Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-04-07 / 14. szám

102 ÁPRIL 7. 187 5. Vagy mi még szembeötlöbbb, s még inkább bizonyít az éjszakról délre vándorlás ellen : tavasszal déli és közép Németországba (tehát nyugatra tőlünk) előbb érkeznek mint hazánkba. Mit bizonyít ez ? Azt, hogy utjok nem. délről éjszaknak, hanem nyugatról keletnek s viszont irányul; vagyis tüzetesebben : délnyugatról éjszakkeletnek és megfordítva. Már most : ha ezen minden alapos — és állításaikat és vizsgálódásaik eredményét nem hirtelenkedve elmondó — természetbúvár által constatált tény áll, önkényt következik belőle, hogy az ősszel éjszakkeletröl délnyugatra vándorló szalonkák ép oly számmal kell hogy teleljenek Angliában, mint Franczia- vagy Spanyolországban, szóval Európa nyugati részeiben- s hogy ha Angliában télen által jó sport kínálkozik szalonkákra, az nem kivétel, az á dolgok rendes menete, azon vándor madárnak rendes szokott s csak különös körülmények folytán megzavart route-ja. Hogy az ab ovo is igy volt Angliában, ezt bizonyítja a sport ezen nemét dicsőítő ó-angol ének • The leaf is red, the leaf is scar Faint sunbeams early fade ; The woodcock seeks his dwelling here From far Norwegian glade. Then mount and away for the forest gleD. And make its choers echoes ring ; When Winter falls on other men It is our haunting spring. Az igaz, hogy azon körülmény helyes megvitatása : hogy a szalonkák honnan hová húznak s hogy miért kell rendesen Angliában is telelniük : magában véve nem nagy horderejű ugyan, és sem deficitünket csökkenteni, sem krachos voltunkon segíteni nem képes ; de igenis alkalmas egy téves feltevésnek eszmecsere utjáni helyesbítésére, s a természetet és az állatvilágot kedvelő emberre nézve minden — bármily csekélynek látszó — körülmény, mely az utóbbinak bővebb ismertetésére vezethet, fontossággal bír. Ipolysághon 1875. márezius 1. Forster Frigyes. Oroszországi sportélet. Messze fenn éjszak hósikjain, a finn tenger öblöt övező erdőségekben, a minden oroszok czária vadász medvékre és az ösvilági szarvas utódjára, a jávorra, már mult deczember óta. Daczára az idei rendkívül zordon hidegnek, a czár, ha csak lehet, minden héten kirándul ily vadászatra a Sz. Péterváltói nem messze terülő és kiterjedt erdőségekbe. Hogy e vadászatok sikerülhessenek, e vadonokban egész télen át szorgalmasan nyomoznak a császári erdőkerülők, hogy a vándorló vad holtartózkodásáról mindig tudomással bírjanak. A legjobb, mert Sz.-Pétervártól néhány órai gőzkocsizás után elérhető, s a czár számára fentartott jávor-lakta erdőségek (Barky és Schischkina) a finn tengeröböl déli részén fekiisznek, nyugatra az Oranienbaumi nyári kastélytól, mely Katalin nagyhei czegnő tulajdona. E mocsáros erdőségbe, melyet a tenger árja folyvást jár, a jávor kevencz tartózkodási helyére, csak hetekig tartó erős fagy után lehet behatolni mindazon tömérdek ember, állat szánka és podgyászszal, mely a császár vadászatához szükséges, s mely mégis egy nap alatt jön és eltűnik. Hogy mily fáradalmakkal járnak e vadászatok, arról a Szt.-Petersburgi lapok utján érdekesnek tartjuk a következüket közölni : »Már decz. 17-én volt a czár első kirándulása e télen, s ebédre Oranienbaumba érkezett, hol a tulajdonos nagyherczegnő férje, György, mecklenburg-strelitzi hg fogadta a fenséges rokont, s hová estig megérkeztek a jelentések: hogy 3 hajtásra való jávorvadat nyomoztak ki. Az éj folytán azonban oly roppant hózivatar állott be, a szél oly erősen dühöngött és hordta a havat, hogy a jéggel fedett tenger partján húzódó, s védtelen ut egészen eltemettetett. Ily körülmények közt, a reggeli sötét időben, midőn nem lehetett tudni, hol a tenger és hol a szárazföld : br. Lieven, az ősz főudvarmester, nem merte ő felségét — a majdnem 35 verstnyire húzódó s mindea tájékoztatás nélküli uton az eltévedés veszélyének kitenni, miután megtörtént már — nem ugyan a czárral, — hogy egy ily vadászesapat pár napig tartó, iszonyú nélkülözésekkel összekötött bolyongás után váratlanul ismét érkezett vissza, honnan elindult, t. i. Oranienbaumba. A vadászatból ilyenformán nem lett semmi s a czárnak visszatérni kellett Szt .-Péter várra. Egy héttel később, decz. 24-én ujra vadászat táviratoztatott, s estére a czár ujra Oranienbaumban voít, vele voltak : ö császári fenségeik, a trónörökös, Wladimir és Aexei nagyherezegek, György, mecklenburg-strelitzi hg., a legfőbb szárnysegédek, br. Lieven fővadászmester, hg. Suvarow tábornok, a gyalogság föinspectora, Totleben tábornok, hg. Trubetzkoy vadászmester s még 14 urvadász. A nagy terjedelmű udvari kastély egyik, műkincsekkel pompás pavillonjában volt a gazdag terítékű estebéd (souper\ mialatt igen jó hírek érkeztek kicsapázott jávorokról. Másnap reggel 10 foknyi hideg, de kevés szél volt, s a vendégek siettek vadászegyenruhájok felöltésével. Tiz és fél órakor villás reggeli volt, 10 órakor pedig megindult a vadászsereg szánkákon, kettesével egyben, a Krasznaja-gorkai távol erdőségekbe, hol tavai ö felsége Ferencz József császár is volt. Az ut nagy darabig a tengerparton yezet itt, s a hosszú szánkasor sebesen röpült a kissé egyhangú síkságon, melyet csak itt-ott szakit meg egy-egy törpe fenyő- vagy nyirfa-erdöcske ; a tenger partjain ugyanis pár óra távolságra nem igen gazdag a vegetatio. Mintegy 15 verstnyi szánkázás után, balra fordult az ut ; az erdők szálasodni és sürösödni kezdtek, a talaj hullámosan emelkedett, s pár órai szánkázás után elérték a Barky erdőséget, s a vadászkastély előtt (fából épített tágas tanya téli időre) leszállt a társaság szánkáiból, részint hogy elzsibbadt tagjait nyújtóztassa, részint hogy egy második vadász-villás kényelmes elköltése alatt a legutolsó jelentéseket a jávorokról bevárja. Tiz foknyi hidegben s a szabadban »kényelmesen« reggelizni, kissé mesésen hangzik ugyan, de megkönnyiti ezt egyrészről az orosz vadászjelmez : térdig érő szürposztó lábasok, kivül bőrrel bevonva : a bundabör paletot, felálló s jól záródó gallérral, azután bundabörből készített sapkák, fültakarókkal; másrészt a belső meleg táplálására,erőteljes husieves s többféle étel, köztük a hires seljanka, e csodálatos forró keverék, melyben savanyu káposzta, ugorka, mindenféle hus — és az ezt soha sem izlelt előtt hihetetlen de való — cseresenye is szerepel, vegyitve megfelelő adag borssal ; kissé csodálatos mixtum compositum, de nagyon pikáns és fűszeres gyomorerősítő eledel. Ezalatt megérkezett a jelentés, hogy a jávorok mozognak ; az első hajtásból mind a 7 darab kimenekült ; de éppen most keritik be a második hajtást, melyben 6 darab volt, s remélik, hogy az elsőből kitölt 7 darab is ezen pagonyban lesz. Itt a közlő nagy dicsérettel szól a császári vadászszemélyzetröl, mely égve a vágytó', hogy a legfenségesb urat lövéshez segitse, fáradhatlan gyorsasággal csuszkái 1 méter bosszú, s keskeny hótalpain előre : e vadászok veres inget húztak bundakabátjukra, s a 4 lábnyi havon hihetlen sebességgel megkerülik a pagonyt, s elébe vágnak a nagy hóba beszakadó jávoroknak, mig a 100 főnél többre menő pór-had az oldalon kétfelől állja el a pagonyt. A vadászok ujra szánkákba ültek ezalatt és csendben, de gyorsan megindult a szánkacsapat az erdő felé. Odaérve ö felsége kiszállt a szánkából és vele a vadászok is, kiket hg. Trubetzkoy vezetett el állomásaikra. Alig ért az utolsó vadász helyére, midőn jelenték, hogy a körülzárolás megtörtént, s hogy 13 db. jávor mozog az erdőben. A vadászok egy erdei uton voltak felállítva ; az erdő széleit a musikok (parasztok) állták el, mig szemközt a császári vadászsereg hajtotta a jávorokat. Igy mult el egy félóra, midőn a hajtás kellő közepéből megharsan a kürtjel »fris nyom.« Az izgatottság nó'ttön nő ; minden ember szorongva néz jó álláspont után, melyről a szél ellenében feléje jövő óriási vadat legbiztosabban elejthetné. E közben másik félóra is elmúlik mialatt a hajtók vonala 250—300 lépésnyire közeledett. Egy hang sem árulta el a vad vagy az ebék közellétét, mely utóbbiakból különben csak kevés — rendesen 3 — 4 — van az ilynemű vadászatokon jelen, s csak akkor eresztetnek el, ha a beálló sötétségben a vadat minden áron ki kell hajtani a sűrűségekből. A jávorszarvas hallása és látása rendkívül éles, de szaglása, nem oly éles mind a szarvasé ; különben is sokkal flegmatikusabb és bátrabb ennél, azért a hajtók által könnyebben dirigálható ; lövés után, ha elhibáztatott, gyakran csak kis távolságra iramodik, s azután sokszor egészen megáll. Az izgatottság már legfőbb fokra hágott, midőn végre elhangzott a hajtók kurjantása s a kürtjei »en vue;« ugyanekkor a vadcsorda törtetése is volt hallható. Ez az első hajtókát meglátván a hajtás ritkás közepéből egy a lövészsortól 40 —100 lépésnyire fekvő terjedelmes kukoriczásba húzódott s ezt csak akkor hagyta oda, midőn a hajtók sarkukban voltak. A lövészsor közepe tája felé vévén irányukat, császár ö felsége és Wladimir föherczeg állásánál át akartak törni. Ekkor ö felsége egy szép lapoczkalövéssel egy derék szarvas lelőtt, mire a vad jobbra átfordult és az egész lövészsor előtt végig ügetett. Egészben hét darab lövetett ; melyek közül öt még helyben ott maradt, mig két darab a balszárnyim áttört csordával elmenekülvén, más nap reggel kimúlva találtatott. Ö felsége a császár egy derék szarvast lött ; egy-egy szarvast lőttek a trónörökös nagyherczeg és a meeklenburgi herczeg ; a legjobb szarvast azonban Wladimir nagyherczeg teritette le ; másik két szarvast és egy tehenet a vadásztársaság más tagjai ejtettek el. Ez időtájt az erös jávorszarvasok elvetették már lapátjaikat ; igy a AVladimir nagyherczeg által lött szarvasnak is már csak egy lapátja volt, de rendkívül szép és nagy sulyu. A nagyságban ezután következő szarvas már régen elvetette lapátját; a többiek ellenben, hatosok és villások még ékeskedtek ezekkel, nem különben mindanynyiuknál megvolt a jávort jellemző szörcsomó (a nyak felső végén) és a szakái a torok alatt. Miután a teritékre került vadat megtekintette volna, a magas társaság visszafelé vette útját, és az oranienbaumi kastélyban elköltött vacsora után vasúton Pétervárra indult vissza. * * * Nyolcz napra az elbeszélt események után ujra rendeztetett jávorvadászat a schischkinai vadaskerületekben. Az eredmény két hajtásban ismét hét darab jávorszarvas volt, melyek egyikét ö felsége a császár szokott biztos kézzel ejtette el. Említésre érdemes még egy nagyszerű kettős lövés, melyet gr. Chreptovitsch fökamarás ez alkalommal tett. Nevezett különben egyik legjobb urvadásza Oroszországnak, ki az északoroszországi laposok kedvezőtlen talajviszonyai daczára nem egy derék jávorszarvast ejtett már el cserkészve is, az üzekedési idény alatt. ж ж * A Wladimir Alexandrovits nagyherczeg protektorátusa alatt álló oroszországi vadászegylet Moskovában kiállítást rendezett vadászlovakból, vadászebekből s más a vadászathoz szükségelt eszközökből, mely m. é. deczember 26-án nyittatott meg és idei január 3-áig tartott. A kiállítás szinhelye a nagy császári »Exercir Haus« volt, mely óriási épület — hossza 560 láb, mélysége 140 láb — a legczélszerübben volt e ezélra berendezve. A kiállitott ebek két osztályra különittettek u. m. agarak- és kopókra ; az elsőkből összesen 71 darab az utóbbiakból 35 darab volt kiállitva, melyek uagyobbára az oroszországi különböző ebfajtákat kép\iselték, a moszkvai falkavadásztársulat azonban elmaradt kopóival a kiállításról. Vadászlovakból csak tizenhat darab szerepelt a kiállításon ; melyek majdnem mindannyian a kozákló typusát képviselték s forma tekintetében nem igen feleltek meg a »bunter« fogalmának.