Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-03-25 / 12. szám

90 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. MÁRCZIUS 2 5. 1874. telbe voltunk, annélkül, liogy rozzant csolnakunkkal valami bajunk történt volna. — Barátomneje jó ebéddel várt, s mondhatlanul örült, midőn a kérdésre, hát hogy tetszett a csalkaczászat? azt feleltem: »máskor is eljövök.« S. A felső-ausztriai országos törvény a vadak kimélése érdekében. Ü Felsége e folyó évi február 2 7-én szentesité meg azokat a törvényczikkelyeket, melyek a vadkiméletre vonatkoznak. Ezek a következők: 1. §. Alább elősorolt vadfajok a megjelölt kimélési időszak tartamában sem nem vadásztathatnak, sem meg nem fogathatnak avagy ölethetnek: 1. Hirn-, rőt- vagy|;tdámvad nov. 1-től június 3 0-áig. 2. Őzbakok márcz. 1-étöl május 31-eig. 3. Zergebakok deczember 1-től julius 15-eig. 4. Nyulak január 15-étöl augusztus 15-éig. 5. Nőstény-, rőt- és dámvad, üszkeborjúk (Wildkälber), nőstényzergék, bakgödölyék, borzok és hódak február 1-től szeptember 30 áig. 6. Nyir- és siketfajdokat junius 1-től február végéig. 7. Császármadár, kövi- (Steinhuhn) s hófajd és szalonka junius 1 tői aug. 15-éig. 8. Fáczány, fogoly, fürj és vadgalamb febr. 1 -tő l jul. 31-ig. 9. Vadlúd, vadrécze, mocsári és vizi madarak márcz. 1-től május 31-éig. 10. Nőstény őz, nyir- és siketfajd egész éven át* A rőt-, dám-, őz- és zergevadnál a fiatalvad, t. i. borjú vagy gödölye a születés után következő év julius l-ig. 2. §. A vadaknak hurokkal való fogása tiltva van, mint szintén a tojások megsemmisítése s a fiatal vadaknak fészkekből való kiszedése is. Kivételesen a tojások gyűjtése, azoknak szelid tyúkfajok által kiköltetése végett, úgyszintén a szárnyasvad fogása csakis a vadászatra jogosult egyénnek vagy segédszemélyesének van megengedve. 3. §. Bekerített vadaskertekben levő vadak vadászására e törvény nem vonatkozik. Az ily vadaskertekben elejtett vadaknak a kimélés időtartama alatti árulása azonban a 6. §-ban foglalt szabályzat szerint tilalmaztatik. 4. §. Az 17 86-ik évi február 28-án kiadott vadászati rendelvények szerint, a politikai hatóságok által meghatározott, mérsékelt kevesbitése a vadaknak, — melyek a kulturára nézve túlbőségtik miatt hátrányosak, — lövetése a kimélési idő tartama alatt is eszközölhető. 5 §. Az 1-ső és 2-ik §-ok áthágása 5-től 20 frtnyi pénzbüntetéssel toroltatik meg, s ez összeg egész ötven forintig fokozódhatik oly esetben, ha isnv ílés által vagy a vadállományban számosabb vad elejtése által tetemes kár okoztatik. 6. §. A ki a vadak kimélési időtartamának beállta után két hét múlva — tekintettel az oly vadakat, melyeknek kimélése meghagyatott (1 §) akár egészben, vagy részletekbe daraboltan, de még élvezhető állapotban el nem készítve, eladás végett hordozza, avagy piaezokon, boltokban értékesítés végért kiállítja, árulgatja, vagy az eladást közvetíti, a vadak elkobozásán kivül, még az 5 §-ban megállapított pénzbüntetésben is elmarasztaltatik. Ugyanily büntetés érvényesíttetik oly vadak eladásánál is, melyeket átalában sem megölni sem megfogni nem szabad ; ugyanez áll a szárnyas vadak tojásaira és fiókjaira nézve is. Ha a vad a 4-ik §-ban jelölt kivételes esetekben elejtetik, akkor az eladónak vagy annak, aki az eladást eszközli, a politikai hatóságok által kiállított igazolványnyal kell magát ellátnia, különben az előbbi § lép érvényre. 7. §. Az eme törvényezikkek szerint megállapi- j tandó pénzbírságok, mint szintén a törvény értei 1 mében történő elkobzott s az illető községi elöl- ] járóság által nyilvánosan elárvételendő vad érték- J összege ama helység szegény-alapjának javára esik, | amelyben az áthágás történt. Abban az esetben ha a biintetéspénz be nem hajtható, a büntetés személyi letartóztatás által érvényesítendő és pedig 5 forintnyi birság egy napi fogságra változtatandó. A vizsgálat és büntetés a hatóságok köréhez tartozik. 8. §. A földmivelési- és a belügyér bízottak meg e törvénynek életbeléptetésével s ajánltatik e vadászati törvény tanulmányozása mindama koronatartomáinyok népgazdáinak, melyekben vadkimélési törvények még nincsenek. Különösen vonatkozik ez az alpesvidékiekre, hol a vadászat a birtoknak jelentékeny mellékjövedelmét képezi. Mert ily törvények csak ott léptetnek hatályba, a hol azok követeltetnek. Ha a felsőausztriai vadkimélési törvényt figyelembe veszszíik, némely részletekben örvendetesen tiinik föl annak előnye. Igy a nyir- és siketfajdnak kimélési időtartama junius 1-től február végéig van megállapítva. Azok a vadászok, akik meg nem állhatták, hogy a nagy kakasra őszszel is rá ne lessenek, talán kellemetlenül vannak érintve eme törve'uy által. Azonban az őszi dörgés csak amolyan quasi-diirgés annálfogva nem merész mondás az, ba a fajdvadászatot őszszel, vadászhoz nem méltó ténynek nevezzük. Ama körülmény, hogy a siketfajd pecsenyéje (különösen a.fiataloké) ősszel nagyon keresett czikk, mitsem változtathat ama szigorú elméleten, mely szerint a kakas áprilban és májusban lőhető, Továbbá Felső-Ausztria a rőt- és dámvadak iránt kellő tekintettel volt, mig pl. Alsó-Ausztria e vadaknak semmi kim életi időtartamot nem állapita meg. Hogy a Felső- és Alsó-Ausztriára érvénybe lépett vadkimélési idő tartamok közti eltérésekről — melyek részben az égalji viszonyoknak is tulajdonithatók — tiszta átnézetet nyerhessen az olvasó, rövid áttekintést adunk ez utóbb emiitett tartomány vadkimélési idő tartamára nézve, a következőkben : Az aLÓ-ausztriai vadóvási törvény szerint nem lehet sem vadászni, sem fogni, sem lőni: 1. Zergebakot február 1-tÖl junius 30-áig; 2, zergeünőt dec. 1-től aug. 15-ig; 3. özbakot márcz. 1-től ápril 30-áig; 4. őziinöt decz. 16-tól szept. 15-ig, 5. őzgödölyét május 1-töl szept. 30-áig; 6, nyulat január 16-ától augusztus '15-éig; 7. fáczáut február 1-től augusztus 31-éig; 8. fogolyt január 1-től jul. 15-éig, 9.) Fürjet nov. 1-től aug. 15-éig; 10. Siketfajdot junius 1-től aug. 31-éig; 11. Tojót egész éven át. 12. Nyirfajdot jun. 1-töl augusztus 31-éig; 13. Tojót egész éven át; 14. Császármadarat márczius 1-től aug. 31-éig; 15. Réczét márczius 1-től jun. 15-éig. A rötvadnál és zergéknél a fiókvad gödölyekint tekintetik a világra jötte utáni év julius 1-jéig. Körültekintés a külföldi sport mezején. Sovk-Ahrasból (Algir) f. évi január 31-éröl kelt tudósitást közöl a »Chasse illustrée« egy oroszlánvadászatról, melyet ime a következő sorokban adunk : Souk-Akras és Smala d'ain G-uettar között, azaz : 20 kilomete'nyi közön, egy nőstény oroszlán tanyázott, mely egy hó leforgása alatt negyvenkét szarvasmarhát s pár borjut ölt meg. — Betule Hippolyte foltette magában, bogy a vidéket megszabadítja e fenevad pusztításaitól. Fölkereste ama helyet, ahol e veszedelmes állat leggyakrabban szokott megfordulni s az erdőnek egyik vigályán kikötött egy vén lovat, esalétkül az oroszlánnak. A ló öt éjen :ít volt kikötve, anélkül hogy bármely háborgatásnak lett volna kitéve. Végre a hatodik nap, midőn Betullc, mint minden reggel, ugy e napa reggelén is a helyszínére sietett megtekinteni, vájjon ott van-e még a ló, ugy tapasztalta, hogy szét van tépve s félig fellakmározva. A nyomokról, melyek a porondon mutatkoztak, könnyű volt a vadásznak megállapítani, hogy ott nem kevesebb, mint bárom oroszlán járt. Még az nap este kiment oda Betulle egy gazdag birtokos, Parent társaságában, ki csak azért kereste fol e vidéket, mert sóvár vágy kinozta, egy oroszlánt lőhetni. Egész gyönyörérzettel vonult meg egy bokor mögött, közel a lómaradványboz. Éjféltájban megjelent a nőstény oroszlán s váll-lapoczkáját zúzván össze Parent golyója, legott összerogyott. A másik két oroszlán a sűrűből nem mert kijönni, csak dörmögött és orditozott egész éjjel, a nélkül, liogy a vadászok szemügyre vehették volna. Végre Betoulle türelmének megszakadt a fonala s odahagyva rejtekét, egyenesen arra irányozta lépteit, ahonnan a mormolást ballá. Alig haladt ekkép 50 — 60 meternyi távolra

r midőn az oroszlánok egyikét észrevette, s egyenesen feléje tartott. A vad szemközt állott s elég távol arra nézve, liogy biztosan találni lehessen. Még közelebb kelle tehát hozzá menni. Szerencsétlenségre az oroszlán észrevette a vadászt, s egyet szökkenve, eltűnt a sűrűségben. No de az a vigasztalás fenmaradt számukra, hogy a bárom közül legveszélyesebbet sikerült lelőni. Kevéssel azután Betoulle azzal kárpótolta magát, hogy egy éjjel újra kimenvén oroszlánvadászatra, egy bim oroszlánt és egy fiatal párduezot ejtett el s ekkép »oroszlánölő« melléknevére még érdemesebbé tette magát. Természeti ritkaságok és ritka vadak. Agancs nélküli szarvas. A schaumburgi erdőség (Schamburg-lippei herczegség) igen dús vadakban •—• írja egy állatrajzoló a »Waidmannak«, s őszszel gyakran tartózkodom ott, hogy állatrajzi tanulmányokat tegyek. Néhány év előtt, midőn ott voltam, egy szép őszi estén, vadak lerajzolása végett egy csapat gimvad közelébe lopóztam, kik közt egy erős 10-ágas is volt, midőn egyszerre, mintegy 80 lépésnyire tőlem, a sűrűből egy állat váltott ki. Első pillanatban szarvas-sutának véltem, mert nem volt agancsa, de szőrmének barna szine s erős nyaka kételkedővé tett. Távcsövem segélyével felismertem, hogy csakugyan szarvas, bár agancstalan, és termetre nézve gyenge nyolczágashoz hasonlított, erős gugás-nyakkal (Brunft hals). Hazatérve, elbeszéltem az erdésznek amit láttam, de nem igen hitte, míg másnap két kerülője csakugyan valónak bizonyította azt. A rákövetkező őszszel Iierrman, scbaumburg-lippei hg, egy kis hajtóvadászaton le is lőtte azt. Ez évben sem volt agancsa. A rózsatők ugyan ki voltak fejlődve, de szőrmével teljesen benőve, s az egész fej keskenyebb volt mint közönségesen. Különben ez agancstalan szarvas is üzekedett, s ennek következtében igen lesoványodott volt, midőn lelövetett. A hannowerai Göhrde erdőségekben a 30-as évekből szintén emlékeznek egy pár ily agancstalan szarvasra , s ujabb időben a letzlingeni mezőn fordultak meg ilyenek; de különben még is nagy ritkaság. & •xA fekete nyul gyakrabban előfo dulásáról irják a »Waidmannak«. Hannoveiában a memseni királyi főerdész által rendezett vadászaton is lövetett egy fekete nyul, és egy másik oly barna szörméjü volt, hogy a vadászok közül többen, kik látták, a mint a hajtók előtt a cserjésben bujkált — egy pillanatra fekete macskának tartották. — Különben a neubruckliauseni erdőben én magam egy koromfekete ó'zbakot lőttem, s az ottani rókavadászatokon sokszor láttam sötétbarna, majdnem fekete bundájú rókát, legalább vitorlájuk mindig teljesen fekete volt. Az erdészeti személyzetnek mind ez, mint valami megszokott dolog, fel sem tiint. ojegyze Az 1873. évben a gácsi és kékkői uradalmakban lőtt vadak jegyzéke : F ő v a d : Dámvad: 1 10-es, 1 lapátos, 3 villás e's 1 villás, 2 csapos. 12 csapos és Összesen 6 db. 2 öreg ünő. 6 özbak. Összesen 16 db.