Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875
1875-04-21 / 16. szám
I 10 VADÁSZ- É.S YERSENT-LAP. APRIL 21. 1875. velietőbb baladás tapasztaltatott. mit azon tény bizonyít, liogy mig ezelőtt 6—8 évvel körülbelül 3000 ló vitetett külföldre, a kivitel az utóbbi években 23.000-re szaporodott,mi a legesekélvebb árt számítva is. milliókat hozott be az országba : akkor ha egyrészt bizonyos terhek rovatnak a tenyésztőkre, másrészt más módon kellene azokat buzditani, liogy a megkezdett uton tovább haladjanak, és lótenyésztésünk továbbra is fejlődjék oly arányban, mint az fejlődött a mult években, neliogy a tenyésztők kedvöket vesztve megszorítsák a tenyésztést, mi által az e részben növekvő államjövedelem, tőkéstől együtt, veszendőbe menjen. Nem lebet pedig, liogy haladjon a lótenyésztés, ha a telivér törzs nem fejlődik s számban is nem növekszik, s ez nem lehet verseny nélkül ; midőn pedig viszonyaink Angol- és Francziaországtól igen eltérnek, sa télivér tenyésztő sem csikai eladásánál nem érhet el oly árakat, mint ott, sem nem pótolhatja nevelése költségét oly arányban, mint az ott behozott fogadási rendszer által : szükséges, hogy az állani buzditásképen nagyobb összeget áldozzon, melylyel kedvet ébreszteni, némelyeknek teli vért tenyészteni, s másoknak telivért venni a versenyen való kihasználás végett. Félvér telivér nélkül — és telivér verseny nélkül — nem existálbat; nem mulatság az, mint sokan gondolják és mondják. Miként a gabnánál azt, mit vetésre akarunk használni, meg kell rostálni, ép úgy kell a tenyészállatot is kiválasztani, s erre nem elég, hogy csak szemre tetszös legyen az, mert a szép külső alatt tehetetlenség lehet, mi ép oly rosz, mint a liibás alkat. — Csak folytonos kipróbálás után és a gyengének bizonyúltnak kihagyásával lehet minden állattenyésztésnél haladni. Belátták ezt Németországban — melyre annyi más tekintetben, mint példára tekintünk, és midőn a mult évben a porosz alsóház egynehány tagjainak meglepéssel sikerült a versenydijaknak eltörlését eszközölni, felzúdult az egész birodalom, és siettek az cltörlött dijakat más uton a lótenyésztés cs versenyügynek juttatni ; — és az idén a legkisebb felszólalás nélkül az egész ház egyhangúlag kétszeresen szavazta meg a tanai törölt összeget. Es ugyanakkor, midőn Németországban, belátva a dolog fontosságát nemzetgazdászati és hadképességi tekintetben , megszavaznak 120 ezer forintot verseny díjakra, mi, kik büszkék vagyunk, hogy sikerült telivér lovainkat oly fokra hozni, hogy a német telivér lovaktól félnünk nem kell : épen a mostani sanyarú időkben nehézségeket gördítünk a tenyésztő elébe, és a szükséghez képest, úgyis szűkre szabott 28,000 forint díjösszegből elveszünk még 3000-et, s ezenfelül még a lovakat meg is adóztatjuk. Ha ily körülmények között a tenyésztőnek elvész a kedve lovat nevelni, ne csodálkozzunk. lia majd megfordított arányban sülyed tenyésztésünk azon fokra, melyen volt, vagy talán még lejebb. Azért is reméljük és elvárjuk a in. minisztériumtól, liogy lia nem is többet, de legalább is jövő évben már visszahelyezi az államdijakra adandó összeget azon fokra, melyen volt. — Az összes államháztartásra nézve a törlött összeg úgyis annyi, mint semmi ; a versenyügyre nézve minden krajezár életkérdés, sőt nézetem szerint a mostan adott összeg ép>n körülbelül fele annak, mi szükséges volna, hogy a kezdett uton tovább haladjunk, főkép ha az alább megbeszélendő újításokat behozni akarjuk akkor, mikor a szomszéd országok annyival nagyobb mértékben segítik elö ezen ügyet. * * * Mi az átirat másik pontját illeti : közkívánatnak engedett a pesti Lovaregylet, indítványozván, hogy az 1000 aranyos államdij csak belföldi lovak számára legyen nyitva ; de téves a minisztérium azon nézete, hogy az itteni kisebb államdijak, melyek a német lovaknak nyitva állnak, equivalensek azon államdijakkal, melyek Németországban a magyar lovaknak nyitva állanak ; — mert az egész összege azon dijaknak, melyek ott adatnak, kivált most, a midőn az felemeltetett, sokkal nagyobb, mint a mennyi nálunk nyittatik meg az ő lovaiknak ; — pedig a magyar lovaknak Németországbani pályázhatása csak a mi előnyünkre válik, mert sok ló, melyet itt ki nem használhatunk, Németországra adatik el, sokkal jobb áron, mint itt, mert ott futhatnak, és a vevő még hasznát találja benne. Egy kis áttekintése a német Racing-Calender-nek meggyőzhet mindenkit e tárgyról. — Csak egyet említek fel, azt t. i., hogy most két éve a Kisbéren visszamaradt éveseket mind megvette báró Oppenheim ; ezen felül kettőt a Capt. Blue-féle társaság ; és e csikók mindannyian mult évben mint nyertesek vannak bejegyezve. A mi a franczia és angol lovak kizárását illeti némely versenyből, azt helyesnek találom; de nézetem szerint a német lovaknak meg lehetne nyitni minden államdíjainkat, egyességl'C lépvén velők, liogy az ő államdijaik mindegyikére is futhasson osztrák-magyar ló. Az erősebb coneurrentia által csak erősebb lesz a próba, és az egyes versenyek értéke is a számosabb nevezés által emelkedne ; ez által ott is több és jelentékenyebb dij keletkezvén, érdemesebb volna lovat kivinni ; másrészt : lia a tenyésztő lovat akar eladni, nagyobb árt érhet el, mert több dijra lesz qualiticálva. A mi az 1000 ft. államdijnak megrövidített távolságát illeti : azt a minisztérium a zord tél és a nevezés zárnapjainak közelsége n.iatt meghagyta ugyan ez idényre, jövőre azonban mint mondja: a2'| 2 mfld távolsághoz ragaszkodik. Ezen nézetét a minisztériumnak semmikép sem pártolhatom. — Nézzünk szét egész Európában, s látjuk, hogy a legnagyobb, a legfontosabb versenyek, mint a Derby, az Oaks, St.Leger, á párisi Jockey-Club dija, a Grarnl Prix stb., liol a lilág legjobb lovai futnak, — olyanok, melyek a telivér jóságát alapították és fenntartják : mind csak 1 3/ 2—1 3/ 4 mfldes versenyek ; ez az a határ, a meddig leginkább bizonyítja be jóságát a ló sebességgel párosult szívósság által, mi a legfőbb a versenylónál. — Hogy a bosszú versenyek szintén szükségesek, azt elismerem, de igen sokszor nem mérvadók ; mert az iram többnyire a távolság nagy részében oly lassú, bogy csak a tér kis részén kell a lónak egész tehetségét kifejteni; a mindennapi használatra nézve pedig igen kevéssé mérvadó az : váljon egy ló félmértföldre vagy 4 műdre volt-e jó sikversenyben. Igen sok lovat tudnék felsorolni, mely s í к versenyben nem tudott három negyedniértföldnél tovább futni, s e pályát elhagyván : 4 ft mftdnyi akadályversenveken a legjobb lovakat megverte ; mig másrészt azon lovak, melyek 2 — 3 mfldes síkversenyben jók voltak, akadályversenyekben vagy közönséges használatban nem mutattak olyan szívósságot, mint amazok. A tenyészanyag megválasztásánál — verseny tekintetében — a sebesség és szívósság együttléte keresendő, s azt legjobban kifejtve látandjuk az 1 '/ 2 vagy 1 3, mfldes futamaknái, hol az iram mégis gyors, de bizonyos szívóság szükséges, hogy a sebes iram befolyását oly könnyen j meg ne érezzék. Azért lia változás teendő volna az 1000 ft államdij feltételeiben, leginkább pártolnám azt, liogy tétessék át az őszi pesti versenyek tartamára és pedig csupán bárom éves belföldi és német lovak számára, melyek egy éves korukban neveztetnének és 1 3/, mfldre futnának ; ez lenne körülbelül a legnagyobb távolság, mit ajánlanék. Igy lenne egy szép nagy díj őszszcl, mikor efféle ugy sincs, és esélye lehetne ' egyik vagy másik tulajdonosnak, kinek jól nevelt. de kissé későbben fejlődő csikója helyrehozná azt, mit elmulasztott ezen hátramaradás által ; sok tekintetben pedig az érdeket emelné ' s segítené a tulajdonosnak kiismerni menynyire változtak ovak tavasz óta. (Folytatjuk.) Szápáry 1 v á n. L. a p s г e m ti e, A félvértenyésztésre áttérve, Mr. Cavaliero соиstatálja, hogy azon nagy részben jeles lófajok, melyek még nem légiben a monnrehiábin léteztek, az utóbbi évek viszonyai folytán degenerálódtak. — Szerinte elérkezett tehát az idő, hogy a telivértenyésztés a tökély bizonyos fokára emelkedvén, ennek átvitele az országos lótenyésztésre, kezdetét vehetné ; magától értetődvén, hogy e behatás ne n lehet rögtön és közvetlenül, hanem lassú és fokozatos, ugy hogy hatása csak több ló-gencratio után észleltethetnék. Ez idő szerint azonban szükséges volna megter inteni azon feltételeket, melyek által az országos lófajok javitása a telivérek által előkészíttethetnék. — Hogy jó lovakat lehessen nevelni , erre első feltétel a tenyésztők szakértelme; s ezekben, sajnos,nálunk még mindig nagy hiány van ; s ezen hiány o'y hátrányokat, szül , melyek országos lótenyésztésünknek pangását eredményezik. Mert minden tekintetben : az istállózás, ápolás, élelmezés, idomítás, kezelés s a tenyészménck kiválasztására nc'zve oly annyira helytelen éi hiányos eljárást tapasztalunk mindenütt, hogy egy cseppet sein csodálkozhatunk, ha lovaink nem le-znck olyanokká, a minők lehetnének, a milyeknek kellene lenniök. — Ha visszatekintünk a nem régen múltra — körülbelül még 30 év előtt — látjuk, hogy elődeink oly lovakkal birtak, melyek európai hiríiek voltak. Igy pl., hogy a tenyésztők közül, kiknek lovai mindenütt ismerték és kapósak voltak, néhányat megnevezzünk : Magyarországon : gr. Hunyady, br. Fcchtig, gróf Viczay, gróf Festetics, br. Brudern. br. Podmaniczky, hg Esterházy (Ozorán), Kárász, Vojnils, Aczél, Czindery, Jankovics urak gróf Zichy, br. és gr. Wenckhcim, gróf Károlyi, Csapody, Inkey urak stb. — Erdélyben : Wesselényi, Bánffy, Teleky, Bethlen, Kemény, Lázár stb. Galicziában : gróf Dzie luszycky, gr. Roswadowsky, gr. Lewicki, gr. Lankoronski, gr. Fotocki, Cikoivski, gr. Starsenski, Myslowski stb. — Csehországban : hg. Trautmansdorf, gr. Thun, gr. Kínsky ; Morvaországban hg. Liechtenstein stb. — Mindezek lovai különös munkaerejük és rendkívüli ki-
