Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-02-25 / 08. szám

R EBRUAR 18. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 61 gyes Károly porosz berezeg e's würtembergi Ágost berezeg számos más notabilitással, porosz főtisztekkel stb., s ilyen lehetett az jelenleg is, midőn mint tudjuk királyunk is jelen volt azon. Mihelyt a ezári parancs a fővadászmesternek medvevadászat rendelésére kiadatik, ez legott megteszi intézkedéseit , s csakhamar aztán jelenti, hogy néhány medve körbe van szorítva s a vadászat napjának kitűzésére a legfelsőbb parancsot várja. A czár sem késlekedik s vendégeivel még aznap este kirándul a vadásztérre, hogy másnap a hajtást jókor megkezdhessék, mivel hogy a medvék tanyája Pétervártól jó távol esik. A kirándulás természetesen, ilyenkor vasúton történik s ineghálásul valamelyik vadászkastély, vagy egyéb alkalmas éji szállás szolgál. Gyakran megesik, hogy a vasúti vonaltól még néhány óra utat szánon kell tenni még az éji tanyáig, s úgyszólván őrült sebességgel szelik át a végtelennek látszó hósivatagot. Fent jelzett alkalommal, írja sportsmanunk, a comfort minden neméről gondoskodva lön, s a czári konyha előreküldetett, hogy a megérkező vadásztársaság felséges harapnivalók s nemes italok élvezetébe merülve, kárpótolja magát az ut kiállott fáradalmaiért. Másnap reggel már mindenki talpon volt s a társaság kiindult a vadászatra, könnyű parasztszánkákon, melyekbe egy-egy ló volt fogva, s mindeniken csak egy-egy vadász foglalt helyet. E hosz•szúra nyúlt száukasor valóban festői képet nyújtott. Gyors ügetésben haladt a mintegy ötven szánból állott menet, majd kigyózólag suhanva tova a tekervényes uton, majd az ősfenyők rengetegében tűnve el, majd meg hegyen-völgyön átfutva, bukkant ki újra a hósivatagra. Ezalatt már a vadászat rendezői megtették a szükséges előkészületeket, hogy a maczkók tanyáját, — mely vagy barlangban vagy síírü bokor aljában szokott lenni, s hol egész kéjelemmel aluszszák téli álmukat, mitsem törődve a világ bajával, gondjával, — élő hálóval fogják körül. Száz meg száz paraszt s nagyszámú vadászok, kik vörös vadásznadrágba öltözvék, s nagyöblü karabinokkal látvák el, terjedelmes kört képeznek a rengetegnek mi gyanúsat sem sejtő bvndásai körül. A vadásztársaság megérkezik — s kezdődik a vadászat. A magas vendégek főlállittatnak hosszú vonalban a már eleve kijelölt helyekre. A vadászok egészen szabad téren állanak, s csupán egy fehér ernyő van eléjük helyezve, vagy hosszú, földig érő fehér inget öltenek fel, bogy a hó szinével lehetőleg egyezzenek, s a maczkótól korán fői ne ismertessenek. Minden egyes vadász legalább két lőfegyverrel, vadászkópjával s handzsárral van ellátva. A legfőbb urak egy vag}' két lövész által nyernek kiszolgáltatást. A vadászok vonalának minden pontja a lehető legnagyobb csöndben elfoglaltatván, a czári vadászok vizitre indulnak a bundás komához, kinek a szivélye3 vendéglátás nem tartozván főbb erényei közé, a látogatók által okozott zörejre oda hagyja tanyáját. A lövészek ekkor elkezdik a hajrát, vaklövést tesznek, elbocsátják az ebeket s a medve egész zeneszó, — ebcsaholás, mellett tereltetik a vadászhevélytől már-már idegesekké váló úrvadászok felé. Jelezve levén, hog}' a maczkó folveretett fektéből vagy fris nyomaira találtak, a hajtók kurjongása is legott fölhangzik s botjaikkal megveregetik a fákat, mig a lövészek koronkint egy-egy lövést tesznek. A medve most nagy óvatosan szemle alá veszi a kört s némi fontolgatás után abban állapodik meg, hogy legjobb lesz, ha amaz irányban hordja irháját el, hol a legnagyobb a csönd. De ha még az ember is csalódhatik : lebet-e ro3z neven venni egy maczkótól, ha tévedésben él ? A néma várakozásban veszteglő vadászuraságok résen állván szemmel-füllel, jókor észre veszik a csöndes szállásáról elriadt vadat, hogy jóhiszemébol kiábrándítsák. A kétcsövüek fölemelkedtek, a szem irányoz, a fegyver eldörren s vagy elesik a kiszemelt áldozat, vagy sebesülten kereket oldva, rohan vissza a hajtók felé, hogy később még egyszér kisc'rletet tegyen áttörni a vadászok vonalán s ha lehetséges, sebének okozóján boszut állani. Es ime csakugyan, az elkeseredés vakmerő elszántságával közelit az egyvadászúr felé, kinek most egész hidegvériiségre szüksége van. Szerencsére a maczkó nem veszi igénybe mind a négy lábát, noha igy gyorsabban megközelithetné ellenségét, — de hát illő, hogy emberi módra ő is két lábon közeledve, emelt fővel tárja karjait ölelésre. Hanem az ily nyájaskodás korántsem levén ajánlatos a gyöngébb emberi szervekre és csontállományra: a vadászur — nem épen a legudvariasabban ugyan, — golyóval üdvözli a közeledőt, melyre a bundás szép pirosra festi a tér havát. A maczkó többi társa, a rosz szagot szintén megérezvén, a menekülési kísérletet szintén megteszi, de sikertelenül. A kinek nem volt alkalma a medve komára lőhetni, az néhány kullogó farkason csilapitá le emótióját. Majd riad a kürt s a hajtásnak vége. A lelőtt áldozatok szánokra,, rakatnak s a vadászurak a reggeliző helyre sietnek, ahol egy csésze bouillonon kivül , ősi orosz szokás szerint, kolb.iszszal megrakott savanyú káposztát is élveznek, mi a fáradt vadászoknak ugyancsak jól szokott izleni. Rövid pihenés után fölkerekedik a társaság s fris lovak által vont szánkákon szélsebességgel vágtatnak vissza, bog}", ha lehetséges, még aznap újra Pétervárott lehessenek. *• * * Ez emiitett udvari vadászat alkalmával Frigyes Károly berezeg egy medvét, bárom farkast s egy jávorszarvast ejtett el; Würtenbergi Ágost herczeg pedig egymaga három medvét, mig Arnim őrnagy szintén kettőt lőtt le. Falkabeli ebek etetése. (Folytatás és vége.) Az etetési idő felől nagyon eltérők a nézetek; sokan a naponta kétszeri etetést ajánlják, azzal indokolván, hogy a kényesebb ebek az egyszeri etetés mellett a nap vége felé már nem használhatók. Ez igaz, de szegény kennel lehet az, mely nem nélkülözheti az ilyen ebeket. Én az egyszeri etetés mellett vagyok, és csak azon esetben, ha az ebeknek nagyon sokat kell gyalogolni a találkozásig, adatok egy kevés eledelt a vadászat előtt való estve. Egyszeri etetés magába elegendő; de mely idő tájban történjék ez az etetés ? Angliában sok helyt divatban van a reggeli 8 órai etetés; ez helyes nem lehet, mert az ebek az nap reggel 8 órától másnap estig semmit sem kapnak, és ez igen bosszú köz; hány szép futásnál hiányzik a kellő finale, mivel az ebek a délutáni órákban lankadni kezdvén, a róka legyalogolja őket. Ezen könnyen segíthetni késői etetés által. Legczélszerübhnek tartom déli 12 óra körül; ebben még az a nyereség is van, hogy az ebek jól lakva feküdvén le, éjjel csendesebbek s nem marakodnak ; tudhatjuk magunkról, mennyivel jobb hangulatban s békülékenyebbek vagyunk egy jó ebéd után. A vadászat után sokan teszik, hogy az ebeket egy kevés időre elzárják, hogy tisztára nyalhassák magokat. Ez nem jó eljárás, mert ha haza érkezve, rögtön nem adunk nekik valamit enni, a fáradság közönyössé teszi őket az étel iránt. Mikor az ebek haza érkeznek, az ételnek már kitöltve kell lenni és azonnal a válukhoz kell őket ereszteni; pár óra múlva másodszor is meg kell etetni; ez alkalommal a kennelt kissé ki kell takarítani, az aljat újra felrázni, s miután az etek kissé felfrissültek, kényelmesen fcltclepednek éjszakára padjaikra. Az eledel jól elkészítése bármily nehéz feladat, még magában nem elég, ha a huntsman az etetésnél nem fordit kellő figyelmet ebeire. Több róka és in ul foga tik a kennelben, mint a vadászaton. A jó huntsman az egyes ebeket: ét vág}', vérmérséklet, erő, kor, nem, conditio s a rajta a mezőn észlelt tapasztalatok szerint osztályozva kell hogy etesse; ez azonban teljes disciplina nélkül kivihetetlen. Vigyáznia kell, hogy a nagyétüek igen sok hust ne rakjanak magukba s a kényesebbek el ne romoljanak. Miután az ebek jóllakva, kellőleg kisétálták és üresitették magukat, az előbbi sorrendben még egyszer az etető vályúkhoz kell őket ereszteni, s ez által egy második étvágyra ingerelni őket. A hasas szukákat, mikor már kezdenek nehezedni, nem szabad bezárva tartani, különben kellő mozgás hiányában vagy elvetélnek, vagy nehezen szülnek és abban elpusztulnak. — Az anyák tejét nyers lóhus nagyon neveli; a nyers hús később a kölyköknek is gyakran adandó. Hat heten tul a kölyköknek az aludttej igen jó eledel. Sok tehéntejet adni nern jó; könynyen gelesztát kapnak tőle. A fiatal ebek felnevelésénél szintén el kell térnünk az angol szokásoktól; ők az elválasztott kölyköket ki szokták adni bérlőiknek. Mi ezt nem tehetvén, jó tágas játszóhelyet kell hogy adjunk nekik, hol kedvök szerint futkározhassanak Ha szük helyen neveljük őket fel, gacsibás lábúak és felette lassúk lesznek. * * * A legczélszerübb tartás és leggondosabb felvigyázat mellett is fordulnak elő különböző betegségek, melyek gyakran a legjobb ebeket ragadják áldozatul, és melyektől nem-kennelben tartott kutyák teljesen mentek. Lord Combermere egy közelebbi levelére hívom fel a masterek figyelmét, melyből egyeseket leszek bátor idézni. Ő aligha el nem találta a baj valódi okát ; és ezt egy hírneves orvosi tekintély adta eszére, azon különös esetet említvén, melyet a londoni Zoological Garden orOszlánain észlelt. Ott ugyanis többszöri kísérlet után se sikerült oroszlánokat felnevelni ; a kis oroszlánok mindig hiányos álkapezákkal jöttek a világra, s ennek következtében a tejtöli elválasztások után nem levén képesek kellő tápot venni magokhoz, mindig elpusztultak. Mig a dublini Zoological Gardenben, valamint igen sok vándorló állatseregletben született oroszlánok felnevelése többnyire igen jól sikerült. Az utóbbi időben a londoni Zool. Garden számára vásároltatott egy hasas nőstény oroszlán Dublinből, kevéssel a kölyközés előtt, s a kis oroszlánok szerencsésen felnevekedtek az eddigiek hiányától teljesen mentek lévén. A rejtély magyarázata a két hely etetési módja közti különbségben rejlik. Londonban ugyanis a nőstény oroszlánok a hasassági időszak alatt is épen csak azon tartásban résresülnek mint máskor • azaz nyers bust kapnak, melyben a csontok oly nagyok, hogy azokat meg nem rághatják. Mig Dublinban a hasas oroszlánok apróbb állatokat kapnak, melyeket mindenestől együtt megesznek. A hiányt az anyák tápjában nélkülözött csont okozza. A tyúk, ha nem kap meszet, tojása puha lesz. Dus mésztartalmú vidékeken nevelt lovak esontosabbak. Mezei gazdák és vegyészek egyaránt megegyeznek abban, hogy a földnek vissza kell adni azt, mit tőle elvettünk, különben hiány áll elé s elromlik. Az állatokkal is ép ugy van; helytelen és természetellenes tartás mellett ferdeségek és hiányok állanak elé. A magevő madaraknak porond, kavics; sasok és baglyoknak szőr és tollú szükséges az emésztéshez. Hát a ragadozók nem kivánnak-e csontokat? és ha azt megvonjuk töltik, nem teszszük-e ki őket különbféle betegségeknek. Lord Combermere felhívja a masterek figyelmét e fontos körülményre ; szerinte számtalan betegség áll elé, és legtöbb sulyosbul az által, ha az ebek táplálékából oly lényeges ingredenzia, mint a csont hiányzik. Azonban Lord Combermere ezen igen fontos közlésében csak a baj okát fedezte fel, anélkül, bogy j annak orvosszerét is megnevezte volna. Mindenki