Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-03-18 / 11. szám

MÁRCZIUS 18. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 83 van azonban vele, s mint halljuk szeretné őket kiirtani. Ellenben Belgiumban és Hollandban, Angliában nagyban űzik. A nottingbami piaczon ketenkínt 3000 darabnál többet adnak el; Ostendeből pedig óriási mennyiséget küldenek Angliába, hetenkint mintegy 500,000 darabot, mint ezt az angol felsőházban annak egyik tagja nem régiben közié; megemlítvén, hogy évenkint mintegy 33.000,000 tengeri nyulbőrt dolgoznak fel Angliában. Ennek nagyobb része különben magában Angliában tenyésztetik, hol nemcsak tengeri, de másféle tenyésznyulaknak is többféle faja van, a kis lepus cuniculustól kezdve a majdnem báránynagyságra növekvő s hosszú füleit a földig lógasztó nagy tenyésznyulig, melyet több generation át megválasztva, neveltek ekkorára, csupán hústermelés végett. Az igy tenyésztett husmennyiséget — a fentemiitett közlés szerint 670,000 mázsára becsülik, s értékét 15 milliió forintra. Anglia és Belgium gyárvárosai csakis ez olcsó bússal tarthatják ki munkásaikat. Ez ott nemzetgazdasági kérdés, s miután tenyésztésük sokkal gyorsabban halad — roppant szaporaságuknál fogva, élelmezésük nem oly drága, s húsuk mégis finomabb mint a szarvas állaté — a tenyésztők figyelmébe ajánltatik. Legújabban Bécs mellett, Enzersdorf határában alapítottak egy tenyészkertet. tóberben a vadászatokra ki kell bocsátani, hogy a meg nem jelölt kanok kilövessenek, a többi pedig tovább szaporítson a szabadban. Nevezett ur e késői kieeresztést károsnak tartja. Októberben már mind erősen felnőtt nyulat lehet csak kiereszteni; ez pedig a vele született futási szenvedélynél fogva — mely eddig a kerítés által korlátoztatott — a mint kieresztik, el kezd futni, s fut néha 2—3 mfldnyire is

; annál inkább, mert a mezőségen is minden bearatva levén, misem tartóztatja futását; viszsza pedig ritkán jöhet azután. Jobb ha a nyulakat süldőkorukban az egész nyár folytán kibocsátják, midőn még a mező telve van gabonával, ugy a messze futási szenvedélynek ez is hatalmas gátat vet, s mire az aratás jő, megszokják a kert közelében maradást. polémiát folytattak róla — nem valósul. E ritka sajátságu állat helyett c-azuárt látott a tudósitó. Tapasztalat a nyulkertek körül. A lipcsei »Illustrirter Jagdzeitung «-ban egy vadászbirtokos többi közt figyelemre méltó észrevételt közöl a Hartungféle nyulkertekre nézve. Härtung ugyanis azt tanácsolja, bogy a mit az első évben tenyészt a nyulkert, azt okhintón; a ke't ló nem éppen rosz képet adna, csak az egyik csámpásan ne járna. De hát nem lehet minden tökéletes — még Náthán urnái se; még kevésbbé lehet ezt mondani egy szerencsétlen izlésíi flótásnál, ki egy kis fakó ponyt egy nagy szekér elé fogott, s szörnyű nagy »pappenheimerekben« hajtja a kis macskát, mely elégedetlenül rázza fejét, talán urának ízlését röstelli. Komoly, nehéz idők járnak mindenkire, csak a művésznők mosolyognak rá. Mit nekik pénzválság, bankok bukása, s bankárok elutazása az opereneziákra: ők ma is csak oly vigan sétakocsiznak a Práterben mint a Gründiingok idejében. A primadonnák, ballerinák, soubrettek, naiv szerelmesnők még mindig megtartották — »zugkraftjokat«. Itt kocsikáz Geistinger kisasszony igazgatónő, természetesen saját equipageján. O teheti: többet is tehetne talán a jóizlés kedvéért, de ugy látszik, neki tetszenek cselédjei vízmentes bőrkalapjai — napos időben is. Egyszerű és mégis izlésessen csinos Wolter kisasszony hintója, melylyel két derék pej üget tova; a »fesche Pepi« a Tuchlauben direktornéja, Gállmeyer kisasszony is tart most fogatot, s lovait — két szép radautzi pejt — nagyon jó lóisrnerö ajánlhatta neki. Egészen feketé6

e

n> gyászban mutatja magát a szép szőke Heiszler: még a kis szépség-tapaszkák is arczán feketébbek mint rendesen; a szép aszony gyászol, azért húzódik vissza az ülésben Í3 alkalmasint, nem akarja, hogy lássák, s ő sem akar senkit látni. Oh, a világ olyan rosz, s a — börze sem akar javulni. A Patti és a Bruslca »számozatlanban« jelennek meg, valamint Meersberg k. a. és más színpadi nagyságok is, csak Link k. a. kocsikázik még »számozott

«-ban. (»Salonblatt-«ból.) X. X. Uy©§3?iéfe©fe

e Nagyságos Jankovich József ur Öreglaki urodalmában lőtt vadak jegyzéke 187 3. febr. 1-től 187 4. fehr. l-ig. HASZNOS VAD: 19 őzbak, 88 erdei szalonka, 288 nyul, 3 vadlúd, 61 fáczáuy, 28 vadrécze, 266 fogoly, 1 vizi szalonka és 53 fürj, 1 szárcsa. Összesen 808 db. Kártékony vad: 68 róka, 55 kóbor kutya, 9 vadmacska, 218 karvaly, vércse, 1 nyest, kánya, 11 görény, 120 szarka és 54 menyét, 56 bagoly. 58 házi macska, Összesen 650 db. Főösszeg 1458 db. P o k o r n y György, főerdész. Lőjegyzéke a szerémi lig Odescalchi Arthur ur szkiczói, kis-lehotai és bolhási pagonyaiban 1873. évben lőtt vadaknak: HASZNOS VAD: 3 szarvas, 5 7 fürj, 1 dámvad, 10 császármadár, 47 őzvad, 16 6 récze, 9 vaddisznó, 56 erdei szalonka, 7 2 nyul, 14 vizi szalonka. 7 8 fogoly, Összesen 513 db. Kártékony vad: 18 róka, 2 kóbor kutya, 1 nyest, 9 sólyom és kánya. 2 görény, Összesen 36 db. 4 vadmacska, Főösszeg 549 db. Kelt Szkiczón, 1874. márezias 2-kán. Lür Máté, fő vadász. Természeti ritkaságok és ritka vadak. Macska mint nyestek szoptató dajkája. A »Waidmann

«-ban irja Pistorius, hogy Ellwangen mellett egy birtokos a mult tavaszszal két egészen fiatal nyestkölyköt vitt haza vadászatról, oda haza házi macskájának kölykeit elvette s lielyökbe a nyestkölykeket rakta. A macska minden vonakodás nélkül szoptatta is őket több napig, de azután egyszerre eltűnt velők. Hihetőleg elidegenkedett tőlök, s valahová elvitte őket kitenni, — mint ezt a macskák szokták. Hogy mi lett a macskával és nyestkölykekkel, nem tudni, mert a macska nem is tért meg többé; gyanítják azonban, hogy a kölykeit kereső nyestekkel találkozott, s azok megölték. ür A dodo-madárról múltkor közlött hírünk, mint utólag látjuk az angol lapokban, melyek egész Y E G Y E S

T Cs. kir. fó'vadászmesterré, a lajthántuli részekben trauni gróf Abensberg Hugo, örökös tartományi zászlótartó Alsó- és Felső-Ausztriában, a birodalmi tanácsban az urak házának tagja, cs. kir. titk. tanácsos és kamarás, a bécsi cs. kir. múzeum curatora, számos uradalom tulajdonosa és eddig cs. kir. főszertartásmester neveztetett ki. Az uj császári fővadászmester még a legjobb idejében levő úr (szül. 1828.) kiuek szervezői tehetségéről elismerőleg nyilatkoznak a lajthántuli szaklapok. t Idó'sb Minaji Bornemisza István. Mély megille tődéssel vettük a következő gyászjelentést, mely a felsővidék egyik jeles vadászát, a balogvölgyi vadászatok íróját érte édes atyjában a nemes vadászat egyik tiszta szenvedélyű és ősmagyar erkölcsű tagjában. — A gyászjelentés következőleg hangzik: »Bornemisza István maga s neje, Ragályi Gizella, gyermekei: Zoltán, Gyula, Elemér és Aladár; úgyszintén nagybátyja Kiscsóltói Ragályi György nevében is mélyen elszomorodott szivvel jelenti, legjobb és felejthetetlen édes atyjának, illetőleg ipja, nagyatyjok és sógorának idó'sb Minaji Bornemisza Istvánnak folyó hó 11-én délután 5 órakor, hosszas betegeskedés után élete 71-ik évében Felső-Bátkában történt gyászos elhunytát. A megboldogult hült tetemei folyó hó 14-én délután 3 órakor fognak a reformált egyház szertartásai szerint Felső-Bátkában a családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. Iveit FelsőBátkában, 1ST4. márczius hó 11-én. Örök béke és áldás lengjen porai felett! * " Kettledrum első esikaja Magyarországon, illetőleg Nagy-Szalánczon a derék Consideration kanczából, mint a »Sportblatt«-ban olvassuk — febr. 20-kán elletett, s e jeles szüléktől származó csikó rendkívül nemes és erős kis kancza. Kettledrumtól különben még 10 ivadékot várnak a n.-szalánczi ménesben ; e mén igen termékenynek lát • szik, mert az általa fedezett 19 kanczából 16 vemhes lett; Kettledrumtól átlag két fedezés minden kanczának elég. * JJ: Kisbéren is jó eilest várnak az idén, mert 36 kanczától 30 csikót reménylenek. Egy medvecsalád. Gölnitzrői irják a »Pannoniá«nak, hogy márczius l-jén a közeli gr. Csáki-féle folkmári erdőségben több ur vaddisznóra egy kis hajtóvadászatot rendezett. Az első hajtásra négy vaddisznó meg is mutatta agyarát, de miután lőtávolon kivül voltak, szerencsésen el is menekülhettek. Nem sokára ezután a felállított vadászok nagy meglepetésére és csodálkozására a sürü bozótból egy öttagú medvecsalád törtetett elő, de ezek is elmenekülhettek vagy csak csekély lősebet kaptak, daczára annak, hogy sok és biztos vadász lőtt rájuk. Egy második vadászaton Diana istennő alkalmasint jobban fog kedvezni a vadászoknak, hacsak a maczkóknak nem lesz valami nagy kivándorlási hajlamuk. * Mint a »Chasse Illustreeben« olvassuk: Algirban nem rég oroszlánokra igen érdekes vadászatot tartottak. Ugyanis egy mély szakadásban egy oroszlánpárt vettek észre az arabok. Kiboul sejk fölfedezvén az egyiket, szerencsésen le is lőtte. A másik azonban kereket oldott. Nyolcz órai nyomozás után azonban a lankadatlan vadászok föllelték a menekülőt, mely hat golyót kapott. A sebektől feldühödt vad ekkor megfordult s az arabok egyikét rohanta meg. Ez, hogy a lökemet kikerülje, félreszökkent, de hibásan s elbukott. Az oroszlán ekkor ráveté magát s készült széttépni áldozatát, midőn ép a legjobbkor, az arab fivére ott' termett s yatagánját tövig merité a fenevad nyakába, mely élettelenül terült el, s a halálveszélyben forgott arab mentve lett. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Sárkány Ján. Fer.