Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-12-16 / 52. szám

362 VADÁSZ- ES VERSENY-LAP. DECZEMBKR 16. 187 4. A doctor belenyugodott a közóhajba. Jó idő múlva beköszönt a postamester a »vö­rös ökörbe«, s alig hogy letette magát egy székre, odafordul a doktorhoz : »Nos doktor ur az őz ma reggel megérkezett, megkapjuk-e az ígérteket.? Tudja-e, nekem egy ezombot igért belőle !« Én meg alig várom, hogy az agancsot felsze­gezhessem, ide ni!« — veté oda a korcsmáros. »No az agancsot megkapja — szólt az orvos, ki ma rendkivül rosz hangulatban látszik lenni — de czombbal s ilyesfélével nem szolgálhatok!« »De hát miért nem ?« »Olyan nincs« feleié a doktor mogorván. »De hát hogy lehet az?« »Nagyon egyszerűen,« magyarázza a doktor; — a bak kívülről pompás, jól megtermeltnek lát­szott. De a mint kezdem feltörni, bát majd az állam esett le bámulatomban; képzeljék el uraim, a gerinczen,7 czombon és lapoczkán, s más húsos helyeken, a hus anatomikus ügyességgel le volt bántva, a helye pedig agyaggal kitöltve; a bőr pedig ördöngös ügyességgel i-met szépen bevarrva. Az egész bakon a gerinczen, bőrön és beleken ki­vül annyi hus sincsen, bogy ez a Bodri itt jól­lakhassék vele. »Az ördög látott ilyen csúfosan kitömött dögöt!« Igy tört ki a méltat 1 ankodás a szegény, meg­csalatott doktorból; azóta pedig mintha ritkábban dicsekednék a felföld gyönyörűségeivel és vadász­barátja i generositásával. ATHLETIKA, A »Lenden athletic Club« a minap tartá őszi mee­tingjét Lillie Bridgen nagy és fényes közönségje­lenlétében. A hét mértföld távnyi »Walking Race« (serlegdijjal) két versenyzőt csalt a küzdelem n e­zejére úgymint; LI. F. B. Anseilt és W. W. Ballt. Utóbbi mindjárt az indulásnál esélyét lát-zott ve­szíteni a kitűnő kondiczióban levő Ansell ellené­ben, ki csakugyan 1 perez s 57 tn. ] erczczel elébb is érkezett czélhoz. Idő: egy mértföldnél 7 p. 32 mp., két mértföldnél 15 p. 47 mp.; 3 mértföld­nél 24 p. 23 mp. ; négy mértf. 3 3 p. 9 mp.; öt mérf. 4 2 p. 4 mp. ; hat mérf. 50 p. 56 mp. ; a hét mérföldet pedig összesen 59 p. s 41 mp. te­hát nem egészen egy óra alatt futotta meg. Mis­ter Ansell ezáltal fényesen igazolta, hogy ő még nem tudja, mi fán terem a -— tubei culosis. Kiváló n érdekes volt a GOO Yards Handicap is (China Challenge Cup), melyben gyönyörű küz­delem fejlődött ki F. G. Oliver és H II. Gethen közt; ugy hogy elöl bi alig egy lábnyi elönynyel győzött. Idő 1. p. 13- - mp. Nemkülönben figyel­met. érdemelt a kétmértföldes handicap. Vezetett Bennet s a pálya fe'éig föntartá esélyét; ekkor azonban Hardy nyomult föl a kiizdők élére, kit ismét Gibb és Harris kezdtek eiősen nyomni, s csakhamar háttérbe szorulván, e két futó közt fej­lődött ki élénk verseny. A czéltól kétszázötven yardnyira Gibb gyorsitá iramát s negyven yard­nyi hoszszal könnyen nyert. A második és 3-ik közt 10 yard táv volt. Idő 9 p. 37 4/ 5 nap. * x x Az sem mindennapi gyalogolás, a mit S. po­rosz hadnagy vitt a mult napokban véghez, megté­vén a Rastatt és Strasbourg közötti utat és vissza, azaz majdnem tizennégy mértföldet egy nap alatt. Nov. 15-én éjfél után 1 óiakor in­dult el Rastadtból és esti 7 órakor ugyanoda vis­szaérkezett. Útközben három helyen, mindössze öt negyedórai pilunést tartott, a tizennégy mértföl­det tehát 16% óra alatt tette meg Ez eredmény annál bámulatra máltóbb, ha felveszsziik. hogy ez időből 8 órát sötétségben gyalogolt, s ha a me­net gyorsaságát részletesebben tekintjük. Kiderül ugyanis hogy S. hadnagy, ha mindig ugyanazon tempóban maradt, egy pevcz alatt 140 lépést ha­ladt. De miután az utolsó mértföldeken nem gon­dolható e tempó egyformasága, következőleg az első pár mértföldeken a tempónak sokkal gyorsabb­nak kellelt lennie. S valóban S. az első tiz kilo­méteren (l's mértföldön) 175 lépést haladt egy per. z alatt; az első hét mértföldön pedig az átlagrs se­besség egy perez alatt 160 lépésnyi volt. A gyor­saság és kitartás ilynemű szövetkezése nem min­dennapi tünemény. V e g y e s, Gr. Batthyány Elemér utosó hírek szerint Cey­lonból Cbinába utazott át. * X Közép-Bácskából irják (Bezdánból) hogy az er­dei szalonka ott is »rara avis« volt. az idén; pe­dig october közepán már jöttek elöörsek, s még a dec. 15-ki hó is itt találta az utolsókat. — El lenben van vadlúd annyi, mint már évek óta nem volt; csak azt sajnálja levelezőnk, hogy igen ké­sőn hoznak, midőn már nem láthatni őket. * * Orlát közelében közelebbi ől két szarvast lőttek, melyek közül az egyik 255 fontot nyomott. A va­dásztörvény értelmében ezt a szebeni piaczcn el­kobozták, s nyilvános árverés utján a szegények alapja javára 49 frt 51 krért eladták. x x * Gr. Andrássy Manó a napokban olábpataki ura­dalmában medvékre vadászott. Elejtetett egy úgy­nevezett vérmedve, mely a környékbeliek szarvas­marha-csordáiban igen sok kárt tett. * x x Mint halljuk egy ministeriális hivatalnokokból álló társaság vasárnap Monorra rándult bérlett területen körvadászatot tartandó. Az eredmény 45 nyul. Vadászat után pedig áldomás, melynek fo­lyamában az árvaház javára gyűjtés rögtönöztet­vén e czélra 40 forint gyűlt össze a buzgó Nim­rodfialc között; azután ünnepélyes bevonulás a fő­város falai közé. * x A »Pápai Lapok«-ból olvassuk, hogy gr. Ester­házy Pál UZSai uradalmában a környékbeli birto­kosság részvéte mellett vadászatot rendezett, de a beállott szakadó eső miatt eredménytelen maradt. Mutatkoztak ugyan 6-os és 12-es szarvasbikák, de ezek a kiadott utasitás szerint pardont kaptak. Ugyanott olvassuk, ho ry báró Ueelitritzné ura­dalma részérói a vadászati kihágások miatt be­folyt pénzösszegek a pápai nőegylet részére ajánl­ta'tak fel; ajánljuk e követésreméltó példát va­dászuraink figyelmébe. * Ifj. gr. Festefich Tasz. Wienerin kíséretében két db kétéves Buc aueer ivadékot, küldött Blantonlioz Niwmarketbe trainingbe és pedig Rotunde sga k. (a Peeress) és Her Collega-t sp. m. fa. Merry Bird) melyekért a szükséges okmányok Mers We­atberby-nel letétettek. Chandos 4é. sga m. a. Ox­ford a. Isis anyja, mely azelőtt igen jó birii ló volt, most szintén gr. Festeticb neve alatt fut az angol pályákon, de eddigelé uj tulajdonosa részére a ki hir szerint nagy összegen vásárolta mig, még semmifelé eredményt nem mutatott fel. * * Udvari vadászat Re'chenauban. A íeichenaui f-sil szái vadászterületen Rudolf koron aherczeg rovem­ber 11-én vadászatot tartott zergékie. A korona­herczeg, Hohenlohe hg, Wrbna es Freudenthal grófok, Latour tábornok, Kraus ezredes, továbbá gr. Festetics, báró Walterskirchen, báró Némi thy, báró Versebe szárnysegédek kiséretében november 10-ikén este 7 órakor érkezett Reicbenauba, a hol megháltak. — Másnap reggel hetedfél órakor volt. az elindulás a vadászatra; az idő borús volt, mind­azonáltal azzal keesegteté magát a társaság, hogy a vadászat végéig nem fog megváltozni. A vadász­területre érve, mindjárt több zergére akadtak, me­lyek közül kettőt a koronaberczeg ügyes kézzel lelőtt. A jó kezdet folytán derült kedvvel fogtak a tulajdouképeni vadászathoz, azonban csakhamar eső állott he és déltájban oly erős hóesés és szél támadt, hogy a koronahcrczeg a hajtók iránti tekintetből a vadászat, beszüntetését rendeld el. E rendelet a vadászok és hajtók már msgtörtént felliágása miatt nem volt végrehajtható, a vadászat tehát a vihar daczára megkezdődött és minden baleset nélkül le is folyt. Összesen 13 zergét lőt­tek, melyek közül a koronaherczegre négy jutott. A hajtók állítása szerint 150 db zerge volt haj­tásban s kedvező időjárás mellett háromszorta is nagyobb eredményt adott volna a vadászat. A műit napokban láttunk egy képet Kriehub. r jó hirnevü rajz lótól, mely Rudolf főherczeget mint zergevadászt ábrázolja. A kép egész természetimen állítja elénk a főhorczeg alakját, a szokásos va­dászöltönyben, csupasz térddel stb. a mint egy szikla mell. tt lesben áll golyós fegyverrel kezé­ben, — s a geniábs rajzoló legjobb alkotásai egyikének mondható. * x x Utasítás fiatal vadászok részéreHa a nyul egyenesen előtted van, akkor a hátát kell ezé Iba venned, jobban a nyaka felé, vagy a füle kö­zött. Ekkor a lövés egészen elfödi s ha talál, a tapsi estében bukfenczet fog csinálni. — IIa a nyul keresztbe megy el előtted, akkor nehezebb eltalálni, az ólomnak ekkor azon a ponton kell találni, — melyen a »le'gv« meghosszabitott vo­nala az állat által folytatott irányt vágja. Ha a lövés talál, ugy a tapsi szivét vagy fejét éri. — Ha a nyul egyenesen feléd jon, alant kell lőnöd és pedig első lábai közé; ba észrevett és vissza­fordul, akkor lőjj magasan a fejére czélozva; ha azután ke: esztbe megy el, a vállát kell czélba venned. »Ch. 111.« Irodafom, Megjelent és beküldetett hozzánk az »OSZÍrák­magyar méneskönyv« második kiadásának első része; összeállította Mayr Otto osztálytanácsos; a ki felhagyván a »Sportblatt« szerkesztésével (mint gyanitjuk azonban csak egyidőre) most kizárólag a telivérek s a tenyészanyag statistikájával fog­lalkozik, mely téren már pár évtized óta kiváló sikerrel buzgólkodik. Ugyancsak őtőle jelent meg az »Osztrák IÓÍ8­nyésztés törzskönyve.« E munka négy kötetben az osztrák koronatartományok állami és magán­méneseiben tenyésztésre használt félvérmének, s kanczák, valamint ivadekáiknak teljes jegyzékét adja. E vállalatot az osztrák cs. k. földmiveiési minisztérium subventiónáljn. Eddigelé megjelent az 1., 2, és 3 kötetből egv-egy füzet. — Ez utóbbi mii úttörőül tekinhető, hogy valahára a különféle fajok conseriptiója létesülhesen, s igy a tenyésztő tudhassa hol és mit találhat. Mindkét mii n eg­rendelhető : »Redaction des österreichischen Pferde­Stammbuch« Bécs, III. Bezirk, Rennweg No. 3. Nyílt-tér, Búcsúszavak. Az elmúlt évek hosszú során át többféle irány­ban volt szerencsém e város területén működhetni s magamnak ezen idő alatt jó barátokból diszes koszorút gyűjteni, kik egyenlő készséggel és sze­retetreméltósággal osztók meg velem az élet gyö­nyöreit és bajait. A sors ugy akarta, hogy Budapestet, hol máso­dik otthonomat lelém fol, cl kell o. perezben hagy­nom s Bécsbe költöznöm, hol uj tér nyilik előt­tem a munkálkodásra. A válás pillanatában ismét fölélednek bennem az itt átélt vidám és szép órák képei, s hatásuk alatt fölébred bennem a hála ér­zete, melyet lrróni sietek tisztelt vendégeim iránt, kik oly hathatósan segítek elő becsületes törekvé­semet ; számos barátom és ismerősöm iránt, kik tett és tanácscsal támogattak a szükség idején; s egyúttal mindnyájukhoz azon őszinte kérelemmel fordulok, hogy őrizzék meg továbbra is az én és családom emlékét. Az egyszer kivívott bizalmat fenntartani s szá­mos vendégem, barátom és ismerősöm jóakaratát megőrzeni, lesz jövőre is legfőbb törekvésem, mely­nek legszebb jutalmát akkor fogom élvezni, lia uj válialatomat (Imperial szálloda Bécsben) ugyan­azon pártfogás fogja fölkarolni s törekvésemet ugyanoly siker fogja koronázni, mint eddig. E re­ménytől fölbátorítva zárom be soraimat e szavak­kal »A viszontlátásig Bécsben.« Budapest, decz. 15. Frohner János. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Sárkány Ján. Fer.

Next

/
Thumbnails
Contents