Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-02-18 / 07. szám

54 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. FEBRUÁR 11. 187 4. Hanem ehhez gyakorlat kell. szorgalmasan kell gyakorolni a karokat, a szemet a kapva­lövés fogására, mert begyakorlás nélkül csak a véletlenség játszik, s 20 lövés közt talán egyszer sikerül az. Ilyenkor aztán a derék eb, minden szorgalmas keresése daczára is, üresen térvén vissza, mintegy kérdőleg néz első alkal­makkor urára, s kezdetben mutatott szorgalma azon mértékben fogy, mint urának türelme, sőt néha kicsapongássá fajul. Különösen könnyen megtörténik az idegen kutyával, melyet a vadász — jó ismerőséhez menvén ily vadászatra — kikölcsönöz. Az ura által átengedett eb, köszönet az ő specialis hajlamának — ép oly buzgóan keres az idegen számára, ha annak eredményét látja, de mi­helyt a gyakorlatlan lövész 5—6-szor hibázott, az eb elveszti kedvét s néhány — félig bo­szankodva, félig szánakozva rávetett pillantás után hátat fordit neki, s lehorgasztott farkkal haza indul, mert az ily vadászat igen unal­massá vált előtte. Ebből az a tanulság, hogy maga soha se menjen az ember idegen kutyá­val, hanem ha a tulajdonos is részt vesz a ki­rándulásban. (Folytatásaa következik.) Falkabeli ebek etetése. (Folytatás.) Az ebek etetésénél némi anatómiai és pbysiolo­giai ismeretek elkerülhetlen szükségesek. A kutyák természettől ugy alkotvák, hogy tápjokat állati ugy mint növényi anyagokból egyaránt nyerhetik. A bus elmarczangolására szánt éles vágó fogai­kon kivül szélesebb feliilctü fogaik is vannak a gabnanemüek megőrlésére. Gyomruk és beleik is valami középút a bus- és nővényevőké közt. Ter­mészettől ugyan ragadozók, de organumaik, ha szükséges, alkalmasok növényi alkatrészekből is tápot nyerni, s mint láthatjuk önként is felkere­sik azokat, valószínűleg a túlságos állati táp kár­tékony hatását ellensúlyozandó. Az állati és nö­vényi táp czélszcrü elegyítése természetükkel leg­inkább megegyező eledel, s a kettő közti helyes arányt leginkább a munka minémüsége határozza meg. A husetetésnél némi eltéréseket kell tennünk az angol szokásoktól ; a mellett, hogy nálnnk a pi­henési időszak hosszabb, a nyár sokkal melegebb és ezért óvatosnak kell lenni a lius-adagolással. Egészen le nem vehetjük azonban az ebeket a husetetésről, különben a kellő időre nem lehet őket elkészíteni. Vadászat bezártával fokonkint kell őket róla levenni; azonban valami hust min­dig kell adni, még nyáron át is; de ilyenkor csak­is főtt bust. Hogy a bus ingerlő hatását ellensú­lyozhassuk, nem elég az Angliában szokásos két­szer hetenkinti veteményadás. Minden másodnap, sőt h i van, minden nap kell főzni ételükbe ká­posztát, fiatal csalánt, labodát, sárga répát, stb., és legalább kétszer hetenkint aludt tejet kell ad­ni. A husadagolás mindig arányban legyen az ebek által teendő munkához. A mint az idő hűvösödik s a vadászatok közelednek, kezdhetjük fokonkint az intensivebb etetést. Hogy mily eonditióban legyenek az ebek a va­dászatok megkezdésekor, arról eltérők a nézetek; én részemről jobb szeretem, ha ebeim ugy mint vadászlovaim inkább húsosán kezdik meg a vadá­szatokat, hus alatt nem kövérséget értve, s felté­ve, hogy belső zsirjuktól már kellőleg meg vau­nak szabadulva. A cub-hunting alatt elég idejük van a conditiót megkapni. Még ha már a cub­hunting előtt teljesen készek az ebek és lovak, tul lesznek idomítva, s az állat szervezete szen­ved ; sok jó ló és eb lett már ennek áldozatja. Meghatározni azonban bajos volna, bogy minő eonditióban fogjanak hozzá az ebek a vadászatok­hoz ; sok függ a vidéktől, a szerint, mint az ne­hezebb vagy könnyebb természetű, és a találkozók távolságától. Az adandó bus nemét a körülmények határoz­zák meg; legjobb, ha kapható a jó egészséges ló­hus, betegé ép oly kevéssé levén alkalmas ebek­nek, mint az embereknek a beteg marhahús. A va­dászidény alatt nyersen adni legjobb ; az magától értetődik, hogy vadászat előtti napon semmi hust se szabad adni. Ha a bust főve adjuk, nem szabad nagyon el­főzni, különben ereje elvész; ízletesebb és táplá­lóbb a hus, ha csak félig van megfőve; mi is jobb szeretjük a rost-beaft az elfőtt, szálkás mar­hahúsnál. Hol lóhus nem szerezhető, marhatüdő és bendő is jó szolgálatot tesz; nagy város melletti major­ságból belek és juhaprólék is kapható. Kisebb, kü­lönösen falusi privat-kenneleknél sok mindenfélét szoktak adni, mik nagyban nem alkalmazhatók. Szokták még bárányláb, szappanpogáesa stb. in­redenciákkal csalni szegény ebek étvágyát. Véleményem szerint zablisztből készült pudding és lóhus az egyedüli tápszer, melylvel ebeket kellő conditióba hozni lehet, s legfölebb a nyári hóna­pok alatt adható kukoriczapudding; árpa vagy rozs soha. (Folytatása következik.) Apró vajjászfcarandoÍG Egy kis vidra-história. A mult év deczember havának egyik leghidet gebb napján a Friesachból Neumarktba indul­déli vegyes vonatról féltizenkettőkor az einődi ál­lomáson leszállván, megpillantám Wolf törvény­széki tanácsos urat, ki vejét várta, Einődtöl alig 300 lépésnyi távra eső birtokára. A vő ugyan nem érkezett meg, de a helyett engem csípett karon az öreg ur, s meghitt szivélyesen egy po­hár jóféle Gambxinus-lére, miután ép akkor szán­dékozott egy uj bordót csapra ütni. Sajnálom, hogy sürgős ügyeim akadályoztak a barátságos meghívás elfogadásában, s igy egyenesen a fürdő­hez vezető ut felé irányoztam lépteimet. Alig ha­ladtam azonban néhány száz lépést, midőn a pa­tak és vasútvonal felé eg} 7, rövid szünetek alatt meg-megujuló panaszos hangot hallék, mely figyel­memet legott igénybe vette. Csakhamar észre is vettem egy bodza-bokor alatt, közvetlen a befa­gyott patak jegén egy mozgó tárgyat, — mely figyelmesebb szemlélődésem nyomán vidrának mu­tatkozott ; csak azon csodálkoztam, hogy nem moz­dult helyéről s egyre ama panaszos hangokat hallatá. Meglepetésem első pillanataiban egy pár kavics után tekinték, hogy azzal dobáljam meg, de észrevettem, hogy egy öreg asszony jő utánam, mely balvégze­tes jelenség engem arra a gondolatra vezérlett, hogy okosabb lesz e vénasszonynak egy kis bor­ravalót adni s általa megizenni előbb emiitett tanácsosnak, hogy jöjjön oda töltött fegyverével, vag.' küldjön egyet számomra. A vén boszorkány visszafutott, de nem Wolf úrhoz, hanem a legkö­zelebb eső vasúti őrhöz, mondván: »Hallja, amoda egy ur várakozik, ki egy pisztolyt óhajt.« A vas­úti őr egyelőre azt hitte, hogy engem talán rab­lók támadtak meg, mig végre megtudá, hogy egy vidrát szeretnek lelőni, s befutott az öreg úrhoz, ki egy jó fegyvert és mellé egy üveg »plutzert« küldött azzal az izenettel, hogy azt a »tovább álló« vidra egésségére ürítsem ki; mert azt meg nem foghatta az öreg ur, hogy déltájban, midőn ott a vonat nagy robajjal elhalad, vidra muto­gassa magát, s arra várjon, mig én meglöhetem. Azonnal átvettem a fegyvert az őrtől, s oda som­polyogtam negyven lépésnyi távra a vidrához, mely lövésemre tüstént hanyat vágta magát. Orömrival­gással futott oda a vasúti őr s fölakarta emelni a vidrát, de sehogy sem volt arra képes. »Hiszen megvan az akadva,« kiálta föl. Oda siettem én is, és láttam, hogy farkával oda volt fagyva! Egy éles kővel aztán kiszabaditám a zsákmányt a jégből s a fegyvert visszavivén az öreg urnák r bemutatám neki a diadal jelvényt, melynek far­kát nagyobb bizonyság kedveért a jég közt visz­szahagytam. E mindenesetre ritka esetet követke­zőleg igyekeztünk megfejteni: — Az éj és a dél­előtt rendkivül hideg volt, a patak egészen ma­gasra fagyott, úgyhogy alig maradt 1 i/ 2 láb szé­les nyilása. A vidra a jégtáblák között nagy fá­radsággal foghatott valamely halat ki, melyet na­gyon éhes levén, mihelyt szabad légre vergődött, azonnal kezdett csemegézni, mit a pikkelyek és némi vér is bizonyitott. A róla lecsurgott viz azon­nal megfagyott, mi által a vidra farka a falato­zás.. tartama alatt szépen odafagyott. SZAK-IRQDALOM. Tlie perfect horse, vagy is : how to know him how to breed him ; how to train him ; how to shoe him ; how to drive him. By William H. N. Murray. Boston stb. E munka egy diszmü, 14 diszes képpel, me­lyek a legjobb ügető törzs-lovakat ábrázolják, (köztük Fearnaught, Thomas Jefferson, Fearnaught junior, Robert Bonner, Manchester stb.) életleirá­sukkal, származásuk és tetteikkel, és az egyesült államok jelen elnökének Grant Ulyssesnek, a ló­kedvelőnek (and lover of the horse) van ajánlva^ — A munka különben, mely nyolez fejezetből áll, a lóismével, a tenyésztés alapelveivel, az apa­és anyaló megválasztásával; a csikó idomitásával; a ló lábával és patájával foglalkozik. Ehhez jő még egy toldalék Loring Georgetól, a nagy te­nyésztőtől »a ló a mezeigazdaságban« fejezet alatt. — Az egész mű annyiban érdemel emli­tést, hogy a tenyésztés általános elvei itt külö­nösen az ügető-fajtára vannak alapitva, mi ugy látszik, az utóbbi időben mindenfelé évről évre na­gyobb kiterjedést nyer. — A mű kapható Eggen­berger F. könyvkereskedésében Pesten, barátok tere. Ara 12 frt. V © § y © §e VaCSOn a mult héten vadászat volt rókákra, me­lyen a herczegtulajdonos is jelen volt. Nagy fá­czányost rendeznek be Vacson, s ezért pusztitják ki a rókákat. Ugyanoda a berezeg mint halljuk,, virginiai szarvasokat is szándékszik hozatni, •s A hannoveri hg ő fensége egy igen czélszerü eb-szállitó kocsit ajándékozott a pesti kopófalká­nak, melyben egy 4-es fogattal 15 — 20 pár ko­pót lehet szállítani. * w * A pesti nemzeti lovarda f. 22-kén déli 12 óra­kor közgyűlést tart saját helyiségében, melyre azr. alapitó tagok meghivatnak. ví* * * A Carnivalról múltkor jelzett hírünket jobbal cserélhetjük fel; 15 kancza jelentetett eddig hozzá,, köztük Blaskovieh úrtól Violet, bg Liechtenstein János ő magasságától pedig olyan derék kanczák, mint Lay Sister, (Hohenau anyja), Boadicea, a derék Anonyma; maga Carnival igen jól érzi magát. * * * Mint utólag értesülünk Stanleynek első csikaja volt az, melyet múltkori számunkban mint a Free­kirk-kancza által ellettet emiitettük. Feltűnően nagy, erős és szép csikó az, s ha Stanleynek többi csikaja is igy sikerül, ugy egygyel többet bírunk jeles apalovaink sorában. * w '(v Az écskai rókavadászatok, mint éppen értesü­lünk, újra megkezdődtek. * •s * Az anyakanczák elvetélésc ellen, különösen ikev-csikózás után, a »Bell's Life« hasábjain egy tenyésztő tanácsot kért más tenyésztőktől, s kö­vetkező választ kapott. »Az elvetélés anyakan­czáknál rendesen ismétlődni szokott, s pedig jó formán a terhesség azon időszakában, midőn az

Next

/
Thumbnails
Contents