Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875
1875-01-07 / 1. szám
2 > ad asz- És Verseny-lap. Január 6. î 87 5. egy, valamennyi a g a r â s z-e g y 1 e t felett álló biró'ság felállítása, és sok egyébb elintézendő dolgok miatt. Egyszersmind érdekes is lesz egy speciális sport-tagokból összejövő baráti kör, s időszerű, mert szerencsére az agarászat, mint a többi lovas sport, Hjabb időben ismét nagy lendületet nyert, s mivel jelenleg már más nézetek, fogalmak és igények kívántainak az agarászathoz mint ezelőtt csak két évtizeddel is, m?íkor még mindenütt szabadon agarászhattunk, s szabadon futhatott nyúl, agár, ló — mértföld hosszan is. Hogy mik lesznek teendői a congressusnak : némileg már előbb is jelzém. de tulajdonképpen azt csak akkor határozzuk el. Ideák ideákat fognak szülni : de minden esetre nagyon jó lesz. ha addig is e lapok utján eszmecserét tartunk, s nézeteinket előadjuk. hogy már akkorra némileg elkészülve lehessünk. Ilyen kérdések lesznek : a bi r ói kérdés; t. i. hogy hány legyen, s mi szerint Ítéljen, s részemről erre nézve aO.v. a. e. szabályait magaméivá teszem, azonpótlékkal, melyet veterán agarászunk e lapok 49-ik számában előhoz. — (De ugyan bátyám ! Nem tudta azon czikket előbb közölni! Egyletünk ez évben határozta el az egy állandó b i- r ó t, s már a második agarászati közgyűlésen ezen intézményt annyiból megváltoztatta, hogy egy állandó fizetéses biró mellé a két agár t u 1 a j d o n 9 s is e g y-e g y b i r ó t á 11 i t. A disputák tehát igy is meglesznek !.. Hiába küz- ködtünk ellene többen: a többséget magunk ellen ki kellett mondanom ; pedig hiszem, hogy ha czikke előbb jelenik meg, oly nagy befolyása van nézetének, miként valószínű, hogy ekkor sokan másképpen gondolkodtak volna.) — Én az egy birói kérdést életkérdésnek tartom. Conditio sine qua non. Hasonlóképpen fontos kérdés az agarak! törzskönyvezése, mint az ugyan e lapok 51-ik számában említve van. de hogy az miképpen volna kivihető : megvallom csak szükségét látom, de nem értem, s nagyon szeretném erre nézve .1. Z. ur nézetét hallani, s csak is előlegesen bátor vagyok öt figyelmeztetni, hogy meg ne felejtkezzék arról, miként nagyon kevés ember van, ki a saját agár-faja iránt ne volna elfogult. Elintézendőnek és felállitandónak találnám a congressus által alkalmas helyen egy nyilvános agártartó helyiséget, egy értelmes emberrel, mint a lovaknál a nyilvános idomító intézetet, hol kitűnő nevelő kanok volnának felállítva, azon kívül a nem agarászható hosszas idényben agarakat lehetne tartani, s idomittatni is. mi otthon annyi bajba kerül, s elegendő gond akkor reájok ritkán fordittatik. — Mert erre nézve is áll az, mit már elébb emliték. hogy a viszonyok változván : másképpen kell agarainkkal is bánni most, mint azelőtt, mert a miveit földek sza- porodta miatt még több súlyt kell fektetni a sebességre.— Az idomitást már sok helyütt nem kezdhetjük úgy el mint az előtt szept. 1-én vagy még korábban is, mert nagyrészt az országban inár oly kis birtoktagok vannak, hogy a kukoriczatörés előtt, ha csak készakarva nem akarjuk agarainkat félre szaladoknak nereini, azokat a süldő erejével növekedve nem idomíthatjuk. Pedig az idomitás egyike a leglényegesebb teendőknek, mire még sok helyütt nem fordítanak elég gondot. Múlt napokban is láttam 5 gyönyörű agarat Gödöllőn, gyalog pórázon já rtatni, elhízva, minden conditió nélkül, s nem csodálom hogy azok. csak néha hajtva, akkor nagy dolgot nem mutatnak feL Pedig volt köztök angol jó vérü agár is ; s miután még mindig egy végleg el nem döntött problema ; hogy váljon a jó angol agár itt is jó-e ? szerettem volna őket futni látni, mert eddig többnyire csak rósz jött ki. De ezek olyannak a birtokábau vannak, hogy nem mondhatom : »«Szomszéd ! futtassuk meg az agarakat lássuk mit tud az anglius ?« — Én részemről még jó telivér angol agarat nem láttam ; de igenis hallottam, hogy volt b. Wenckheim Bélának egy »Mcdgi« nevű agara, melyre nézve különbség nélkül mindenki elösmerte, hogy más agarat a nyúl hoz szagolni sem hagyott. — De saját agaraimmal i' ugv vagyok, hogy csak november vége felé tudom őket conditióba hozni. A congressusra visszatérve, felállitandónak tartok egy orsz. bíróságot, mely az országbeli minden agárverseny kétes esetei felett ítélne, t. i. egy »apellatum forum« volna, azon egyletek részére, kiknek tagjaiból ezen bíróság felállittatik. így még sok egyébb tárgy lenne ; de erről most már halljak más valakit is. Utoljára csak még annyit, hogy az e 1 s ő o r s z. gyűlés Budapestre, a tavaszi lóversenyek napjára lészen összehíva; jövőre pedig lehet évenként máshol, mint az orvosok és term.-tudósok congressusa : tagja pedig minden agarászegyleti tag lehet, és minden aga- rász szívesen fog láttatni. Emeljük és fej leszszük az agarászatot még tovább is ; e z a mi viszonyainkhoz való s p o r t, a lótenyésztésre nézve pedig sokkal nagyobb horderejű, mintsem hinnők. — De sajnos, sokan vannak, kik kis dolgokat lenéznek és nagyra nem képesek, mint Madách mondja: »Tudásra törpe, vakságra nagy.« Isten velünk. Podmaniczkr Géza. Az 1873 —74-diki szarvas idény a Vértes hegységben (’•dkberiny, 1874. decz. hó 5. T. szerkesztő ur ! Adós vagyok az utóbbi két évről szarvas-vadászati közleményekkel, s ezennel van szerencsém közölni gróf Lamberg Rudolf ur uradalmában a lefolyt 1873. és 1874. évi vadászatokat s azok lőjegyzékét. Az 1873. évi szeptemberi vadász-idény egészben véve nem éppen rósz lett volna. A szarvasok jól rigyettek. hanem az időjárás olykorolykor szeles volt. a mi nagyon kellemetlen vendég ; hogy miért ? azt a praktikus vadász úgy is tudja. Erős szarvas azonban kevés volt akkor, s az idén szintén : gyenge ellenben igen sok. Tar-vad (Suta. Thier) több volt mint valamennyi szarvas összevéve a hány ágat számlál agancsán : a mi tf À 1 1 I â. Első bölény-vadászatom. lsR7-l>en hadnagyivá neveztettem ki az Unió egyik konnv ii-lovasezredében. Elindultam tehát ezredéin főhadiszállására, ellátva a szükséges felsze- rele'sscl, fejem pedig eltelve lévén mindenféle víziókkal : indusokról, vadesordákról stb., melyeket a »távol nyugaton« okvetlenül feltalálni reméltem. Marker erődnél, Kansas államban, hol ez idő táji * Kansas pacifique vasút építése folyt, két hetet vártam, mig egy »shooner« teherkocsi) tómt t- •.»■ •■ ! átvevén, századomhoz csatlakozhattam Twemi-t n utazás utána Sraokev folyam ho- r l 4 ;»•:;üi: Wallace erődhöz érkeztünk, Kanui ««apt rétiében. Itt t iborzott az én száza- i u » us hat ugyan izon ezredből, várván «i -gy rajtt>>rhessenek az ellenséges t ».> - -.»e- »a Stoui indiánokra, kik akkor az Ar- kaa>A> •» íltv fzlyamok költi vidéket nyugta- haMtkta tartattak Ha- tctmteláett. ’. fogva sokat forgattam §> tár k orv-s a !a;ti i * vadászatáról, s igy «tan» Wom««ei»: e« means-- magamat, hogy tökéletes* tetet» i i ragyofc ve’e n iként kell ezt esz- fctelteá tar tHtáw «• « >«*arrc*ek -tan azt képzeltem, te«- * «a« ïav «X.. regnek a bivalyokV.. -. «- te 'S vallásom, h-.gy az egész • atett *’t as árnvékit sem látEgy augustusi reggelen Saline és Salomon folyamok irányában találtuk magunkat. Egész nap>n lovagoltunk a hegyes-völgyes vidéken, mely rövid száraz fűivel volt borítva, — és bivaly még mindig nem akart mutatkozni a láthatáron, bármenynyire meresztettem is ki szemeimet. Tiszttársaim, kik mór mindnyájan tettek szert egy nyelvre,*j mosolyogtak nyugtalanságmon és türelmet ajánlottak. Másnap ismét hajnalban indultunk. Reggeli tia óra felé valaki tele torokkal kiáltó nevemet s hitt a menet élére, épen midőn egy mély szakadáshoz érkeztünk. Megsarkantyuztam tehát lovamat, oda érve, barátaim egy buffalo-t mutattak, » mely hét vagy nyolez száz yardnyira, jobbfelöl egész békésen legelészett a rövid száraz fűben. Miután kölcsönvettem egy revolvert társaimtól s hamarjában megszorítottam nyereghevederemet, vágtattam a jelölt irány felé, egy teknöszerü földmélyedés által fedetvén a vad szemei elöl. Midőn vagy 200 yardnyira voltam, az állít észrevett. Felemelé idom tálán, hosszan lelóggó szőrrel borított fejét, néhány pillanatig rám nézett s azután futásnak eredt azon nehézkes, döczögö ga- lopban, mely a bivaly sajátja, s melyet az csak nehezen képzelhet, ki saját szemeivel nem látta. Megsarkantyuztam lovamat s elkezdtem az üldözést. A bivalynak jelentékeny előnye volt, és a talaj is egyenetlen és sziklás lévén, a távolság közöttünk egyre növekedett. De egy idő múlva, a most már nekem előnyösebb talaj melett, sike*) Az elejtett bölény nyelve kivágatik, holmi 1 hitetlen Tamások gyanújának elhárítására. felől. Már czélozni kéz ilia midőn bivalyom hirtelen megváltoztatta irányát, agy h gr csak fara és két hátulsó liba volt felén fordítva, melyek feltűnően vékonyak és semmi aranyban nincsenek óriási testével. Még is lőttem s az állat m grándu- lásából következtetem. h»gy lövésen talált, már - már erősödött b nnem a remény, hogy elejthetem. Akkor ugyauis uea tadtam még — mit azóta megtanultam — hagy egy taezst golyó vagy akár kettő is, a bivaly e iont részébe röpítve csak gyorsíthatja a vad futását, oly kevés kárt tesz benne ! Bivalyom erre egy dunblánrz latnak vette futása', a mely egy mille-uyire v.*lt előttünk s nem sokára egy mély szakadásban iram >dott tova, melyben én csak lépést követhettem : ő azonban egy perezre sem szakította félbe a nehézkes galopp-ot s kis idő múlva el is tűnt a dombtetőn. Midőn végre magam is a fen «ikra értem, a bivaly eltűnt volt szemeim elől. Sokáig és aggódva kerestem, mert féltem társaim gunyjútól, ha üres kézzel térendek vissza. De hiába, nem láttam semmit. Visszatért in tehát a mély szakadáson át, melyen feljöttem, midőn egy-zerre megiité fülemet a bivaly dübörgő galopja. O is lejött a magaslatról egy másik ntou. Újra utána vetettem magamat tehát, s két mille-nyi erős futam után el is értein. Most már iparkodtam társaim utasításait lehetőleg egyesíteni azon eljárási móddal, melyet Beadle ur hősei rendesen követtek, — tehát a lövéssel vártam, mig a bivaly észrevett s hirtelen szembe állt velem.
