiuzt, mely félig lekonyult füleivel, lehunyt szemeivel, s csattogó fogaival a kétségbeesett düh és gonoszság megdöbbentő képét mutatá. E pillanat a legnagyobb mérvű zavar pillanata volt; mig én néhányat rúgtam a biúzon, hogy az *) E verseny dija valószínűleg az Asszonyságok tiszteletdijával szaporittatik, mely esetben a távolság az I. szám alatti módozat szerint egészíttetik ki. I eb elbocsátására birjam, addig a kerülő ez utóbbit ragadta meg, segítendő szabadulási törekvéseiben, s balkezében tartott fegyvere tusájával néhány erős, de ügyetlen csapást mért a hiúz feje és nyakára. E barátságos közbeszólás végre használt is, s a kopó kirántá fejét a vadállat szörnyű karmai közöl ; ... de ugylátszik nem okult, mert abban a pillanatban ismét újra akará kezdeni a harezot, melytől mégis szerencsésen sikerült öt visszatartanunk »El ne bocsásd az ebet !« kiáltók a kerülőnek, a míg magam egy félig hó által fedett és lefagyott ágat igyekeztem letörni. E közben a hiúz félreismerbetlenül gonosz szándékkal kúszott a kerülő felé, a ki fegyvertelenül s mindkét kezével a boszút lihegő ebet tartva, hátrálni kényszerült. A mint, kezemben a doronggal előrohantam : a hiúz épen akkor összeroskadt s ugy tetszék, megszűnt élni; minélfogva csakis a biztosság kedveért engedtem meg magamnak néhány csapást mérni tarkójára. Mint könnyen megfogható — meglehetős ingerült voltam önmagam ellen is, mivel e czéltalan küzdelem egyedül saját mulasztásomból eredt. Ha az ebet pórázra fogatom, mielőtt lövök, az egész vérengzés elmarad vala. Szerencsére azonban néhány karmoláson kivül, melyet Diana szenvedett, semmi komolyabb következménye nem lett a hareznak. Ez idő óta soha sem mulasztom el, hiúz-vadászatokra egy erős ólmos nyelű ütőostort vinni magammal, melylyel egyrészt az eb s a megsebzett vad közötti viaskodás meggátolható, másrészt ez utóbbinak a kegyelemcsapás könnyen megadható. Ennek hiányában pedig alig segíthetünk a bajon, mert a lábrugdosás keveset ér, — a vadásznak pedig fegyverével soha sem kell és szabad ütni. Vadászatom eredménye rendkívüli örömre hangolt, annyival inkább, mert — mint emlitém — ez volt első ilynemű élményem, és — mint később tipasztalám — ennek teljesen abnormis folyamából kedvező tanulságokat meriték a jövőre nézve. A vadászat igen kedvezőtlen körülmények között folyt le, s mégis a kopó egészben véve, igen derekasan viselte magát ; — a hiúz azonban — habár öreg, erős és igy lehetőleg ravaszabb is lehetett — a legnagyobb közönyt tannsitá, s mihelyt a hajtásból csak egy perezre is kimenekült, teljes kényelembe helyezé magát, s újra felriasz tatván, csakhamar a fára menekült. Mindezeket tekintetbe véve, elképzelhető örömöm s azon reményem, melylyel magamat biztatám : hogy t. i. minden hiúz, melynek nyomait szemeim felfedezik, oly jó leend, mint ez a mostani ! Azóta sok sikertelen hiúz-vadászataim, és sok évi változatos tapasztalataim meglehetősen kigyógyitának ebbeli optimismusomból. Felgallyazott hiúzt azonban mind e mai napig nem láttam, s talán nem is látok többé soha. szemle a francziaorezági sport mezején. (Congressus a vadászati fegyverele ügyében. — Orvadászok statist ikája. — Falkavadászatok áttekintése és bezáratása. — Még valami a fíothschildék lovadászalairól. — Páris városa budgetébol.— A Jardin d' Acclimatation látogatói. Statistikai curiosum. — Túzok, mint ritka vad. — Vadá• szó farkas. — Parkasvadászati speciatitás. — Seigliére báró kandszeb falkája.) Legutóbbi körszsmlénkben jeleztük és kifejtettük az általános helyzetet, úgy hogy most áttekintés nélkül folytathatjuk a francziaorezági vadászatok s a rokon tárgyak vázolását. Múltkor a magyarországi agarászok congressusával végeztük ; ez alkalommal tehát az eszmetársitás szabályainál fogva szintén egy tervben levő congressusról szólhatunk. Ez a vadászati fegyver ügyében ez év folyamatában tartandó congressus, melyet a »Ch. III.« e rovatának szerkesztője : Mrs. Brévans indítványozott, s mely iránt hova-tovább tágabb körökben nyilvánul az érdeklődés. Tárgya lenne a gyülekezeteknek a vadász-fegyvergyártásban legújabb konkolyt a tiszta búzától elkülöníteni, megállapítani, liogy a gombaként felmerülő találmányok kö/.ül melyik bir a vadászati fegyver kellékeivel ; kiterjeszkednék a congressus ezentúl,a töltények különféle nemeinek, ezek használhatóságának, s utóbbi időkben felkapott rendszereknek megvizsgálására, továbbá a lőpor s más egyéb kérdésére. E congressus tagjait képeznék: 1. Elismert jeles vadászok; 2. egyéb lőfegyver-ismerők és kedvelök; 3. szakmérnökök és szerkesztők; 4. a fegyverművesek. Ily competens férfiakból állván a congressus, ebhez sok reményt kötnek a fegyverkészítés körüli eszmék tisztázására nézve; annyival inkább, mivel ugy a gyártásra, mint a fegyverek kipróbálására kísérletekkel lesznek összekötve a dernonstratiók. — Mi is részünkről örömmel üdvözöljük ez eszmét, a mely nézetünk szerint sokkal hathatósabban nyújthat segédkezet a vadász-embernek fegyveie választásában, mint egyesek összefüggés nélküli kísérletei, vagy a fegyverművesek rendszernélküli versenygése. Annak idejében nem késendünk olvasóinkat a congressus eredményről tudósítani. * * * Orvadászok és vadászati kihágások statistikája. Előttünk fekszik a francziaországi igazságazolgáltatás, nevezetesen a bünfenyitő törvényszékek működéséről szóló jelentés az 1872-iki évről. Atveszszük ebből a következő érdekes adatokat. Ez év folyamában tárgyaltatott 16,441 vadászati kihágási eset, melyekben 18,603 személy állott vádlottként a sorompók előtt. Ez utóbbiak közül 16 éven aluli volt 402, 21 éven aluli pedig 2237. Nők e kimutatásbon csak 121-en szerepelnek. A büntetés mérvére nézve: elbocsáttatott 931 vádlott ; 1 286-an egy évnél kevesebb időre elzárattak ; < gyszerü költségfizetésben és birságban elmarasztaltattak 16,531-en ; csak kettő fosztatott meg polgári jogaitól. A 18,603 vádlott közül 4,429 volt azok száma, kik már ugyanazon évben legalább egyszer meg lettek biint-tve vadászati kihágás miatt. Legfigyelemreméltóbb körülmény azonban, hogy e rengeteg számból csak épen 17 9 ügy felebbeztetett; azek közöl 81 megerősitést nyert, 96-ban pedig a büntetés mé ve leszállittatott, vagy a vádlottak feloldattak. Szembesítve már most e kimutatással a hazai törvényszékek és bíróságok működését a vadászati törvény áthágásának megbüntetésében, valóban megszomoritó eredményeketet találunk. Halomra gyűlnek már nálunk a vadtenyésztők levelei, melyekben unisono a vadorok szemtelenségéröl ugy mint az illetékes biróságok lanyhaságáról és álbumanismusáról panaszkodnak ; ngy hogy e lamentákból állandó rovatot nyithatnánk lapunkban, ha olvasóink türelmével vissza akarnánk élni. Ha pedig egy-egy gányó valamely — fehér holló — igazságos és méltányos bíró részéről kellő megfenyittetésben részesül, forumról-forumra appelálja és hurczolja ügyét, s még azon ritka esetben is, ha a felsőbb biróságok megerősítik a kiszabott büntetést, ez a sok hercze-hureza közben hatályát s elijesztő tulajdonát elveszti. A törvény s pedig specialiter a vadásztörvény iránti tisztelet az ily félszeg eljárás mellett lábra kapni a köznép között nem bir. Igaz, hogy bíróságaink szervezete és a perrendtartás szintén hátrányára van a gyors és szigorú igazságszolgáltatásnak. — Azonban e szemlének nem lehetvén feladata a jogi reformokat szellőztetni, egyszerűen rámutatunk Franeziaország példájára, mint melyet hazánknak is követnie kell : »fiat justitia, pereat mundus.« * * * Márczius végétől april közepéig a falkavadászatok is sorban bezárattak Francziaországban. Ez alkalomból a »Ch 111.« visszatekintés formájában