Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-12-23 / 53. szám

866 v ADASz- ÉS VERSENY-LAP. DECZEMBER 24. 574. versenyügy éa telivértenyésztés még nem áll azon a fokon, liogy egyenlő feltételek mellett — azon 5 ft teherkönnyebbség melyet a 200 aranynál szemszurásból az erdélyi lovaknak adtak nem számit — a magyarországi lovakkal pályázhassanak. Legkevésbé pályázhatnak pedig 3 éveseik a bosszú tél miatt csak későn megkezdhető idomítás következtében. Szükség tehát magát exclusivitás által védenie. Semmi se oly lehangoló az erdélyi versenyzőkre és oly káros a versenyügynek, mint az államdijait évről-évre kivándorolni látni az országból. Még a városi polgár is, ki ezelőtt alig várta a versenyeket, most otthon marad; azt mondván, mit bánom én, hogy ez vagy az a magyarországi nyeri meg az államdijakat. A magyarországi lovak bebocsátásának káros hatása évről-évre jobban észlelhető; minden évben tűnik el egy-egy versenyistálló. Legtöbben azok közül, kik a kolozsvári versenyeket teremtették és azt éveken keresztül áldozatokkal fentartották, e felett elkedvetlenedvén visszaléptek a gyeptől. És mi lenne ennek végtére is a következése? az, liogy a még megmaradt pár versenyző is visszavonulván, egyegy magyarországi ló kényelmesen walk-overt csinálna üres tribune előtt. Megeshetik, liogy volnának, kik ezt jobb szeretnék; de én nem! Látom némelyek ajkán a választ: ba nincsenek oly jó lovaik mint nekünk, jobb is ba felhagynak a versenyzéssel; nem vészit az által a lótenyésztés semmit. Engedelmet kérek, nagyon is sokat vészit. A verseny nem czél: csak eszköz egy fontosabb czél, a lónemesités elérésére. Valamint lónemesitést telivér nélkül, ugy telivért verseny nélkül képzelni nem lehet. Ép ezért szükséges Erdélyben a versenyek fentnrtása; ba még pár évig nem is fognak ott ^lsőrendü lovak pályázni, azért fog a lónemesités előhaladni; megszűnvén a magyarországiak nagy fölénye, újra felébred az önbizalom, és a gyep régi hivei ahoz visszatérnek. Hol lehet nagyobb exclusivitás, mint a lengyel gyepeken, és ott mégis fokonként halad előre a lónemesités, épen az exclusivitás. védő szárnyai alatt. Nem egy ló került már ki Lembergből, mely gyepeinken legjobb versenylovainkat is megnyujtóztatta ; pedig ők is csak magok közt versenyeznek otthon. Sokkal nagyobb szolgálatot tesznek az országos lónemesitésnek a vidéki gyepek apróbb dijaikkal, mint a centralisalt nagy gyepek nagy dijaikkal, melyek rendesen valamelyik nagy szövetséges istálló üzéri zsebeit gazdagítják, vagy porosz adóba vándorolnak. Ha az Angliában idomított lovakra nagy poenalitást nem szabnak, és az államdijakból a porosz lovakat ki nem zárják : bárki is fél keze ujjain felszámlálhatja, hogy csak pár év múlva is hány magán versenyistáló fog fennállani Magyarországon ; már pedig az országos lótenyésztést ezek tartják fenn, nem pedig a nyereségre alapitott szövetséges istállók. Azonban hagyjuk ezt; ez a pesti lovaregylet dolga, valamint az erdélyi aranyok ügye a kolozsvárié. Még csak pár szót utoljára az aranyokról, melyeket Erdélytől ugy irigyelnek, és mint egy kegyadományt annyiszor szemére vetettek. Az államháztartáshoz Erdély épp ugy mint Magyarország járult, azon különbséggel, hogy mig ezek zsebébe még csak hagytak valamit, az erdélyiekébe fenékig markoltak; és mégis saját pénzéért kellene kegyadománykép könyörögnie ? Az erdélyi telivértenyésztés érdekében örök időktől fogva mi sem tétetett egyéb e silány 1000 aranynál; és mig Magyarországnak sok államdiján kivül van Kisbérje, O Felsége által kegyelmesen adományozott pénzalapja stb., Erdélynek soha még csak oly állami ménje se volt, melylyel bármelyik kisbirtokos is bizton merte volna kanczáját fedeztetni. Fogaras igen jó lesz a földmives nép lovai javitására, de arra komolyan nem gondolhatott senki, hogy az ottani méneket még a birtokosok is használhass ík. De zárjuk be a sérelmek e lajstromát; ha azokat mind akarnók közölni, a »V.- és V.-lap« elégtelen volna arra; és külön lapot kellene e czélra felállítani. B. Wesselényi Béla. A magyar-osztrák pályákon 1874-ben lefolyt versenyek statistikájához. J egyzéke a győzőknek apáik szerint rendezve. H = handicap. Tdij = Tiszteletdíj. A hol a tiszteletdíj értéke jelezve van, az a nyereményhez számittatott, a hol nincs jelezve, ott a tiszteletdíj csak mint ilyen van fölhozva. Adventurer. Első, td. érték Charlatan, Schawel J. ur, 127 5 frt (H.) Bécs ápr., 1012 frt Pest máj., 4108y

2 frt (H) Bécs májua .3 0 Aquila. Seraphin, b. Springer Gr., 1392

1/

2 frt (H.) Pozsony ápril, 2925 frt (H.) Bécs október. . . .2 0 4317

c/

2 Arsenal. Rubicon, gr. Sztáray János, T. d. és 47 frt, Kassa September ..11 47 Blair Athole. Lanschiitz, Captain Blue 1400 frt, Bécs május 10 1400 500 3196 6812 575 1255 Bois Roussel. Első, td. érték Firefly, gr. Forgách L., 610 frt (H.) Kassa September 10 610 Vértes, gr. Esterházy M. T. d. és 105 frt (H.) Pest november .1 1 105 Wood Nymph, gr. Almásy K. T. d. 365 frt Pest május ... .1 1 365 Breadalbane. P. TO

., gr. Esterházy M. 3700 frt, Bécs október 1 0 37 00 Buccaneer. Sga TO

., a. Amazonian, hg Liechtenstein J. 500 frt, Prága julius 1 0 Franc-Magon, gr. Forgách L., 867 1/

2 frt (H.) Bécs május, 1062V

2 (H.) Brünn September, 1 266 2/

3 Pest október 3 0 Game Cock, gr. Nádasdy Fer. 343 7 frt Pest május, 337 5 frt, Bécs május 2 0 Hannah, gr. Tarnowsky, 57 5 frt, Lemberg junius 10 Indigo, gr. Festetics T., 1255 ft, (H) Bécs ápril 10 Lady Patroness, Baltazzi Aristid ur, 2675 frt és 1250 frt Pozsony ápril, 4240 frt és 2050 frt Pest május, 947 5 és 3400 frt Bécs május, 7 000 frt Prága julius, 107 5 frt Kolozsvár október, 2125 és 3000 frt Pest október, 1950 frt Bécs okt. .110 O Weh, b. Betbmann, 1625 frt Prága julius 10 Wienerin, gr. Festetits T., 249 5 frt (H.) és 3800 frt Bécs május, 1217i/

2 frt (H.) és 1125 frt Soprony September 4 0 Young Buccaneer, gr. Henckel 540 frt (H) Soprony ápril, 1610 frt (H ) Bécs május ... .2 Camerino. Paulinus, »Sz. György lovag«, 1270 frt (H.) Pozsony május ... 1 0 Carnival. Bajnok, Blaskovich Ernő ur, 625 frt (II) Debreczen október ... 1 0 P. h., gr. Esterházy M., t. d. és 230 frt (H) Pest november .1 1 Carolus. Puliacz, Tuczynsky K. lovag, 27 4 és 496 frt Grzymalow októb.. 2 0 38240 1625 8637 i/a 0 2150 1270 625 230 750 Téli képek. — VADÁSZAT AZ ERDŐN. — Beboritott a hó mindent; fehér tőle az egész táj ; s hogy az összhang zavarva ne legyen, az ég is leveté kék köpenyét s szürkét ölte magára. Az erdők zöld lombjait a ráfagyott zuz helyettesíti, gyémántként ragyogva, ha olykor kivillan a szürke felhők közül a téli napsugár. Csak a fenyők mutatnak életet, eleveu zöld lombjaikat a bőven rájok hullott hó sem képes teljesen eltakarni. Mily örömmel pihen meg rajtok a szem ! A mező teljesen kihalt, csendes, miként a sir. Nem hangzik fölötte a pacsirta vidám éneke, s dus füve közt a fürj pity-palatya; csak a varjuk kárognak fölötte néha, mintha gyászos haugjokkal a természet kihalt voltát akarnák hirdetni. Az erdő is csendesebb mint nyáron, nem búg a gerle, nem csattog a csalogány, sőt a lármás rigók is csak ritkán, napos időben csevegnek. De az erdőn még is több az élet; halljuk a tarka harkály kopogását: a zöld harkály éles sivitását; a sok apró czinkc, pinty és vörösbegy mind hallatja csiripelését, zümmögését; lármáznak a fenyvesek a boróka bokrokon, s a magas fák koronáin a gyors evet végzi ügyes testgyakorlati mutatványait. Itt hát mégis van élet, s az erdő belvilága télen is mily sok örömöt képes nyújtani, ugy a természebarátnak, mint a szenvedélyes vadásznak. Az erdőt átmetsző uton egy közelgő pont kezdi magára vonni figyelmünket., s a csörgők s csengők hangja egy szán megérkezését jelzi ; s csakhamar igazolva látjuk ama föltevésünket, — hogy ez erdő látogatója senki más mint egy vadász, mert a megérkezett szánból egy vadász-öltönyü sugár férfi száll ki, s a mellette levő tokból szép mivü fegyvert emel ki. Parancsára visszaindul a szán ; ő pedig kis kürtjébe fú, megérkeztét jelezve. Ezzel fegyverét vállára emelve, a bérezre vezető uton halad fel, állását elfoglalni; köriilhordva gyakran az erdőben tekintetét, s megfigyelve a tájon mindent, mi egy vadász előtt érdekkel bir. Az erdő csapásai különféle nyomokkal boritvák, melyeket egész szenvedélylyel figyel meg a vadász. Itt őz szökött át! — ott tovább a ravasz róka tekergett, — amott a siirü szélén meg a nyul aprózta lépteit, hányva a cselt — jobbra — balra, alighanem vaczokra sietett? Tán jó lenne nyomozni? — gondolja a vadász. — De im egy hatalmas nyom tűnik szemébe, egy derék ordas nyoma ; a felizgatott képzelet pillanatra elébe varázsolja a derék ordast; s I eszébe jut, mily szép lett volna akkor, midőn e , vad itt átment, e sudár tölgy vagy bükk törzsénél állni! De egyszerre felriad merengéséből; egy hang rezgi át a léget : a kedves vadászkürt szava, jelentve, bogy a társak megérkeztek; ő is jelt ád, s aztán nem sokára egy mély völgyfenékről felhangzik a vezéreb szava, mit nem sokára több hang kisér véknyán vagy vastagou, oly harmonious egészet képezve, melynél szebbet a vadász fülének nem varázsolhat elő semmifele zeneszerzője e nag}' világnak. E barmoniába beleszól néha a visszhang is; néha el-elhal a hang, s újra felhangzik erőteljesen, a szerint a mint a hajtás völgynek vagy béreznek tart; s a mint a vad csak távolról követve •— vagy néha szemre kapva forog az őt hévvel üldöző ebek előtt. A sürii, folyton tartó csaholás, s a nagy körben vett fordulatok őzet engednek sejtetni; megdobban a sziv ilyenkor a vadász keblében, a fegyver önként megfeszül a kézben, s szeme mint a prédát leső sasé átkutatni akar minden bokrot; lesve honnan tűnik elő a várva várt nemes vad. Vadászunk is merően áll egy sudár tölgy mögött, fegyvere lövésre készen ; — a kedves vadászpipa zsebre dugva, — még lélekzését is visszafojtja, nehogy a vad megneszezze. A hajtás újra fordul, de sajnos, tőle ellenkező irányban, az átellenbeni béreznek tart; ar-